Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! A napirend előtti felszólalások végéhez értünk.

Soron következik a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést T/4752. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/4752/1-4. számokon kapták kézhez. Elsőként megadom a szót Szabó János honvédelmi miniszter úrnak, a napirendi ajánlás értelmében 30 perces időkeretben. Öné a szó, miniszter úr.

DR. SZABÓ JÁNOS honvédelmi miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A kormány napirendre tűzte a közszolgálati rendszer átfogó megújítását és korszerűsítését. Ennek keretében a közigazgatási, a rendvédelmi szerveknél és a fegyveres erőknél a szolgálati, valamint a közszolgálati viszonyban állókra vonatkozó törvényi szabályozás átfogó felülvizsgálatát rendelte el. E folyamat kiemelkedő állomásaként a kormány 2000 decemberében benyújtotta az Országgyűléshez a köztisztviselők jogállásáról, valamint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvények módosítását tartalmazó törvénytervezetet. A tisztelt Ház ezen módosításokat a 2001. május 29-i ülésnapján elfogadta, és azok július 1-jén hatályba is léptek.

A kormány e törvénykezési folyamat részeként arról is döntött, hogy új, csak a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományára vonatkozó szolgálati törvény készüljön. E megoldás mellett szólt az, hogy a katonák szolgálata jelentős mértékben eltér a többi fegyveres, illetve rendvédelmi szerv követelményeitől. Minderre tekintettel az említett köztisztviselői törvénycsomag csak a határőrség és a rendvédelmi szervek tekintetében tartalmazta a szolgálati törvény módosítását. A Honvédelmi Minisztérium a kormányzati döntéseknek megfelelően, tekintettel a 2000. évi 61. és 62. országgyűlési határozatokra, melyek a Magyar Honvédség hosszú távú átalakításáról szóltak, megkezdte egy új katonai jogállási törvény kidolgozását.

A törvényjavaslat kidolgozásával biztosítani kívántuk a Magyar Honvédség hosszú távú korszerűsítési tervében megfogalmazott állományszerkezet kialakítását és megőrzését. A közszolgálati életpályára vonatkozó kormányzati törekvésekkel összhangban kiszámítható szolgálati életpályát és pályaképet kívántunk a törvénybe beépíteni. A honvédség feladataihoz és a közszolgálat más területeihez igazodó illetmény- és ösztönzőrendszer működését tartottuk fontosnak. A törvény-előkészítés során alapvető feladatként kezeltük, hogy a törvényjavaslat választ adjon minden olyan kérdésre, amely törvényi szintű szabályozást igényel, eleget téve az alkotmányban és a jogalkotási törvényben meghatározott követelményeknek is. A tisztelt Ház asztalán lévő javaslat a hivatásos és a szerződéses katonák szolgálati viszonyára vonatkozó szabályok közé beilleszti a köztisztviselői törvény által bevezetett új intézményeket. Ezen intézményektől csak a Magyar Honvédség sajátosságaira tekintettel és az indokolt mértékben tér el.

Tisztelt Országgyűlés! A továbbiakban a törvényjavaslatnak a ma hatályos szolgálati törvénytől eltérő sajátosságaira szeretném felhívni a figyelmüket. A javaslat egyik legfontosabb eleme a Magyar Honvédség új humán stratégiájának érvényre juttatása. Magyarország NATO-tagságával új alapokra helyeződött az ország védelme, megváltozott a honvédség feladatrendszere, megkezdődött az egyébként is kívánatos technikai fejlődés. Mindezek szükségessé teszik a személyi állomány belső szerkezetének átalakítását. A jövő hadseregében a jelenleginél lényegesen több tiszthelyettesnek, ugyanakkor kevesebb tisztnek kell lennie. Emellett meg kell változtatni a tiszti rendfokozati arányokat, az alacsonyabb rendfokozatot viselők javára. Mindez indokolja, hogy a jelenlegitől alapvetően eltérő, új előmeneteli rendet vezessünk be.

A jövőben a beosztások és a rendfokozatok szorosan összekapcsolódnak. Fő szabályként egy beosztáshoz csak egy rendfokozat tartozik. Az előmenetel a magasabb beosztásba történő kinevezéssel és a magasabb beosztást kifejező rendfokozatba történő előlépéssel történik. Az előmenetel objektivitása érdekében megszűnik a soron kívüli előléptetés. Előléptetésre csak a törvényben előírt várakozási idő leteltével, meghatározott feltételek teljesítése esetén nyílik lehetőség. A törvényjavaslat átalakítja az értékelési rendszert, a minősítés mellett bevezeti az éves teljesítményértékelést és a vezetői értékelést. Az előmenetel alapja a rendszeres és objektív értékelésen alapuló teljesítmény lesz.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat a hivatásos állomány tagjainak legalább a szolgálati nyugdíjjogosultság eléréséig terjedő tervezhető, belátható életpályát biztosít. A szerződéses katonák részére alkalmasság esetén biztos előmenetelt kínál, vagyis képzettsége és teljesítménye alapján egyre magasabb beosztásba kerülhet. A szerződés leteltével a katona előre tervezheti kilépését, a polgári életben történő elhelyezkedését. Ezt a visszailleszkedést szolgálja többek között a megemelt összegű leszerelési segély is. Ugyanakkor a javaslat lehetővé teszi, hogy az arra alkalmas szerződéses katonák teljesítményük és szándékuk szerint hivatásos állományba léphessenek.

Tisztelt Ház! A honvédségnél vannak olyan beosztások, nevezhetjük ezeket munkaköröknek is, amelyek kis számban ugyan, de különleges szakképesítést igényelnek. Ilyen például az orvos, jogász, meteorológus, vegyivédelmi szakember és a többi. Ezekben a beosztásokban a néhány fős igényre való tekintettel az előmenetel általános szabályai nem biztosíthatóak. Ezért a tervezet ezeket a munkaköröket speciális beosztásokként kezeli, és az általánostól eltérő előmeneteli szabályokat állapít meg. A felvázolt következetes előmeneteli rendszer központosított és egységes személyügyi igazgatást tesz szükségessé. Így a tiszti állomány előmenetele központilag, a tiszthelyetteseké a hadtesteknél, míg a legénységi állomány előmenetele az alakulatoknál tervezhető.

Természetesen a követelmények teljesítésének elismerésére megfelelő ösztönzőrendszert is működtetni kell. Ezen rendszer elemei között legfontosabb kétségkívül az illetmény, amely a javaslat szerint minden állománycsoportnál jelentősen emelkedik majd.

(9.40)

Ez megfelel az új előmeneteli rend által támasztott követelményeknek, ugyanakkor igazodik a közszférában meglévő illetményrendszerhez is. További új elemei a törvény által előírt járandóságoknak: az eddig csak néhány központban járó illetménykiegészítés kiterjesztése a csapatokra, továbbá egyes kiemelt nyelvek esetén magasabb és alanyi jogon járó nyelvtudási pótlék. A tiszthelyettesek szerepének megváltoztatását a hadseregben az is jelzi, hogy a számukra eddig rendelkezésre álló három illetménybesorolási kategória a tisztekéhez hasonlóan kilencre nő majd. Ez lehetővé teszi, hogy a tiszthelyettesek is a viselt rendfokozatuknak megfelelően kaphassák az illetményüket.

Mind a terjedelmét, mind a tartalmát tekintve jelentős része a javaslatnak a fegyelmi eljárás szabályait tartalmazó fejezet is. A szigorú eljárási szabályok mellett e fejezet megteremti a kisebb súlyú, az egyszerűbben elbírálható fegyelemsértésekkel kapcsolatos gyorsított eljárást is.

Végül, de nem utolsósorban szeretnék említést tenni arról, hogy a jelenleg hatályos szabályozástól eltérően az új javaslat egységesen kezeli a szerződéses és a hivatásos katonákat. A két állománycsoport között csupán a jogviszony jellege, tehát a határozott, illetve a határozatlan idejű szolgálat alapján tesz különbséget.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány úgy gondolja, hogy e törvény elfogadása elengedhetetlen feltétele a haderő-átalakítás végigvitelének. E törvény szabályai fogják biztosítani azt, hogy a hadsereg alapját adó személyi állomány a hon védelme érdekében mindenkor biztosítható legyen. Úgy vélem, egy korszerű, a magyar hagyományoknak is megfelelő törvényjavaslat van a tisztelt Ház asztalán.

Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a törvényjavaslatot tárgyalják meg és fogadják el. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Most a bizottsági előadók és a kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás értelmében 5-5 perces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Gyimesi József képviselő úrnak, aki a honvédelmi bizottság véleményét ismerteti. Öné a szó, képviselő úr.

