Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár úr mondatainál, amikor a 8 százalékos bővülésről kezdett el beszélni, kicsit megijedtem, mert azt hittem, eljutunk odáig, hogy a törvény hatására 8 százalékkal máris bővült a forgalom. De aztán nem, államtitkár úr elmondta az ehhez a törvénymódosításhoz egyáltalán nem tartozó számadatokat, hogy miért is bővült 8 százalékkal. Van egy jó hírem, államtitkár úr, képzelje el, hogy a hűtők még el sem romlottak. Mi lesz akkor, amikor majd a Varga Mihály által megjósolt hűtőelromlási nagy hullám bekövetkezik az országban, és akkor a kiskereskedelem egyszerűen majd szárnyalni fog? Ez még benne sincs, de előbb-utóbb eddig is el fogunk jutni.

De beszéljünk a törvényről! Mi a legnagyobb probléma ezzel a törvénnyel? A címe. Az, hogy az van benne, hogy módosítás. Ez hányadik módosítás? Mert én már nem tudom követni. A hatodik vagy a hetedik? (Heringes Anita: A hatodik.) A hatodik, de nemsokára lesz hetedik is. Ez a hatodik módosítása ennek a törvénynek! Alig lépett életbe, alig másfél hónapos ez a törvény, és már hatszor lett módosítva. Mit kellene üzennie annak, hogy ha önök hatszor behoznak egy törvényt módosításra? Azt kellene üzennie önöknek, hogy ez a törvény úgy, ahogy van, rossz. Kodifikációs szempontból is rossz. Ez tehát egy elrontott törvény, nem tudták normálisan összerakni ezt a törvényt.

A másik probléma pedig az, hogy vajon azokat a célokat, amiket annak idején maguk elé tűztek, teljesíti-e ez a törvény. Sajnos azt kell mondanom, hogy biztosan lesz még nagyon-nagyon sok módosítása. Ezzel a törvénnyel ebben a ciklusban szerintem még nagyon sokat fogunk foglalkozni, akár három-négy éven keresztül jönnek majd a különböző módosítások. Az utolsó módosítás ‑ már keveri az ember ‑ szerintem három hete volt itt bent a tisztelt Ház előtt, akkor is azt mondták, hogy na, ez a vége, ez az utolsó.

Ez a törvény egyébként valóban azt üzeni az embereknek, hogy a fideszes-KDNP-s cinikusságnak, kivagyiságnak nincs határa. Ez ennek az iskolapéldája. Önöknek is rá kellene jönniük arra, hogy sokkal népszerűbb és szimpatikusabb lenne az embereknek, ha elismernék, hogy sem önöknél, sem nálunk nincs a bölcsek köve.

Önök benyújtottak egy törvényt, és én nem is vitatom az esetleges jó szándékukat. Azt mondták, hogy ezzel a törvénnyel a következő célokat fogalmazzák meg: először is a munkavállalók védelmét, hogy ne lehessen egy munkavállalót arra kényszeríteni, hogy vasárnap dolgozzon, másodszor pedig azt, hogy a családok együtt legyenek, és ne vásároljanak, hanem találjanak más programokat. A céllal egyet lehet érteni, én abszolút egyetértek ezzel a céllal. Védjük meg a munkavállalókat!

A kérdés az, hogy ez a törvény ezt a célt szolgálja-e. Elmondom önöknek, hogy nem. És erre rájöhettek volna! Azt mondják, hogy sok egyeztetés folyt, meg voltak hatástanulmányok. De államtitkár úr, mi az, hogy egyeztetés? Az, hogy leülnek valakikkel szemben, azt mondják, hogy így lesz, és meg sem hallgatják a véleményüket? Nem olyan régen voltunk egy ötpárti egyeztetésen, amelyen ugyanez történt, amely ugyan nem ötpárti volt, az államtitkár szerint csak hárompárti, mert a KDNP-t nem számolta bele. Azt mondták, hogy az MSZP nem volt jelen, ezért csak hárompárti egyeztetés volt. Mondtuk, ez hogy lehet, hiszen a KDNP itt van, látjuk, hogy itt van, mert ez a törvény is a KDNP nevéhez fűződik.

