Felszólalás adatai

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Engedjék meg, hogy a tb-költségvetés 2001-2002-es vitájában egy kicsit messzebbről induljak, és kezdjem azzal, hogy mit is jelent számunkra, magyar állampolgárok számára az egészségügy - és fokozottan itt, a parlament padsoraiban.

Azt mindenki tisztán tudja - hiszen sokan élünk, az itt ülők közül biztosan, az egészségügyben, illetve sokan jöttünk ebből a szférából -, hogy két nagy rendszerre bonthatnánk az egészségügyet: az ellátórendszerre és a finanszírozási rendszerre. Nekem meggyőződésem az, hogy az egészségügyi rendszerre fordítható pénz nagysága a mindenkori gazdasági teljesítőképességtől függ, azt gondolom, ezt senki nem vitatja. Van számomra egy másik alaptétel is, ami azt mondja, hogy egy hatékony egészségügy mindenféleképpen javítja a termelő szférának, a gazdasági rendszereknek a humánpolitikai részét, hiszen ha a prevenció jól működik, ha az egészségügyi ellátás színvonala magasabb, ha annak hatékonysága jó, akkor nyilvánvalóan olyan polgárokkal, olyan társadalommal állunk szemben, amelyik nagyobb hatékonysággal tud dolgozni. A kettő egymást így ki is egészítené, hiszen olyan emberek vannak, akik hatékonyabban tudnak dolgozni, mert jó egészségügyi rendszer segíti őket ahhoz, hogy erőben, egészségben élhessenek, és mivel jó gazdaság van, több az egészségügyre fordítható pénz.

(13.40)

És lehet megoldás az, amit hallunk ellenzéki padsorokból, hogy több pénzt kell fordítani az egészségügyre. Ebben a pontban én személy szerint nem is vitatkozom az ellenzékkel; igen, több pénzre van szüksége az egészségügynek. Az, hogy ezt a több pénzt hogyan találjuk meg, milyen csatornákon juttatjuk el és hogy pontosan hova juttatjuk el, már nagy valószínűséggel a viták kereszttüzében áll.

Az én megítélésem szerint Magyarországon jelen pillanatban két fontos reformra van szükség az egészségügyben. Az egyik maga a szerkezeti reform, ami az ellátórendszert érintheti, a másik pedig a finanszírozási reform.

A szerkezeti reformról hadd mondjak önöknek néhány gondolatot. Itt fölmerülhet az a probléma, hogy ha szerkezetet alakítunk át - itt megint csak források vannak -, ezt milyen módon tegyük. Az én megítélésem szerint lehet egy olyan belső átalakítást végezni az egészségügyön, amely azt a struktúrát, amely most található az országban, egy hatékonyabb struktúrává alakítja át.

Azon lehet vitatkozni, hogy valóban fekvőbeteg-centrikus-e a magyar egészségügy. Azon lehet vitatkozni, hogy mennyi pénzt kellene pluszban fordítani az alapellátásra ahhoz, hogy a betegek kiáramlása meginduljon ebbe a szektorba, de az biztos, hogy ha az európai normákat elfogadjuk magunknak példának, akkor azt láthatjuk, hogy az ellátások egy lényegesen nagyobb hányada tevődik át az alapellátásra, ahol ebben a megfogalmazásban a járóbeteg-szakellátást is értem. Ez egy belső átalakítást igényel, belső források átcsoportosítását igényli.

Van egy másik lehetőség, amit, azt gondolom, talán kár lenne kihagyni az egészségügy átalakításában: az esetleges külső források megjelenése. Itt megint csak egyfajta félelem szokott az utóbbi időben eluralkodni a tisztelt Házban. Én azt gondolom, hogy nem szabad erről a lehetőségéről lemondani a magyar egészségügynek. Többet el tudok fogadni, de hadd hangsúlyozzak egyet: azt, hogy ezt a forrásbevonást megfelelő korlátok között, valamilyen módon irányítottan - csúnya szó, amit mondani fogok -, nem mazsolázva kell az egészségügy számára biztosítani.

Az elmúlt két-három évben megindultak spontán - nyilván a megfelelő jogi háttérrel azért - privatizációs folyamatok. Ezekben a folyamatokban kerültek ki például a különböző képalkotási eljárások, citológiai eljárások olyan privát szektorokba, ami nem biztos, hogy az egészségügy teljes felemelkedését, teljes átalakítását segíti. De arra mindenféleképp jó volt és jó ez a folyamat, hogy bebizonyítsa azt, hogy az egészségügyben megfelelő módon, szervezett munkával, igenis van mód és lehetőség arra, hogy pluszforrásokat vonjunk be.