DR. GYIMESI JÓZSEF, a honvédelmi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A honvédelmi bizottság megtárgyalta a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvényjavaslatot, és határozatával azt az ajánlást fogadta el, hogy a tisztelt Ház folytassa le a törvényjavaslat általános vitáját. A bizottsági vitában valamennyi képviselőcsoport képviseltette magát, és véleményt alkotott a képviselőcsoporthoz nem tartozó független bizottsági tag is.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportjának bizottsági tagja kihangsúlyozta, hogy a polgári kormány és a Fidesz-Magyar Polgári Párt kiemelkedő és fontos kérdésnek tartja a közszférában dolgozók megbecsülését, számukra a megfelelő szakmai karrier biztosítását és a biztos megélhetést nyújtó életpályamodell felvázolását. Ennek érdekében történt meg a köztisztviselői szolgálati viszonyról szóló törvény megalkotása, amely a rendvédelmi szervek, fegyveres szervek állományának tagjaira is kiterjedt, az ő szolgálati viszonyukat is szabályozta. Most ennek a felelősségnek a tudatában történik meg a katonai szolgálati viszonnyal, a hivatásos katona jogállásával kapcsolatos törvény megalkotása.

A Magyar Szocialista Párt képviselője hozzászólásában a végrehajtási rendeletek fontosságát hangsúlyozta. Az előterjesztő képviselője a képviselő úr felvetésére azt a megnyugtató választ adta, hogy a végrehajtási rendeletek kidolgozása folyamatban van, és ez a nagy munka a törvény hatálybalépésével egyidejűleg vélhetőleg befejeződik, tehát a végrehajtási rendeletek hatálybalépése is megtörténhet. Az ellenzéki párt képviselője hangsúlyozta továbbá, hogy fontosnak tartja az érdekegyeztetést, hogy mindazok értesüljenek a leendő törvény rendelkezéseiről, akiknek az életét, jogi helyzetét ez alapvetően érinti. Az előterjesztő a megnyugtató válaszában arról adott tájékoztatást, hogy a törvény tervezetének elveiről és a törvénytervezet koncepciójáról már tavaly értesítették az érdekvédelmi szerveket, illetve tájékoztatták a katonai elöljárókat, és amikor a törvénytervezet ténylegesen megszületett, annak a szövegét mintegy 58 katonai egység rendelkezésére bocsátották, tehát a szükséges egyeztetések megtörténtek.

A bizottsági vitában számos olyan kérdés merült még fel, amely talán nem is az általános vita körébe tartozik. A törvényjavaslat egyes rendelkezéseivel kapcsolatosan fejtették ki a bizottság tagjai a véleményüket. Így az egyik ellenzéki felvetés az volt, hogy miért mintegy féléves - fogalmazása szerint - késedelemmel történik meg a honvédségi szolgálati viszony szabályozása a Belügyminisztérium állományába tartozók szolgálati viszonyának szabályozásához képest. Az előterjesztő képviselője - és ezt itt most a miniszter úr is érintette - részletesen felsorolta azokat az érveket, amelyek arra utalnak, hogy a haderőreform folyamatában most érett meg arra a helyzet, hogy ennek az átfogó szabályozására sor kerülhetett.

Felvetődött az a kérdés, hogy a hivatásos és a szerződéses állomány megkülönböztetése, illetve az ő szolgálati viszonyuk közötti különbségek meghatározása milyen módon történik. Az előterjesztő képviselője megnyugtató választ adott arra, miként ezt most is hallhattuk, hogy a szerződéses állomány és a hivatásos állomány jogi helyzete, szolgálati viszonya azonos módon került szabályozásra.

Végezetül: a kormánypártok, a Szocialista Párt és a szabad demokraták - eltérő érveléssel - támogatták a törvényjavaslat általános vitára bocsátását. A szabad demokraták azt az álláspontot képviselték, hogy az illetményemelés késlekedésének elkerülése végett adják támogató szavazatukat. A MIÉP pedig a plenáris ülésre tartogatta azon érveinek megfogalmazását, amelyek az egyetlen nem szavazatot indokolhatják.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Filló Pál képviselő úrnak, aki a foglalkoztatási bizottságban megfogalmazódott véleményt ismerteti. Öné a szó.

FILLÓ PÁL, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a szót. Az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottsága a múlt heti ülésén tárgyalta a törvénytervezet általános vitára alkalmasságát. El kell mondjam képviselőtársaimnak, hogy 8 igen és 8 tartózkodó szavazat mellett a bizottságunk a javaslatot nem tartotta általános vitára alkalmasnak. Röviden szeretném indokolni, tulajdonképpen miért is döntött így a bizottság.

A bizottsági ülésen mi elsősorban azokat a szakmai szempontokat vettük figyelembe, azt vizsgáltuk, hogy a törvénytervezet hosszú távon, kiszámíthatóan megteremti-e azt a bázist, amellyel végül is megteremthető Magyarországon a hivatásos katonaság, akik élethivatásszerűen kívánnak ezzel a területtel, a haza védelmével foglalkozni. Úgy gondoltuk - és a tartózkodó szavazatok tulajdonképpen ezt jelentik -, hogy ez a törvénytervezet nem tartalmaz kellő garanciát a tekintetben, hogy bérben, előmenetelben, lakáshelyzet megoldásában ez teljes körű megoldás lenne a katonaságot élethivatásszerűen választó emberek számára. Ugyanakkor a bizottság ellenzéki tagjai azért nem szavaztak nemmel, mert a törvénytervezetet nem akartuk teljes mértékben elutasítani, hiszen úgy gondoltuk, hogy módosító indítványok formájában azért lehetséges ezen a javaslaton javítani.

A bizottsági vitában felmerült például a bérpótlékok ügye, amely kapcsán a kormány előterjesztője ígéretet tett; ugye, a pótlékrendszer most e törvény kapcsán is valamelyest csökkenni fog.

(9.50)

Valamennyien tudjuk, hogy a honvédség területén a bérnek egy nem elhanyagolható része a különböző pótlékokból tevődik össze. Mi úgy gondoljuk, hogy fontos lenne, hogy ez a pótlékrendszer kiszámítható és egységes legyen a honvédség egész területén. Tehát függetlenül attól, hogy ki milyen területen dolgozik a honvédségen belül, jó lenne, ha tisztán látná, hogy amit vállalt, azon a területen a pótlék és bér vonatkozásában egy tisztességes és kiszámítható előmenetelre számíthat. Azt hiszem, ez valamennyi politikai pártnak és az országnak is együttesen érdeke.

Még egyszer mondom: bízunk abban, hogy a módosító indítványokkal lehetséges lesz annyira javítani a törvényt, hogy végül is ezek a kételyek, amelyek a bizottsági ülésen felmerültek, orvosolhatók lesznek.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyanezen bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Bernáth Ildikó képviselő asszony ismerteti. Öné a szó, képviselő asszony.

BERNÁTH ILDIKÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök asszony. Mindenekelőtt megköszönöm Filló Pál elnök úrnak, hogy most megismerhettük a szocialista képviselők álláspontját, ugyanis ez a bizottsági ülésen nem hangzott el. Remélem, hogy az általános és a részletes vitában még alaposabban megismerjük, hogy miért is nem támogatják a benyújtott törvényjavaslatot.

A kisebbségben maradt kormánypárti képviselők megítélése szerint a benyújtott törvényjavaslat azt a célt szolgálja, hogy a hivatásos állomány tagjai részére biztosított előmeneteli rendszer, illetve illetményrendszer tükrözze azt a szándékot, hogy a magyar kormány professzionális és jól fizetett hivatásos hadsereget kíván a jövőben létrehozni, illetve működtetni. Természetesen a bizottság ülésén ezzel kapcsolatban hangzottak el kérdések, hiszen a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság tagjai elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy ezt a célt a benyújtott törvényjavaslat mennyiben szolgálja.

Szeretném röviden ismertetni önökkel és mindazokkal, akik a televízió készülékei előtt ülnek és figyelemmel kísérik a vitánkat, hogy a benyújtott törvényjavaslat alapján hogy is néz ki a jövőben; remélhetőleg a parlamenti vitát követően az ellenzéki képviselők is megszavazzák legalább az illetmény-előmeneteli rendszert, hiszen a sajtóban megjelent különböző tájékoztatásokkal kapcsolatban is felmerültek kérdések. Erre vonatkozóan pedig konkrét válaszokat kaptunk a tárca képviselőjétől.

Engedjék meg, hogy csak három számadatot ismertessek most itt önökkel. Annak a szerződéses katonának, aki nyolc általános iskolai végzettséggel rendelkezik, az illetménye, a legalacsonyabb kezdő fizetése a törvény elfogadását követően nem lehet kevesebb bruttó 73 440 forintnál, amely nettóban 50 ezer forintot jelent. A tiszthelyettes legalacsonyabb fizetése nem lesz kevesebb 104 ezer forintnál, amely nettóban 60 ezer forint. A legalacsonyabb kezdő tiszti fizetés pedig bruttó 133 ezer forint, mely nettóban a jelenlegi adózási szabályok szerint 80 ezer forintot jelent.

Úgy ítéljük meg, hogy ez az anyagi elismerés gyakorlatilag nemcsak azoknak a követelményeknek felel meg, amelyeket a hivatásos állomány tagjaival szemben elvárhat az ország lakossága, hanem ezzel a törvényjavaslattal a hivatásos állomány tagjai illetménye utoléri más fegyveres szervezetek, testületek hivatásos állományának, illetve a köztisztviselők illetményrendszerét is.

Természetesen kérdésként merült fel az, hogy az illetménybeállás, illetve az ütemezés hogyan éri utol mindazoknak az illetményét, akik a köztisztviselői törvény elfogadását követően már abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy illetményük megemelkedett ez év július 1-jétől.

