Felszólalás adatai

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Szeretném emlékeztetni önöket arra, hogy a pályáztatás nem egy olyan gyógyír, amely minden működési anomáliát képes kivédeni. Láttunk mostanában olyan nyilvános pályázatokat, ahol mindenféle praktikákkal el lehetett érni azt, hogy a pályázókat, a pályázatokat érvénytelenné nyilvánítsák, s az eredetileg a pályázatban benyújtott összegnél kevesebbért meg tudják vásárolni például a Nemzeti Tankönyvkiadót. Láttunk már olyan útépítést, ahol a pályáztatás során drágább árak jöttek ki, mint korábban, a polgári kormány alatt pályázat nélkül megbízott útépítések során.

Úgyhogy valójában az, hogy valamit pályázat útján csinálnak meg, az egy technika. De hogy mi lesz a döntés tartalma, hogy a döntésben valóban részt vevők milyen összetételűek, hogy reprezentálják-e a határon túli magyar szervezeteket, hogy kik felé tartoznak elszámolni, függenek-e a miniszterelnöktől személyesen, a minisztertől személyesen, mert az ő bizalmukból kerültek oda, vagy nem, azt gondolom, sokkal inkább fölveti azokat a bizalmatlanságnak nevezett, de valójában működési pongyolaságokat, működési pontatlanságokat, amelyekből könnyen fakadhat az a bizonyos klientúraépítés, amire itt utaltam.

Államtitkár úr szerint ez nem volt jellemző eddig a szocialistákra; lehet, hogy egy darabig még nem is lesz jellemző, ahogy elnézem a december 5-ei népszavazás eredményét. Úgy tűnik, most éppen lenne mit helyrehozni a megtépázott renoméból a határon túli magyar szervezetek felé. De akárhogy is nézzük, az így elosztandó egymilliárd forint felhasználására semmiféle garanciát nem lát az ellenzék, s ezért nem fogja támogatni ezt a törvényt.