Felszólalás adatai

DR. BOGNÁR LÁSZLÓ (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A képviselőcsoportunk egyetért az Alkotmánybíróság 18/2000. számú határozatával, amelyben alkotmányellenesnek minősítette a Btk. 270. §-ában foglalt rémhírterjesztés bűncselekményi tényállásának egyes elemeit. Ez a törvényhely jelenleg jogbizonytalanságot eredményez, mivel nagyon könnyen nagyon sok ember nyakába kerekíthető, amivel indokolatlanul korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát.

A jelenlegi szabályozás szerint ugyanis az büntethető akár egy év szabadságvesztéssel is, aki valótlan vagy elferdített hírt nagy nyilvánosság előtt állít vagy híresztel, és az alkalmas a köznyugalom megzavarására. Ha ezt a szabályt következetes rosszindulattal alkalmazta volna a rendszerváltást követően az igazságszolgáltatás, akkor nagyon sok közéleti szereplő, újságíró, riporter, egyéb televíziós és rádiós kerekasztal-beszélgető ellen lehetett volna ezzel az ürüggyel büntetőeljárást kezdeményezni. Szerencsére nem került sor erre, mivel az igazságszolgáltatás visszafogottan viszonyult ennek a törvényhelynek az alkalmazásához.

A visszaélés lehetősége azonban mindig fennállott, és arra is volt példa, hogy a rémhírterjesztéssel kapcsolatos visszaélésekre mégis kísérletet tettek. Ennek egyik legismertebb esete az előző szociálliberális kormány idején történt a kibontakozó bankbotrány, a Postabank-botrány - néven nevezve - kezdetekor. A Postabank ekkor erőszakolt ki rémhírterjesztés bűncselekménye miatt büntetőeljárást egy alacsony beosztású banktisztviselő ellen; ezt megfélemlítő céllal tette. És mi történt, amikor kiderült és kitudódott a 150 milliárd forint hiány, amit a szociálliberális bankkurzus előidézett és a Postabank akkori elnök-vezérigazgatója fontosnak érezte? Külföldre utazott és távozott. Hát ez rémhírterjesztési ügy. És mi történt? Szép csendben kimúlt. Ezekre kell vigyáznunk.

Megmaradt azonban a tapasztalat, hogy azok a régi ösztönök, amelyek még a pártállami időkből erednek, nem múltak ki teljesen a politikai utódokból, és nem mindig tudnak ellenállni a lehetőség csábító kísértésének. Erre tekintettel a törvényi lehetőségét kell megszüntetni az ilyen jellegű visszaéléseknek. Erre irányul a most tárgyalt törvénytervezetnek az a javaslata, amely újrafogalmazza a rémhírterjesztés törvényi tényállásának meghatározását és fogalmi elemeit.

A tervezet elfogadása esetén szűkül a törvényhely alkalmazhatósága, mivel azt csak közveszély színhelyén lehet majd elkövetni. Ezzel a szűkítéssel a Magyar Igazság és Élet Pártja képviselőcsoportja szakmailag és politikailag is egyet tud érteni.

A frakciónk azt is el tudja fogadni, hogy ennek a bűncselekménynek a büntetési tétele három évig terjedő szabadságvesztéssel legyen büntethető. Ez ugyanannyi, mint a jelenlegi szabályozás minősített esetének kiszabható büntetési tétele, nincs szó tehát emelkedésről, hiszen a törvénymódosítás lényege az, hogy megszűnik ennek a bűncselekménynek az alapesete, és minősített eset válik átfogalmazott módon alapesetté.

Katasztrófahelyzetek esetén a hatóságok fokozottabb erőfeszítésekre kényszerülnek, és a lakosság megszokott életvitele is kizökken a megszokott keretek közül. Ilyenkor a lakosságtól is fegyelmezettebb magatartást kell megkövetelni. Az igénybe vehető, alulfizetett és forráshiányos állami szervezeteink - úgymint a rendőrség, a honvédség, a tűzoltóság, a mentőszolgálat, az önkormányzatok s a többi - még katasztrófahelyzet nélkül is döcögve működnek. Ezért, hogy ne hátráltassa őket senki munkájukban, katasztrófahelyzet esetén ilyen mértékű büntetőjogi szankció kilátásba helyezése indokolt.