A válasz a következő volt. Elhatározott szándéka a tárcának, és ezzel kapcsolatban nyújtotta be a javaslatát, amelyet a kormány is támogat, vagyis az, hogy a törvény hatálybalépésének napján, azaz 2002. január 1-jével 70 százalékkal emelkedik az illetménye a hivatásos állomány tagjainak, hiszen a köztisztviselői törvény ebben az évben 40 százalékkal, a következő évben 30 százalékkal emeli a köztisztviselők illetményét. Így megítélésünk szerint ezzel teljesen összhangban lesz a hivatásos állomány tagjainak az illetménye, és nem éri őket e tekintetben hátrány.

A pótlékrendszerrel kapcsolatban a tárca képviselői közölték, hogy a honvédelmi miniszter rendeletben fogja szabályozni azokat a munkaköröket, amelyeknél a pótlékrendszert pontosan és körültekintően szabályozni fogják.

Mindezek alapján - bár kisebbségben maradtunk mint kormánypárti képviselők - mégis úgy gondoljuk, hogy a benyújtott törvényjavaslat időszerű, és mindazokat a követelményeket, elvárásokat tartalmazza, amelyek az illetményrendszerrel kapcsolatban elvárhatók. Általános vitára éppen ezért alkalmasnak tartottuk.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Az emberi jogi bizottságban megfogalmazódott véleményt Arnóth Sándor képviselő úr ismerteti. Öné a szó, képviselő úr.

ARNÓTH SÁNDOR, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az emberi jogi bizottságban egy teljesen más logika alapján szerveződött a vita, és erről szeretnék önöknek beszámolót nyújtani.

A kormány a közszolgálati rendszer átfogó megújításának keretében - figyelemmel a Magyar Köztársaság honvédelmének egészét érintő stratégiai felülvizsgálat eredményeire is - döntött abban, hogy készüljön egy új, csak a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományára vonatkozó szolgálati törvény. Tekintettel arra, hogy a köztisztviselői törvényt, valamint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyát szabályozó törvénynek a BM által kezdeményezett módosítását az Országgyűlés június hónapban elfogadta, szükségessé vált a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú tagjai jogállásának rendezése is.

Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság megtárgyalta a benyújtott törvénytervezetet, meghallgatta a kormány képviselőinek előterjesztését, a bizottsági ülésen feltett és megválaszolt kérdések alapján alakította ki álláspontját, amelyben támogatta a törvénytervezet általános vitára bocsátását.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormányzati döntések a közigazgatás egészére meghatározták a tervezhető életpálya kialakítását. Ennek biztosítása a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományára vonatkozóan a törvénytervezet hangsúlyos eleme. A törvénytervezet biztosítja a hivatásos állomány részére a kiszámítható pályaképet a nyugdíjjogosultság eléréséig. A szerződéses állomány részére biztos előmeneteli lehetőséget teremt azzal, hogy képzettsége és teljesítménye alapján egyre magasabb rendfokozattal rendszeresített beosztásba kerülhet. A szerződés leteltével előre tervezheti a kilépést, illetve a polgári életben történő elhelyezkedését, amelyet a honvédség szervezési, képzési, anyagi feltételek támogatásával támogat.

A törvényjavaslat ugyanakkor lehetővé teszi, hogy az arra alkalmas szerződéses katonák a honvédség igénye, illetve a szerződéses katonák teljesítménye és szándéka szerint átléphessenek hivatásos állományba. Az alkotmány és más, a Magyar Honvédségre vonatkozó törvények és jogszabályok szerint a Magyar Köztársaság függetlenségének, biztonságának, területi épségének fegyveres védelme, a szövetségi rendszerhez kapcsolódó nemzetközi kötelezettségek teljesítése a Magyar Honvédség alapvető feladata. E feladatok végrehajtása a honvédség állományától fokozott alkalmazkodást, ahogy azt a törvényjavaslat preambuluma is megfogalmazza, az állam tántoríthatatlan hűséget és bátor helytállást vár el. E sajátos közszolgálati viszony befolyásolja, de úgy is mondhatjuk, szükségszerűen korlátozza a katonát alapvető jogainak gyakorlásában.

Ki kell azonban emelnem, hogy ezen alapvető jogok korlátozása vonatkozásában e törvényjavaslat a fegyveres szervek hivatásos állományú katonáinak jogállásáról szóló '96. évi LXIII. törvény szabályait szinte változtatás nélkül vette át, vagyis a korábbi állapothoz képest nem teremt a katonai pályát választók számára az általában elvárható jogkorlátozáson túli terheket. A hivatásos és szerződéses szolgálatteljesítés feltétele a törvényben meghatározott és a szervezet működése szempontjából feltétlenül szükséges jogi korlátok eltörlése. Ugyanakkor nagy jelentőséggel bír e korlátozások mértéke, amelyek az elérni kívánt céllal szemben nem okoznak aránytalan érdekhátrányt. A korlátozások alapvetően a honvédség alaprendeltetéséből, feladatrendszeréből eredő szigorításokra terjednek ki.

(10.00)

Ezekkel biztosítható a szervezet előtt álló és esetleg váratlanul jelentkező feladatok megbízható és gyors végrehajtása.

A katonák szolgálati viszonyára vonatkozó szabályok között a javaslat alkalmazza a köztisztviselői törvény által bevezetett új intézményeket, figyelembe véve, hogy azok a Magyar Honvédség sajátosságaira tekintettel és az azok által indokolt mértékben térjenek ki. (Sic!)

A szolgálati törvényjavaslat nagy hangsúlyt fektet a munka törvénykönyvéből és a közszolgálati jogviszonyra vonatkozó más törvényekből átvett szabályok és a honvédségnél alkalmazott terminológiák megfelelő alkalmazására és megfogalmazására. Átveszi a hátrányos megkülönböztetés tilalmának az EU tagállamaira kötelező irányelvei alapján történő korszerű és szigorú szabályait, amelyeket a szolgálati viszony létesítésénél, megszüntetésénél, a jogok és kötelezettségek meghatározásánál, a felelősség megállapításánál alkalmazni kell.

A törvényjavaslat a jelenleg hatályos szabályozók alapján továbbra is biztosítja a Magyar Honvédség hivatásos, illetve szerződéses katonaállománya részére a szabad vallásgyakorlást, lehetővé teszi a tábori lelkészi szolgálat működését, a lelki gondozás laktanyán belüli, illetve azon kívüli igénybevételét egyaránt.

Összességében megállapítható, hogy a törvényjavaslat az alapvető állampolgári jogokat csak annyiban korlátozza, amennyiben azt más törvények meghatározzák, valamint amennyit a zavartalan működés feltétlenül megkövetel.

Ezekkel a szavakkal javaslom általános vitára a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ugyanebben a bizottságban megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Donáth László képviselőtársamnak. Öné a szó, képviselő úr.

DONÁTH LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök asszony, köszönöm szépen. Mindenekelőtt miniszter úrnak is köszönetet kell mondani kiváló munkatársaiért, akiket elküldött bizottságunk ülésére, akik között és közöttünk komoly dialógusra került sor. Erről az imént egy szó sem hangzott el, de a velük való szóváltás kétségtelenül hasznos volt. Majd még egy másik köszönetet is kell a miniszter úrnak mondanom.

A dolog lényege annyi, hogy három ágon indult el a disputa. Az első ág egy elméleti kérdés - miniszter úr érintette, nekünk erről egészen más az álláspontunk -, tudniillik arra, hogy szükség van-e ilyen nagy méretű törvényre, a kodifikációnak erre az irányára. Bizottságunk elnök asszonya, Kósáné Kovács Magda alaposan és hosszasan érvelt amellett, hogy ő személy szerint miért nem tudja ezt elfogadni, illetve hol látja a törvényhozás ezen csapásán haladók számára a különféle kelepcéket. Akit ez érdekel, olvassa el a bizottság jegyzőkönyvét.

Erről az elméleti kérdésről azonban áttértünk két gyakorlatira. Szintén Kósáné Kovács Magda elnök asszony fogalmazta meg - mint egykori kiváló szakszervezeti vezető - azt a dilemmáját, hogy vajon az, ahogy a törvénytervezet fogalmaz a szakszervezetekkel és érdekvédelmi szervezetekkel kapcsolatban, alkalmas-e arra, hogy az ezen a területen tevékenykedők a munkáltatójukkal való relációban valóban érdemben védelmet nyerjenek. Egy mondattal visszaidézem őt, szerinte az érdekvédelmi szervezetnek - bárhol legyen is, bármilyen munkáltatóval legyen is kapcsolatban - mindig függetlennek kell lennie. Ezt nem látja biztosítottnak. Az előterjesztő képviselői e tárgyban is megfogalmazták ettől eltérő gondolataikat, de mindenesetre komolyan vették - és ez nagy érdem - a vitát.

A harmadik ág, amin gondolkodtunk, az alapvető emberi jogok és a törvénytervezet kérdése, több értelemben, az egyesülési jogtól kezdve egészen odáig, hogy vajon módja lesz-e majd ennek a törvénynek a hátterével például a határőrségnek roma származású férfiakat alkalmazni, biztosítja-e majd a törvény és annak végrehajtási utasítása a hátrányos megkülönböztetés valóságos, érdemi eltörlését ezen a területen, vagy pedig írott malaszt marad csupán ez is, mint oly sok minden ebben az országban törvény címén.

