Felszólalás adatai

SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Amikor szót kértem a kétperces hozzászólásomra, bennem is az a kérdés merült fel, amit már Frajna Imre államtitkár úr elmondott, hogy nem igazán értettük azt, hogy Nagyiványi képviselő úr a gyógyszergyártó cégek szempontjait tartja fontosabbnak, vagy a biztosítottak érdekeit helyezi előtérbe, mert nekünk úgy tűnt, mintha egy gyógyszergyártó cég alkalmazottjaként beszélt volna.

Ezt itt le kell szögezni, hogy a társadalombiztosítás költségvetési vitájánál - főleg akkor, amikor olyan politikusok vannak jelen a teremben, akik a szociális és egészségügyi bizottság tagjai - egyértelműen a biztosítottak érdekei helyezkednek el a prioritási lista élén. El tudom képzelni, hogy, mondjuk, egy gazdasági minisztériumi szakértő vagy tisztségviselő egy picit másképp beszél, és mások a prioritási listán a szempontjai.

A másik pár mondattal hadd szóljak hozzá ahhoz a vitához, amikor az egészségügy kiadásait, az egészségügyre fordított forrásokat viszonyítani próbáljuk inflációhoz, nettó bérkiáramláshoz, GDP-hez, hiszen ezt a vitát már szintén számos alkalommal lefolytattuk. Tény az, hogy abban maradtunk, hogy igazából az egészségügy mindig alulfinanszírozott lesz, hiszen az egészségügyben a technológia és ennek a költségei sokkal dinamikusabban emelkednek, mint a világon bármely országban a gazdaság.

A kérdés tulajdonképpen az, hogy milyen finanszírozási szintről indulunk, és milyen állapotban van most az egészségügy finanszírozása. Ami számomra mindig fontos kérdés - legalább olyan fontos kérdés, mint az, hogy mennyi pénzt rakunk az egészségügybe -, hogy ezt milyen struktúrában, milyen érdekeltségi viszonyok között tesszük be a kasszába. Ami szintén nagyon fontos kérdés, a harmadik kérdés: az, hogy milyen a költséghatékonyság az egészségügyön belül.

Köszönöm szépen.