A felszólalás szövege:

DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Belügyminiszter Asszony! Tisztelt Ház! Mottóként Deák Ferenc, volt zalai képviselő mondását idézném: a hatalom csak eszköz, a végcél a népek boldogítása.

A polgári kormány egyik legsikeresebb tette volt a Gazdasági Minisztérium otthonteremtő-lakásépítő programja. Sok ezer család jutott így lakáshoz. Most a lakásügyeknek egy másik problémakötegével szeretnék foglalkozni, a panellakásokkal. A hatvanas-hetvenes évek szocialista lakástermeléseként szerte az országban nőttek ki a földből a panelházak, a sablonos építkezési modellt megvalósító lakótelepek. Természetesen szocialista jó szokáshoz illően ezeket a lakótelepeket jó néhány helyen szovjet városokról nevezték el.

A fő probléma viszont most, megépítésük után harminc-negyven évvel jelentkezik. Jól látható, hogy a szocialista fejlődés a panelházakon mutatja ki leginkább a foga fehérjét. Ezek az épületek pár éven belül teljesen lakhatatlanná válnak. Úgy gondolom, hogy így a szocialista program lelkiismeret-furdalást érzett, ezért ígéretet tettek képviselőtársaim arra, hogy ezeket az épületek felújítják. Fontosnak tartom és rendkívül fontosnak érzem az ígéretek beváltását.

Új támogatási rendszerről beszéltek a panelházakkal kapcsolatban a választási programjukban. Világosan viszont nem látszik ennek módja, de miniszter asszony bizonyára megosztja velünk elképzeléseit. Figyelmesen hallgatom! (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

(12.10)

DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon sokan ecsetelték a költségvetés rendkívül nehéz állapotát az önkormányzatokra vonatkozóan. Én mégsem ezzel szeretnék foglalkozni, hanem Sisák képviselőtársam utolsó mondataira szeretnék reagálni.

Végre sikerült előrelépnünk a műszaki mentőbázisok létrehozásának dolgában. Az országban kilenc műszaki mentőbázis létrehozására kerül sor, fokozatosan megteremtődtek az eszközellátottság feltételei, és végre létszám is adódott ezekhez a mentőbázisokhoz. Ezek a mentőbázisok nem egy település érdekeit, nem egy kistérség érdekeit szolgálják, hanem sokszor megyéken átnyúló hatással vannak közös jövőnkre, közös jövőnk védelmére.

Rendkívül fontos tehát megteremteni ennek a működési feltételeit, amelyről a mostani költségvetési tervezet abszolút módon nem szól. Nem erkölcsös, sőt mi több: erkölcstelen dolog egy-egy településre hárítani ezen működési költségeket és a létszámfejlesztés költségeit. Ezeket szintre kell hozni, és a működés feltételeit, mintegy 500 millió forint értékben, a költségvetésnek kezelnie kell. Ehhez kérem valamennyiük segítő jó szándékát.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagy dolog az akarat, de a jóakarat sem lebecsülendő. Ez a bölcs mondás jutott eszembe, amikor hírét vettem, hogy az előterjesztő kész felülvizsgálni azt a kétségkívül hibás megközelítést, hogy a nagyvárosok tömegközlekedésének támogatásában nem vesz részt.

Kész felülvizsgálni, de hogyan? Kész részt venni a BKV és a főváros veszteségeinek finanszírozásában, de hallgat a nagyvárosokkal kapcsolatban. Ez diszkrimináció, politikai diszkrimináció. A főváros gondjai fontosak, Debrecené, Szegedé, Miskolcé nem. A fővárosi polgár fontos, a győri, a szombathelyi és a zalaegerszegi nem. Vagy talán az nem is polgár? A BKV megsegítése fontos, a Volán-vállalatoké nem. Vannak egyenlők és vannak egyenlőtlenebbek. Pedig a helyi tömegközlekedés mindenütt veszteséges. 10 és 100 millió között van az az összeg, amit évente veszteségfinanszírozás címén a helyi önkormányzatoknak kell állniuk.

Mi a helyzet manapság? Az önkormányzaté az ármegállapító szerep, ha azonban a megállapított díj nem tetszik a Pénzügyminisztériumnak, jogkörénél fogva megváltoztatja. A veszteséget azonban minden esetben az önkormányzatok nyakába varrják. Ezen a tisztességesnek nehezen nevezhető szabályozáson változtatni kell. Míg azonban ez megtörténik, addig a központi költségvetésnek kell kezelni a problémát; nem homályos indokokkal kicsippenteni egyet, Budapestet, hanem valamennyit jól kimunkált normatívák alapján, nem diszkriminatív módon.

