Felszólalás adatai

ARATÓ GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Elnök Úr! Akadémikus Urak! Nehéz egy olyan témában pártvezérszónokként szólni, amelyben tulajdonképpen örvendetes egyetértés mutatkozott meg a bizottsági körben, ahol a bizottsági előadók pártállástól függetlenül egyaránt aláhúzták a tudomány fontosságát, és egyformán határozták meg azokat az alapvető feladatokat is, amelyeket a tudomány helyzetéből tanulságként levontak a beszámolók kapcsán.

Ezért elsősorban engedjék meg azt, hogy a vezérszónoki beszédemben azokra a területekre koncentráljak, ahol a beszámolókból következően és a beszámolókkal összefüggésben a frakciónk további lépéseket, további intézkedéseket, további tennivalókat lát.

(13.20)

Engedjék meg, hogy arról beszéljek, hogy mi a mi dolgunk, mi az, amit mi tehetünk azért, hogy a magyar tudomány és vele együtt ez az ország sikeresebb legyen.

Sokat beszéltünk ma már arról, hogy a gazdaság szempontjából milyen jelentősége van a tudománynak. Sokat beszéltünk arról, hogy ma a gazdasági siker legfontosabb alapja a tudományos teljesítmény és ennek hasznosulása. Ne felejtsük el azonban azt sem, hogy a tudomány valami olyasmi, aminek köze van az európaiság lényegéhez. A tudomány valami olyasmi, ami egy országot, egy nemzetet, egy közösséget európaivá, kulturálttá tesz. És azt, hogy ezt nemcsak mi látjuk így, az is mutatja, amit elnök úr is említett, hogy milyen hatalmas igény és milyen hatalmas siker kíséri a Mindentudás Egyeteme sorozatot, mutatja azt, hogy ebben az országban igenis van kultusza és van közönsége a tudománynak.

Mik hát azok a területek, amelyekről a beszámolók kapcsán is beszélnünk kell, és amelyekkel összefüggésben meg kell fogalmaznunk a legfontosabb feladatainkat, legfontosabb céljainkat? Az első ezek közül a finanszírozás és az állami források kérdése. Tudjuk azt, hogy nagy az elmaradás. Tudjuk azt, hogy az Unió célja a versenyképesség érdekében, nem egy nemzet, hanem egész Európa versenyképessége érdekében a 3 százalékos GDP-arányos szint elérése. Tudjuk azt, hogy Magyarország ma 1 százalékon áll. Tudjuk azt, hogy maga az Európai Unió átlaga is jelentősen elmarad ettől a szinttől.

Mit kell hát tennünk? Először is azt, amit már több képviselőtársunk említett: növelnünk kell az állami forrásokat. Azonban nemcsak a források mértékét, nemcsak a forrást kell önmagában növelnünk, de arról is gondoskodnunk kell, hogy minden forint újabb forintokat fialjon ezen a területen. Gondoskodnunk kell arról, hogy az állami beruházás magánberuházást vonzzon maga után erre a területre.

Ha megnézzük a '99 és 2002 közötti időszakot, amiről szól ez a beszámoló, akkor azt látjuk, hogy ha talán nem is az akkor kitűzött mértéknek megfelelően, hiszen az volt az előző kormányzat célja, hogy 2002-re a 1,5 százalékos szintet elérjék, és ettől jelentős mértékben elmaradtak, de mégiscsak nőttek az állami ráfordítások, ugyanakkor ezt az állami ráfordítást, ezt az állami pénzt, ezt a költségvetési befektetést nem követte a megfelelő mértékű gazdasági befektetés.