Azonban engem is és az elnök asszonyt is egészen komolyan érintette annak az alapvető emberi jognak a kérdése, amely a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló egészen rövid fejezetben fogalmazódott meg. Én a magam részéről rögtön néhány stilisztikai és tartalmi problémát is megfogalmaztam. Megint csak köszönettel tartozom az előterjesztő képviselőinek, akik azon nyomban érzékelték a számukra egyébként nyilván idegen nyelvezetet, a dogmatika felvetését, és késznek mutatkoztak arra, hogy ezen a téren egy tisztultabb és pontosabb fogalmazásra kerüljön sor.

Azonban ne feledkezzünk el arról, hogy ebben a teremben néhány évvel ezelőtt nagyon komoly disputa folyt a tábori lelkészi szolgálatról. Annak idején Wachsler Tamás közigazgatási államtitkár többször is eljött a bizottságunkba, és ennek nyomán nyilvánvalóvá vált, hogy még az Antall-kormányzat idején kormányrendeletben létrehozott és immáron törvénybe emelendő szervezet helyzete lehetséges, hogy a négy felekezet és a kormányzat között tiszta, de nem négy felekezetről van szó ebben az országban, és nem csupán ehhez a négy felekezethez tartozó emberek, férfiak vagy éppen asszonyok kerülnek a honvédség szolgálatába. Sokkal pontosabb megfogalmazásra van tehát szükség.

Mindezek nyomán a törvénytervezetet néhányan nem tartottuk alkalmasnak általános vitára. Meg kell említenem Bernáth Ildikó képviselő asszonynak válaszul, hogy a mi bizottságunkban egyetlenegy kormánypárti képviselő sem szólalt meg, nyilván a részvevőket nem tartották alkalmasnak arra, hogy gondolataikat megosszák velük.

Még egy utolsó mondat a miniszter úrnak, még egyszer köszönet gyanánt. Én egy napig sem voltam katona, kicsit távol is áll tőlem a katonai szolgálat, azonban Martin Luthernek, egyházunk reformátorának egyik legfontosabb hitvallási irata szól a katona hivatásáról, amelyet ismételten elolvastam - ezt köszönöm önnek -, és hadd mondjam meg, ő azon a véleményen van, hogy még a katona is üdvözülhet.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Végül e sorban megadom a szót Kovács Zoltán képviselő úrnak, a nemzetbiztonsági bizottság előadójának. Öné a szó, képviselő úr.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN, a nemzetbiztonsági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A nemzetbiztonsági bizottság is megtárgyaltan a tárgybani törvényjavaslatot. Ha Donáth László és Bernáth Ildikó után lehet folytatni a sort, akkor én is el tudom mondani, hogy ennek a törvényjavaslatnak a vitája során az ellenzéki képviselők nem szólaltak meg. Az egyik bizottságban így történt, a másik bizottságban úgy történt. Biztos be volt osztva, hogy ki hol szólal meg.

A lényegről is szeretnék néhány szót szólni. A bizottság helyesnek tartja azt az elképzelést, amely szerint egységes szerkezetben, átlátható módon történik a szabályozás a hivatásos és a szerződéses állományú katonák jogállásáról. Tudvalevő, hogy 1996 óta nagyon sok változáson ment át a hadsereg - haderőreform, NATO-belépés, nemzetközi kötelezettség -, és a mostani viszonyokhoz illik igazítani a jogállást. Nem beszélve arról, amiről már többen szóltak, hogy a köztisztviselői életpálya július 1-jével hatályba lépett, és ehhez hasonlóan illik más közszolgálatban tevékenykedők jogviszonyát is szabályozni.

A bizottság többsége elfogadta, hogy a szabályozás három pilléren nyugszik. Az egyik az, hogy a törvényjavaslat tegyen eleget annak a kötelezettségnek, mely szerint a megváltozott struktúrájú állománykategória átszervezés utáni stabilizációját biztosítsa. A másik pillérrel is egyetért, nevezetesen, hogy a hadsereg utánpótlása jobb minőségének a biztosítása érdekében egy szabályozott, kiszámítható előmeneteli rendszert kell beépíteni a törvényjavaslatba, amely az egész hadsereg tekintetében teszi átláthatóvá a munkavégzést. A harmadik pillér - amely új eleme a törvénynek - az, hogy helyes állományarányokat próbál felépíteni, az úgynevezett piramisrendszert, amelyben a tiszti és tiszthelyettesi arányokat, a tisztin belül pedig a különböző rendfokozatok arányát állapítja meg.

Külön szólt a bizottság a nemzetbiztonsági szolgálatokról, hiszen alapvetően ez érinti a bizottságot. Megállapította, hogy egységesen kell kezelni a nemzetbiztonsági szolgálatokat, mind a polgárit, mind pedig a katonait, és szükség lenne a törvényjavaslatban módosító indítványokkal hozzáigazítani a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok illetményrendszeréhez a katonai nemzetbiztonsági szolgálatban tevékenykedők illetményét.

(10.10)

A kérdések között arról kértünk felvilágosítást a jelen lévő Honvédelmi Minisztérium képviselőitől - akikről én is szeretném elmondani, hogy kiváló munkát végeztek -, hogy ez az előmeneteli rendszer jobb helyzetbe hozza-e a katonákat avagy sem. Megkaptuk a választ, hogy igen, és elolvasva a törvényjavaslatot - Bernáth Ildikó itt néhány részét ismertette is -, a mi véleményünk szerint is ez így van.

Végezetül: még arról volt polémia a bizottságban, hogy a nyugdíjba vonulás rendszere mennyiben bővül vagy szűkül. Elmondták a bizottságban, hogy bizonyos tekintetben szűkül a rendszer, de a főbb elemeit megtartja, amely 1971-ben lépett életbe.

Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági ülésen végezetül - hogy Nikolits István képviselőtársamat idézzem - az ellenzéki képviselők 3 tartózkodást adtak le szavazatként, ez egy gyenge igent jelent a részükről; 6 kormánypárti igen szavazat mellett a bizottság általános vitára ajánlja a törvényjavaslatot az Országgyűlésnek elfogadásra.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottsági ajánlások végéhez értünk. Most a képviselőcsoportok vezérszónokainak felszólalására került sor, a napirendi ajánlás értelmében 15-15 perces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Vidoven Árpád képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek; őt követi majd Iváncsik Imre képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. VIDOVEN ÁRPÁD, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! "A kormány meg kívánja teremteni annak feltételeit, hogy középtávon 2004-ig a védelmi erők egészének működőképessége, valamint szolgálati, élet- és munkakörülményei jelentősen javuljanak." Az idézet "Az új évezred küszöbén - kormányprogram a polgári Magyarországért" címet viselő dokumentumból származik.

Tisztelt Országgyűlés! A kitűzött célok megvalósítása érdekében már eddig is jelentős lépéseket tettünk. A stratégiai felülvizsgálatot követően a parlament nagy többséggel, az ellenzék jelentős részének támogatásával elfogadta a Magyar Honvédség hosszú távú átalakításának irányairól szóló országgyűlési határozatot. A Honvédelmi Minisztériumba integráltuk a honvéd vezérkart, és - talán amit a polgárok leginkább saját bőrükön is érezhetnek - hat hónaposra csökkentettük a sorkatonai szolgálat időtartamát.

Mindezekkel azonban, tisztelt képviselőtársaim, nem értünk a munka végére. A polgári kormány ugyancsak napirendre tűzte a közszolgálati rendszer megújítását, korszerűsítését. Ezt többek között az elérhető közelségben lévő EU-csatlakozás is indokolta. A Fidesz-Magyar Polgári Párt kiemelkedően fontosnak tartja, hogy a közszférában dolgozók, a köz érdekében munkálkodók előtt egységes, megfelelő karrier lehetőségét és biztos megélhetést garantáló pályamodell álljon. A nyáron elfogadott köztisztviselői törvény és a rendvédelmi szervek vonatkozásában a Hszt., a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény módosítása is ezt a célt szolgálta. Őszintén örülünk annak, hogy a változások pozitív hatásait, előnyeit már a Honvédelmi Minisztériumban dolgozó köztisztviselők is élvezhetik.

Az imént felvázolt folyamatba szervesen illeszkedik a tisztelt Ház asztalán lévő és most tárgyalandó, a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses katonáinak jogállásáról szóló T/4752. számú törvényjavaslat, amelyet a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója messzemenően támogat.

Joggal merülhet fel a kérdés, tisztelt képviselőtársaim: miért itt és most, miért ilyen módon és ebben a formában kerül tárgyalásra ez a törvény? A kérdések megválaszolásához rövid történeti visszatekintést kell végeznünk. Az előző parlament 1996-ban fogadta el a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvényt, amely általános részében valamennyi egyenruhásra - a rendőrtől a pénzügyőrön keresztül, a börtönőrön át egészen a határőrig és a katonáig - vonatkozó közös rendelkezéseket állapította meg. Különös részében külön-külön szabályozta az egyes szervekre, testületekre az eltérő élethelyzetekből következő sajátosságokat. Az akkori törvényalkotók igen nehéz feladatra vállalkoztak, amikor egy törvényben kísérelték meg az eltérő élethelyzetek szabályozását. Az élet nem is igazolta őket. A törvény nem állta ki az idő próbáját. Az alig több mint öt éve hatályba lépett törvényt eddig a pillanatig tízszer kellett módosítania az Országgyűlésnek.

