Felszólalás adatai

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim, akik még itt vagyunk a teremben! A Ganz-Röck Kazán- és Erőművi Berendezések gyárának ügye most harmadszorra kerül a parlament elé. Megmondom őszintén, nem vagyok egy szereplési mániás képviselő, tehát ha a dolgok megoldódnának úgy maguktól, a Házon kívül, akkor természetesen ez a három felszólalás nem történt volna meg. De amennyiben nem úgy haladnak a dolgok, ahogy én azt elképzelem, akkor lehet, hogy lesz itt negyedik és ötödik felszólalás is, természetesen egy másfajta tartalommal.

Reményeim szerint talán a felszólalások száma csökkenni fog, mert információim alapján ma az APEH-ban egy igen komoly tárgyalás folyt a tulajdonosok, a menedzsment és az APEH vezetése között, és egyfajta megállapodás kezd körvonalazódni.

Többen kérdezték otthon, hogy miért feszegetem én ezt a témát. Nagyon egyszerű, mert egy képviselőnek ez a dolga, hogy egy csaknem 400 családot érintő problémakört megpróbáljon generálni, megoldani. Ugyanakkor annyiban életszerű is ez a probléma - és elnézést kérek, hogy ezt így őszintén elmondom -, hogy az egyik aranykezű szakmunkásmester nekem a szomszédom otthon. Vagy gimnáziumi osztálytársaim vagy éppen barátaim, akikkel együtt gyerekeskedtem, dolgoznak ebben a gyárban, ami egyébként nem baj, mert életszerűen ismerem azt a problémát, hogy mit jelent az, hogy több száz család augusztus óta pár tízezer forintos fizetéselőlegből próbálja az életét tengetni, és nem baj, ha egy képviselő ezt pontosan tudja. Vagy az se baj, ha Kiskunfélegyháza város alpolgármestereként azzal is tisztában vagyok, hogy egy prosperáló cég adott esetben önszántából és dalolva, jól menő gazdasági körülmények között milyen jellegű és milyen mértékű iparűzési adót fizetne be a város számlájára, ami az intézményhálózatunk nem összes problémáját oldaná meg, de bizonyos szegmensét biztos, hogy enyhítené.

Az eddigi tárgyalások alkalmával ezeket a momentumokat az érintettek elismerték, ugyanakkor abban is mindenki egyetértett, hogy ez a fajta energetikai, ipari kultúra egyrészt egy olyan potenciális piaccal rendelkezik, amire egyébként vannak tárgyalások, és nagyon komoly megrendelések vannak a láthatáron, arról nem beszélve, hogy az energia, az energetika egy stratégiai ágazat. Tehát, amikor van egy Paksi Atomerőművünk és különböző olyan erőművek, amelyeknek a rekonstrukciója, fejlesztése napirenden kell hogy legyen folyamatosan, ez a kiskunfélegyházi üzem, mondhatni, egyetlen Magyarországon, amely megfelelő gyártási technológiával és kultúrával rendelkezik, ennek a megőrzése és pont ellenkezőleg, nem bedöntése, nemzetgazdasági érdek. Aki ezt nem veszi figyelembe, vagy ez ellen tesz, én úgy gondolom, mindannyiunk számára megfelelő módon kell hogy értékelődjön.

Éppen ebből következik, hogy ez egy lehetőség és egy óriási felelősség, magyarul azt jelenti, hogy a piacgazdaság nem vadkapitalizmus, és valahol a címe is azért született ennek a felszólásnak. Éppen ezért mindenki tegye kötelességét, a tulajdonosok, a menedzsment, az állam, a különböző állami intézmények - az APEH-re gondolok -, azok a bankok, amelyek bizonyos állami felügyelettel vagy tőkésítéssel rendelkeznek. Nemcsak a végeredmény fontos, hanem az időfaktor is rendkívül lényeges, mert olyan potenciális rendelésállományok vannak, amelyek a különböző hezitálás alkalmával elveszhetnek, vagy visszautalok azoknak a családoknak a helyzetére, akik pár tízezer forintos fizetési előleggel mennek neki most a téli fűtési idénynek.

Információim szerint ma az APEH-ban konstruktív együttműködési szándék nyilvánult meg az APEH, a tulajdonosok és a menedzsment részéről, és ennek a technikai megvalósítása, aprópénzre váltása fog megtörténni a következő napokban. Egyrészt ez egy forgóeszközhitel-garanciát jelent a Magyar Fejlesztési Bankon keresztül, másrészt pedig - és ez nagyon lényeges dolog - bérre fordítható banki források felszabadítását is abban az esetben, amennyiben az APEH-hal való konstruktív együttműködés a későbbiekben gyümölcsözőre fordul.

Itt mondok köszönetet mindenkinek, aki eddig ebben a tárgyalássorozatban részt vett, és határozottan kérem őket a maximális gyorsított ügyintézésre, utalva az időfaktorra. Nagyon remélem, hogy az elkövetkező napokban ezt a fölgyorsult tempót mindenki tudja tartani.

Az elmúlt két hétben több alkalommal komoly segítségemre volt két államtitkár, egyrészt Szigetvári Viktor kabinetfőnök úr, másrészt Katona Tamás államtitkár úr a Pénzügyminisztérium részéről, akik részére most mondok köszönetet, de a segítségüket ugyanígy kérem a későbbiekben is. Bízva a közös sikerben, ezzel együtt azért fenntartom magamnak azt a jogot és lehetőséget, hogy amennyiben restséget, tunyaságot vagy rosszindulatot tapasztalok, akkor negyedszerre-ötödszörre is idehozom ezt a témát a parlament nyilvánossága elé.

(23.10)

És természetesen mindazt a médiafelületet, amely egy képviselő számára ilyen esetben rendelkezésre bocsáttatik, hogy az ügy megoldása érdekében felhasználjon, vagy megköszönve a dolgozók kulturált, hangsúlyozom, nagyon kulturált sztrájkkészültségét és akcióját, azt kell mondjam, hogy parlamenten kívüli törvényes eszközöket is ilyen esetben az ügy érdekében akár egy képviselő is megragadhat.

Tehát ismételten kérem az érintetteket a tárgyalások felgyorsítására, és ezúton mondok mindenkinek köszönetet, aki eddig segített, és ugyanezt kérem a következő napokban, egy-két hétben. Nagyon szépen köszönöm a képviselőtársaim türelmét, és hogy meghallgattak.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)