Ennek több oka van; kettőt mindenképpen érdemes említeni. Az egyik az, hogy csak abban a gazdaságban van igazán becsülete a korszerű tudományos ismereteken alapuló fejlődésnek és ilyen módon a tudományos eredmények felhasználásának, amely kifelé fordul, amely a világpiacon akar megfelelni. A másik ok pedig az, hogy talán a tudománypolitikában is történtek olyan lépések - ezek közül egyet emelnék ki, az OMFB majdnem megszüntetését -, amelyek nem segítették elő azt, hogy a műszaki területre, az innovációs területre is ugyanolyan figyelem jusson, mint a tudomány más területeire. Ugyanakkor az is világos - és ebben a mostani folyamatok is komoly tanulságokat hordoznak -, hogy nem lehet a tudomány területének finanszírozását éves költségvetési alkuk kiszolgáltatott terepévé tenni. Nem lehet, mert nagyon gyakran hosszú távú folyamatokról van szó.

Olyan megoldásokon kell gondolkoznunk, olyan tervezési módszereken és akár olyan garanciákon, amik lehetővé teszik azt, hogy ne akadjanak meg tudományos fejlesztési folyamatok egy-egy év gazdasági nehézségei miatt. Ez nem könnyű. Tudjuk, hogy ez feszegeti a költségvetési tervezés jelenlegi kereteit, de mégis azt reméljük, hogy meg tudjuk találni ezeket a módszereket, meg tudjuk találni ezeket a módokat. Az Innovációs Alap létrehozása még ha kis lépés is, nagyon fontos lépés ebbe az irányba, mert egy költségvetéstől független forrást hoz létre, egy olyan forrást, amely nem vehető el, amely nem csoportosítható át más célokra.

Azt kell ugyanakkor mondanunk, és engedjék meg, hogy egy pillanatra a vizsgált időszakból kitekintsek, hogy miközben a 2003. évben - elsősorban a bérrendezésnek köszönhetően, de nem csak ezért - forrásbővülés volt az állami oldalon a költségvetési területen, az Akadémia területén és az egyetemeken is, ezt hozzá kell tennem, eközben ez a folyamat 2004-ben nem folytatódott, mindent meg kell tennünk azért, hogy a 2005. évben újra többletforrást tudjunk bevonni ezen a területen. Mindent meg kell tennünk azért, hogy azok az eredmények, amiket elért ez a kormányzat ezen a területen, ne váljanak semmivé, ne váljanak fölöslegessé.

Tisztelt Ház! A második kérdés, amit többen is érintettek ebben a vitában, és úgy gondolom, hogy most is beszélnünk kell róla, a tudomány és a gazdaság kapcsolata. Ma már csak az a fajta gazdaság lehet sikeres, amelyik napi szinten minden döntésében, minden fejlesztésében tudományextenzív, tudományos eredményekre és tudományos döntéshozatalra támaszkodik.

A versenyképesség döntő forrása ma a tudományos eredmények felhasználása. El kell azt is mondanom, hogy beszéltünk a nagyvállalatokról és a kisvállalatokról. Azt tudjuk, hogy ma Magyarországon ipari kutatást elsősorban a nagyvállalatok, a multik végeznek. Ugye tudjuk azt, hogy ezek közül a cégek közül vannak olyanok, akik azért is jönnek ebbe az országba, hogy kihasználják a tudományos eredményeket, kihasználják azt a tudományos tapasztalatot és azt az ipari, tudományos kultúrát, ami ma megvan Magyarországon.

Kapolyi képviselőtársunk említette a Tungsram-történet egyik felét, érdemes hozzátenni a másik felét is, azt, hogy az új tulajdonos megtartott és idehozott tudományos kapacitásokat is Magyarországra. Azt gondolom, hogy nagyon komolyan kell gondolkoznunk mindannyiunknak - a parlamentnek, a kormánynak, a döntéshozóknak -, hogy miként tehetjük Magyarországot vonzóvá a tudományos befektetések számára. Miként tudjuk elérni azt, hogy arra az alapkutatói háttérre, arra az ipari kutatói hagyományra, ami ma megvan Magyarországon, ráépüljenek korszerű kutatói bázisok, ráépüljenek nagy cégek által fenntartott kutatóműhelyek?

