Felszólalás adatai

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány által most benyújtott Nemzeti Földalapról szóló törvénytervezet nem más, mint a Fidesz kritikájának, az elmúlt nyolc év kritikájának a lényegi összefoglalása.

Szeretném emlékeztetni az itt ülőket, hogy 2002 nyarán az úgynevezett Medgyessy-program száznapos törvénykezésében megváltoztatta az 1998-2002 között a Fidesz által kezdeményezett földtörvényben például az elővásárlási, elő-haszonbérleti jogot, többek között a későbbiekben a társas vállalkozások tulajdonosai, tagjai részére is lehetőséget biztosított mint elővásárló ugyanolyan jogosultságokkal, mint a valóban helyben lakók.

Aztán fokozta ezt a képtelenséget, amikor, véleményünk szerint a legnagyobb felelőtlenséget elkövetve, a leköszönő kormány vezetői az MNV Zrt.-hez átcsoportosították a Nemzeti Földalap összes vagyonát, és magát a szervezetet is. Ezzel persze elérték azt, hogy kivették a parlament látóköréből a magyar állam legnagyobb vagyoni értékét megtestesítő termőföldet és az azzal való manipulációs módozatokat, amelyek, mint most már tudjuk, bekövetkeztek, hiszen az MNV Zrt. a Pénzügyminisztérium felügyelete alá tartozik, és mindaddig oda fog, amíg a jelenlegi kormányunk által benyújtott törvények ezt a helyzetet nem változtatják meg.

Ennek a törvénynek az első része azzal kezdődik, hogy a mi logikánk szerint megpróbáljuk újra helyreállítani a rendet, a rend pedig az, hogy az agrárportfólióért felelős miniszterhez kell hogy tartozzon, a vidékfejlesztési miniszterhez és minisztériumhoz kell hogy tartozzon a föld, a földügy, különösen a Nemzeti Földalap. Ezzel indul a most beterjesztett törvényjavaslat.

Nyilvánvaló, azok a ma már bűncselekménygyanús ügyek talán nem történhettek volna meg; ez a képtelen struktúra, amit a leköszönő kormány hátrahagyott, nem valósult volna meg az előbb említett módon. Közismertek azok a visszhangos események, amelyek azért valósulhattak meg, mert - mint említettem - a parlament felügyelete alól kivonták a Nemzeti Földalapot, és azt vagyoni szempontú, vagyongazdálkodás szempontjából fontos fiskális, és az államháztartás szempontjából fontos szempontok alapján rendelték alá. Így aztán a termőföld nem a birtokpolitikai koncepció lényegét valósította meg, hanem éppen azt nézték meg, hogy az éppen aktuális pénzügyminiszter szükségesnek látta-e, hogy a költségvetés hiányát valamilyen mértékben fedezze netán a vagyontárgyak eladásával, netán olyan új tulajdonú vevők részére, akik nem teljesítették egyébként az aktuális törvényekben azokat a feltételeket, hogy ki lehet egyáltalán termőföld tulajdonosa. Erről szólnak talán a sukorói esetek, erről szólnak talán a bábolnai esetek, és még sorolhatnám csak címszavakban, hogy mi történt itt az elmúlt időszakban.

Igen, ez a törvénytervezet azt mondja, hogy kerüljön vissza a Nemzeti Földalap és az azt működtető szervezet, a Nemzeti Földalap intézménye a Vidékfejlesztési Minisztériumhoz. Annak legyen egy elnöke, két alelnöke, amely kinevezettekre a vidékfejlesztési miniszter tehet javaslatot, és legyen egy birtokpolitikai tanács, egy nagyon fontos szerve ennek a rendszernek, amely a stratégiát képviseli, hogy mit is akarunk tenni az állam tulajdonában lévő, és esetleg az állam tulajdonába majdan kerülő termőföldmennyiséggel.

(Ennek a birtokpolitikai tanácsnak...)

UK/Lezsák-Nyakó- /(Font)/bl

(4.10)

Ennek a birtokpolitikai tanácsnak vegyes összetételt javasol az előterjesztő, amely egyben a sokoldalúságát is jelzi. Figyeltem Szabó Rebeka képviselő asszony ez irányú kritikáját, hogy nem látja a környezetvédelemhez értő, esetlegesen ezekben a testületekben működő személyek megjelenését. Láthatja egyébként, mert a miniszternek a kijelölési joga egyben azt is jelenti, hogy a saját szempontjai alapján bejelölhet ilyen személyt akár a birtokpolitikai tanácsba.