A rendőrségi törvény szerint a rendőrök fő feladata "a közbiztonság és a belső rend védelme". "A Magyar Honvédségnek idegen hatalom fegyveres támadása ellen a Magyar Köztársaság függetlensége, területének sérthetetlensége, a lakosság és az anyagi javak katonai erővel való megvédése a feladata." - mondja a honvédelmi törvény.

Eltérőek továbbá az egyes lehetséges életpályák is. Maradva az előző példánál: míg egy rendőr felszerelésétől egészen nyugdíjazásáig szülőfalujának megbecsült polgára lehet, addig a katona 5-10 évenként a szükséges mobilitás miatt más helyőrségben, más településen szolgálja a hazát.

A különbségeket talán legszemléletesebben az eltérő esküszövegek fejezik ki. Idézek a rendőrök esküjéből: "Hazám alkotmányos és törvényes rendjét, nemzetünk közbiztonságát, ha kell, életem kockáztatásával is hűségesen védelmezem." A katona ennél jóval többre vállalkozik: "A Magyar Köztársaság függetlenségét, az állampolgárok jogait bátran, a törvények betartásával és betartatásával, a rám bízott katonák és fegyverek erejével, életem árán is megvédem." - hangzik a katonai eskü szövege.

Azt gondolom, önmagában már ez a példátlan áldozatvállalás - a fentebb elmondottaktól függetlenül is - elegendő ok arra, hogy önálló törvény vonatkozzon a katonai szolgálatot vállalókra. Önálló törvény, amely azonban elveiben, felépítésében és jogintézményeiben összhangban kell hogy álljon a közszféra egyéb területein szolgálók életviszonyait szabályozó rendelkezésekkel. E kívánalmaknak, kritériumoknak a szükséges módosítások után maximálisan megfelelhet a tárgyalt törvényjavaslat.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az utánam szólók közül néhányan bizonyára - mint ahogy már eddig is megtették - el fogják mondani: az időpont a törvény tárgyalására nem megfelelő, sokkal hamarabb el kellett volna kezdeni azt. A kritika jogosnak tűnhet, ha arra gondolunk, hogy a katonák milyen régóta várják a parlamenttől a Hszt., a szolgálati törvény helyett egy új, korszerűbb törvény elfogadását. De, tisztelt képviselőtársaim, lássuk be, előbb azt kellett meghatározni, hogy milyen hadsereget szeretnénk látni, és felelősséggel csak ezután szabályozhatjuk ezen hadsereg katonáinak életviszonyait, próbálhatjuk meg jobbá, könnyebbé tenni mindennapjaikat. Ez az időpont pedig most érkezett el, tehát éppen időben vagyunk.

Ez a Ház, illetve e Házban szinte valamennyi párt és képviselő az önkéntes hivatásos hadseregre való áttérést tekinti céljának. Vannak azonban olyanok, akik ennek leple alatt felesleges pótcselekvésekre ragadtatják magukat, és vannak olyanok is, akik már eddig is érdemben cselekedtek, és a jövőben is érdemben fognak cselekedni.

Az önkéntes hivatásos hadseregre való áttérést szolgálja a sorkatonai szolgálat hat hónapra való csökkentése és az önkéntes tartalékos állomány kategória bevezetése. Az új szolgálati törvény elfogadása pedig egyenesen mérföldkő ezen a rögös úton. Mérföldkő, mert szerződéses katonák nélkül nem létezhet önkéntes hivatásos hadsereg. Ez az első törvény, amely már címében is megjeleníti a szerződéses katona fogalmát. Lényeges új eleme a javaslatnak, hogy egy törvényben, egységesen kerülnek szabályozásra a hivatásos és szerződéses katonák jogai, illetve kötelezettségei.

Az önkéntes hivatásos hadseregben az is elképzelhetetlen, hogy ne a hadnagyok száma legyen a legmagasabb és a tábornokoké a legalacsonyabb. Ma, sajnos, nem ez a helyzet. Az úgynevezett tiszti piramis felfordult, feje tetejére állt. Míg a tiszthelyettesekből hiány van, addig az alezredesek száma elképesztően magas. Ennek a tarthatatlan helyzetnek, ha nem is egyik napról a másikra, de minél előbb meg kell változnia.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat alkalmas arra, hogy segítségével és következtében ez a változás végbemenjen. Ez a törvénytervezet sok új elvvel, szemponttal a szebb, jobb jövőt hozza el a katonák részére, például többek között elismerve azt, hogy állampolgárainkhoz képest honvédségünk személyi állománya nagyobb áldozatokat vállal magára és családjára, még a közszolgálati szférában dolgozókhoz képest is.

A haderőhöz való kötődés tényleg súlyosan korlátozza az alapvető állampolgári jogok gyakorlását, különösen az élet és a testi épség megőrzéséhez, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz, a szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad megválasztásához, a szabad véleménynyilvánításhoz, a gyülekezéshez és az egyesüléshez fűződő jogokat.

(10.20)

A szolgálati viszony létesítésekor tehát a hivatásos és szerződéses katonák lemondanak alkotmányos jogaik jelentős részének gyakorlásáról, ami komoly korlátozást jelent saját és családjuk életvitelében. Nem is szólva arról, hogy az állomány egyre nagyobb részét érintően hazai békeidőszak mellett a hivatásosok és szerződésesek egy része hadműveleti területen, valós háborús körülmények között folytat tevékenységet, reálisan veszélyeztetve ezzel testi épségét és életét.

Az alkotmányos jogok korlátozásán túl a honvédség személyi állománya az általánostól eltérően sokkal szigorúbb függelmi rendszerben, magasabb fegyelmi követelmények és fokozott fizikai, valamint pszichikai megterhelések mellett végzi feladatát. Teljes mértékben egyetértünk azzal, hogy ezeknek a magas elvárásoknak megfelelő állományt fokozott gondossággal és körültekintéssel, szigorú alkalmassági követelmények előírásával válogassák ki, illetve a meglévő állományt is ezen követelményeknek megfelelően vizsgáztassák le. A NATO-hoz csatlakozott Magyar Honvédségünkben nem lehetnek gyenge fizikumú, pszichikailag labilis, mentális problémákkal küszködő, vagy netán súlyfelesleggel rendelkező katonák.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt egyetértésével találkozott a polgári kormánynak a törvényjavaslatban rögzített azon célja, amely megpróbálja teljesen kompenzálni az alkotmányos jogok ideiglenes korlátozásának hátrányait, és ezért a törvénytervezet kiterjed a szolgálat teljesítése után a megérdemelt nyugállományra, illetve a szolgálatot teljesítők hozzátartozóira is. Ugyanis alapvető állampolgári jogok korlátozásának vállalását részben a családtagoknak is el kell viselni, ezért a törvényjavaslat megkülönböztetett figyelmet szán a hozzátartozókról és a nyugállományúakról való gondoskodásnak. A szociális gondoskodás és a törődés kérdése a kialakított életpálya és pályakép részét képezi. Gondoljunk csak bele, tisztelt képviselőtársaim, milyen áldozatokkal jár a törvényjavaslatban meghatározott jogi korlátok eltűrése: a szolgálatot vállalók előre nem tervezhető igénybevétele, állandó készenlétben tartása, a tartózkodási hely bejelentésének kötelezettsége, a visszarendelhetőség ténye és más korlátozások, hogy csak a legfontosabbakat említsem. De ebbe a körbe tartoznak a laktanyán kívüli korlátozások is.

Tisztelt Országgyűlés! Régóta, lényegében több évtizede várja már a hivatásos és szerződéses állományunk az illetményrendszer piaci viszonyokhoz való igazítását, az illetmények emelését. Annak idején szállóigeként terjedt, de sajnos igaz volt: a magyar katona volt a Varsói Szerződés legrosszabbul fizetett katonája; sajnos, a NATO-ban is a hátsó sorokban kullog a fizetéseket tekintve. Ezért a polgári kormány másik törekvését is támogatjuk, miszerint olyan új előmeneteli, valamint illetményrendszert akar bevezetni, amely a fokozott igénybevétel ellentételezését biztosítja, és a jelenlegihez képest jelentős és állandó jövedelemnövekedést garantál. A törvény hatálybalépését követő egy év alatt 40 százalékkal fognak emelkedni a bérek. A 40 százalékos fizetésemelés jelentős részét már a jövő év elején meg fogják kapni a hivatásos katonák. A szerződéses állomány tagjai még ennél is jobban járnak. Ma egy szerződéses katona kezdő alapilletménye bruttó 46 ezer forint körül mozog. Január 1-jétől ez az összeg 75 800 forintra fog emelkedni.