Van ennek egy másik oldala is azonban. Döntő feladat az, és minden olyan országban, ami sikeres a kutatás-fejlesztésben, sikeres az innováción alapuló gazdaságfejlődésben, az egyik döntő tényező az volt, hogy eljuttatták a kisvállalkozásokhoz, a középvállalkozásokhoz is a tudományos eredményeket. Az Egyesült Államokban, Japánban vagy Finnországban a gazdasági siker egyik alapja az, hogy ezeknek a tudományos eredményeknek a gazdasági hasznosulását is megszervezik; mert ez állami feladat, képviselőtársaim.

Úgy kell befektetnünk és fölhasználnunk az állami forrásokat, hogy ezek biztosítsák azt, hogy a gazdaság szereplőinek megérje befektetni ezen a területen, és biztosítsák azt, hogy a tudományos eredmények, a kutatási eredmények eljussanak a vállalatokhoz, a gazdálkodó szervezetekhez. És akkor majd nem kell arról beszélnünk, hogy csökken az egyetemek felé áramló pénz, megkeresés a gazdasági szférából, éppen ellenkezőleg, majd arról fog tudni beszámolni az Akadémia, hogy milyen nagyszerű példái vannak a vállalati szektor, az egyetemek, a kutatóintézetek együttműködésének.

Mert ahol működik a tudomány, ahol működik a tudományon alapuló gazdaság, ott csak így működik. Ott csak úgy működik, ha az állami akarat és a magántőke, a magánérdek egymásra talál.

Tisztelt Képviselőtársaim! Érdemes beszélni még egy kérdésről ennek kapcsán, ez pedig a tudomány infrastruktúrája, alap-intézményrendszere. El kell mondani azt, hogy ezen a területen nem jó a helyzet. Ezen a területen még mindig számos probléma van. A kutatási intézményhálózat egyik része, az akadémiai kutatóhálózat nagy nehézségekkel, nagy küszködéssel, nagy átszervezésekkel, de talpon tud maradni. Túl tud élni, meg tudja tartani a saját pozícióit, sok szempontból a tudományos kutatás vezérhajói tudnak maradni ezek az intézetek. Valamelyik beszámolóban is szerepel, érdemes megemlíteni, hogy az úgynevezett európai kiválósági központok, amelyekből Magyarország 1999-ben az első pályázaton hatot szerzett meg, ezek közül öt akadémiai kutatóintézetekben van, a hatodik pedig a Budapest Kollégiumban; ami azonban rávilágít az intézményrendszer legnagyobb kihívására és legnagyobb nehézségére, ez pedig az, hogy miközben az akadémiai kutatóintézet határozottan lábon tud maradni, képes teljesítményre, képes eredményre, eközben az egyetemi kutatóhelyeken nem mindig vannak meg a megfelelő tudományos munka feltételei.

Nem mindig működik az a fajta tudományos műhely szerep a felsőoktatási intézményekben, amelyikre egyébként pedig rendkívül nagy szükség lenne, és hozzáteszem, amelyiknek érdekében többek között az egyetemi felsőoktatási integrációt véghezvitte az Országgyűlés.

(13.30)

Ezért amikor a felsőoktatás reformjáról beszélünk, amikor arról beszélünk, hogy az európai felsőoktatási térségnek megfelelően új pályára kell állítani a magyar felsőoktatást, mind a képzés, mind a működés, mind a finanszírozás szempontjából, akkor rendkívül fontos feladatunk az is, hogy az egyébként számomra ugyanennyire kedves hallgatói és képzési érdekek mellett figyelemmel legyünk egyenlő súllyal a tudományos érdekekre is. Figyelemmel legyünk arra, hogy milyen szervezeti megoldásokkal, milyen finanszírozási megoldásokkal lehet megerősíteni az egyetemeken, a felsőoktatási intézményekben zajló tudományos tevékenységet; milyen módon lehet elérni azt, hogy a magyar tudomány világában integráltan együttműködve, egymást segítve működjön az egyetemi szféra, az akadémiai szféra és a vállalati szféra; mik azok a megoldások, amelyekkel el lehet érni azt, hogy ne egymást kioltva, néha egymással vetélkedve, hanem egymást erősítve működhessenek ezek a területek?