Nem szabad folyást engedni annak a pletykának, hogy azért rakták tele baloldali politikusokkal a közlekedési vállalatok igazgatótanácsait és felügyelőbizottságait, hogy előkészítsék a cégek privatizációját. Ne egymás ellen hangoljuk Budapest (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) és a vidék magyarságát, hanem kezeljük együtt a tömegközlekedési vállalatok gondját!

Figyelmükbe ajánlok egy másik bölcs mondást: jót nehéz cselekedni, de ha az ember valami rosszat akar tenni, az rendszeresen túlságosan is jól sikerül.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Ismét a zalaegerszegi nemzetközi vasút elkerülő szakasza ügyében keresem. Szomorú aktualitást ad kérdésemnek a siófoki közúti tragédia. Örömmel hallottam a miniszter úr nyilatkozatát, hogy a biztonság érdekében felgyorsítják a lámpás kereszteződések sorompóval való kiegészítését, ezért érhetetlen számomra, hogy a zalaegerszegi elkerülő vasút szükségességét csak a menetidő csökkentése szempontjából vizsgálják.

(17.20)

Jelenleg 11 közúti átkelőhely keresztezi a Zalaegerszegen áthaladó nemzetközi vonatot. Ezek közül öt igen nagy közúti forgalmat bonyolít le: turistabuszok százai, ipari üzemek kamionjai, iskolás diákok ezrei járnak át rajta.

A biztonság miatt is tarthatatlan munkatársai álláspontja, miszerint a nemzetközi vasútvonalnak csak a városon átmenő négy és fél kilométeres szakasza nem épülne meg. Nem értjük, hogy az ISPA-tenderből hogy került ki ez a szakasz. Benne volt, s a maradványpénzeiből ma is megvalósítható lenne. Zalaegerszeg már elkötelezte magát jelentős anyagi közreműködésre. A Zalalövő-Boba vasútvonal legkritikusabb városi szakasza nem maradhat ki a programból. A jelenlegi nyomvonalra is rá lehet költeni, és rá kell költeni legalább 1 milliárd forintot, ha így marad. Véleményem szerint a biztonság is forintokra váltható, és ezt fel kell ismernie a közlekedési szakmának is.

Úgy érzem, hogy a sajnálatos siófoki tragédia végérvényesen meg kell hogy győzze önöket. És ekkor még nem is említettem a városon áthaladó vonat okozta zajártalmakat, amely a lakosságot rendkívüli módon terheli, és önök tudnak róla.

Megértő válaszukat várom. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy adok többet ér három ígérd megnél. Ez a régi magyar közmondás jut eszembe, amikor a jelenlegi kormány önkormányzatokkal kapcsolatos eddigi ígéreteire gondolok. Való igaz: aki sokat ígér, keveset ad.

Mit ígért Medgyessy Péter Pilvax kávéházbeli beszédében? “Megerősítjük az önkormányzatok pénzügyi, gazdasági önállóságát, szavamat adom, hogy betartom, amit vállaltam.ö Milyen ígéret állt országszerte az óriásplakátokon? “Több pénzt az önkormányzatoknak!ö Ezzel szemben mi történt? Gatyára vetkőztetett önkormányzatok fuldokolva küzdenek működőképességük megőrzéséért.

Az elmúlt fél évben életre szóló, szívszorító sebeket kapva országszerte több mint száz oktatási intézmény bezárásáról, pedagógusok százainak elbocsátásáról, intézmény-összevonásokról kényszerültek dönteni a települések, kicsik és nagyok egyaránt. Legfőbb oka az egyébként indokolt közalkalmazotti béremelés, a kormány ugyanis nem biztosította a szükséges forrásokat az önkormányzatok számára. Pedig mit ígért a “Cselekedni most, és mindenkiért!ö címet viselő programjának önkormányzati finanszírozás fejezetében? “Biztosítani kell a feladatok végrehajtásához szükséges forrásokat. A jövőben új, vagy többletfeladat előírásakor a teljes fedezetet biztosítani fogjuk az önkormányzatok részére.ö Erre szokták mondani őseink: megszegi a szavát, mint puska a kovát.