A törvénytervezet másik javaslata a rendbontás. A rendbontás nevű bűncselekmény tényállásának a bevezetését ajánlja: aki nyilvános rendezvény rendezőjével szemben erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályozóan lép fel, intézkedéseivel szembeszáll, az rendbontó. Ez jelenleg a hatályos szabályozás szerint is így van, csak szűkebb körben. A jelenlegi szabályozás a rendezvény fogalmát csak a gyülekezési jogról szóló törvény hatálya alá tartozó rendezvényre vonatkoztatja. A törvényjavaslat kiterjeszti ezt kulturális és sportrendezvényekre is. Ebben nincs semmi kifogásolnivaló. Szigorítja a büntetési tételt, a jelenlegi egy év szabadságvesztés helyett két évre emeli fel az alapesetben kiszabható szabadságvesztés büntetés mértékét. Minősített esetben, tehát amikor csoportosan vagy felfegyverkezve végzik, ez három évig is terjedhet.

Megváltozik a tényállás neve. Eddig az egyesülési és gyülekezési szabadság megsértése volt ennek megnevezése, most kibővített rendezvényi körben rendbontás lesz a neve. Ez érthetőbben is hangzik és szimpatikusabb is. Megváltozik a helye a Btk.-n belül: a garázdaság mögé került átcsoportosításra 271/A. § alatt. Ez logikus, hiszen tulajdonképpen garázdaságról van szó.

Látszólag tehát minden rendben van, hiszen bővül a rendezvényi kör, szigorodik a kiszabható büntetés mértéke, érthetőbbé válik a cselekmény elnevezése és logikusabbá a törvény rendszerén belüli elhelyezkedése. A MIÉP ezt elfogadja, hiszen rendpárti.

A helyzet azonban az, hogy a bevezetni javasolt rendbontás tulajdonképpen garázdaság. A két tényállás lényegében átfedi egymást. Amikor 1989-ben ezt a tényállást bevezették, akkor annak nem volt más hatása, csak annyi, hogy bizonyos őrző-védő kft.-k bizonyos esetekben elkezdték magukat hatóságnak és rendőrnek képzelni. Pedig még közfeladatot ellátó személynek sem lettek ők minősítve.

Ez a kör most bővül, és a büntetőjogi védelmük is erősödik. Ezt nem tartjuk helyesnek. A rendszerváltást követően számos őrző-védő cég alakult, amelyek elkezdtek egyenruha-utánzatokat viselni, amelyek hol a honvédségre jellemző egyenruha elemeit - gyakorlóöltözék, bakancs -, hol a rendőrségre jellemző egyenruha elemeit, hol a kettő ötvözetét hordják az utcán, megfélemlítve a becsületes járókelőket is. Nagyon gyakran az egyenruha viseléséhez gumibot és gázspray, harcikutya is párosul. Az egyenruha viselése bizonyos fegyverzeti elemekkel kibővítve tehát nem helyeselhető, egy-kettő pedig a kalandfilmekben látott rendőri intézkedések utánzását ingerlik, és ez káros a magyar társadalomra. Ne erősítsük ezeket az őrző-védőket! Ezt az ingert erősítette a Btk. 228/A. §-a, amely a büntetőjogi többletvédelmet biztosítja nekik. Ez a többletvédelem erősödne most a javaslat elfogadása esetén, bár még nem érné el a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak mértékét - lásd a Btk. 230. §-ában.

A törvényjavaslat a sporthuliganizmusra is vonatkozik. Röviden csak annyit mondanék, egyetértünk abban, hogy a labdarúgó-mérkőzések alatt rendnek kell lenni. Ezek, amennyiben súlyosabb bűncselekmények nem valósulnak meg, garázdaságnak minősülnek. Ha az állam nem képes ezekben az ügyekben érvényesíteni büntetőjogi igényét, nem várhat előrelépést oly módon, hogy egy bűncselekmény tényállása kétszer is szerepel a Btk.-ban más elnevezés alatt.

(10.50)

Végezetül annyit szeretnék még elmondani, hogy a Magyar Igazság és Élet Pártja el tudja fogadni ezt a javaslatot, egyetértünk vele, de támogatni nem tudjuk, mert bizonyos esetben átesünk ló túloldalára mi, törvényalkotók. Egy labdarúgó-mérkőzésre jómagam is azért mennék ki és sokan mások, hogy jól érezze magát és bekiabálhasson, szidhassa a bírót, és szidhasson mindenkit. Nem tilthatjuk meg neki a bekiabálásokat, a szólás- és véleményszabadságát nem csorbíthatjuk - mint ahogy kisgazda képviselőtársam is mondta -, orwelli gondolatbíróság árnyéka nem merülhet így fel. (Dr. Hende Csaba: Nem is szól erről a törvény!) Ezért egyetértünk, de a törvényt emiatt támogatni nem áll módunkban. (Dr. Hende Csaba: Ez hihetetlen!)

Köszönöm a szót, elnök úr. Köszönöm, hogy meghallgattak, képviselőtársaim. (Taps a MIÉP soraiból.)