Tehát még nem tudjuk, hogy a leendős ötfős testület személyi összetétele hogyan fog megvalósulni. Könnyen lehet, hogy bekerülhet ilyen személy. Sőt, nekünk van egy olyan javaslatunk is, hogy a vidékfejlesztési miniszter akár kettő személyt is jelölhet, és ekkor már még jobban bővülhet annak az esélye, hogy a környezetvédelemben jártas személy is esetleg a tanács tagja legyen. De ezt bízzuk azért majd a végszavazási állapotig módosuló törvénytervezetre, hogy ez hogyan fog majd kialakulni, és a kialakult állapotnak megfelelően majd a jogaival hogyan él a kijelölt miniszter ebben a tekintetben.

És természetesen előírja a javaslat, hogy a Nemzeti Fejlesztési Alapnak kötelező beszámolni az Országgyűlés számára arról, hogy mit tett az elmúlt évben, tehát évenkénti beszámoló lesz az Országgyűlés előtt. Mint említettem, azzal a trükkel, amivel az NFA-t kivitték a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Részvénytársaságba, többé nem lehetett, elmúlt az a lehetősége az akkori parlamentnek, hogy ezeket a beszámoltatásokat lássuk. Magyarul: lássuk, hogy mi történt egyáltalán az állami földekkel. Nem véletlen volt ez a sorozat, most már látjuk az ismert események kapcsán.

Volt egy személy, aki csak a földdel együtt tudott mozogni az elmúlt kormányzati időszakban, ő Benedek Fülöp volt. Amíg a földkérdés, a földügy az akkori FVM hatókörébe tartozott - és az NFA irányítása is közvetlenül idetartozott -, addig Benedek Fülöp felelt mint szakállamtitkár ezért a területért. Ahogy az MNV Zrt.-hez átszavazták, és a Pénzügyminisztérium lett ezáltal a minisztériumi felettese ennek a vagyoneszköznek, abban a pillanatban Benedek Fülöp együtt mozgott az állami termőfölddel, és átment az MNV Zrt.-hez, és ott az MNV Zrt. agrárportfólióért felelős vezérigazgató-helyettese lett. Talán nem véletlen, hogy az ismert események hatására - ami nem egészen tiszta földügyleteket jelent ez esetben - végül távoznia kellett, és egyes perekben már első fokon el is ítélték ezt a hű alattvalót, az MSZP hű alattvalóját. Persze majd meglátjuk, hogy a történetek hogyan zajlanak a későbbiekben, hogy milyen további ítéletek születhetnek ebben a kérdésben.

Tehát az átláthatóság nagyon fontos eleme a mostani tervezetnek, hogy az Országgyűlés visszakapja a felügyeleti jogkört ezen nagyon nagy vagyontárgy fölött. Aztán rögzíti azt is, hogy milyen esetekre, milyen módon lehet egyáltalán az állami tulajdonban lévő termőfölddel valakinek bérleti vagy tulajdonosi kapcsolatba kerülnie. Ez nagyon fontos kérdés, mert nyilvánvalóan lehetnek olyan ügyletek, amikor az állam úgy dönt, hogy valamilyen oknál fogva elad termőföldet, mert a koncepciójába nem fér bele, mondjuk, az az egy-két hektáros zugba eső terület, és ezzel tényleg nem tud mit kezdeni az állam, és eladja.

De itt nem ez történt az elmúlt időszakban, hanem Benedek Fülöpék törvényi alap nélkül megkonstruálták az értékesítési egység fogalmát, amelynek a lényege az volt, hogy az egy település közigazgatási határán belül lévő összes állami földet egy csomagban értékesítették, illetve erre tették az ajánlati felhívást, még akkor is, ha ezek a területek a közigazgatási határon belül, de szanaszét elterülve, rengeteg helyrajzi számon, egymással abszolút össze nem függő felületet képezve terültek el. Sőt, aztán továbbmentek, utána már volt, amikor három-négy települést fogtak össze, és így képezték az értékesítési egységet.

