Felszólalás adatai

DR. KAPOLYI LÁSZLÓ, a gazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Vendégek! A gazdasági bizottság megtárgyalta a jelentéseket, és azokat általános vitára alkalmasnak minősítette.

Az előttem hozzászólók lényegében véve minden lényeges kérdést érintettek, így az Akadémia elnöke hangsúlyozta, hogy a magyar tudomány legfontosabb feladata az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételeinek a biztosítása és az ország versenyképességének megőrzése.

Nekem a vitával kapcsolatban az jutott eszembe - nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni -, hogy akik itt ülünk, talán azt meg kellene fogadnunk, hogy azt a hangulatot, amit itt most egymás között kialakítottunk, akkor is képviselni fogjuk, amikor a 2005-ös költségvetés szavazására kerül sor, és az akkori, gombnyomással kifejezett álláspontunkkal is hangsúlyt kell adni annak a komoly követelménynek, hogy véleményünk szerint legalább 30 százalékkal kell növelni a K+F forrást a 2005-ös költségvetésben ahhoz, hogy az 1,2 százalékos GDP-hez viszonyított arányt el tudjuk érni.

Annyit szeretnék megjegyezni a kulturális bizottság véleményéhez kapcsolódóan, hogy a nyolcvanas években azért volt olyan kiugró a K+F tevékenység, mert Magyarországnak akkor meg kellett oldani az embargó miatti hátrányt. Tehát szemben azokkal a mérnökökkel, akik Nyugat-Európában például számítógéppel tervezték a korszerű rendszereket, a mi mérnökeinknek még az alkatrészeket is saját maguknak kellett tervezni. Ebben az időszakban oldott meg a magyar tudomány olyan problémákat, mint például a Paksi Atomerőmű építése vagy az ötdimenziós szerszámgépipari berendezések, de ott volt a magyar ipar fejlesztése az orvostudomány hátterében, és részes volt a biológiai központok létrehozatalában is.

Amikor a következetességre szeretném kérni képviselőtársaimat, azt is meg szeretném említeni, hogy egyrészt kicsit szégyellem magam, hogy csak ennyien vagyunk kíváncsiak a magyar tudomány helyzetével kapcsolatos vitára itt az Országgyűlésben. Kicsit úgy viselkedik a magyar politikai elit a magyar tudománnyal kapcsolatban, mint a szmokingjával: egyszer-kétszer egy évben reprezentatív alkalmakkor felveszi, részt vesz, megjelenik, egyéb esetekben pedig megfeledkezik róla.

A tudomány- és technológiaintenzív fejlesztésnek nincs ésszerű alternatívája, mégis, amikor például a magyar nemzetgazdaság a privatizáció során az értékeit más tulajdonba adta, akkor az értékelés során a szellemi tőkét külön soha nem értékelték. Csak egy esetet szeretnék kiemelni: amikor a Tungsram értékesítésre került, külön nem értékelték azt a sok tucat találmányt, ami módot adott arra, hogy egy világszínvonalú gyártási kultúra alakulhatott ki. Ezért azt hiszem, hogy ennek a tudomány-, illetve technológiaintenzív útnak nincs ésszerű alternatívája.

Miközben a gazdasági bizottság részéről is az általános vitára alkalmasságot szeretném az Országgyűlés figyelmébe ajánlani, még megemlíteném, hogy az oktatási bizottság tudomány- és technológiapolitikai albizottságaként is tárgyaltuk ezt az anyagot. Így is alkalmasnak tartottuk, legfeljebb egyet hiányoltunk, hogy az e célra megalakult (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) tudomány- és technológiapolitikai kormánybizottság még egyszer sem ült össze, és még egyszer sem értékelte a tudomány helyzetét megalakulása óta. Remélhetően a 2005-ös költségvetési vitáig erre is sor fog kerülni.

Köszönöm szépen. (Taps.)