Felszólalás adatai

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Nem is teszem meg. Köszönöm, elnök úr. Tállai András még a vita ezen szakaszának a legelején, a 20. ajánlási ponthoz kapcsolódóan szólt, és ahhoz szeretnék én is több gondolatot hozzátenni, hiszen az államtitkár úr elmondta az elmúlt hetek kölcsönös kérdés-feleleteiben, hogy sajnálja, hogy nincs mód megvitatni a Fidesznek a módosító javaslatait, azt gondolom, hogy az áfa és a jövedéki adó egy olyan terület, amiről már volt szó, amelyről érdemi vitát érdemes folytatni.

Hiszen, gondolom, ha csak ránézünk, hogy a szomszédos országok tekintetében hogy áll a magyar termékek áfaterheléses pozíciója, tehát az áfa mértéke milyen mértékben terheli meg a végső fogyasztást, akkor abban nem vitatkozhatunk, hogy jelentősen magasabb, Magyarországon adókulcsok tekintetében a legmagasabb a pozíciónk, mintegy 20 százalékkal magasabb a forgalmi adó Magyarországon, hiszen a környező országokban, európai uniós országokban is 19-21 százalék a legfelső áfakulcs, és közismert, hogy nálunk 25 százalék. Tehát ezért a 14. § 2. pontjában felhívjuk a figyelmet, hogy 19 százalékra teszünk javaslatot, ez valódi adó-versenyképességet jelentene a 25 százalékos kulcsba sorolt termékek forgalmában a környező országokhoz képest.

És mielőtt megint azt vetik föl, hogy mi ennek a fedezete, ennek az egyik nagyon fontos része az, hogy visszajöjjön a forgalom a magyar piacokra. Hiszen nemcsak a benzint, a különféle üzemanyag-féleségeket vagy a cigarettát, vagy éppen az alkoholt veszik meg a környező országokban, mert kisebb a jövedéki adója, hanem az áfa miatt is megjelenik ez. Ezenfelül pedig ma már élelmiszer, ruházat, cipő, tartós fogyasztási cikkek esetében, sőt Ausztriában bútorok tekintetében onnan vásárolnak nagy mennyiségben, napi fogyasztás szintjén is, ha úgy tetszik, az élelmiszer, ruházat tekintetében szinte egy hétvégi vagy egy havi bevásárlás az komoly anyagi könnyebbséget jelent, még viszonylag kis jövedelmű családoknak is megéri átmenni.

Hogy konkrét példát mondjak: olyan magyarországi nagy multinacionális cégnél dolgozó pénztárosok döntenek úgy, hogy amikor leteszik a munkájukat, akkor hajnalban átmennek a szomszéd, hasonló multinacionális vállalatnak a másik országban lévő üzletébe, és ott vásárolnak be a családnak élelmiszert, ruházatot és más egyéb tartós fogyasztási cikkeket. Mert önmagában ez a bevásárlás, ha csak havonta egyszer megcsinálják, 8-10 ezer forintos könnyebbséget jelent a számukra, négyen beülnek egy autóba… - ezt egyébként teljesen legálisan megtehetik, különösen nagyobb jogszabályi kapukat nem is kell keresni ezen. Egyszerűen, mint ahogy az államtitkár úr mondta, a fogyasztók, a fuvarozók is a legolcsóbb helyen vásárolnak, a magyar emberek is, amennyire tehetik, igyekeznek a legolcsóbb helyen vásárolni.

Tehát a konkrét példa, csak vessük össze, nem akarok most cégneveket mondani, hogy ugyanazon cégnek Szlovákiában, Ausztriában lévő termékei, akár bútor, akár élelmiszer, akár ruházat tekintetében, akár különböző tisztasági és háztartási vegyi anyagok tekintetében ma már komoly versenytársai a határ menti városok kereskedőinek, de egyébként Budapestről is nagyon sokan teszik meg ezt. Ezért nem lehet azt mondani, hogy ez csak néhány határ menti települést érintő üzletet jelent, és ez bizony nagyon sok milliárd, tízmilliárd forint közbevételnek a kiesését jelenti. Biztos, hogy különösen nagy adóreformot, különösen nagy vizsgálódást nem igényel, hogy belássuk azt, hogy önmagában a magasabb forgalmi adó miatt a magyar forgalmazás, részben a magyar termékek hátrányt szenvednek.