123 milliárd forintot vettek el így az önkormányzatoktól, vagy úgy is mondhatnánk: a kormánypárt választási ígéreteit az önkormányzatok finanszírozták. Pedig számtalan helye lett volna ennek a 123 milliárd forintnak: szociális támogatásokra, segélyekre, út- és járdaépítésre, netán parkok csinosítására, otthonteremtő programokra, intézményfelújításokra, nem folytatom a sort.

Súlyos tervezési hibáját a kormány beismerte, és létrehozta az úgynevezett bérhikit, a fölülről nyitott kasszát, amelyhez csak az a település juthat hozzá, amely minden forrását kimeríti, amely nemcsak gatyára vetkőzik, hanem utolsó ruhadarabját is eldobja. Ezt pedig közösségben élő, szemérmes képviselő-testület nem teheti meg. Marad a vagyonfelélés, az intézménybezárás, a fejlesztések leállítása, a hitelfelvétel, a vegetálás, akkor, amikor az uniós forrásokért csak önerő, önrész biztosításával lehet eredményesen pályázni.

Sajnos, a parlamenti többség a haza bölcse, Deák Ferenc mondását sem ismeri, miszerint a rosszul gombolt mellényt újra ki kell gombolni. A Fidesz három módosító javaslatot is kidolgozott a probléma kezelésére, de a másik oldal példátlan hatalmi arroganciával még napirendre sem engedte vetetni a kérdést. Pedig ez az állapot alkotmányjogi szempontból is aggályos, hiszen sérti az önkormányzatoknak a gazdálkodásuk szabadságához fűződő jogait.

Miben reménykedhetnek az önkormányzatok? Kiürítésre került a Széchenyi-terv, csökkentek a pályázati lehetőségek, stagnál az otthonteremtés programja, a kiírt pályázatok mögött rendkívül alacsony keretösszegek szerepelnek, s az önrész is nagyon sok esetben emelkedett, pedig az önkormányzatoknak, mint tudjuk, nincsen forrása.

A korábbi években a hátrányos helyzetű területek esélynövekedésében játszottak fontos szerepet a regionális és megyei területfejlesztési tanácsok. Az elmúlt időszakban nem működött hatékonyan a decentralizáció, jelentősen csökkentek a keretösszegek a megyei fejlesztések esetében is. Ajánlatos lenne, ha az összes megyében működne az integrált finanszírozás, nemcsak a hét, úgynevezett hátrányos helyzetű megyében, hiszen nemcsak fejlett és fejletlenebb régiók között vannak különbségek, hanem a fejlettnek tekintett régiókon belül is vannak térségek és települések, ahol a társadalmi-gazdasági helyzet rosszabb, mint az úgynevezett hátrányosabb helyzetű régióké, például Baranya és Zala aprófalvas településein. Ezek szinte semmilyen kiegészítésre nem számíthatnak. A területfejlesztés ezeken a vidékeken 2003-ban gyakorlatilag semmilyen új eszközzel nem bővült. A területfejlesztési célelőirányzat a 2002. évi összeg 40 százalékára csökkent, a költségvállalási lehetőség 40 százalékról 70 százalékra történő megemelését az eszközrendszer bővítésének beállítani, finoman szólva is képmutatás lenne.

Miben bízhatunk? Ismét a klasszikusokhoz fordulok, belőlük meríthetünk erőt. A haza bölcse szerint, amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatja. Széchenyi ehhez annyit tesz hozzá, hogy a tett az első, a szó a második. Érdekeink közösek, 10 millió ember bízik bennünk, parlamenti képviselőkben. Rendezzük végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk, és nem is kevés!

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Bár több mint egy évvel ezelőtt adtam be ezt a kérdésemet, picit átfogalmazva mégis azt hiszem - bár szomorúak az önkormányzatokkal kapcsolatos tapasztalataim -, a kérdés mégiscsak jogos.

Az Orbán-kormány időszakában sok mindent hallhattunk az önkormányzati rendszert illetően. Nem telt el egyetlen nap anélkül, hogy ne fogalmaztak volna meg kritikát, sokszor nemtelen vádakat a polgári kormány önkormányzati politikájával kapcsolatban. Most a hóhért akasztják. Valamennyien tudjuk, hogy nem teljesítette a kormányzat és belügyminiszter asszony azt az ígéretét, hogy a közalkalmazotti bérfejlesztés minden fillérje visszakerül az önkormányzatokhoz. Tudjuk, hogy nem teljesítette azt az ígéretét, hogy a Fidesz-kormány által úgymond elvett 50 milliárdot szintre hozza. Tudjuk, hogy nem teljesítette azt az ígéretét, hogy 2003-ban fejlesztésre plusz 50 milliárdot ad a kormányzat az önkormányzatok számára, holott ez benne van a programban.

