Felszólalás adatai

HORVÁTH BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Úgy gondolom, Lezsák Sándor képviselőtársunk beszéde, különösen az első része rendkívüli jelentőségű volt, hiszen rávilágított arra, hogy a szegénység nem napjaink fogalma, hanem a szegénység megtalálható volt a Kádár-Grósz-korszakban is. Itt vissza szeretnék utalni néhai képviselőtársunkra, az SZDSZ-es Solt Ottiliára, aki ha ma élne, el tudná mondani, hogy 1990 előtt az úgynevezett ellenzék vagy legalábbis az akkori rendszer szemében ellenzéki magatartást folytató személyek milyen szegénység elleni küzdelmet folytattak. Valójában a rendőri szervek 1990 előtt nem engedték az utcai megjelenését a szegénységnek, a magyar társadalom a szocializmusban nem szembesült ezekkel a lappangó társadalmi problémákkal; végül is a rendszerváltozás adott nyilvánosságot a szegénységnek, amely ugyanúgy akkor is megvolt, mint napjainkban, csak ma már szemmel látható. A rendszerváltozás tehát nyilvánosságot adott, hisz konferenciákon, tévében folytatott kerekasztal-beszélgetéseken ma már nyíltan lehet ezekről a kérdésekről beszélni. 1990 előtt a hajléktalanokat elüldözték Budapestről a rendőri szervek, a kéregetőket, koldusokat a pályaudvarokról, aluljárókból eltávolították.

Tehát visszatérve: így kerek és objektív az egész kép, amelyet Lezsák Sándor beszéde első részében felvázolt. Nem új keletű, nem most, nem a polgári koalíció munkájának eredményeképpen, hanem már a Kádár-Grósz-rendszerben is kialakult az a szegénység, amely ellen, amelynek felszámolásáért közösen kell tevékenykednünk.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)