De fel szeretném hívni a figyelmet arra is - ha Molnár Albert itt lenne, de majd biztos figyeli, jönni fog és elmondja -, hogy bizony ebben a tekintetben sem lehet visszamutogatni, hiszen ezekben a kulcsokban sok tekintetben a nulláról 5-re, 12-ről 15-re, sőt 12-ről 25 százalékra átsoroltak olyan széles körben fogyasztott termékeket, ami jelentős többlet-adóbevételt jelenthetne, ha itt fogyasztanák el Magyarországon az emberek. Nyilván a villany és a gáz tekintetében biztosra ment a kormány, mert valóban nehéz a szomszédos országokban megvásárolni ezeket a termékeket, hiszen a monopolforgalmazóktól tudnak csak vásárolni, minden más tekintetben viszont jelentős hátrányokat szenved el önmagában a költségvetés.

És azért ne felejtsük el, hogy az a nagy jólét, amiről beszéltek, azért nem úgy jelenik meg az emberek számára, amikor 12-ről 15 százalékra átsorolódnak az élelmiszerek és más közfogyasztási termékek, de még a turizmus is… És ha itt körülnézek, és Lasztovicza Jenő képviselőtársamra gondolok, bizony a turizmus szereplőinek az a néhány százalékpontnyi áfakülönbség is mekkora veszteséget és hátrányt jelent, mert bizony sokszor 1-2 százalékon múlnak az üzletek, mint ahogy itt azt a kormányzat is megtapasztalhatta, hogy jó néhány nagybefektető Magyarországon fogadása esetén miért maradt el, mert néhány százalékpont érdekében máshova mennek ezek a cégek. Bizony, ez a kisvállalkozások, a turizmus esetében is komoly hátrányt jelent ezen szolgáltatások nyújtóinak.

És természetesen ezért a figyelmébe ajánljuk a kormányzatnak, hogy legalább 25-ről 19-re mint versenyhátrányt kompenzáló és részben a költségvetés egyensúlyát egyébként nem rontó, hanem inkább javító pozícióra gondolják végig ezen módosításokat. Másrészről nyilván az már egy másik kérdés, hogy amikor önök valóban adócsökkentésről beszélnek, akkor a 15-ről 10 százalékra való csökkentés megtörténik, hiszen valójában ez a legszélesebb körnek, a nyugdíjasoknak, a kisfogyasztóknak, a legszegényebbeknek, amiért az előbb az államtitkár úr az aggodalmát fejezte ki… - mi ténylegesen érzékeljük, hogy számukra az a néhány százalékpontnyi többletáfa is nagy terhet jelent, és ma, áprilisban bizony a legtöbb ember azon töri a fejét, hogy a villannyal, a gázzal, a szemétszállítással vagy éppen az élelmiszerrel, vagy a gyermekek iskolázásával kapcsolatos többletköltségeket fizessék ki, melyiket sorolják hátra.

De ez önök számára sem ismeretlen, ha jól tudom, hiszen a költségvetésben ma a számláknak ilyen mértékű sorba állítása folyik, és mindenféle költségvetési válságkezelő technikákkal próbálják visszatartani a kifizetéseket, és a bevételeket pedig begyűjteni, annak érdekében, hogy egyensúlyban legyen a költségvetés napi forgalma. És bizony ez a családok esetében ugyanígy jelenik meg, ezért mondjuk azt a Fidesz részéről, hogy az a költségvetési ámokfutás, amit önök folytattak, most már leért a lakosság legalsó szintjére is, ma már a makroproblémák mikroszinten, a családok, a vállalkozók szintjén is megjelennek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ez az a probléma, amire fel szeretnénk hívni a figyelmet, és a módosító javaslatokról folytassunk érdemi vitát.

Köszönöm a figyelmet.