Most azt szeretném megtudni, hogy az szja közvetlen arányon felüli visszaosztásánál azt a módszert próbálják-e tartani, ami a polgári kormány ideje alatt kialakult, ami az önkormányzatok jövedelmi különbségeinek mérséklését szolgálja, vagy esetleg valami más módszert kívánnak ez ügyben is bevezetni.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Toller László tényektől elrugaszkodó, optimizmustól zengő hangja késztetett arra, hogy hozzászóljak, akkor, amikor az önkormányzatok fekete évét éljük, akkor, amikor önhikis támogatást nyújtott be 1188 önkormányzat, bérhikire jelentkezett 500 önkormányzat, és a belügyminiszter asszony tájékoztatása szerint működési támogatást kellett plusz adnia 529 önkormányzatnak.

Szeretném idézni az érdekszövetségek közös állásfoglalását e témakörben: “Az önkormányzatok számára a gazdálkodásuk pénzügyi lehetőségeit esetivé, átláthatatlanná, kiszámíthatatlanná, tervezhetetlenné tette, egyre szorosabb függésben a központi akarattól, a központi döntéstől.ö Pedig mit ígértek? A legfőbb cél a községi, városi, azaz a lakossághoz legközelebb álló önkormányzatok autonómiájának megerősítése. Ezzel szemben az önkormányzati érdekszövetségek jogosan 200-250 milliárd forintot hiányolnak az önkormányzatok kasszájából, jogosan. Nem részletezem, hogy milyen okból, ha kell, akkor szívesen elmondom.

Ezzel szemben több mint 2,5 százalékkal csökken a direkt támogatás jelen pillanatban a 2004-es költségvetésben, a többit pályázni kell. Itt pedig tudjuk, hogy a döntés szubjektív. Az eredmény: a jóságos kormány, a galád önkormányzat és az önkormányzatiság csorbulása, akár lassú kimúlása is. Mi marad számunkra? Széchenyi mondása, aki azt mondta, hogy rajtunk nem segít senki, nem is segíthet, mint mi magunk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) De én Deák Ferencet szeretném idézni (Az elnök kikapcsolja a szónok mikrofonját.), Deák évében: “A rosszul gombolt mellényt újra kell gombolni.ö (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ha az önkormányzatok feladatot kapnak, akkor mindent fedeznek - mondta Lamperth Mónika a választási küzdelmek során -, meg fogják adni a forrásokat. Több feladatot adtak, amihez nem rendelték hozzá a forrásokat, tehát becsapták az embereket. Ezt mondja az ellenzéki képviselő, de ezt mondja a kormánypárti polgármester is, lásd TÖOSZ, lásd a fővárost. S akkor, amikor 2004-ben több mint 2,5 százalékkal csökken az önkormányzatok direkt támogatása, hogy lesz a jövő?

Az önkormányzat nem egy fikció. Az önkormányzat az első vonal, ahol találkoznak nap mint nap az emberek. Mikor tud az önkormányzat segélyt adni? Ha van pénze. Mikor tud átmeneti, rendkívüli segélyt adni? Ha van pénze. Mikor tud iskolát felújítani? Ha van pénze. Mikor tud tankönyvtámogatást adni? Ha van pénze. Mikor tud lakást építeni? Ha van pénze. Mikor tud járdát építeni? Ha van pénze. Mikor tud kátyúkat eltüntetni? Ha van pénze. Mikor tud parkokat építeni, csinosítani? Ha van pénze. Mikor tudja támogatni az embereket áram- és vízdíjemeléskor? Ha van pénze. Akkor tud közvilágítást is korszerűsíteni, s ekkor tudja segíteni az állami feladatok megoldását, amiben már 60 százalékkal jelen van.

