Felszólalás adatai

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Országgyűlés! A kormány 2000 második félévi törvényalkotási programjában a Btk. módosítása nem szerepelt. Mégis melyek azok az okok, amelyek szükségessé teszik, hogy a Btk. ismételt és kis terjedelmű módosítása megtörténjék?

Először: a kormány már benyújtotta a tisztelt Háznak a sportról szóló új törvényjavaslatot, a sporttörvény keretei között kell rendelkezni az utóbbi időben sajnálatos módon elszaporodott vandál magatartások visszaszorításának közigazgatási és polgárjogi eszközeiről. A sportrendezvények biztonságának a jelenlegi büntetőjogi eszközöknél hatékonyabb, illetve a sportrendezvények sajátosságait jobban figyelembe vevő büntetőjogi védelmét és ennek megfelelően a Btk. megfelelő módosítását az előttünk fekvő törvényjavaslatban szereplő új bűncselekményi tényállás beiktatásával kívánja biztosítani a kormány.

A második ok, amiért a Ház ajtaján kopogtatunk: az Alkotmánybíróság a 18/2000. számú határozatával megállapította, hogy a rémhírterjesztés bűncselekménye alkotmányellenes, ezért a Btk. 270. §-át megsemmisítette. Határozatában azonban utalt arra, hogy a rémhírterjesztés minősített esete, amely a háború idején vagy közveszély színhelyén történő elkövetést rendeli büntetni, önmagában nem alkotmányellenes, ilyen rendkívüli körülmények között alkotmányosan elfogadható a rémhírterjesztés büntetőjogi üldözése. A kormány megítélése szerint az Alkotmánybíróság által megsemmisített tényállást mihamarabb szükséges pótolni.

Harmadszor: a kormány 2000 júliusában a parlament elé terjesztette a bírósági végrehajtásról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot. Ezzel összefüggésben a Btk. kiegészítése is szükségessé válik, mivel a végrehajtási törvény az önálló bírósági végrehajtó-helyettesnek saját jogon történő ügyintézési jogosítványokat biztosít, ezért indokolt az ilyen személyeknek a Btk. szerinti hivatalos személy fogalma alá vonása.

Engedjék meg, hogy ezek után részletesen ismertessem az előttünk lévő törvényjavaslat rendelkezéseit! Először a rendzavarásra vonatkozó új tényállásról.

A sportrendezvények, de minden nyilvános rendezvény biztonságához, megtartásának, lebonyolításának zavartalanságához fűződő érdek igényli, hogy az állam ezen érdekek megóvására hatékony eszközöket biztosítson. Ezen eszközök sorában a büntetőjogi szankciók mellett más típusú szabálysértési, közigazgatási, polgári jogi szankciókra is szükség van. Már utaltam rá, hogy a sportrendezvények biztonságának általános kérdéseivel a sportról szóló T/2989. számú törvényjavaslat foglalkozik. A kormány már 1998 szeptembere óta foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy vajon a magyar büntetőjogi szabályok elegendő fellépési lehetőséget biztosítanak-e a hatóságok számára a sportrendezvények rendjét megzavaró, biztonságát veszélyeztető és az utóbbi években sajnálatosan egyre inkább durvábbá váló rendbontásokkal szemben. Megállapíthatjuk, hogy a Btk. hatályos rendelkezései a külföldi, például angol szabályozással egybevetve ma is tartalmazzák azokat az elkövetési magatartásokat, melyek a leggyakrabban előfordulnak, illetve amelyek a legnagyobb veszélyt jelentik. Itt megemlíthetnénk a garázdaságot, a testi sértést, a rongálást, a becsületsértést, a közösség elleni izgatást, a hivatalos személy elleni erőszakot, a veszélyes fenyegetés szabálysértését és így tovább.

