Felszólalás adatai

BALOGH LÁSZLÓ, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megköszönöm az államtitkár úrnak, hogy a négypárti tárgyaláson és a bizottsági ülésen elmondott MDF-es álláspontot ismertette az előbeszédben. Ugyanakkor szeretném felhívni Szabó képviselő úr figyelmét arra, hogy amivel ő illette a Fidesz képviselőjét, hogy milyen gaz módon érvel a törvény módosítása ellen, azt nem a Fidesz képviselői mondták el, hanem én mondtam el azon a bizonyos négypárti ülésen és a szakbizottsági vitán. De ugyanúgy, ahogy akkor nem figyelt Szabó képviselő úr, most sem figyel, de reméljük, hogy a jegyzőkönyvben majd el tudja olvasni.

Ugyanakkor viszont azzal szeretném kezdeni a hozzászólásomat, hogy őszintén és tiszta szándékkal szeretném megköszönni a Horn-kormánynak azt, hogy kétharmados többség birtokában volt olyan bátor, hogy kompromisszumos médiatörvényt fogadott el, az akkori ellenzéki pártok majd mindegyikének támogatásával. Ez egy bátor lépés volt. Ennek a bátor lépésnek legalább a fele bátorságát kellene a mostani kormánynak is birtokolnia ahhoz, hogy hozzálássunk az előttünk álló feladatok megoldásának, hiszen vitathatatlan, hogy a médiatörvény elévült bizonyos szakaszokban, és megérett a módosításra.

De a jelenlegi törvénymódosítás, amely előttünk van, ha egy hasonlattal kellene jellemeznem, akkor azt mondanám, hogy körülbelül ott tartunk, amikor a Titanic elhagyta a jéghegyet, és a kapitány kiadta a parancsot az egyik matróznak, hogy fényesítse már ki a kapitányi kabin kilincsét. Körülbelül ennyit ér a magyar média rendszerében ez a mostani javaslat. Miért is?

Nem sikerült meggyőzni minket az előttünk szólóknak sem és a szakértőknek sem, hogy valós hátrány érné Magyarországot, ha a jelenlegi jogszabály így maradna, ahogy most van. Itt arról beszéltek az előttem szólók, hogy a magyar média szereplői mennyi pénztől estek el, mert a pályázatok nem voltak sikeresek. Egyetlenegy példát nem hallottunk, melyik producer mennyivel pályázott, és erre hivatkozva miért nem kapta meg. Ugyanakkor a bizottság előtt a szakértők bizony elmondták, hogy ez nem egy hivatalos felszólítás Magyarország felé, hogy módosítanunk kell ily módon ezt a törvényt, hanem kis túlzással Brüsszelben a folyosói beszélgetések során valaki felhívta a magyarok figyelmét, hogy ejnye-bejnye, ha ezen nem változtattok, abból esetleg majd baj lehet valamikor. Mi úgy gondoljuk, hogy ennél sokkal többet ér, hogy valamilyen formában igen, felvállalva, a magyar gyártású filmek kvótáját, a törvényben bent tartsuk. Szeretnénk is bent tartani addig, ameddig lehet, amíg rá nem kényszerítenek minket arra, hogy vegyük ki.

Ennek ellenére szeretném felidézni a képviselőtársaimban azt a bizonyos esetet, amikor az Orbán-kormány alatt az akkori kormánypártok benyújtottak egy jogharmonizációs médiatörvény-módosítást, nem holmiféle magyar kvótákról meg EU-s elvárásokról, hanem a mindennapjainkról szóló törvénymódosítást, mindannyiunk gyerekeiről szóló törvénymódosítást, magyarul a kiskorúak védelmét előtérbe helyező törvénymódosítást, és ezt az akkori ellenzék, kétharmad ide, kétharmad oda, bár azt mondta, hogy mindennel egyetért, de nem hajlandó megszavazni. Miért is? Csak.

Mi úgy gondoljuk, hogy mi nem azt mondjuk most, hogy csak, nem szavazzuk meg, hanem egyrészt nem tartjuk bizonyítottnak azokat az aggályokat, amelyeket a kormánypártok megfogalmaznak, és amelyeket az apparátus megfogalmaz, ugyanakkor kinyilvánítottuk azt a szándékunkat, hogy hajlandóak vagyunk egy átfogó, mindenre kiterjedő médiatörvény-módosításban partnerként részt venni, minden előfeltétel nélkül. És ezt nemcsak a Magyar Demokrata Fórum mondta, hanem azon a négypárti megbeszélésen, ha jól emlékszem, a másik ellenzéki párt is ugyanilyen álláspontot képviselt.

De miért is kell foglalkoznunk a médiatörvény módosításával? Természetesen azért kell ezzel foglalkoznunk, mert a magyar média rendszere bizony válságban van, és amit itt Szabó képviselő úr emlegetett és a Fidesz számlájára írt, és most újra elmondom, hogy azt én mondtam azon a bizonyos bizottsági ülésen, mert az Európai Unióban példátlan módon, egyetlen példát sem tud rá mondani a kedves képviselő úr, Magyarország az egyetlen, ahol a közmédia finanszírozása kormányfüggő. Ma Magyarországon a médiafinanszírozás - a médiatörvényt is megsértve - kormányfüggő. Mi azt mondtuk, hogy nem a Titanic kapitányi kilincsét kell fényesre pucolni, hanem meg kell menteni a Titanicot, hogy ne menjen a jéghegynek, ha lehet. De úgy látszik, hogy önök úgy gondolják, hogy inkább menjen a jéghegynek, és jöjjön, aminek jönnie kell. Merthogy most hogy is állunk, tisztelt képviselőtársaim?

