Felszólalás adatai

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Így a vita végén szeretném összefoglalni azt, hogy tulajdonképpen hogyan is láttuk mi az egész napi vitát. (Dr. Bogár László visszatér az ülésterembe.) Örülök, hogy megjött az államtitkár úr, mert azzal szeretném kezdeni, hogy fölösleges volt idehozni azt a méteres dossziéköteget. Ugyanis nem a dossziékkal, nem a mesterségesen létrehozott központokkal, a közpénzen fenntartott pártközponttal kell javítani az ország arculatát. (Koncz Ferenc: Ajjaj, Laci!) Világossá tettük a vitában, hogy a központ és az általa törvénytelenül kifizetett milliárdok nem pótolhatják az olyannyira igényelt szociális érzékenységet, azt, hogy sokkal érzékenyebb társadalompolitikát folytasson a mindenkor szolgáló kormány, éppen azért, hogy megfelelőképpen tudja oldani azt a hihetetlen társadalmi feszültséget, amitől nem lehet eltekinteni.

Nem a települések betáblázásával - amin fennen hirdetik az egyes aktuális miniszterek tevékenységét - lehet szebb képet festeni az országról. Tudatosan nem mentünk bele a hazug állítások cáfolatába; a hazug állítások a kormánypárti oldalról érkeztek. Egy dologra azért szeretném felhívni a figyelmet - sajnálom, hogy Balsay képviselő úr kiment -, hogy ha már Széchenyit eszközként használják, az adósságról, a hitelről illene hozzá méltó módon beszélni. Célunk az volt, hogy bemutassuk, hogyan építhetünk emelkedő nemzetet, amelyet megfelelően képesek kormányozni azok, akik erre felhatalmazást kapnak. A Fidesz hamis sugalmazásával szemben a nemzeti tenni akarás szándékát fogalmaztuk meg, és azt, hogy milyen teendőink, milyen céljaink vannak. Ezt persze csak úgy tehetjük meg - erre is fölhívtuk a figyelmet -, ha az Országimázs Központ tevékenységével szemben együtt van jelen a közszereplők döntéseinél a törvényesség, a racionalitás és az ésszerűség... (Dr. Géczi József Alajos: És a szerénység!), a szerénység is, ahogy ezt Géczi képviselőtársam mondja, az átláthatóság, a nyilvánosság, és a felelősségvállalás abban az esetben, ha kiderül, hogy nem volt minden törvényes és nem volt minden etikus.

(14.00)

Arról beszéltünk - és az e-mailen kapott üzenetek is visszaigazolták számunkra, hogy helyesen beszéltünk erről -, mi kell ahhoz, hogy emberhez méltó élet legyen vidéken, városban és itt a fővárosban, ahogy erről Baráth Etele képviselőtársam szólt.

Kósa képviselő úr nagyon szemléletesen mutatta be, hogy a csörtető senkik közpénzekkel ne tehessék magukat jelentőssé. Erre is alaposan felhívtuk a figyelmet. Annak szükségességét hangsúlyoztuk, hogy az emberek nehéz helyzetükben is találjanak kapaszkodókat. A mi szándékunk, hogy az emberek saját tapasztalatuk alapján ítéljék meg az ország állapotát, és ne a reklámok útján.

Arra használtuk fel a mai vitanapot, hogy felkeltsük mindenkinek az érdeklődését, hogy gondolkodásra serkentsük a társadalmat, mindenkit, hogy gondolkozzunk közösen azon - ahogy arra Csige képviselő úr utalt, és feltette a kérdést -, hogy együtt hogyan legyen vonzóbb arculata ennek az országnak. Hiszen nem elégedhetünk meg a látványos kulturális kirakatokkal, ahogy Lendvai Ildikó képviselő asszony szólt a kulturális arculati elgondolásainkról.

Világossá tettük a vitában - és ha valaki végighallgatta a megszólalásainkat, akkor egyértelművé válhatott számára, számukra -, hogyan gondolkodunk arról, mit szeretnénk tenni azért, hogy az emberek között a béke végre megteremthető legyen, hogy a 2002-es választások után a fideszesek is szabadon ehessék a narancsot.

Azt gondolom, hogy ehhez a mai vitanap kellő mértékben hozzájárult, és megköszönöm mindazoknak a figyelmét, akik vették a fáradságot és végigkövették a televízión keresztül, a rádió nyilvánosságán keresztül ezt a mai vitanapot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)