Felszólalás adatai

KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hogy az ügy érdeméről is beszéljünk: ez az országgyűlési határozati javaslat egy deklaráció. Azt deklarálja - az én értelmezésem szerint -, hogy a magyar parlament (Közbeszólás az MSZP soraiból: Országgyűlés, Lajos!) - amely 1990-ben az önkormányzati törvénnyel létrehozta ezt a rendszert, amelyben minden magyar állampolgár él - fontosnak tartja ezt az intézményrendszert. Fontosnak tartja azért, mert az önkormányzatiságban valósul meg az önrendelkezés, fontosnak tartja azért, mert az önkormányzatok kezelik az államháztartás legnagyobb volumenű vagyonát, ami még közösségi tulajdonban van - gondoljanak csak a közművállalatokra, a csatornázási vállalatokra, egyéb szolgáltató vállalatokra -, és fontosnak tartja azért, mert az önkormányzatok működtetnek olyan rendszereket, mint az oktatás, mint a szociális rendszer nagy része.

Summa summarum, tisztelt képviselőtársaim, az önkormányzatok kötelékében él a magyar népesség teljes egésze, és az önkormányzatoknak sokkal nagyobb közvetlen hatása van az emberek mindennapjaira, mint bármely más államháztartási ágazatnak, legyen az a társadalombiztosítás, a központi költségvetés vagy a központi vagyonigazgatóság.

Azért lenne fontos ennek a határozatnak az egyöntetű támogatása, mert ezzel lehetne deklarálni azt, hogy igenis, lássuk be - és ezt mint parlamenti képviselő mondom -, van mit törlesztenünk az önkormányzatok számláján. És mindenkinek van ebben az ügyben adóssága. Azt a leghatározottabban szégyenletesnek tartom, hogy a parlamentben pro és kontra egy olyan vita bontakozik ki, amikor az a vita tárgya, hogy ki ártott jobban az önkormányzati rendszernek.

Azért nem méltányos ez a vita, mert hogyha valaki véletlenül veszi a fáradságot, és tartalmában megnézi, hogy az önkormányzatok központi finanszírozása és a saját erejének a finanszírozása, annak az aránya hogyan változott, akkor azt látja, hogy a '90-es időszakban volt a legközelebb az önkormányzatok központi finanszírozása a feladataik elvégzéséhez, és azóta ez az olló folyamatosan nyílt, kisebb-nagyobb ugrásokkal. A legnagyobb ugrás - bármennyire fájlalom ezt kimondani, vagy önöknek fájdalmas, mégiscsak az az igazság, azért mondom ezt, mert nem akarok újabb vitákat provokálni - a Bokros-csomag idején volt. Nézzék meg, hogy abban az ollónyitásban egy drámai hasadék van, amire szinte nem is lehet illesztőgörbét tenni, mert olyan jelentős volt az önkormányzatok központi finanszírozásának az elmaradása ahhoz képest, hogy a feladatuk hogyan növekedett, és mennyi pénzt kellett betenni a saját vagyonukból.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkormányzati rendszer genezisénél is volt alkalmam sajnos ott lenni, és meg kell hogy mondjam, hogy a Bauer képviselő úr által itt felvázolt, hallatlanul elvi álláspontot nagyon egyszerűen a következőkben lehetne összefoglalni: az SZDSZ önkormányzati rendszerrel kapcsolatos álláspontja a '90-es hatpárti tárgyalásokon azon az elvi alapon állt, hogy Demszky Gábornak van-e esélye a fővárosban nyerni vagy nincsen. Amikor úgy tűnt, hogy Demszky Gábor esélye gyenge, akkor azt követelte az SZDSZ delegációja, hogy nagyon erős, önálló kerületek és egy gyenge igazgatás; aztán fordult a kocka, és Demszky Gábor nyerési esélye jelentősen nőttek, akkor úgy alakult ez az elvi álláspont, hogy egy nagyon erős fővárosi közigazgatás és önkormányzat és gyenge kerületek...

Ez a rendszer úgy alakult ki, tisztelt képviselőtársaim, hogy már akkor is a napi politikai szempontok sokkal jelentősebben befolyásolták a rendszer alapkonstrukcióját, mint sajnos az elvi álláspontok. Ez a közel 3200 önkormányzat ma is nyögi azt a helyzetet, és hozzáteszem: ebben a magatartásában a következő parlament sem változtatott, tisztelt képviselőtársaim, mert az önök hozzájárulása az önkormányzatisághoz legnagyobb nóvumként az volt, hogy megváltoztatták az önkormányzati választások rendjét, aszerint, hogy az önök kalkulált politikai érdekei mit kívánnak (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!), és kiszámolták, hogy önöknek kedvezőbb - vélhetőleg - az egyfordulós rendszer, mint a kettő. Ezek tények, ezt nem lehet eltagadni.

Hadd tegyem hozzá, hogy ez az álláspontjuk most sem változott, mert itt ültünk akkor, amikor kifejtették azt, hogy márpedig az MSZP nem szavazza meg az önkormányzati képviselők összeférhetetlenségéről szóló szabályozást; azért nem szavazza meg, mert túlságosan sok olyan képviselőjük ül az önkormányzatokban, akik összeférhetetlenné válnának (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem igaz, amit mondasz!) - holott az elvekkel egyébként mindenki egyetértett. Ugyanis általános elv az, hogy senki sem lehet bíró vagy ügydöntő a saját ügyében.

Tisztelt Képviselők! Akkor, amikor az intézményvezetők ott ülnek a közgyűlésekben, és döntenek a saját költségvetésükről, akkor igenis a saját ügyükben döntők. És nem számít az, hogy kimaradnak-e a döntésből vagy sem abban az egy esetben, mert aki azt állítja, hogy ez számít, az nem ismeri a közgyűlések dinamikáját.