A gyakorlati tapasztalatok szerint a sporthuliganizmus gyűjtőnévvel illetett jogsértő magatartások rendvédelmi, közbiztonsági szempontból két jól körülhatárolható csoportra oszthatók. Az ilyen magatartásoknak csak az egyik része zajlik le a stadionokban a mérkőzések alatt, a bűncselekmények másik nagy csoportja a mérkőzések előtt, illetve a mérkőzések után közterületen elkövetett, személy elleni erőszakos bűncselekmények, továbbá hivatalos személyek ellen csoportosan elkövetett erőszakos cselekmények. A törvényjavaslat abból indul ki, hogy a sportesemény helyszínén, illetve a sporteseménnyel összefüggésben történő elkövetések többlet tényállási elemként, egyfajta minősített esetként történő meghatározása nem járna többlet visszatartó erővel, a Btk. jelenleg meglévő tényállásai és ezek büntetési tételei az ilyen cselekmények tárgyi súlyára figyelemmel helyesnek tűnnek.

A törvényjavaslat előkészítése során felmérés készült arról, hogy az 1998. és '99. évben hány büntetőeljárás indult a sporteseményeken, rendezvényeken, illetve a rendezvényekkel összefüggésben a sportlétesítmények környékén, a rendezvény előtt, illetve után, amelyekből egy reális képet kaphatunk. Engedjék meg, hogy néhány számot ismertessek ebből a felmérésből! Az elmúlt két évben a sportlétesítményekben elkövetett és ismertté vált összes bűncselekmény 93,3 százaléka vagyon elleni bűncselekmény volt, ezen belül a lopások aránya az összes elkövetett cselekményhez képest 87,3 százalék. Személy elleni erőszakkal járó bűncselekmény az összes cselekményeknek mindössze 1 százaléka, a dolog elleni erőszakkal elkövetett bűncselekmények aránya pedig 36,2 százalék.

(10.00)

Az összes ismertté vált bűncselekmény közül az erőszakos bűncselekmények aránya tehát 42 százalék volt, és a cselekmények tetemes része, majdnem 25 százaléka, betöréses lopás. E statisztika világosan mutatja, hogy egyes feltételezésekkel ellentétben 1998-ban és '99-ben egyáltalán nem vált ismertté sportlétesítményben elkövetett testi sértés, kényszerítés, nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport tagja elleni erőszak, közlekedésbiztonság elleni bűntett, közösség elleni izgatás, nemzeti jelkép megsértése, önkényuralmi jelképek használata és más hasonló bűncselekmény.

E tények ismeretében döntöttünk úgy, hogy a meglévő büntető tényállások új, minősített esetekkel történő kiegészítése nem indokolt. Ugyanakkor van olyan védendő jogi tárgy, amelynek védelme érdekében a Btk. módosítása mégis szükséges.

A gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény hatálya nem terjed ki a kulturális és sportrendezvényekre. A gyülekezési jogról szóló törvény oly értelmű módosítása, mely szerint a kulturális és sportrendezvények is e törvény hatálya alá, következésképpen a gyülekezési jog gyakorlására vonatkozó alacsonyabb szintű rendészeti jogszabályok hatálya alá essenek, nem indokolt. A kétfajta rendezvénytípus közjogi különbségtételét tehát továbbra is indokolt fenntartani, ám ennek az alkotmányjogi helyzetnek a büntetőjog hatályos szabályai szerint a büntetőjogi védelem szempontjából is különböző következményei vannak.

A hatályos Btk. 228/A. §-a csak a gyülekezési jogról szóló törvény hatálya alá tartozó rendezvény rendjét védi, amikor a gyülekezési jog gyakorlásának jogellenes akadályozóját, másrészt azonban azt a személyt is fenyegeti büntetéssel, aki a gyülekezési jogról szóló törvény hatálya alá tartozó rendezvény rendezőinek a rend fenntartása érdekében tett intézkedésével szemben erőszakkal vagy fenyegetéssel ellenállást tanúsít.