A törvényjavaslat a Magyar Honvédség hosszú távú fejlesztésére vonatkozó országgyűlési és kormányzati döntésekkel összhangban, a korábbitól lényegesen eltérő módon határozza meg a katonai pálya előmeneteli rendjét és előmeneteli lehetőségeit, amelyek a katonai pálya egyik legfontosabb tartalmi elemét képezik. A fentiek következtében a polgári kormány ezáltal ismét megteremti a katonai pálya társadalmi elismertségét és presztízsét. Az illetményrendszer korszerűsítésének koncepciója azonban szervesen alkalmazkodik a más fegyveres szerveknél már kialakított és az Országgyűlés által már elfogadott szerkezetekhez, de kifejezi és elismeri a katonai szolgálat ezektől eltérő sajátosságait.

Egyetértünk a polgári kormány azon elképzeléseivel is, hogy új intézményként a törvényjavaslat létrehozza a tiszti állomány kategóriában a központi előmeneteli bizottság alkalmazását, bevezeti az objektív teljesítményértékelés fogalmát, egyúttal szabályozza a minősítéseket és értékeléseket felelősen végzők és azokat jóváhagyók körét. Rendkívül pozitív visszhangot válthat ki véleményünk szerint a minősített észrevételezési jogának biztosítása, vagyis a minősített észrevételt tehet és jogorvoslati lehetőséggel is rendelkezik. Ezen elképzelések következtében jelentősen kiteljesülhet eredendően a demokrácia, és teljesen felszámolásra kerül a kommunista rendszer által örökölt szubjektív, elvtársi klientúrás előmeneteli rendszer.

Tisztelt Országgyűlés! Többen és az ellenzék is azzal vádolja a polgári kormányt, hogy ellentmondás tapasztalható hosszú távú biztonságpolitikájában, megemlítik a hivatásos, a profi hadseregre való áttérés koncepcióját és a hadkötelezettség fenntartására vonatkozó igény megfogalmazását, miszerint jó lenne, ha minden fiatalember átesne valamiféle kiképzésen. Nos, azt bátran kijelenthetem, hogy itt semmiféle ellentmondás nincs. Ez a törvényjavaslat is egyértelműen a teljes profi haderő létét tételezi fel. A törvénytervezet nem mondhatja ki, hogy mikor következik be a teljes áttérés, hiszen maga a törvénytervezet az áttérés szerves része, biztosítja az áttérés különböző jogi, anyagi és egyéb feltételeit. A hivatásos haderőre való áttérés után, azzal egy időben a magyar fiatal számára mindig fenn fog állni annak lehetősége, hogy kívánságának megfelelően és a majdan előírt korlátok között önként vállalva teljesíthesse hazafias kötelességét és felkészülhessen a haza védelmére. Ennek rendszerét a már ismertetett programunknak megfelelően az újonnan felállítandó nemzetőrség keretei között kívánjuk megteremteni. Az pedig valóban csak elérendő kívánság marad, hogy minden fiatal önként áteshessen egyfajta kiképzésen, amely lehetőséget teremt az önmagát és családját megvédeni akarók alapvető felkészítésére. Bizony, csak reménykedhetünk abban, hogy ennek kialakul valamilyen mértékű presztízse, társadalmi elfogadottsága és igénye.

Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Honvédség állományától, a hivatásos és szerződéses katonáktól az újonnan megjelent feladatok mind nagyobb áldozatvállalást követelnek. Ez a törvényjavaslat pontosan azt célozza megfogalmazni, hogy hosszú távon a haza védelmét és a vele járó feladatok teljesítését önként vállaló katonák mindenkor értsék, hogy mire vállalkoznak és ezért miről kell lemondaniuk, valamint mire számíthatnak mindezek viszonzásaképpen, hiszen a jövőre nézve a katonák már hosszú ideje joggal várták és várják el ezt tőlünk. A hivatásos katonák részére felvázolt életpálya és a szerződésesek elé tárt pályakép őszinte tükre a társadalom megbecsülésének és teherbíró képességének.

Végezetül örömmel számolhatok be a katonáknak, ha stílszerűen akarnék fogalmazni, azt mondhatnám, jelenthetem a katonáknak, hogy a jövő elkezdődött.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Iváncsik Imrének, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának; őt Atyánszky György úr, a Független Kisgazdapárt szónoka követi.

IVÁNCSIK IMRE, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Úgy ítélem meg, hogy rendkívül nagy jelentőségű törvényjavaslat fekszik előttünk, a Ház asztalán. Mégpedig olyan törvényjavaslat, amely nem előzmények nélküli, hiszen azt a törvényt, amelyet elődjének tekintünk - és itt már a beajánlásokban is elhangzott, hogy sok vonatkozásban épít a korábbi törvényre - nagyjából három éves vitát követően, 1996-ban fogadta el a Ház, nagy többség támogatását megnyerte akkor ez a törvénytervezet. Ezzel az Országgyűlés akkor magasabb szintre emelte a hivatásos állomány szolgálati viszonyának szabályozását.

Nagy jelentőségű volt ez a szabályozás akkor a demokratikus hadsereg működése jogi hátterének létrehozásában, valódi jogállami megoldások alkalmazásában és a nyugati hadseregek gyakorlatának és tapasztalatainak széles körű hasznosítása területén. A honvédség, a határőrség és a rendvédelmi szervek az akkori felfogás szerint a közszolgálatnak olyan egymáshoz közel álló területei, amelyek közösek abban, hogy a benne dolgozó hivatásos állománnyal szemben nagyobb áldozatvállalást kívánnak és az állampolgári jogaikat bizonyos korlátozások érik eközben.

(10.30)

Tehát célszerűnek látszott akkor az egységes törvényi szabályozás, az egy törvényben történő szabályozás.

A jelenlegi kormánykoalíció - ezt ma már több ízben hallhattuk - úgy döntött, hogy átdolgozza a közszolgálati rendszert, és új törvény megalkotását javasolta a parlamentnek, majd arról is döntött - ezt is hallottuk -, hogy önállóan kívánja szabályozni a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses katonáinak jogállását. Ez az a törvénytervezet, amelyet a következő hetekben tárgyalni fogunk.

A bizottsági ülésen feltett kérdésre adott válaszból megtudhattuk, hogy a kormány három ízben is foglalkozott a törvénytervezettel, és hogy a kidolgozás során számos feszültség, illetve érdekkülönbség is felvetődött; többször volt tárcaközi egyeztetés. Igazából az nem derült ki a számomra, hogy mi volt a lényege ezeknek a vitáknak, hogy a Belügyminisztérium miért nem támogatta az eredetileg benyújtott tervezetet. Bennem az a kérdés is megfogalmazódott, hogy mivel július 1-jével már a Belügyminisztérium állományába tartozók élvezték azokat a lehetőségeket és juttatásokat, amelyeket a rájuk vonatkozó törvény biztosított a számukra, vajon milyen erkölcsi alapja lehetett a BM-nek, hogy ellenezze ennek a szabályozásnak a gyors elkészítését, vagy mik voltak azok a szakmai megfontolások, amelyekkel nem értettek egyet, és amelyek tovább késleltették azt, hogy ez a törvény a Ház elé kerülhessen.

Úgy ítéljük meg, hogy a törvény szövegének a megismerésével, a várható következmények átgondolásával felvázolható néhány olyan gond, amellyel majd a végrehajtás során szembesülnünk kell. Az első ilyen lehet, hogy öt év már begyakorlott használat után most a hadsereg állományának, a parancsnokoknak egy teljesen új törvényt kell megismerniük, értően alkalmazniuk.

A másik ilyen probléma lehet, hogy néhány munkaügyi bíróságon és néhány munkaügyi bíró gyakorlatában a jelenlegi törvény alkalmazásával kapcsolatban is felfedezhető, hogy súlyos hiányosságok tapasztalhatók. Nyilván ezek csak fokozódhatnak egy új törvény bevezetése során. Abban bízhatunk persze, hogy majd azok az előnyök, amelyek a törvény alkalmazásával járnak, kárpótolhatnak bennünket ezekért a gondokért.

Másik jelentős problémának látjuk - ez a bizottsági beajánlásban is elhangzott -, hogy a tervek szerint a törvény 2002. január 1-jével lép hatályba, míg a miniszternek a javaslat egy évet biztosít arra, hogy a végrehajtási utasításokat, rendeleteket kibocsássa. Kérdésemre adott válaszból kiderült a bizottsági ülésen, hogy szerencsére ezeknek a tervezeteknek a kidolgozása gőzerővel folyik a minisztériumban.

Az a határozott kívánsága a szocialista frakciónak, hogy a törvényjavaslatot oly módon változtassuk meg - fi-gyelembe véve azt is, hogy jók a feltételek, hogy ez betartható legyen -, hogy a hatálybalépéssel egy időben jelenjenek meg ezek a részletszabályok, hiszen így egy nagyfokú bizonytalanságot és egy átmeneti szabályozatlanságot küszöbölhetünk ki, ha a törvény jóváhagyására, pontosabban hatálybalépésének idejére ezek a szabályok is elkészülnek. Remélem, majd a miniszter úr a vita során vagy a vita végén megnyugtató választ fog adni erre a felvetésre.