Egyébként hadd tegyem azt hozzá, hogy azért is kár önöknek versenyezni abban, hogy melyik kormányzat alatt szenvedtek többet az önkormányzatok vagy sem, mert hadd emlékeztessem önöket arra, hogy az a 150 milliárd forint, amit ennek a kormányzatnak kell kifizetni a privatizációs önkormányzati bevételi hányad elmaradásából... - és a közművállalatokat úgy privatizálták önök, hogy nem adták ki az önkormányzatoknak a vagyonrészt! Én magam háromszor interpelláltam Suchman Tamásnak, azt kérdezve, hogy mikor kapják meg az önkormányzatok a közszolgáltató vállalatok után járó vagyont, mikor kapják meg a vonalas szolgáltatók után járó privatizációs értékhányadot - egyáltalán nem kapták meg! És ennek a kormánynak kell kifizetni azt a pénzt, ami még egyelőre nem is belátható nagyságrendű, de 70 és 150 milliárd forint között van.

Én úgy gondolom, hogy az egész ügyhöz méltatlan... Nem állítom azt, hogy ez alatt a kormány alatt - mármint a saját kormányom alatt, amit én is támogatok - az önkormányzatok ideje felvirágzott, mint ahogy azt is mérhetetlen cinizmusnak tartom, hogy Bauer Tamás azt állítja, hogy a Horn-kormány alatt felvirágzott a magyar önkormányzatok finanszírozása (Bauer Tamás: Én ezt nem mondtam!), mikor ők romba döntötték a Bokros-csomaggal. És még nem is vitatom azt, hogy az jogos volt-e vagy sem - lehet mondani mindent, nem akarok a Bokros-csomagba belemenni, stabilizáció kellett vagy sem -, de az kétségtelen tény, hogy az önkormányzatok legnagyobb veszteségét a Bokros-csomag idézte elő.

Ilyenkor ne mondja azt senki, hogy felvirágzott az önkormányzatok finanszírozása, mert ez szemenszedett hazugság! Ezt ki kell mondanom, és ezt nem lehet elfogadni!

Tisztelt Képviselőtársak! Én úgy gondolom, hogy nagyon sok adósságunk van az önkormányzatok területén. Nem akarok túlságosan előresietni az életben, de ma már eljutottunk oda, hogy az önkormányzatok működése - elsősorban az igazgatás területén - konkrétan károsan befolyásolja a magyar gazdaság versenyképességét. Mert olyanok azok az a szabályok, amelyek az önkormányzat életére vonatkoznak, hogy így nem lehet élni! Higgyék el nekem, nem lehetséges az, hogy Magyarországon egy rendezésiterv-módosítás fél év, de ha a konkurencia megtalál egyetlenegy embert, akinek ad adott esetben néhány ezer forintot, és elkezd pereskedni egy építési engedély kapcsán, két és fél évig nincsen beruházás. Hiába támogatja ez a kormányzat a működőtőke-bejövetelt, azt a gyárat vagy azt az ipartelepet meg kell építeni, és nem lehet, mert elég egyetlenegy ember ellenérdekeltsége, és a Legfelsőbb Bíróságig megy el a pereskedésben.

Vagy nézzük azt, hogy a magyar építési igazgatásról szóló törvény első mondata úgy szól (Közbeszólások az MSZP soraiból.), hogy nem szabad engedély nélkül építkezni, majd a többi 300 arról szól, hogy miért lehet.

Tisztelt Képviselők! Ez a javaslat, amit itt van előttünk (Felmutatja.) egyszerűen a következő célt szolgálja, és kérem, ezt lássák be önök is, tisztelt szabad demokrata képviselők, hogy a parlamentnek muszáj egy gesztust tenni ezen rendszer felé. Azért muszáj, mert nem lehet azt csinálni, hogy a parlament eltekint az önkormányzati rendszertől. Szeretnénk ezzel jelezni azt - és közösen, nem önállóan a kormányzó oldal, hanem önökkel közösen -, hogy értjük ezt a problémát, figyelünk rá, és úgy érezzük, hogy az önkormányzati rendszer problémáival, ha most nem is tudunk konkrétan foglalkozni, mert rengeteg előterjesztés érintené, mégiscsak foglalkozunk, legalább azon gesztus erejéig, hogy a helyi önkormányzatok napját elfogadjuk.

Tisztelt Képviselők! Én azért szeretném, hogy ezt egyöntetűen támogassa a parlament, mert higgyék el, hogy szükség van erre a deklarációra. Én nem szerettem volna hosszú vitát provokálni, ha mégis ezt tettem volna, akkor inkább mindenkinek az elnézését kérem. Azért voltam egy kicsit talán markánsabb a kelleténél, mert személyesen mint polgármestert is érint ez az ügy. Tényleg ne folytassunk arról vitát, és abban ne versenyezzünk, hogy kinek a kormányzása idején nyomorodott jobban az önkormányzati rendszer, mert ez egy olyan folyamat, ami végig kimutatható.

Én úgy gondolom, hogy téves értelmezés az, kedves Bauer Tamás, amit ön állít. Én azt szeretném, hogyha mégis figyelembe vennénk annak a hét önkormányzati szövetségnek az álláspontját, akik ezt gesztusként fogták fel - az önök polgármestere is, kedves Bauer Tamás -, és azt mondták, hogy szavazzuk meg együtt. Szavazza meg ezt a parlament azért, hogy tegyünk egy ilyen gesztust ennek a rendszernek, hogy nem feledkeztünk el róluk. Ezért kérem az önök támogatását.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és Kisgazdapárt soraiban.)

(21.40)