Felszólalás adatai

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Urak! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon fárasztó és hosszú volt a mai vita (Varga Mihály: Á, dehogy!), amelyet a társadalombiztosítás 2001. évi költségvetéséről folytatott a parlament. Azt gondolom, a mai vita rávilágított a közöttünk lévő koncepcionális különbözőségekre, de rávilágított az egészségügyet feszítő legsúlyosabb problémákra is. S azt gondolom, hogy néha, ha csak rövid pillanatokra is, felvetette a közmegegyezés lehetőségét a legsúlyosabb és legégetőbb kérdésekben.

A nap végén, a szocialista frakció hátralévő idejének egy részét kihasználva, szeretném leszűrni azokat a tanulságokat, amelyeket a vitában mi magunkra nézve megfogalmazhatunk. Szeretném elmondani, hol látjuk a kitörés lehetőségét; hol látjuk azt az egészen égető hiányt, amely ezt a kitörést ma még a költségvetés korlátai miatt megakadályozza; és hogy a szocialista frakció részéről mit tartalmaznak azok a költségvetési javaslathoz benyújtott módosítások, amelyeket a betegellátás, az egészségügyi szolgálatok és szolgáltatók érdekében a szocialista frakció meg fog tenni.

Úgy gondolom, abban a patkó mindkét oldalán ülők megegyeztek, hogy miközben a gazdaság felfutópályán van, az egészségügyre fordítható források sajnos nem emelkednek. Kritikai észrevétel tárgyává tette szinte mindenki, aki ebben a parlamentben ma felszólalt, hogy miközben a bővülő gazdaság lehetőségei megteremtenék az alkalmat arra, hogy erre a fontos és kritikus szektorra odafigyelhessünk, a források gyakorlatilag ugyanazon a szinten maradnak, és néhány esetben még az infláció mértékét sem követik.

A mai vitában megpróbáltuk megvilágítani, hogy a Fidesz-kormány teljesítetlen ígéretei miatt az egészségügy egyre mélyülő válságba jut. Azt gondolom, hogy a teljesíthetetlen és teljesítetlen ígéretek kapcsán, amelyeket önök tettek, néhány nagyon lényeges pontban önök is hozzájárultak a válság mélyüléséhez.

(19.50)

Mik voltak ezek a pontok? A teljesítetlen ígéretek közé sorolom az önök kormányzása kezdetén megtett, béremelésre utaló, szinte az illúzió világába tartozó ígéreteket, amelyeket sajnos a legkevésbé sem tudtak, és sajnos úgy tűnik, meg sem próbáltak teljesíteni. Nem teljesítették azokat a programokat sem, amelyeket a maguk számára prioritásnak gondoltak, így a sürgősségi betegellátás szakmai programját és a betegség megelőzésére szánt programokat. Nem teljesítették azt az ígéretüket, hogy az egészségügyi vállalkozások számára barátságosabb gazdasági környezetet teremtenek, gondolok itt az olcsó hitel, az amortizáció és az áfamentesség kérdésére.

Tisztelt Országgyűlés! A kétéves politika most költségvetésben megfogalmazódott utolsó tétele szerint azt tudjuk megállapítani, hogy önök lelassították és részben felszámolták a fejlesztési és reformprogramokat; hogy nem tudták megakadályozni a gyógyszerköltségek elfutását; hogy szétzilálták az érdekegyeztetést; hogy ma a pályán lévőknek egyre nagyobb egzisztenciális szorongással kell szembenézni, és növekszik az egészségügyi szolgáltatók körében a pályaelhagyók száma. Önök többek között pénzügypolitikájukon keresztül is felelőssé tehetők azért, hogy a magyar egészségügy teljesítménye ma a világ középmezőnyét sem éri el, és ezért, azt gondolom, feltétlenül szükséges az egészséges emberek társadalmáért többletforrásokat adni az egészségügynek. Mire kellenek a többletforrások?

Többletforrások kellenek életesélyeink javítására, többletforrások kellenek az egészségügyi szolgálatoknak, többletforrások kellenek, hogy a közfinanszírozás mértéke megnőjön, többletforrások kellenek a bérrendezésre, az innovációra és a szerkezetváltásra. Én azt gondolom, hogy ha az egészséget befektetésnek tekintjük a jövőbe, akkor ezeknek a forrásoknak a megteremtése és az ide való befektetésük mindannyiunk kötelessége. Meg kellene teremteni a forrásokat a gazdálkodás feltételeinek javítására az egészségügyben, ahogy a képviselőtársaim is a vitában megfogalmazták, meg kell erősíteni a tőkebevonás lehetőségét, mégpedig úgy, hogy a tőkemegtérülési konstrukciókat ki kell dolgozni.

Mindezekkel egybehangzóan, azt gondolom, nem múlt el, sőt, kifejezetten szükségesnek látszik egy nemzeti egészségügyi kerekasztal összehívása a közmegegyezés lehetőségének megteremtésére. Szükségessé válik a költségvetésben a gyógyszerellátás támogatása, a gyógyszer-támogatási előirányzatok növelése, a béremelés, az amortizáció, a valóságos privatizáció lehetőségének megteremtése. Szükségesnek látszik, hogy a kormány gondolja újra a valóságos makrogazdasági mutatók ismeretében a nyugdíjalap bevételeinek és kiadásainak oldalát. A vitában is arról győződhettünk meg, hogy a kormánynak kötelessége a valóság ismeretének birtokában újraszámolni a nyugdíjellátások fedezetét, és megteremteni a jövő évben a nyugdíjak valóságos értékének emelésére fordítható forrásokat. A szocialista frakció javaslata a költségvetési módosító indítványokban részben erre irányul.

Az egészségügy helyzetének érdemi javítására javaslatot fogunk tenni az egészségügyben dolgozók számára a béremelés valóságos fedezetének megteremtésére, erre csak akkor látunk garanciát, ha a béremelési ígéretek mellett a szolgáltatóknál a dologi kiadások emelésére is érdemi források jutnak. És végül, javaslatot teszünk a költségvetés módosításában arra, hogy az egészségügyben az évtizedek alatt elmaradt felújítások és beruházások, amelyek a szektornak és a szolgáltatóknak az alapvető működését is veszélyeztethetik, valamilyen módon megteremtődjenek. Megteremtjük a minőségi cserét biztosító gép- és műszerberuházások végrehajthatóságának pénzügyi feltételeit, a módosító indítványunk másik része erre irányul.

Tisztelt Képviselőtársaim! Holnap a társadalombiztosítás költségvetésének a vitája folytatódni fog. Abban a reményben szeretném a szocialista frakció véleményét ilyen módon összefoglalni, hogy közöttünk még van helye a párbeszédnek, és közöttünk még megvan a lehetősége az együttműködésnek is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ soraiban.)