Mi volt a lényege? Az volt a lényege, hogy ezen túl nagyon nagy területet fogtak össze egy eladási csomagba, amelynek az eladási ára igen magas volt, ez sokszor több száz, sőt több ezer hektárt is jelenthetett, és ezáltal több száz millió forint volt a kikiáltási ára. Sőt, egy esetben az egymilliárd forint fölötti kikiáltási árat is voltak szívesek kiírni. Magyarul, a klasszikus gazdálkodónak esélye nem volt arra, hogy ezt a nagy összegben kiírt, nagyon nagy csomagú termőföldmennyiséget megvásárolják.

Ezzel az értékesítésiegység-modellel kizárták a törvényben egyébként azt az elővásárlási jogosultat, aki helyben lakott, és szomszédja volt - lett volna - annak az egyik földrésznek, amelyet a csomag önmagában tartalmazott, és azt az egy földrészt, ami nagyon fontos lehetett a helyben lakó telekszomszédos gazdának, hogy megvásárolja, és a birtokát növelje ezzel, ezt nem tehette meg, hanem meg kellett volna venni 400-500-600 hektárt, és abból lehet, hogy neki az a 10-12 hektár kellett volna, és a 600 hektárhoz kellett volna biztosítania azt a pénzmennyiséget, azt a több száz millió forintot, ami, azért mondjuk meg őszintén, a klasszikus gazda zsebében biztosan nem volt benne. Hát a spekuláns befektetők zsebében kőkeményen benne volt, láthatólag nekik volt kiírva ez a rendszer. Na, hát ennek az időszaknak is vége fog szakadni, ha ennek a törvénynek az elfogadását a módosító indítványokkal együtt majd a parlament elfogadja.

Nyilvánvaló, hogy egy teljesen új szemlélet az, amikor az elővásárlás jogosultjai sorába az államot első helyre javasolja tenni az előterjesztő, és ez után, az első helyen nevesített elővásárlási jogosult után pedig visszaáll az a sorrendiség, amelyet a polgári kormány '98-2002 között alkalmazott. Azaz kőkeményen a helyben lakóra fűzzük fel a jogosultságot, mind a bérleti, mind pedig a tulajdonszerzési jogosultságok tekintetében. Hát mondjuk meg, hogy nem a távirányításos tőkés vállalkozóról van itt szó, hanem azokról, akik életvitelszerűen mezőgazdasággal foglalkoznak, és ott élnek a vidéken, azon a környéken, ahol éppen valamilyen oknál fogva eladásra felkínálnak termőföldet, legyen az állam, vagy legyen magánszemély. Ebben az esetben ezek a helyben lakó, életvitelszerűen gazdálkodók kapják meg ezt a lehetőséget.

Figyeltem Gőgös Zoltán képviselőtársam elmondott beszédét ehhez a törvénytervezethez. Mindenről beszélt, mindenről, csak éppen erről a törvénytervezetről nem. Miért? Azért, mert ez a törvénytervezet azokat a legkínosabb részeket állítja vissza, amit az ellenzék az elmúlt 8 évben kritizált; tehát, hogy hogyan változtatták meg az elővásárlási sorrendet a tőkés társaságok tulajdonosai, tulajdonrészesei részére, kedvezményezettek részére, hogyan vették ki a parlament látóköréből a nemzeti földvagyonunkat, az utolsó legnagyobb értékű vagyontárgyunkat, mint a földet, és dugták el az MNV Zrt.-hez, Benedek Fülöppel együtt. Innentől kezdve csak az aktuális pénzügyminiszter tudta - ha tudta -, hogy mi is történik ott igazából. Senki más nem tudhatta. (Gőgös Zoltán: Hetente interpelláltatok.) Száz kérdéssel bombázva, kihelyezett ülést tartva, kezdeményezésemre például Bábolnán mindenről meséltek, hogy mit, hogyan, milyen jól működik, most mégis rendőrségi és ügyészségi eljárás lett a vége.

Valami mégsem ment olyan jól. Úgy tűnik, a hatályos jogszabályok alapján bármilyen figyelmeztetést is adtunk a parlamentáris eszközeinkkel élve, a válasz mindig az volt, hogy mi ehhez nem értünk, és a tökéletes koncepció mégis az, amit az akkori kormány valósított meg. Na, ezt a rendszert természetesen ez a benyújtott törvénytervezet megszünteti, és véleményünk szerint helyreállítja a rendet ebben a kérdésben. Ezért szeretnénk támogatni ezt a törvénytervezetet.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)