Ez vonatkozik mindenkire: amikor az önkormányzatokat véreztetjük ki, akkor az egyszerű embereket bántjuk. Tehát nem töltjük be feladatunkat itt, a parlamentben. Ismét Deákot idézném: nem az a boldog ország, ahol sok gazdag ember, hanem ahol kevés szegény ember vagyon. Ennek szellemében kérem, hogy alakítsuk át az önkormányzatok költségvetését.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Asszony! Kérdésem a Zala Megyei Kórház szív- és érrendszeri komplex ellátása megszerve­zésének támogatásával kapcsolatos. Azt gondolom, oda érdemes támogatást adni, ahol mindent megtettek a fejlesztés érdekében és áldoztak, áldoznak saját forrásból is. Erre jó példa az onkológia fejlesztése.

A Zala megyei önkormányzat a megyei kórház számára címzett pályázati forrásból morbiditási és mortalitási adatokkal alátámasztva kívánta megvalósítani az onkológiai betegek korszerű ellátását. Erre azért volt szükség, mert Zala megyében is a halálesetek gyakorisága sorrendjében a második helyen állnak a daganatos megbetegedések. Mivel címzett pályázatból forrást nem kapott, ezért a megyei önkormányzat támogatásával az intézmény saját forrást biztosított az onkológiai osztály kialakítására. Példás összefogással sikerült kialakítani 2002 tavaszára 16 ággyal, majd a szükségletekhez alkalmazkodva 2003. szeptember 1-jétől 30 ággyal önálló klinikai onkológai osztályt. Létrehozták a kemoterápiára alkalmas ambulanciát, létrejött a régió legmagasabb színvonalán működő onkoterápia lehetősége. A legma­gasabb szintű akkreditációt kapva biztosítja a legmoder­nebb kemoterápiás kezeléseket, megszervezték a daganos betegek ellátásának irányítására szolgáló onkológiai team tevékenységét nemcsak helyben, hanem a megye más kórházában is.

Kérdezem: az erőfeszítések méltányolhatók-e? Ha a szív- és érrendszeri betegségek komplex kezelésére megalapozott stratégiai terve van a Zala Megyei Kórház­nak, szabad-e éppen ezt a fejlesztést nem támo­gatni, amelynek egészségnyeresége és megvalósulási biztonsága a legnagyobb lehet?

Szíves válaszát várom. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! A zalaegerszegi hűtőháznál augusztus 24-én 5-ös kiemelt fokozatú tűzeset történt. Elsősorban az ammónia és 10 ezer tonna állati és növényi eredetű szerves anyagok miatt a lakosság is veszélybe került. Több súlyos problémát is kezelni kellett. Az oltás annak ellenére, hogy óriási erőket vetett be a tűzoltóság, kilenc napig tartott. 14 ezer köbméter oltóvizet használtak fel, s a munka során nyomócsőtörés is történt. Az oltást nehezítette és a környezetet veszélyeztette, hogy vízmentes ammóniából 16 tonnát tároltak az üzemben. Az ammónia mellett a szigetelő anyagok égésekor maró gázok szabadultak fel. A lakosság védelme mérőlaboratórium telepítését is szükségessé tette. Gondot jelentett a csapadékvíz-elvezető rendszerbe került oltóvíz, amit nem tudtak a telepen felfogni. Ez a városi csatornarendszerbe, onnan a szennyvíztelepre került. Mindez megnövelte a szennyvíz-elvezetési és -tisztítási költségeket, növekedett a villamosenergia- és vegyszerfelhasználás. Az oltóvíznek a csapadékcsatorna-rendszerbe kerülő része a Zalát károsította. A hulladék elhelyezése az ország égetőkapacitásának szűkössége miatt csak helyben történhetett meg. A helyi depónia befogadóképessége ilyen nagy mennyiségre szűkös, ezáltal működési időtartama is lerövidült. A lerakás csak országos főhatóságok jóváhagyásával történhetett meg a járványveszély elkerülése érdekében, ami a normatív jogszabályokkal sincs összhangban.

Kérdésem: a hasonló tűzeseteknél lehet-e összehangoltabb munkát végezni a hatóságoknak? Elegendő-e Magyarországon a meglévő hulladékmegsemmisítő kapacitás? Természetszerű-e, hogy a védekezés többletköltségei a helyi önkormányzatra is jelentős terheket rakjanak? Egyetért-e ön azzal, hogy szükséges létrehozni egy komplex feladatokra képes, jól felszerelt műszaki egységet? Végül: elégedett-e a zalaegerszegi katasztrófaelhárítás munkájával?

