Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A múlt heti és a szombaton véget ért hoki-világbajnokságon a magyar válogatott bravúros és eredményes játékával csatlakozott újra a világ elitjéhez. Szívből gratulálunk ezúton is nekik.

Úgy gondolom, hogy a feljutást kiharcoló csapat megérdemel néhány gondolatot. Kapusok voltak: Bálizs Bence, Rajna Miklós, Hetényi Zoltán. Hátvédek: Gőz Balázs, Tyler Metcalfe, Pozsgai Tamás, Kiss Dániel, Orbán Attila, Szirányi Bence, Vas Márton. Csatárok: Frank Banham, Benk András, Erdély Csanád, Kovács Csaba, Króger Dániel, Magosi Bálint, Andrew Sarauer, Vincze Péter, Nagy Krisztin, Hári János, Sebők Balázs, Sofron István, Vas János. A szövetségi kapitányt már az egész ország megismerhette Rich Chernomaz személyében, illetve még a másodedzőket kell megemlítenem, Majoross Gergelyt és Diego Scandellát.

Kazahsztán után a második helyen jutott tovább válogatottunk. Személyesen volt módon és részt vettem néhány mérkőzésen, szerdán a Magyarország-Olaszországon, csütörtökön a Magyarország-Ukrajnán és szombaton a Magyarország-Lengyel­ország mérkőzésen. Mindhárom mérkőzés egyébként nagyon izgalmas volt, és a magyar válogatott, ahogy már említettem, kiváló játékkal küzdötte fel magát. Egyébként 2008 után ismét egy történelmi esemény következett be ezáltal a magyar hoki történetében, hiszen másodszor került fel az elitbe a válogatottunk. A vb-döntőt májusban rendezik Szentpéterváron és Moszkvában. Itt már azért jóval nehezebb dolog lesz, olyan csapatok ellen kell majd helytállunk, mint Kanada, Oroszország, Svédország, Finnország, az Egyesült Államok vagy éppen Csehország.

A magyar hokinak egyébként egy felfelé ívelő karrierje nemcsak a játék minőségében látszik, hanem hála istennek, azért maga a sport is nagyobb figyelmet kapott mind a döntéshozók részéről, ezt el kell ismerni, mind pedig a szurkolók, a magyar társadalom részéről is. A 2008-as szapporói diadal és a 2009-es svájci elit-vb-n való szereplés nagy hatással volt erre a sportra, elég, ha arra gondolunk, hogy bekerült a látványsportágak közé a labdarúgás, a kézilabda, a kosárlabda és a vízilabda mellé, és a korábbiaknál összehasonlíthatatlanul azért nagyobb összeg áramlik a sportágba, itt főleg a társasági nyereségadó révén.

(23.00)

Jelentősen megnőtt egyébként hála istennek az igazolt játékosok és a fedett pályák száma is, de itt még óriási lemaradásban vagyunk a top országokhoz képest, így nagyon-nagyon nehéz feladata lesz a válogatottnak. Elég, ha csak Csehországot emelem ki. Most tényleg nem lenne korrekt, azt hiszem, ha Kanadával vagy az Egyesült Államokkal példálóznék. De amíg Magyarországon 19 szabvány méretű pálya üzemel és 4400 igazolt hokis van, addig például Csehországban 110 ezren vannak igazolt hokisok, 158 ilyen pályán. Tehát nagyságrendileg jobb helyzetből indul például ebből a szempontból Csehország.

De térjünk vissza a világbajnokságra! Az egész ott töltött négy napra az volt a jellemző, hogy a csehek vendégszeretetét és a lengyelek vendégszeretetét is élvezhettük. Utunk során útba ejtettük Brnót is, nekünk otthonról az volt közelebb, úgyhogy nekik is meg kell köszönnöm, mert nagyon értékes barátságokat köthettünk és beszélgetéseket folytathattunk Csehországban is. De az igazi élmény a több napos lengyel tartózkodás volt. Azt el kell mondanom, hogy Lengyelországban Krakkó és környéke olyan csodálatos természeti értékeket, látnivalókat és kulturális különlegességeket tartalmaz, amelyeket egyébként hoki-vb nélküli is, szimplán turistaként érdemes mindenkinek megízlelnie.

Ahogy gyülekeztek az emberek ‑ és itt át is térnék a szombati meccsre ‑, hatalmas élmény volt, hiszen Krakkóban gyakorlatilag otthon játszottunk. Telt ház volt a 15 ezres stadionban. Nem tudnám megtippelni, hogy ebből hány lengyel és hány magyar szurkoló volt, hiszen talán köszönhetően a régi jó barátságnak is, nem voltak élesen elválasztva a szektorok, és vegyesen ültek a szurkolók, ahol egyébként felváltva volt éltetve a magyar és a lengyel válogatott. Ez rendkívül megható volt. Sőt, még az óriás kivetítőn is a „lengyel, magyar két jó barát” felirat volt lengyelül és magyarul is megtekinthető. De olyan zászlókat fedeztem fel, mint Keszthely, Hévíz, Eger, Újpest, Csallóköz Lég, Székelyudvarhely, Esztergom, Szombathely, Komárom, Arad, Diósgyőr, és még sokáig lehetne sorolni, tehát tényleg az egész ország jelen volt, és együtt szurkolt a magyar sikerért.

A szurkolókat is ilyen szempontból ki kell emelnem, mert végig az egész vb alatt korrektül, hazai légkört teremtve segítették a csapatot, ami, azt hiszem, a kiélezett szituációkban nagy-nagy segítség tud lenni. Így még egyszer szeretném megköszönni az egész csapatnak, hogy büszkék lehettünk újra a magyar hokiválogatottra, és arra, hogy ezt a történelmi sikert elérték. A jövőben nagyon-nagyon sok sikert kívánok nekik. A magyar döntéshozókat pedig arra kívánom buzdítani, hogy még több segítséget biztosítsanak a válogatottnak. Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.)