Felszólalás adatai

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. A 24. pont alapján mondanám, hogy örülök annak, hogy a korábbi javaslataink folyományaként ezzel is egyetértett a bizottság, amely azt mondta, hogy a későbbi művelés szempontjainak megfelelően, annak figyelembevételével kell majd a megosztást lefolytatni. Utalnék arra, hogy az előző pontokban már az volt, hogy a táblásítást, az utakat, egyebeket figyelembe vevő módon kell ezt megtenni. Tehát mindenféleképpen bejön egyszer az ésszerűség, és nincs benne az a versenykésztetés, amelyet ez a kivett rész tartalmaz, hogy lehetőség szerint a földrészlet legjobb minőségű területén kell kezdeni, mert ez lehetett volna tényleg a tábla közepe vagy bármi, és egy versenyre késztetett volna mindenkit.

A 19-esben mi javasoltuk azt, hogy ne legyen egy adott időpont meghatározva, ameddig az állam viseli a megosztás költségeit. Ezért kivettük a 2002. március 1-jét. Ezt miért is tettük? Ezzel nem kényszerül bele egy versenybe a tulajdonos még az osztatlan tulajdon esetében sem, hogy ő mindenáron kiméresse a földjét. Ebből adódóan igazából csak annak éri meg, aki valamilyen formában saját maga akarja hasznosítani, vagy mindenáron pénzzé akarja tenni a területét, de akkor pontosan a többi tábla művelhetőségét nem bántja, hisz az akkor kivonható.

Az előbb említett száz hektáros példából tehát azt mondom, hogy az a tizenöt hektáros kaphassa meg és méresse ki a földjét, de a másik 94 tulajdonos ne kerüljön bele ebbe a versenybe, hogy kérem, az állam csak eddig fizeti ki, és nekem mindenáron mérjék ki, mert hosszú távon nem szolgálja ezt. Persze ennek egy gondja és hibája van, hogy nem teljesül az a cél, ami az előterjesztő részéről elhangzott már az általános vita kapcsán, hogy mindenáron meg kell szüntetni az osztatlan közös tulajdont.

Ha a "mindenáron"-ba belekapaszkodunk, ez számomra azt mondja, mint amit jó néhány esetben sugallnak is ezek az előterjesztések, hogy mindenáron tönkre kell tenni a szövetkezetet, a társas gazdálkodót. Tulajdonképpen az osztatlan tulajdonok jelentős részét a szövetkezeti tagok, alkalmazottak, nyugdíjasok adják bérbe saját szövetkezetüknek, nemcsak azért, mert bérleti díjat kaphatnak, hanem azért, mert esetenként munkahelyük is van. Tehát ha belekerülnének egy versenybe, akkor lehet, hogy saját maguk munkahelyével is esetleg kockáztatnának. Úgy érzem tehát, hogy nem jelent olyan óriási gondot, ha hosszabb távon megmarad ez az osztatlanság ezeknél az apró területeknél.

A 20., 22. pontban a javaslataink arra irányulnak, hogy jelzálogjoggal kellett volna megterhelni az ingatlant. Megítélésünk szerint ezeknél a területeknél túlságosan erős megoldás, ezért elidegenítési tilalmat próbáltunk javasolni, annak a bejegyzését próbáltuk javasolni. A bizottságban elhangzott, hogy ennek egy ésszerű megoldása lesz, és készülődik egy bizottsági vagy kapcsolódó módosító indítvány - ez jó lenne.

Még egy, amit elfelejtettem mondani, és remélem, hogy Szentgyörgyvölgyi Péter is egyetért az okfejtésünkkel. Mi kivettük ezt a határidőt, március 1-jét a kimérésre, de benne hagytuk az ötéves művelési kötelezettséget, hogy igazából az, aki művelni akarja, kapjon meg minden kedvezményt egy adott, bármilyen időpontban; aki nem akarja, az pedig kapja meg a szabadságát és a döntési lehetőségét az osztatlan formában való tartásra, de bármikor léphessen ki.

Gondolom, ezzel az ön okfejtése is talán egy kicsit paralel elfogadható forma. Ehhez persze az kellene, hogy az előterjesztő képviselője is értsen egyet, és valahogy így is szavazzunk jó néhányan.

Köszönöm.