Az én megítélésem szerint azonban éppen azért, mert felelős képviselők ülnek a Házban, éppen azért, mert az önkormányzatoknál meggyőződésem szerint - függetlenül pártállástól - felelős képviselők, felelős városvezetők találhatók, az egészségügy átalakítását globálisan, egységesen kell elképzelni. Azt a lehetőséget kell biztosítani az egészségügy számára - és itt a lehetőség biztosítását szeretném kiemelni -, hogy ha valaki úgy gondolja, hogy ebbe a szektorba érdemes egyébként forrást pluszba fektetnie, az kaphassa meg ezt a lehetőséget, a megfelelő biztosítékrendszer beépítésével természetszerűleg.

Ha most megint Nyugat-Európa felé fordulunk, és azt nézzük, hogy Nyugat-Európában milyen szerkezete van általában az egészségügynek globálisan, akkor azt vehetjük észre, hogy az alapellátás az országok nagy többségében szinte teljes mértékben a privát szektor kezében van, nemcsak funkcionálisan, hanem tárgyi feltételeiben, kubaturálisan is egy ilyen rendszer épült ki, és azt gondolom, hogy tökéletesen végzi a munkáját. Ezt a lehetőséget lehetne biztosítani a magyar alapellátásban dolgozóknak is.

Ha a szakellátásról beszélünk - és ezt együtt gondolom, hiszen az én értékítéletemben a szakorvos, akár rendelőben, akár kórházban dolgozik, szakorvosi diplomával rendelkező orvos -, a szakellátásban Nyugat-Európában körülbelül 20-30 százalék közé tehető az a szektor, ami nemcsak egy biztosítási alapon, nemcsak egy államilag felügyelt biztosítási alapon dolgozik, hanem más típusú biztosításokból, más típusú finanszírozásokból is tud forrásokhoz jutni. Ezekben a rendszerekben most nem a privátan létrejött és copaymentszerűen finanszírozott egységekre gondolok, hanem kifejezetten azokra az egységekre, amelyek egyébként a szolidaritási elven működő közfinanszírozást is fölvállalják, és e rendszeren belül kapnak lehetőséget még arra, hogy akár több-biztosítós modell keretében, akár kiegészítőbiztosítós modellek keretében forrásokat vonhassanak be a rendszerbe.

Van egy példám arra, hogy mikor forrásbevonásról beszélünk, akkor ez elengedhetetlen. Amikor azt mondják - és itt visszatérek a mondandóm elején tett szavakhoz -, hogy forrás kell az egészségügybe, azzal egyet kell érteni. Forrást lehet, sőt kell az egészségügybe bevonni. Azzal kapcsolatban, hogy ez a forrás honnan jön, csak az államkasszából vagy máshonnan is, én elmondtam a véleményemet, hogy szerintem biztosítani kellene a lehetőséget az egészségügy számára, hogy máshonnan is tudjon forrásokhoz jutni.

Van egy olyan példa, ami kicsikét talán sarkos - hiszen minden példa picit sarkos -, ami azt mondja, hogy ha van egy szivacs, ami kiszáradt, és azt szeretnénk, hogy az egy olyan szivacs legyen, amelyik működni tud, akkor arra valamilyen módon vizet kell önteni. De eltelik egy-két óra, egy-két nap, a szivacsra újabb víz kell, és igazából semmi nem változott. Csak azt tudjuk, hogy újból-újból vizet kell rá önteni. És van a példának egy másik szereplője: egy cserép föld, amire ha vizet öntünk, akkor elképzelhető az, hogy a víz táplálásával egy bizonyos idő után valami termés ki is hajt ebből a földből.

Ezzel a példával csak azt szerettem volna szemléltetni önöknek, hogy a forrás kell, a víz kell mind a kettőnek, de én azt tartom reálisnak, hogy ha azt a szerkezetet, amit most egészségügynek hívunk, annak akár az ellátórendszerét, szolgáltató rendszerét, akár a finanszírozási rendszerét inkább a termőföldhöz kellene hasonlóvá tenni, és akkor talán előrébb jutnánk.

A tb-költségvetés 2001-2002-es számai azt a lehetőséget biztosítják az egészségügyi rendszer számára, hogy talpon maradjon, és elinduljon a termőföld felé irányuló folyamatban. Ezt a lehetőséget a költségvetés biztosítja, hiszen a lejtőről elindult, a lejtőn megállt, majd pedig elkezdett emelkedni az egészségügy képzeletbeli grafikonja. A továbblépésben azonban még - elismerve az ellenzéki oldal néhány kritikáját - van még tennivalónk. Most, jelen pillanatban ennyire futotta a kormánynak, ennyi volt a mozgástere és a lehetősége. De ha itt a parlamentben, itt a Házban egy konszenzus tud kialakulni, akkor én elképzelhetőnek tartom, hogy a szerkezetváltás és a finanszírozás módosításával talán még nagyobb eredményeket lehet majd a közeljövőben elérni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)