Mindez azt is jelenti, hogy a gyülekezési törvény hatálya alá nem tartozó rendezvényen történő rendbontásra nincs olyan tényállás, mint a gyülekezési jog hatálya alá eső rendezvényeken a gyülekezési joggal visszaélés. Ezért a törvényjavaslat a Btk. imént idézett 228/A. §-a (2) bekezdésének hatályon kívül helyezése mellett a törvényt egy új, 271/A. §-sal egészíti ki. Az új, "rendbontás" elnevezésű bűncselekmény elkövetője az, aki nyilvános rendezvényen tartózkodik, és a rendezvény rendezőjének a rend fenntartására tett intézkedésével szemben erőszakkal vagy fenyegetéssel ellenállást tanúsít.

Az új törvényi tényállás elemei a magyar büntetőjogban hagyományosnak minősülő fogalmak, így a jogalkalmazók számára ezek az elkövetési magatartások jól értelmezhetőek lesznek. A javaslat szerinti új bűncselekmény hasonló jellegű, mint a garázdaság. Ahhoz hasonlóan, a rendbontás is csak akkor állapítható meg, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósult meg. Ha a sportrendezvénnyel összefüggésben olyan bűncselekményt is elkövettek, amely kétévi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő, ezt a súlyosabb bűncselekményt kell megállapítani.

Egységesen, valamennyi nyilvános rendezvényen történő rendbontást két évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett vétségként, a csoportosan vagy felfegyverkezve történő elkövetést pedig három évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűntettként szabályoz. A rendbontásnak a köznyugalmat megzavaró jellege indokolttá teheti, hogy az elkövetőt egy vagy több helységből, illetőleg az ország meghatározott részéből ideiglenesen távol tartsák. Ezért a javaslat lehetővé teszi, hogy mellékbüntetésként - hasonlóan a garázdasághoz - kitiltás alkalmazásának is helye legyen.

Nyilván nem gondoljuk azt, hogy ez az új bűncselekményi tényállás a jövőben valamennyi sport- és egyéb kulturális rendezvényen - például könnyűzenei koncerten - elkövetett valamennyi jogsértést megelőz. Javaslatunk nem is ezt célozza. Az imént ismertetett számok alapján sajnos biztosra vehető, hogy továbbra is nagy számban fordulnak majd elő vagyon elleni bűncselekmények - zseblopások például -, mint minden más, sok ember által látogatott rendezvényen, a sport- és kulturális rendezvényeken is. Ezért tehát mindenki vigyázzon jól a pénztárcájára, ha meccsre megy.

Az új bűncselekményi tényállás megalkotásának indoka nem is az, hogy a sportpályákon elkövetett valamennyi bűncselekményt egy tényállásban szankcionáljunk, hanem az, hogy a tudatos rendbontást, a rendezvény rendezőinek intézkedésével szembeni erőszakos magatartásokat rendelje büntetni, s ekként valós hiányt pótoljon büntetőjogunkban.

Ezekután szeretnék áttérni a rémhírterjesztés javasolt tényállásának ismertetésére. Az Alkotmánybíróság már említett határozatában megállapította, hogy a törvény szükségtelenül korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát, illetve hogy a tényállás egyes elemei határozatlanságuk folytán sértik a jogbiztonság elvét, ezért a törvényi tényállást megsemmisítette. Hangsúlyozom, hogy a megsemmisített tényállás örökség volt, hiszen szövege az Btk. 1978-as hatálybalépése óta gyakorlatilag változatlan tartalommal szerepelt.

Elsősorban arra a kérdésre kell választ adnom önöknek, miszerint miért szükséges mégis a büntető törvénykönyvbe egy olyan tényállás felvétele, amely ésszerű és alkotmányosan igazolható büntetőjogi korlátot állít a köznyugalom érdekében a véleménynyilvánítás szabadsága elé. E körben hivatkozom az Emberi Jogok Európai Egyezménye 10. cikkelyének 2. pontjára, mely szerint a véleménynyilvánítás szabadságának gyakorlása a törvényben meghatározott olyan alakszerűségeknek, feltételeknek, korlátozásoknak vagy szankcióknak vethető alá, amelyek szükséges intézkedésnek minősülnek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a területi integritás, a közbiztonság, a zavargás vagy bűncselekmény megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, mások jó hírneve vagy jogai védelme, a bizalmas információ közlésének megakadályozása, továbbá a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartása céljából.