Medgyessy Pétertől függ a Magyar Televízió költségvetése. Medgyessy Pétertől és kormányától függ a Duna Televízió költségvetése. Medgyessy Pétertől és kormányától függ a Magyar Rádió költségvetése. Jelenleg önök és az önök kormánya adja a pénzt a Magyar Televíziónak, a Magyar Rádiónak és a Duna Televíziónak. Többségben az önökhöz kötődő produceri irodák költik el ezeket a pénzeket, de ezt látjuk, és mindenféleképpen úgy gondoljuk, hogy ez nem egészen EU-konform.

(23.10)

Talán önök előtt is ismert, hogy az előző kampányidőszakban (Pető Iván közbeszól.) több producer és tévés személyiség nagyon nagy hangon és nagy fölhajtással kampányolt a Szocialista Párt mellett. Ma ezeket az arcokat és ezeket a producereket ott látjuk a Magyar Televízióban. Ott látjuk Medgyessy Péter egyébként - megnéztem egy-két műsorát - nem tehetségtelen nevelt lányának műsorait is. Bár azt gondolom, hogy egy miniszterelnöknek adnia kellene arra, hogy ha tőle függ egy televízió költségvetése, akkor mondjuk, a családjába tartozók ne onnan vigyék beszállítás után a pénzt.

Egyébként mi úgy gondoljuk, hogy akkor, amikor a Szocialista Párt miniszterelnök-jelöltje azt mondta volt abban a bizonyos kampányban, hogy márpedig át fogják vállalni az előfizetési díjakat, én magam azt mondtam, hogy ez bizony ügyes! Átvállalják, és ezáltal a magyar polgároktól, magyar családoktól feladatot, pénzt kímélnek ki és átvállalják a fizetést. De azt legrémesebb álmaimban sem gondoltam, hogy csak azok kötelezettségét vállalják át, akik egyébként éltek azzal az állampolgári kötelezettségükkel, hogy kifizették az üzemben tartási díjat, és azokét nem vállalták át, akik törvénytelenül annak idején nem fizették be.

Medgyessy Péter nem azt mondta, hogy csak azoknak a kötelezettségét vállalja át, akik befizetik, hanem azt mondta, hogy átvállalja a lakosságtól ezt a terhet. Egyébként meg kell hogy jegyezzem tisztelt elnök úr és tisztelt Ház, hogy egy rádióműsorban Pető Ivánnak hallottam az erről mondott véleményét, és nagyon korrektnek, nagyon tisztességesnek tartottam, ahogy elmondta. Ugyanúgy gondolom én is, mint Pető Iván: ezen változtatnunk kell.

Nézzük tovább, miről is van szó? Nagyon új és friss tapasztalataim vannak, hisz ma délután 2 órakor a pénzügyi bizottság rendkívüli ülésén a médiafinanszírozásról volt szó. Mit ad isten? Előttünk volt egy előterjesztés, Varga Mihály neve volt aláírva. Megkérdeztem, hogy ugye nem Varga Mihály készítette ezt az előterjesztést. Természetesen a szocialista képviselők elismerték, hogy ez kormányoldali előkészítés után került oda, de miután Varga Mihály a bizottság elnöke, így stílszerű, hogy az ő neve legyen ott, ezzel nincs is gond. De magukra vállalták, hogy ők találták ezt ki.

Akkor, amikor a magyar média haldoklik, amikor nem tudjuk, hogy lehet-e az olimpiát közvetíteni, lesz-e rá pénz, amikor a Duna Televízió nehézségekkel küzd, akkor eldöntötte valaki a kormányoldalon - mert azt a választ kaptuk, hogy koalíciós egyeztetés után született a javaslat -, hogy egyébként a költségvetési törvényben előírt 10 milliárd helyett körülbelül 6,8 milliárd lesz szétosztva, és az sem olyan arányban, mint ahogy a médiatörvény egyébként javaslatot tesz, hogy a Televízió, a Duna Televízió és a Rádió milyen arányban kapjon a támogatásból, hanem úgy, ahogy a kormánytöbbségnek ez jólesik.

Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, elnök úr, hogy ezek sokkal fontosabb kérdések, hogy a magyar média függ-e a kormánytól vagy nem függ a kormánytól, példátlan módon, egyedül Európában, ez sokkal fontosabb kérdés, mint az, hogy ez a kvóta bent marad-e vagy nem, amely kvóta - hangsúlyozom - nem veszélyezteti a magyar pozíciókat Brüsszelben. Önök egy elvárásnak akarnak eleget tenni, amely elvárást nem tudni, hol és ki fogalmazott meg, mert erről tájékoztatást önöktől nem kaptunk.

Arra szeretném fölhívni kormánypárti képviselőtársaimat, hogy a Magyar Demokrata Fórum továbbra is nyitott, hogy a média valós helyzetéről, a médiatörvény valós módosításáról, kétharmados törvényhez a Magyar Demokrata Fórum szavazatait tudjuk biztosítani. Ha önök nyitottak az együttműködésre, és nyitottak arra, hogy a valós problémákról beszéljünk és a valós problémákat oldjuk meg, akkor arra készek vagyunk.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)