Mint tudjuk, a közszféra más szereplői ez év július 1-jétől már részesültek azokból az áldásokból, azokból a javakból, benne az illetményemelésből, amelyeket a rájuk vonatkozó törvény a számukra biztosított. Nagyon sajnáljuk, hogy a honvédelmi tárca nem tett megfelelően hatékony lépést annak érdekében, hogy ez a Magyar Honvédségben dolgozó állományt is érinthesse. Ugyanakkor, amikor a - természetesen, hiszen rájuk vonatkozik - minisztérium köztisztviselői állománya megkapta ezeket a juttatásokat, a csapatok nem kaphatták meg, hiszen most van előttünk ez a javaslat, és a legjobb esetben ez január 1-jétől lesz lehetséges. Ezért bennünk még az is felvetődik, hogy vajon a tárca vezetése alkalmas-e arra, hogy a honvédség érdekeit markánsan megjelenítse és képviselje a kormányban.

Elhangzott ma már többször, hogy abban különböző a megítélésünk - kormányoldalon és ellenzéki oldalon -, hogy indokolt volt-e ez a hosszú várakozás vagy sem. Mi azt állítjuk, hogy lehetett volna korábban, jobban átgondolva, a többiekkel együtt részesíteni ezekből az előnyökből a honvédség állományát is. A kormánypárttól azt az érvelést halljuk, hogy egy megfelelően logikusan felépített, egymásra épülő törvénykezési menetrendben ez csak most következhetett. Ez két nézőpontbeli különbség, de nem ez a lényeg. Az a lényeg, hogy teljesen függetlenül a megítéléstől vagy az indoklástól, a katonák valóban hátrányt szenvedtek a közszolgálat más szereplőivel szemben. Éppen ezért abban teljes az egyetértésünk, hogy egy megfelelő mértékű egyszeri juttatásra, kompenzációra van szükség. Ezzel kapcsolatban is tudjuk, hogy kidolgozó munka folyik a minisztériumban.

Két követelmény figyelembevételét azonban nélkülözhetetlennek tartjuk. Az egyik, hogy ez a kompenzáció megfelelő mértékű legyen, tehát arányban álljon azzal az elmaradással, amit elszenvedtek a hivatásos katonák, másrészt azok kapják a kompenzációt és csak azok kapják, akik valóban hátrányt szenvedtek.

A szocialista frakció honvédelmi bizottságban dolgozó tagjai igyekeztek az érintettek körében is minél szélesebb körből véleményt gyűjteni, megismerni az álláspontjukat, a kilátásokat, a várakozásaikat, az elvárásaikat a törvénytervezettel kapcsolatban, és ezek alapján, az ő véleményüket is figyelembe véve, néhány kifogást szeretnék a törvénnyel kapcsolatban megfogalmazni.

Az első az előmeneteli rendszerrel kapcsolatos. Nagyon egyetértünk azzal a humán filozófiával, amelynek lényegét a bizottsági ülésen is megfogalmazták a tárca képviselői, hogy ne a hadseregből való kifelé áramlás legyen a jellemző, és hogy egy kiszámítható, jól belátható életpályát biztosítson a törvény a hadseregben dolgozó hivatásos katonák számára.

A mi megítélésünk szerint a most felvázolt rendszer azonban alapvetően a "felfelé vagy kifelé" elvre épül. Ez az elv a mi számunkra alapvetően elfogadható abban az esetben, ha megvannak az érvényesülésének a feltételei. Az olyan nagy hadseregekben, mint az Egyesült Államok hadserege, ez a rendszer hatékonyan működik, mi azonban úgy gondoljuk, hogy nem szabad egy nagy hadsereg gyakorlatát kritikátlanul átvenni és alkalmazni egy olyan kis hadseregben, mint amilyen a Magyar Honvédség. Hiszen mi úgy ítéljük meg, hogy ebben a hadseregben korlátozott előmeneteli lehetőség van, kicsi a mobilitás, és kérdés, hogy vajon ezt a kidolgozott rendszert lehet-e jól alkalmazni egy olyan hadseregben, ahol némelyik alakulatnál a 60 százalékot is eléri a tisztek és tiszthelyettesek hiánya.

A másik megfontolás, amit szeretnénk az előterjesztő figyelmébe ajánlani, hogy a hadseregben nemcsak parancsnoki beosztások vannak, vannak olyan szakterületek, amelyek speciális szakismeretet igényelnek, és ezeken a területeken vezetői szintenként általában csak egy-két beosztás létezik. Ilyenek például a repülőműszaki, a vegyvédelmi, a műszaki vagy a tüzértiszti területek.

Úgy ítéljük meg, hogy az ilyen módon való alkalmazásban, ahogy most a tervezetben szerepel, nagyon erős lenne a "kifelé" elv érvényesülése, és az előmenetelre megfelelő alkalmasság esetén akkor sincs igazán nagy számban lehetőség, ha ez az alkalmasság fennáll, mert erősen korlátozott az előmeneteli lehetőség. Ha így vezetjük be a rendszert, ahogy most szerepel a tervezetben, attól tartunk, hogy nagyon sok, a beosztásában jól teljesítő, a hadseregben szívesen, lelkesedéssel dolgozó tisztet veszíthetünk el később.

Elfogadhatatlannak tartjuk azt a javaslatot, és a gyakorlatban jól kivitelezhetetlennek, hogy a Magyar Honvédség teljes tiszti állománya esetében egyetlen előmeneteli bizottság tegyen javaslatot a munkáltatói jogkört gyakorló elöljárónak a magasabb rendfokozattal rendszeresített beosztás betöltésére és az előléptetésre, ehelyett egy differenciáltabb rendszer megjelenítését javasoljuk a tervezetben.

(10.40)

Lényeges változást vélünk felfedezni a nyugellátás rendszerében is: 2012 végéig ez a tervezet lényegében megtartja a jelenlegi rendszert, a nettó béreket veszi alapul, majd 2012-t követően a bruttó jövedelmekre való számításra áll át. Nem tartjuk eléggé áttekinthetőnek és nehezen érthetőnek, nehezen hihetőnek ítéljük azokat a különbségeket, amelyeket a táblázatok felvázolnak, és különösen rosszul érthetőnek vagy megmagyarázhatatlannak érezzük azokat a különbségeket, amelyek a magán- és a társadalombiztosítási nyugdíj között vannak, illetve ha azok között átjárás vagy változás történik, az azok közötti kimutatást nem igazán értjük. Reméljük, hogy ennek a tisztázására majd a részletes vitában vagy külön egyeztetéseken, ha erre szükség lesz, lesz módunk.

A szociális gondoskodás terén a javaslat alap- és szakellátásokat említ. Úgy ítéljük meg, hogy indokolt ezeket ebben a törvényben pontosan szabályozni, megfogalmazni, hogy mik az alap- és mik a szakellátások. Ezt olyan jelentőségűnek ítéljük meg, amit a törvényben szeretnénk látni, és nem elégszünk meg azzal, ha ezt miniszteri rendelet szabályozza.

A most említetteken kívül jó néhány konkrét kérdéssel kapcsolatban is van észrevételünk, ezeket most az általános vitában nem szeretném elmondani. Számos módosító javaslatot fogunk beadni azért, mert az a célunk, hogy az általunk felfedezett és belátható ellentmondások kiküszöbölését elősegítsük, és szeretnénk, ha a deklarált és általunk is támogatott célok elérését egyértelműen szolgálná ez a törvény elfogadását követően.

Itt többen többféle közelítést használtak arra, hogy ugyanúgy gondolkodva erről a törvénytervezetről, miért igennel vagy miért tartózkodással szavaztak a bizottságban. A szocialista frakció honvédelmi bizottságban dolgozó tagjai nem azért szavaztak igennel, mert ebben a formában jónak tartják a törvényt, hanem azért, mert úgy ítéljük meg, hogy múlhatatlanul szükséges ez a szabályozás, és abban bízunk, hogy a vitában kölcsönösen jól megismerhetjük egymás álláspontját, a részletes vitában lesz módunk indokolni a javaslatainkat. Mi szeretnénk nagy egyetértéssel elfogadni ezt a törvényt, mert úgy ítéljük meg, hogy minden, a honvédelmet érintő nagy jelentőségű szabályozás akkor életképes, akkor lesz hosszú távon jól használható, ha azt a parlament nagy egyetértéssel fogadja el.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Atyánszky György úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának vezérszónoka; őt Mécs Imre úr, az SZDSZ képviselője követi.

ATYÁNSZKY GYÖRGY, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter Úr! A Magyar Köztársaság védelmi politikai kérdéseinek újragondolása során az elmúlt évben meghoztuk azokat a döntéseket, amelyek kijelölik a Magyar Honvédség tízéves fejlesztésének fő irányait. Annak tudatában fogalmaztuk meg a fejlesztés feladatait, hogy ezeréves államiságunk fennmaradásában a történelem során mindig is fontos szerepet betöltő haderő immár a NATO szövetségi rendszerében képes legyen biztonságunkat, jövőépítő munkánkat továbbra is szavatolni. Egy olyan honvédséget céloztunk meg, amely felszereltségében kiképzettségében méltó partnere lehet szövetségeseinknek, és amely erkölcsileg stabil, a nemzetnek elkötelezett állampolgárok lélekben is összekovácsolt, szilárdan vezetett közössége. Ez akkor is teljesülhet, ha mi, az ország sorsát kezünkben tartó döntéshozók biztosítani tudjuk, hogy azok, akik önként vállalják e nemes hivatást, a haza védelmét, a társadalom megbecsült tagjaiként élhessenek és dolgozhassanak.

Szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat, hogy tavaly júniusi határozatunkban elsődleges feladatként jelöltük meg a személyi állomány élet- és munkakörülményeinek javítását. Az előttünk fekvő törvényjavaslat azokat a kereteket teremti meg, amelyek között e nemes hivatást vállalók az egységes közszolgálati rendszerbe illeszkedve, ugyanakkor feladataik specialitásai miatt azoktól eltérő szolgálati körülmények között élnek.

Az Országgyűlés és a kormány döntésének megfelelően megtörtént a védelmi szféra stratégiai felülvizsgálata, ezt követően megkezdődött a haderő átalakítása, melynek fontos állomása a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállására vonatkozó törvényjavaslat. A kormány szándékainak megfelelő, a közszolgálat teljes rendszerét átfogó megújulási folyamatba szervesen illeszkedik ez a törvényjavaslat. Az elmúlt években bekövetkezett változások miatt a honvédség tagjainak kötelezettségei, a velük szemben támasztott követelmények lényegesen átalakultak, sajátságot jelentő eltérést mutatnak a közszolgálat más területeihez képest, ezért indokolt, hogy a honvédség tagjainak jogviszonyát a közszolgálat más szereplőitől, ezen belül a kiemelt fegyveres és rendvédelmi szervektől eltérő, önálló törvény szabályozza.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat a jelenlegi szabályozás pozitív elemeinek megőrzése mellett tartalmazza mindazon követelményeket, melyeket az Országgyűlés a közszolgálat szereplőivel szemben meghatározott. Szeretném emlékeztetni önöket, hogy kimunkálásra kerültek azok a követelmények, melyeket a képviselőtársaim a Magyar Honvédség hosszú távú átalakításának irányairól szóló 61/2000. számú határozatában már elfogadtak. A honvédség rendeltetéséből adódó, sajátos követelmények miatt szükséges egyes alapjogok korlátozása, ezek azonban a szükséges és elégséges mértéket nem lépik túl, és a jelenleg hatályos szabályozáshoz képest új elemet nem tartalmaznak.

A törvényjavaslat lényeges eleme, hogy a hivatásos katonák részére garanciákon alapuló életpályát, a szerződéses katonák részére belátható pályaképet biztosít. A teljesítmény értékelését és a minősítés jelenlegi rendszerét úgy alakítják át, hogy a katonák előmenetele valós teljesítményekre és versenyszellemre épül. A katonai pályán történő előrehaladás a fizikai és szellemi felkészültség követelményein alapuló motivációs rendszerrel összehangolt, az állam és a munkavállaló érdekeit is kifejező, a követelményrendszerben meghatározott teljesítmény alapján lehetséges. Mindemellett a törvényjavaslat figyelembe veszi azokat az egyéb követelményeket, melyek a honvédség szervezetéből, a közszolgálat sajátosságából és a szövetségi kötelezettségeinkből fakadnak.

Külön ki kell emelni, hogy a tervezet egyes beosztások ellátása tekintetében nem tesz különbséget a hivatásos és a szerződéses állomány között, azonban a leszerelési segély összegének jelentős megemelésével lehetőséget biztosít arra, hogy a szerződéses katonák szerződésük lejártával megfelelő egzisztenciális háttérrel újra be tudjanak illeszkedni a polgári életbe.

Az új illetményrendszer kapcsán ki kell emelni, hogy a javaslat a köztisztviselői törvényben érvényesített elemeket tartalmazza. Biztosítja, hogy az illetmények színvonala a közszolgálat más területeihez igazodjon. Az illetményrendszer és a szociális juttatások színvonalának fejlesztése elengedhetetlen ahhoz, hogy a hivatásos és szerződéses állományban kellő számú és minőségű utánpótlást biztosítson.

Tisztelt Ház! A továbbiakban a törvényjavaslat néhány jelentős új elemére is szeretnék rávilágítani. A szerződéses állomány létszámának, jelentőségének növekedése azt eredményezi, hogy a honvédségnek a jelenleginél sokkal hatékonyabb módszerekkel kell megjelenni a munkaerőpiacon. A javaslat lehetővé teszi olyan katonai toborzóhálózat kiépítését, amely a munkaerőpiacon a verseny keretei között biztosítani tudja a szükséges személyi állomány megszervezését.

Fontos eleme a javaslatnak a speciális beosztások megjelenése, amely kifejezi azt, hogy a honvédségnél is vannak olyan különleges és egyedi beosztások, amelyek a katonai pálya többi munkakörével nehezen mérhetők össze.

(10.50)

Külön előnye a tervezetnek, hogy a speciális beosztást betöltők helyzetét rugalmasan kezeli, az egyén elhatározását figyelembe véve lehetőséget biztosít a hadseregen belüli pályamódosításra. A jelenlegi szabályoktól kissé eltér és szigorodik a jogviszony egyoldalú megszüntetésének lehetősége. Előfordulhatnak válsághelyzetek, rendkívüli körülmények, illetve nemzetközi kötelezettségekből adódó feladatok, melyek a Magyar Honvédség alapvető feladatai közé tartoznak. A Független Kisgazdapárt megítélése szerint ezen helyzetek kezelésének egyik biztosítéka a szolgálati viszonyokról történő lemondás korlátozása - itt gondolok a vészhelyzetre egy háború vagy árvíz esetén.

Új elemként jelenik meg a közszolgálati jogviszonyok közötti áthelyezés lehetősége. Álláspontunk szerint a közszolgálat rendszerének továbbfejlesztését elősegíti a különböző állami szolgálatban állókat foglalkoztató szervezetek közötti átjárhatóság megteremtése, amely egyben takarékosságot is jelent, hiszen a közszolgálat egyik területén feleslegessé vált dolgozót a másik területre lehet áthelyezni. Az Országgyűlés és a kormányzat korrupcióellenes harcának megfelelően a törvényjavaslat bevezeti a vagyonnyilatkozat intézményét, amelyet a köztisztviselői törvényhez hasonlóan a különböző szintű beosztásokban egy-, illetve kétévente kell tenni.

Mint ahogy a bevezetőben szóltam róla, a törvényjavaslat az állomány valamennyi tagja részére a jelenleginél objektívabb értékelésen alapuló előmeneteli rendszert vezet be. Az objektivitás a folyamatos teljesítményértékelésen és minősítésen alapszik. Külön ki szeretném emelni, hogy a javaslat markáns eleme hasonló a NATO-országok hadseregéhez. A fizikai követelményrendszer, melynek teljesítése a pályán maradás és az előrelépés lehetőségeit alapvetően befolyásolja; a beosztások és rendfokozatok szoros összekapcsolása, a fokozatos előrehaladás elvének kimondása, valamint az egyes rendfokozatokban történő eltérhető minimális és maximális várakozási idő meghatározása megfelelően ösztönzik a katonákat a magasabb beosztásba kerülésre. Azt biztosítja az objektív értékelés, hogy a legtehetségesebbek jussanak a katonai pályán a legmagasabbra.

A törvényjavaslat illetményrendszerre és a juttatásokra vonatkozó része kapcsán két fontos tényt szeretnék kiemelni. A kialakított illetményrendszer azt jelenti majd, hogy a hivatásos és a szerződéses katonák jövedelme általában megfelel az azonos feltételekkel rendelkező köztisztviselők illetményének, és legfeljebb az egyes rendfokozatokhoz tartozó honvédelmi szorzóval haladja meg. Itt szeretném tisztelt figyelmükbe ajánlani azt a tényt, hogy ma hazánkban a katona az egyetlen állampolgár, akitől azon kívül, hogy élete árán is elvárjuk kötelezettsége teljesítését, azt is elvárjuk, hogy békében, ha kell, háborús körülmények között helyt álljon.

Végezetül szeretném kiemelni, hogy a hatályos szabályozástól lényegesen eltérő körülményekre és feltételekre tekintettel a változások fokozatos bevezetését teszik lehetővé az átmeneti rendelkezések. Ezzel teljes egészében egyetértünk, hiszen a jelenleg szolgálatot teljesítőknek időt kell adni, hogy megfeleljenek az új követelményrendszernek, és a hatályos törvény alapján szerzett jogaik ne sérüljenek meg.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt álláspontja szerint ez a törvényjavaslat a haderőreform sikerének fontos eleme, mely meghatározza katonáink életét, jövőbeni sorsát, és elengedhetetlen a Magyar Honvédség működését biztosító hazafias, elkötelezett katonák megtartása és megszervezése érdekében.

Véleményünk szerint a javaslat korszerű, előremutató, megfelelően épít a magyar hagyományokra, figyelembe veszi a hazai viszonyokat és a nemzetközi kötelezettségeket. Mindezek alapján javaslom, hogy a tisztelt Ház a törvényjavaslatot tárgyalja meg, fogadja el, és természetesen módosító indítványokkal megfelelő szintre lehet ezt emelni.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   19-22   23-49   50-57      Ülésnap adatai