Felszólalás adatai

Vita köztünk inkább a különböző megoldási javaslatokban van nyilván. Nem okozok túl nagy meglepetést azzal, ha azt mondom, hogy én azért ettől függetlenül úgy vélem, hogy a kormány által benyújtott javaslat éppen az olyan sokat kritizált szerkezeti rugalmassága által tudja segíteni a megújulás felgyorsítását és az eddig elért eredmények védelmét.

Azon lehet vitatkozni, és már érte is kritika Gúr képviselő úr részéről - nyilván egy építő jellegű kritika - a költségvetést, hogy az előre jelzett 1,5 százalékos GDP-növekedés vajon sok vagy sem. De én egyetértek azokkal a véleményekkel, amelyek azt mondják, hogy összevetve az Európai Unió többi tagországáéval, amelyeknek a költségvetése stagnálást vagy éppenséggel recessziót mutat, ez a prognózis véleményem szerint teljességgel elfogadható.

Emellett egyébként a kormány által prognosztizált 1,5 százalékos foglalkoztatottságnövekedéssel is ugyanúgy egyet lehet érteni. Ami viszont... - és ha megengedik, akkor itt a jobbikos képviselőtársaimmal egy picit vitatkoznék a két kérdésben; a kisebbik, ami számomra egy kicsit meglepő volt, Nyikos elnök úrnak az a szerintem költői kérdésnek szánt kérdése, hogy ugyan miért ragaszkodunk annyira a kitűzött hiánycél tartásához.

(15.20)

Hát éppen azért ragaszkodunk a kitűzött hiánycél tartásához, hogy az államadósság, amennyiben kívülről kívánjuk finanszírozni, akkor ne tudjon annyira felpörögni, éppen az az államadósság, amit önök nem kívánnak visszafizetni.

Azon, hogy egyébként a szocialista képviselőtársaink a 75-80 százalékos államadóssági rátát teljesen helyesnek, átlagosnak és megengedhetőnek tartják, annyira nem lepődöm meg. Azt hiszem, hogy Baráth képviselő úr volt az - most nem látom itt a teremben -, aki azt mondta, hogy az ország önhibáján kívül került ebbe az adósságcsapdába. Baráth képviselő úrral tökéletesen egyetértek, az ön hibáján kívül is egyébként így van, viszont ha a szocialista képviselőkre nézek, akkor az ön hibájából meg az ön hibájából került ebbe az adósságcsapdába az ország. (Taps a kormánypárti padsorokból.) Ezzel én nem kívánok vitatkozni.

Azzal viszont annál inkább, hogy jobbikos képviselőtársaim ezt a bizonyos államadósság-kérdést egyébként egy picit furcsán kezelik, egyrészt hagynák annyiban, másrészt nem fizetnék vissza... (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Ilyet senki nem mondott.) Bocsánat! Egyébként önökkel teljesen egyetértünk abban, hogy az ország szuverenitásának erősítésén kell dolgoznunk, de pontosan az a probléma, hogy ha ezt a bizonyos államadósságot nem akarjuk visszafizetni, és ehhez a kérdéshez így állunk hozzá, akkor éppen ez az a szuverenitás, ami csökkenni fog.

Baráth képviselő úr említette ezt, nem tudom, hogy ez így van-e, ezen lehet vitatkozni, hogy ezek a hitelezők nem is biztos, hogy akarják, hogy mi visszafizessük ezeket a hiteleket, de pontosan ez az, ami miatt... (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból.) - de ezt mondta -, pontosan ez az, ami miatt a mi szuverenitásunk csökken.

Folytathatjuk majd ezt a vitát, és lehet, hogy majd egy kétpercesben én is még hozzászólok ebben a témában, viszont ha megengedik, akkor egy kicsit az európai uniós támogatások kérdéséről hadd beszéljek.

A Gyurcsány-kormányok éveiben Magyarországot a támogatások felhasználásának a koncepciótlansága és az átláthatóság hiánya jellemezte, és emiatt nemcsak Brüsszel, hanem a saját, tehát a magyar állampolgárok, választópolgárok felé is egyfajta hiteltelenséget szenvedünk az európai uniós támogatások felhasználásában. Elég, ha csak a drégelypalánki kutyawellness-szállóra vagy a 40 centiméteres kilátóra és egyéb társaikra gondolunk.

Éppen ezért az új kormány egyik legfontosabb feladata volt, hogy a támogatási rendszerben a támogatások kifizetését felgyorsítsa, átláthatóvá tegye ezeket a kifizetéseket, és ezzel tegye lehetővé, hogy Magyarország a rendelkezésre álló keret legmagasabb fokán tudja kihasználni a támogatásokat.

A gyorsítás érdekében tett intézkedéseknek egy jelentős része már megtörtént, egy része természetesen még hátra van, ez a munka még nincs befejezve.

A puding próbája az evés. Az, hogy ez az új rendszer működőképes, jövőre fog kiderülni, hiszen a 2012. évben közel 1400 milliárd forint támogatást szeretnénk kifizetni az Új Széchenyi-terv keretében. Ha csak egy példát említhetek, ami szerintem egy nagyon jó példa az uniós források felhasználásának, az a környezetvédelem területe, amelyre 2011-ben ugyan 41 milliárd forint jutott, de számításaink szerint 2012-ben mintegy 258 milliárd forintnyi támogatást fogunk tudni igénybe venni.

Az általam egyébként rendkívül tisztelt Rozgonyi képviselő úr vezérszónokijára, véleményére még hadd reagáljak, ahol képviselő úr azt a látszatot keltette, hogy a gazdaság felpörgetésének a költségvetésben és a kormány gazdaságpolitikájában az egyetlen vagy az egyetlen jelentősebb módja éppen az autóipari beruházások és a multik behívása. Képviselő úrnak jelzem, hogy éppen ebben a fejezetben látszik, hogy 180 milliárd forintot szeretnénk elkölteni jövőre gazdaságfejlesztésre, gazdaságélénkítésre, és elsősorban a kis- és középvállalkozások megerősítéséről van szó. Ha itt még hozzáveszem a foglalkoztatási 57 milliárdot és a turisztikai 50 milliárdot vagy a zöldgazdaság-fejlesztési pénzeket, akkor nyilván egy még nagyobb összegről beszélünk.

Összességében azt tudom mondani, hogy véleményem szerint a benyújtott költségvetési tervezet kifejezetten jó, ezen belül viszont az európai uniós támogatásokról szóló fejezetek reményeim szerint kifejezetten konszenzusos támogatást élveznek, hiszen ez lehet az egyik olyan, úgynevezett gazdasági injekció, amiről Matolcsy miniszter úr is beszélt az expozéjában.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)