Az Emberi Jogi Bíróság esetjoga azt mutatja, hogy a közbiztonság, illetve a zavargás megelőzése érdekében a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozó intézkedések bevezetésére a nemzeti hatóságoknak széles körű mozgásteret biztosítanak.

Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találta a 270. §-t. Hangsúlyozta azonban azt, hogy a szakasz (2) bekezdését nem találja alkotmányellenesnek. Rámutatott, miszerint nincs alkotmányos akadálya annak, hogy a törvényhozó büntetni rendelje a nagy nyilvánosság előtt tudatosan hamis tényállítást, híresztelést, való tények elferdítését, ha rendkívüli helyzetben, például közveszély színhelyén vagy háború idején követik el, és az a köznyugalom megzavarására vezethet.

Az Alkotmánybíróság kifejezésre juttatta azokat a szempontokat, amelyek a rémhírterjesztés törvényi tényállásának újraszabályozásával kapcsolatban szem előtt tartandók. Nem zárta ki azt, hogy a rémhírterjesztés továbbra is immateriális bűncselekményként legyen szabályozva; ezt a megoldást követi a Btk. törvény vagy hatósági rendelkezés elleni izgatás, a közveszéllyel fenyegetés és a garázdaság esetében is, amelyek rendszertanilag ugyancsak a köznyugalom elleni bűncselekmények körébe tartoznak.

A megsemmisített tényálláshoz képest az alapul fekvő javaslat 2. §-a szerinti új törvényi tényállás két lényeges különbséggel iktatja be újra a rémhírterjesztés bűncselekményét. Az egyik lényeges különbség, hogy a háború idején történő elkövetést mint tényállási elemet mellőzi. Ennek indoka az, hogy véleményünk szerint elegendő és egyben szükséges is a rendkívüli állapotra és szükségállapotra vonatkozó különleges jogszabályokban, az úgynevezett háborús jogrendben szabályozni az ilyen cselekményt.

A másik lényeges eltérés, hogy a javaslat az Alkotmánybíróság által kifogásolt veszélyeztető eredményt másképpen fogalmazta meg. Az emberek nagyobb csoportjában zavar vagy nyugtalanság keltésére való alkalmasság pontosabb, és a jogalkalmazók számára egyértelműbb útmutatást adhat, mint a megsemmisített tényállásban szereplő eredmény. A javaslat szerinti tényállás tehát csak azt rendeli büntetni, aki nagy nyilvánosság előtt és közveszély színhelyén állít olyan valótlan tényt, illetve való tényt oly módon elferdítve, amely alkalmas arra, hogy az emberek nagyobb csoportjában zavart vagy nyugtalanságot keltsen.

A kormány megítélése az, hogy ezen alkotmányos keretek között a köznyugalom ilyen módon történő megzavarását továbbra is szükséges a büntetőjog eszközeivel üldözni.

Végezetül engedjék meg, hogy még egyszer megemlítsem azt a technikai jellegű módosítást, amely a hivatalos személyek körét kiegészíti a közjegyzőhelyettessel és az önálló bírósági végrehajtó-helyettessel. A vonatkozó jogszabályok mind a közjegyzőhelyettes, mind a végrehajtó-helyettes számára olyan önállóságot keletkeztetnek, amire figyelemmel indokolt, hogy mind a büntetőjogi védelem, mind pedig a fokozott felelősség tekintetében e két személyi kör a Btk. szempontjából hivatalos személynek minősüljön.

Tisztelt Országgyűlés! A büntető törvénykönyv módosítására irányuló javaslatunk olyan elemeket tartalmaz, amellyel a kormány a köznyugalom, az ország közrendjének javítását a büntetőjog sajátos eszközeivel kívánja elérni. Ezért kérem szíves támogatásukat.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(10.10)