Nézzük meg a munkavállalók védelmét! Ha valóban az a céljuk, hogy Magyarországon ne lehessen a munkavállalókat arra kényszeríteni, hogy vasárnap dolgozzanak, anélkül, hogy ők ezt szeretnék, anélkül, hogy a vasárnapi munkavégzést megfizetnék, akkor ez miért csak a kiskereskedelmi szektorra vonatkozik? Azoknak a családoknak, azoknak a munkavállalóknak az érdekei nem számítanak, akik egy gyárban vagy más ágazatokban dolgoznak vasárnap? Az ő érdeküknek ugyanúgy számítani kellene, legalábbis a kormány szerint, ha ez a fő céljuk. És ugyanígy annak is, hogy a családok együtt legyenek. Azok a családok nem számítanak, ahol a munkavállaló vasárnap éppen nem a kiskereskedelemben, hanem máshol dolgozik?

Én azt mondom, hogy minden egyes döntésnél ‑ amikor, még egyszer mondom, az ember a szándékot nem kifogásolja ‑, amikor alkotnak egy törvényt, amely egyrészt kodifikációs szempontból nagyon rossz, másrészt nem is tudom, milyen hatástanulmányokról beszélhetünk, meg monitorin­go­zásról, amiről itt szó volt, de menjenek ki az emberek közé, kérdezzék meg az embereket, hogy mi a véleményük erről a dologról, és ha ezzel szembesülnek, és azt látják, hogy tíz megkérdezettből kilenc azt mondja, hogy ez nekik nem tetszik, akkor azt lehet mondani, hogy jó, mea culpa, rendben van, megpróbáltuk, úgy gondoljuk, hogy ez nem egy jó törvény.

Mi lenne a megoldás, hogy megoldásokról is beszéljünk. Az lenne a megoldás, amit az ellenzéki képviselők már javasoltak: úgy, ahogy van, hatályon kívül kellene helyezni ezt a törvényt. Majd utána jön az egyeztetés kérdése, államtitkár úr. Le kellene ülni az öt párttal, egy ötpárti egyeztetést kellene ebben a kérdésben folytatni, és meg kellene határozni azt a két célt, amelyekkel ‑ amint mondtam ‑ egyetértünk, hogy legyen a munkavállalóknak egy védelme, és hogy a családok minél tartalmasabban tudják eltölteni azt az időt, amit egymásra tudnak szánni, és alkossunk egy olyan törvényt, amely ezt a célt szolgálja, és valóban egy jó törvény. Hogy ez mi lenne, azt most nehéz lenne nekünk kitalálni, főleg egy olyan népes jelenléttel, mint amit a kormánypárt jelen pillanatban produkál, de egy ötpárti egyeztetésen hátha kitalálnánk valami olyat, ami azt eredményezné, hogy Magyarországon senkit ‑ senkit, nemcsak egy szektorban dolgozó embereket, hanem senkit ‑ ne lehessen vasárnap munkára kényszeríteni, vagy ha valaki vállalja a vasárnapi munkavégzést, akkor olyan bérezést kapjon érte, ami ezt a munkavégzést számára megfelelővé teszi. Ez az egyik.

A másik: el kellene gondolkozni azon, vajon hogyan tudnánk elősegíteni azt, hogy vasárnaponként, nem kényszerből, mert bezárunk minden üzletet, hanem megfelelő intézkedésekkel, megfelelő programokkal olyan helyzetbe hozzuk a családokat, hogy tartalmasan együtt tudják tölteni a szabadidejüket. Államtitkár úr, én elárulom önnek, attól, hogy önök bezárják az üzleteket, és valaki vasárnap otthon van, még nem biztos, hogy van arra pénze, hogy akár kirándulni is elmenjen a családjával. És itt jönnek a problémák. Meg kellene teremteni a családoknak azt az anyagi biztonságot, hogy el tudjanak menni kirándulni, hogy el tudjanak menni egy állatkertbe, egy vidámparkba, vagy bárhova a gyerekekkel, ha önök azt szeretnék, hogy ne a plázákban ‑ amivel egyetértek ‑ töltsék a szabadidejüket.

(22.30)

De ez sokkal komplexebb kérdés annál, mint hogy valamit kategorikusan megtiltunk. Ráadásul úgy tiltjuk meg, hogy az az embereknek nem tetszik, úgy tiltjuk meg, hogy egy olyan törvény hozunk, amely törvényt hatodszorra kell már módosítani, és egy olyan törvényt, ami, most mondom önnek, biztos vagyok benne, hogy két-három héten belül bent lesz, mert elindul a balatoni szezon, és önök újra egy olyan problémával fogják szembetalálni magukat, amire újabb módosítást fognak beadni. Majd utána beadják a módosítás módosítását is, és így mehet a végtelenségig.

Ez egy rossz törvény, kérem önöket, gondolják végig, helyezzék hatályon kívül ezt a törvényt. Hallgassanak az emberekre, hallgassanak az ellenzékre, mert nincs önöknél a bölcsek köve. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)