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Jauernik úr felszólalására szeretnék reagálni. Rendkívül sajnálom, hogy az önkormányzatokat érintő kérdésekben sem miniszter, sem Jauernik úr nincs jelen. Szeretnék a mondandójára néhány ponton röviden reflektálni.

Az egyik dolog az, hogy - mint hallottuk az előbbiekben is - az önkormányzatnak mindenhez köze van, a bűnmegelőzéstől a közlekedésbiztonságig.

(18.40)

Ugyanakkor szeretnék utalni arra, hogy az Állami Számvevőszék anyagának 142. oldalán leírja, hogy az önkormányzatok esetében a közvetlen bérek és közterheik 66,5 százalékot jelentenek. Tehát magyarul az intézményfenntartás bérigényes feladatellátás. Maga az Állami Számvevőszék is úgy látja, hogy támogatás nélkül a 2005-ös költségvetésben óriási működési problémákat fog ez jelenteni az önkormányzatok számára. A kis önkormányzatok számára azért elfogadhatatlan a költségvetés, mert beleépítve egy oktatási létszámkorláttal, sok iskola megszüntetésére kerül sor. A nagy önkormányzatok számára pedig azért, mert az a 10 százalék, amit oly büszkén említettek többen, sehogy sem jön ki.

A Megyei Jogú Városok Szövetségében megnéztük, hogy 2004-2005-re vonatkozóan a normatív állami hozzájárulások és a normatív kötött hozzájárulások jelen pillanatban hogyan néznek ki. A normatív állami hozzájárulások növekménye 2 százalék, a normatív kötött felhasználású támogatások átlagos növekménye 2,34 százalék. Hogyan jön ki ebből mindenféle forrás nélkül, amit belügyminiszter asszony szintén többször emlegetett, hogy nem kívánnak újabb feladatot adni az önkormányzatoknak források nélkül, hogyan jön így ki belőle a köztisztviselők és a közalkalmazottak bérfejlesztése?

Semmilyen módon nem lehet támogatni - figyelembe véve azt is, hogy 2,5 százalékos tartalékot kell képezni - ezt a végiggondolatlan költségvetést. Köszönöm.

DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szabó Zoltán képviselő úrnak szeretném ajánlani, hogy lapozza fel a parlamenti jegyzőkönyveket, nézze meg, hogy a belügyminiszter asszony mit ígért akkor, amikor belügyminiszter lett. Hangzatos kijelentések hangzottak el arról, hogy az önkormányzatok csak akkor kapnak újabb feladatokat, hogyha ahhoz hozzájárul a forrás is. Jelen pillanatban a köztisztviselők béremelésére semmilyen forrás, a közalkalmazottak bérfejlesztéseire is a legjobb indulat mellett másfél százaléknyi forrás található ebben a költségvetésben.

Az államtitkár úr számára szeretném mondani, bár idéztem az ÁSZ-jelentésnek a megfelelő passzusát a közel 70 százalékos arányról, amit az önkormányzatok költségvetésében jelent a működés területén ez a bérfejlesztés; szeretném kérni akkor, hogy külön soron jelenjen meg kötött normatívaként az erre szánt pénz, és akkor valamennyien látni fogjuk azt, hogy egy Rodolfó-szintű bűvészmutatvánnyal megszerkesztett költségvetésről van szó.

Szeretném azt is elmondani, hogy az önkormányzati érdekszövetségek - van belőlük jó néhány - pártsemleges módon, egyöntetűen utasítják el ezt a költségvetést, legyen az a Dióssy László által vezetett TÖOSZ vagy legyen a Toller László által vezetett Megyei Jogú Városok Szövetsége, azért, mert ez a költségvetés önkormányzat-ellenes. Elmondtam, hogy miért önkormányzat-ellenes a kistelepülések számára, szemfényvesztő módon a kistelepülések önkormányzatának kell bejelentenie, megalkotnia az iskolabezárást, és elmondtam, hogy miért önkormányzat-ellenes a nagytelepülések számára. Mindenképpen felülvizsgálatot igényel, és kérem, hogy tegyék is ezt meg az elkövetkezendő napokban.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az államtitkár úr azzal hárította el a korábban elhangzott javaslatunkat, hogy jó lenne talán akkor külön soron megjeleníteni a bérfejlesztésre szánt pénzt az önkormányzati szférában, miszerint nem akar az önkormányzatok belügyeibe beleavatkozni. Nem igazán értem ugyan, hogy milyen logika mentén mondta ezt, mert másik oldalon pedig a törvény kötelezővé teszi az önkormányzatok számára mind a köztisztviselői, mind pedig a közalkalmazotti szférában meghatározott mennyiségű bérfejlesztést. Tehát a másik oldalon meg tudja tenni.