Tisztelt Ház! Amikor az Európai Unióról beszélünk, akkor mindig szóba kerülnek az európai uniós elvárások, mindig szóba kerülnek az európai uniós követelmények. Azt kell mondanom, hogy a tudomány területén is vannak ilyenek, az egyik ez a bizonyos 3 százalék 2010-re. Ezt még néhányszor el fogom mondani, hogy ne felejtsük el, se mi, se azok a kollégáink, akik a gazdasági területtel foglalkoznak; tehát ez a bizonyos 3 százalék az egyik közülük. De azért az Európai Unió jóval többet jelent a tudomány területén, jóval többet jelent a magyar tudomány számára. Hozzá kell tennem, hogy itt nem egy naphoz, nem május 1-jéhez kötődik a csatlakozás, hiszen Magyarország már több éve részt vesz az európai tudományos programok többségében.

Az Európai Unió és az európai kapcsolat a magyar tudomány számára egy rendkívül fontos ugrópont, és a beszámolókból is kiderül, hogy a kutatóműhelyek, a tudósok élnek ezekkel a lehetőségekkel. A magyar tudományos műhelyek sikeresek az európai uniós pályázatokon, sikeresen versenyeznek ezen a terepen. De nem csak erről van szó. Egyre több olyan programra van szükség, amelyik lehetővé teszi a magyarországi és az európai kutatóhelyek összekapcsolódását, amelyik lehetővé teszi a magyar kutatók és az európai kutatók együttműködését, amelyik lehetővé teszi azt, hogy a magyar kutatók - ha tetszik - anélkül vegyenek részt az európai kutatásban, hogy el kelljen menniük Magyarországról. Ez rendkívül fontos feladat, sokat kell azon dolgoznunk, mindannyiunknak, hogy ennek a feltételeit megteremtsük.

Tisztelt Ház! Amikor az Európai Unióról beszélünk, akkor mindig érdemes tapasztalatért is körbenézni. Sok tapasztalat van az Unióban a tudományos kutatás, a kutatás-fejlesztés területén, hadd említsek meg ezek közül egyet. Az volt a szerencsém, hogy részt vehettem egy olyan tudományos fórumon, ahol Finnország kutatással foglalkozó minisztere tartott előadást. Azt kell mondanom, hogy nemcsak én hallgattam nagy izgalommal, hogy hogyan érték el azokat a nagyszerű eredményeket a kutatás területén, amelyekről ott is beszámoltak, és amelyekről egyébként a jelentés is beszámol, hanem a nagyobb régi európai uniós országok: Németország, Franciaország, Nagy-Britannia képviselői is bizony nagy izgalommal követték azt, hogy hogyan lehetett ilyen eredményeket elérni.

A finn miniszter tulajdonképpen négy lényeges dolgot mondott. Az első ezek közül az volt, hogy eredményes tudományos kutatás, eredményes kutatói munka elképzelhetetlen megfelelő oktatási háttér nélkül, megfelelő középiskolák, felsőoktatás és az ezekből táplálkozó tudományos gondolat és a tudománynak ezekkel való együttműködése nélkül. A második ilyen gondolat az volt, hogy elképzelhetetlen korszerű tudomány a gazdasággal való szoros együttműködés és az ezt támogató állami intézményrendszer nélkül. A harmadik ilyen gondolat az volt, hogy a finn tudományos kutatás sikerének egyik legnagyobb kulcsa az, hogy meg tudták nyerni a helyi közösségeket, az embereket, a közvéleményt a tudomány ügyének, el tudták fogadtatni azt, hogy a tudomány valami olyasmi, ami egy nemzet számára a legfontosabb kitörési pont, valami olyasmi, amiért érdemes áldozatokat hozni a közös siker érdekében. S végül még egy dolgot említett: azt, hogy a siker egyik kulcsa az volt, hogy a tudomány kérdéseiben konszenzus, együttműködés alakult ki az összes szereplő, az összes politikai erő között.

Én a Magyar Szocialista Párt nevében azt tudom ígérni, hogy minden olyan törekvést támogatni fogunk, amelyik ebbe az irányba mutat.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)