Felszólalás adatai

NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Ház! Az előbb örültem, mert kicsit többen voltunk, és itt a pletykák szerint jövendő miniszterek és államtitkárok is részt vettek a Honvédelmi Minisztérium által benyújtott törvénytervezet tárgyalásán. De most csökkent a számuk, ezt némi szomorúsággal veszem tudomásul.

Úgy gondolom, ha erről a javaslatcsomagról, erről a salátatörvényről, mert ez is az, beszélünk, többször elhangzott itt, hogy tulajdonképpen mi is a mi bajunk ezzel az egésszel. Megmondom, hogy mi a bajunk, mert ha a törvényjavaslatok megszületésének a körülményeit nézzük, különösen, ha ezt a kormány terjeszti elő, akkor ebben valami célnak meg kell fogalmazódni, hiszen csak úgy, mert éppen ráér, senki nem készít törvényjavaslatot. E célról igazából nem nagyon esett szó, csak áttételes utalásokkal. Elmondom, hogy miként gondolom én, mit látok e törvényjavaslatok céljaként. Nem feltétlenül fontossági sorrendet mondok, de ezek egymáshoz amúgy is kapcsolódnak, tehát mindegy, hogy melyiket mondom először.

Én az első számú célt abban látom, hogy ezzel visszamenőleg igazolni kívánják mindazt, ami az előző két esztendőben a honvédelem területén született, amire a dúlás és az időnként megfontolatlan, átgondolatlan, öncélú változtatások sora talán a legenyhébb kifejezés. Ezt utólag szeretnék legalizálni, és utólag megalkotni ennek a törvényi alátámasztását.

A másik ilyen cél, hogy lehetőleg olyan javaslat, törvény szülessen, amelyben, ha még ne adj' isten, a kétharmados törvényeket nem fogadják el, akkor is gyakorlatilag szinte korlátlan hatáskör, döntési lehetőség kerüljön a kormány kezébe, tehát a jövőben ne kelljen lehetőleg szinte semmit vagy a lehető legkevesebbet a parlament elé vinni. Göndör István úr az előbb egy freudi elszólásában erre utalt is, hogy mi lenne itt, ha bizonyos esetekben mindig ide kellene jönni a parlamentbe eldönteni dolgokat. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy amire hivatkozott, némi tárgyi tévedést rejt magában, ugyanis a “műveleti területö fogalma már a korábbi törvényben is benne volt, meglehetősen jól precizírozva; a mostaniba a “műveletö fogalma került bele, ugyanakkor ennek nincsen meghatározva a valódi tartalma. Tehát a hozzászólás jogos, csak éppen nem arról szól ez az előterjesztés, amire hivatkozik.

Tehát visszatérve a harmadik pontra, amiről eddig még nem szóltam, amitől, tudom, mindig a legidegesebbek szoktak lenni a kormánypártiak: úgy gondolom, úgy gondoljuk, hogy a Magyar Honvédséget változatlanul egy olyan fajta, a kormány külpolitikai mozgásterét javító, ezt segítő, egyfajta extra képességcsomagnak tekintik, amit bármikor egy-egy nemzetközi konfliktus esetén mintegy barterüzletként fel lehet ajánlani, hogy most akkor mi adunk néhány száz katonát, ezért cserébe majd egyszer kérünk önöktől valamit - mint annak idején a híres-nevezetes “A tanúö című filmben ez többször elhangzott.

(11.30)

Ez gyakorlatilag elvezet oda, amit Mécs képviselő úr - aki éppen a terem másik oldalán tartózkodik, nem a helyén - az előbb olyan nagyon rossz néven vett, hogy a Magyar Honvédség mint egy expedíciós hadsereg fogalmának az egyre tágabb keretek közé terelését jelenti. Magyarul, úgy tűnik, hogy lassan a Magyar Honvédség minden képessége ilyenfajta kívánalmaknak van és lesz alárendelve, amint arra az előbb Simicskó István úr a korábbiakban egyszerű többséggel elfogadott határozatban lévő mondatokra utalt is.