Szeretném felemlíteni a művészeti normatíva problematikáját, amely eddig jól működött az elmúlt időszakban, most drasztikus megvonásra kerül, ami óhatatlanul ahhoz vezet, hogy a szépen hangoztatott elvekkel szemben, hogy elsősorban a rászorulókat támogassuk, bizony-bizony igazából csak a tehetősebb diákok számára marad meg a lehetőség a művészeti oktatásra. Szeretném jelezni az infrastruktúra olyan irányú problémáját, hogy lényegesen kevesebb van ebben a költségvetésben tervezve, mint a tavalyi induló költségvetés, és szeretném megemlíteni az önhikivel kapcsolatos gondokat is, hiszen hovatovább oda jutunk, hogy az önkormányzatok fele önhikis lesz. Egyébként ez a szám is csökkenni fog, mármint a támogatás mértéke, és ezzel bizony az önkormányzatiság az, amely mindenképpen csorbul, sőt veszélybe kerül.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

DR. GYIMESI ENDRE, az önkormányzati bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Deák Ferenc, a haza bölcse mondotta egykoron: a rosszul gombolt mellényt újra kell gombolni.

A közalkalmazottak jogállásáról szóló, 1992-ben született XXXIII. számú törvény is nagyon sok ponton újragondolást igényel. Újragombolást úgy, hogy abban minden érintett szereplő a helyén legyen, az elme, a kéz, a mellény, a gombok, így lesz helyes a művelet. Esetünkben sajnos más a helyzet: a közalkalmazotti tanácsok mandátuma már régen lejárt, számtalan alkalommal parlamenti döntéssel kellett igen komoly politikai viták közepette meghosszabbítani azt, és nem választások útján történt a mandátum kiosztása.

A szabályozás igénye régóta sürgető volt, mégsem kormány-előterjesztés született, a kormány még nem tartotta időszerűnek az új szabályozást, hanem tizenegy szocialista képviselő önálló indítványaként. Nem tudni, kikkel és hogyan egyeztettek, de az biztos, hogy nem a szabályozásban érintett valamennyi szervezet teljes konszenzusát tartalmazza az elénk tárt tervezet. A kormányzat még nem tartotta időszerűnek a szabályozást, a különböző érintett szakszervezetek között sincsen egyetértés, a munkáltatói oldalt pedig be sem vonták, meg sem kérdezték.

(23.20)

Az ilyen furcsa előkészítés bizalmatlanságot szül. Csak nem valakik rovására, érdekeik figyelembevétele nélkül akarunk dönteni? Nem szerencsés.

Nem szerencsés, hogy nem derül ki az anyagból, milyen módon történik a szakszervezeti létszám hiteles megállapítása, ellenőrzése. Nem szerencsés, hogy a szabályozás csak a közalkalmazotti szférával foglalkozik, a köztisztviselők megint kimaradnak. A versenyszféráról nem is teszek említést ebben az esetben.

Nem tudhatjuk, hogy miért pont 10 százalék a javasolt határ a reprezentativitáshoz, hogyan alakult ki ez a szám. Nem szerencsés reprezentatívnak nevezni a többi 90 százalékos dolgozói létszámhoz viszonyítva. A korábbinál jobb, de még mindig erősen vitathatóan alacsony ez a szám.

Nem szerencsés, hogy elkésett és kapkodó ez a szabályozás, hiszen október 31-én lejárt a közalkalmazotti tanácsok mandátuma. Mostanában történt vagy történik az újraválasztásuk, természetesen a még érvényben lévő mostani szabályozás alapján. Ezért végképp nem szerencsés a hatálybalépés időpontjához, január 1-jéhez viszonyítva a reprezentativitást először 2005. március 1-jén megállapítani, akkorra, amikorra újabb három évre minden az eddigi szabályozók szerint eldőlt már.

Viszont nagyon szerencsés lenne a törvénymódosítási javaslatot visszavonni, minden érintettel újra megtárgyalni, és konszenzus alapján visszahozni ide a Ház elé.

A tervezetet nem támogatjuk. Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiból.)