Felszólalás adatai

TOMPA SÁNDOR (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Amikor egy olyan téma kapcsán szólalok meg a 2001-2002. évekre tervezett költségvetési vita kapcsán, ami a mai napon még nem szerepelt, az nem jelenti azt, hogy a súlya, az azzal kapcsolatos megoldások, amelyeket a költségvetésben találunk, ne érdemelne szót. S hogy Weszelovszky képviselőtársam feketelistájára ne kerüljek rá, egy játékos szócskával jellemzem ezt a helyzetet. A kormány bújócskát játszik velünk, képviselőkkel akkor, amikor szeretnénk megtudni, hogy hogyan kívánja a saját maga által megalkotott autópálya-építési programot a következő években finanszírozni, megoldani. Nyugodtan feladhatta volna az előterjesztő azt a játékos feladatot a képviselőknek, hogy aki megtalálja, hol van az autópálya-építés finanszírozása elrejtve a költségvetésben, az díjat kap, mondjuk, egy évre szóló matrica jár neki az elkövetkezendő években. Erről majd szólni szeretnék néhány szót.

Kedves Képviselőtársaim! 1998 őszén, amikor a rákövetkező év költségvetési vitájában aggódtam az autópálya-építés sorsa iránt, az autópálya-program miatt, akkor kormánypárti képviselőtáraim lehurrogtak, pesszimistának neveztek, hiszen 1998. szeptember 1-jén Katona Kálmán átadta az M3-as Gyöngyös-Füzesabony közötti 44 kilométeres szakaszát. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez volt az utolsó év, amikor Magyarországon autópálya épült, és ez az előző kormány idején volt. Azóta - mint ahogy ebben a Házban is már többször elhangzott - nem épült autópálya Magyarországon. Bár tény, hogy mostanában - ahogy szokták mondani - fénylik valami az alagút végén. Mintha dübörögnének a gépek.

Ezzel együtt úgy ítéljük meg, hogy a mostani költségvetés tárgyalásakor is aktuális beszélni erről a programról, hiszen néhány aggodalomra okot adó jelenségre szeretnénk felhívni a figyelmüket. Mindenekelőtt szeretnék visszautalni arra, hogy nincs a területnek, ha úgy tetszik, a projektnek gazdája, hiszen a költségvetési törvény tervezetében az autópálya-építéssel kapcsolatos pénzek - ha jól sejtettük, ha jól fejtettük meg - a Pénzügyminisztériumnál találhatók, miközben a Magyar Köztársaság kormányának van egy minisztériuma, amely útépítéssel, útügyekkel kellene hogy foglalkozzon. Ezenközben a Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaságnál vélhetően találhatók tőkeemelések, hitelfelvételek formájában a kormány által elfogadott koncepció, program megfinanszírozására a technikák.

Itt térnék rá a következő aggályos dologra: a 2117/99. számú kormányhatározatban az Orbán-kormány elfogadta az autópálya-építés programját, amely a megelőző kormány hasonló koncepcióját tíz évről hat évre igyekezett levinni, és megpróbált ezen keresztül néhány határidőt és más finanszírozási technikákat bevezetni. Azonban ha végigolvassuk ezt a kormányhatározatot, akkor aggasztónak találjuk, hogy már jó néhány határidő lejárt, nem valósult meg, és több, abban a programban megfogalmazott határidő komoly veszélybe került.

Harmadrészt pedig - amire már utaltam - teljesen kibogozhatatlanná vált a finanszírozás, az adófizetők pénze tőkeemelések révén átvándorol bankokhoz, majd részvénytársaságokhoz, és innentől kezdve semmiféle remény nincs arra, hogy a költségvetési zárszámadáskor tételesen meg tudjuk vizsgálni, hogy végül is miből és hol épültek autópályák.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mégis mi az, ami itt ebben a kérdéskörben felvethető és amiről tárgyalnunk kellene. Azt gondoljuk, tényleg szükség volna arra, hogy a magyar autópálya-hálózat öt-tíz év alatt olyanná fejlődjön, hogy mindegyik nyomvonal - az M1-es, az M3-as, az M5-ös és az M7-es - elérje az országhatárokat. Ez a nemzetközi vérkeringésbe való bekapcsolódásunk szempontjából létkérdés.

Másodszor: térségfejlesztési, határ menti együttműködési programok érdekében olyan gyorsforgalmi utakra van szükség, amelyek ehhez az úthálózathoz kapcsolódva Miskolcról Kassára, Polgáron keresztül Debrecenbe, Nagyváradra eljutnának; a 4-es, 6-os és 8-as főútvonalak fejlesztését tartalmazná.

Harmadszor: környezet és természetvédelmi, valamint iparszervezési okok miatt nagyon fontos volna a nagyvárosokat elkerülő utak építése, több, mint amennyi a jelenlegi költségvetésben szerepel.

Negyedszer: térségfejlesztési célok érdekében ezekhez a gyorsforgalmi úthálózatokhoz kapcsolódóan jó minőségű főutak, bekötőutak, feltáróutak szükségesek. Ezek fenntartására komoly összegeket kellene fordítani.

Ötödször: mindezek finanszírozásához - amire már utaltam - a költségvetés és a nemzetközi források egyaránt szükségesek lennének, és e tekintetben az átláthatóságot kellene hogy biztosítsák a parlament számára.

Úgy ítéljük meg, hogy ezeknek a szempontoknak nem felel meg az a költségvetési rész, amely az autópályák építésével, a gyorsforgalmi utak fejlesztésével kapcsolatos. Éppen ezért nem tudjuk támogatni a költségvetés elfogadását e tekintetben sem.

Zárásként engedjenek meg még egy gondolatot, amely indokolja a magam álláspontját. Úgy is mint miskolci képviselő, aggasztónak tartom, hogy az M3-as projekt kapcsán nem szerepel, nem találjuk, nem tudtuk kinyomozni, hogy vajon az M3-as építése során a Polgártól Miskolcig tervezett M30-as autópálya mikor és miből fog megépülni, és ugyancsak aggasztónak tartjuk, hogy az elmúlt évi költségvetési törvényjavaslatokhoz és törvényekhez képest kikerült a tételek közül a Miskolcot elkerülő útszakasz továbbépítésének a finanszírozása. E két elem nélkül az M3-as folytatása logisztikai, térségfejlesztési és vállalkozásfejlesztési szempontból egyaránt torzó. Mint miskolci képviselőnek ez az utolsó érvem a tekintetben, hogy a jövő évre és az azt követő évre tervezett költségvetést nem tudom támogatni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)