Azt hiszem, nem nagyon képezi vita tárgyát - ez többször kiderült -, hogy alapvetően mi ezzel a három céllal nem értünk egyet. Ha azt gondoljuk - és szerintem ezt önök is így gondolják -, hogy a honvédelem egy össznemzeti ügy, tehát a konszenzusra való törekvés legalábbis kívánatos és szükséges, akkor az az előzetes egyeztetési mechanizmus, amely itt megvalósult ebben az ügyben, erre semmiképpen nem alkalmas, hiszen egy már kész, kormány által benyújtott törvényjavaslatról négypárti vitát rendezni - talán nem túlzás -, képmutatónak nevezhető cselekvés, hiszen akkor már nincs miről beszélni, hiszen a módosító indítványoknak általában az szokott lenni a sorsuk, ilyen törvényeknél pláne, hogy azokat az ellenzék támogatja, a kormány pedig nem támogatja, és ezáltal nem is kapják meg a többséget. Tehát úgy tettünk mintha, miközben nem tettünk semmit. Most elsősorban az önök tevékenységére gondolok, vagy arra utalva mondom.

Ami még ebből az előterjesztésből - és ami az egyik kifogásunk és a módosítási kísérletünk egyik fő iránya - megint kitűnik, és amiben megint csak nagy vita van közöttünk, ez a terrorizmus elleni küzdelem kérdése. Csak a nyilvánosság kedvéért mondom, hogy azért érdekes metamorfózison mennek itt át a dolgok. Korábban minden csőből az jött, hogy az iraki részvételünk a terrorizmus elleni küzdelemnek az egyik nagyon fontos bizonyítéka, és ha mi nem lennénk ott, akkor kvázi mi valamiféle nézetazonosságot vállalnánk a terroristákkal. Azért mára már eljutottunk oda, hogy még a honvédelmi miniszter úr is úgy nyilatkozik, hogy ez a részvétel a diktatúra és a demokrácia közötti választás kérdése. Ez már úgy elfogadható lenne, ha, mondjuk, Magyarország minden egyes olyan országban a diktatúra megsemmisítésére törekedne, ahol diktatúra van, hiszen azért abból még akad jó néhány. Hogy csak néhányat említsek, például Kubában is diktatúra van, Észak-Koreában is diktatúra van, és még sok helyen diktatúra van. Nyilvánvaló, hogy az ezeknek a megdöntésében való részvétel elég nehéz feladat elé állítaná a Magyar Honvédséget, ha mindenütt részt akarna venni.

Ezt csak arra mondom, hogy itt a terrorizmusra való hivatkozás mindig kimerül abban, hogy valamilyen segédfeladatra alkalmassá tett, egyébként teljesen szokványos katonai képzést kapott és katonai képességekkel bíró kontingenst küldünk ki, akik, hála istennek, eddig szerencsésen megúszták azt, hogy nagyobb vagy egyáltalán valóságos emberveszteséget szenvedjenek, de azt hiszem, ezt még mindig köszönjük a szerencsének, és ne annak köszönjük, hogy e tekintetben ilyen kihívás a magyar kontingenst ne érhette volna. Ugyanakkor sem ebben az előterjesztésben, sem a korábbiakban igazából arra való utalás, arra való határozott szándék nincs, hogy esetleg a Magyarország területén bekövetkező terrorista kihívásra katonai eszközökkel adandó válaszra miképpen van felkészülve és felkészítve a Magyar Honvédség, egyáltalán milyen szándék van arra, hogy ezeket a képességeket a Magyar Honvédség elnyerje vagy megszerezze egy idő után. Többször elmondtam már, hogy erre vonatkozó határozott és érzékelhető törekvést nem tudok fölfedezni azokban az anyagokban, amelyek elénk kerülnek. Persze lehet, hogy vannak olyan anyagok, amelyek nem kerülnek elénk, de akkor vegyük úgy, hogy ezek nincsenek, hiszen a honvédelmi bizottság tagjainak minimum tudomásuk kellene legyen minden ilyen anyagról.

Azt gondolom, hogy Keleti úrral, aki sajnos eltávozott, abban mindenképpen egyet kell érteni, hogy egy ilyen típusú törvénycsomag benyújtása előtt jelentősen nagyobb erőfeszítést kellett volna a kormánynak, ezen belül jelesül a Honvédelmi Minisztérium illetékeseinek kifejteni annak érdekében, hogy megnyerjék ehhez az ellenzék támogatását is. Ez sajnos ebben az esetben is elmaradt.

Köszönöm figyelmüket, lejárt az időm. (Taps a Fidesz soraiban.)