Felszólalás adatai

DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Miniszter Úr! Bocsánatot kérek, mert nem teljes mértékben az oktatáshoz szeretnék hozzászólni, de a parlamenti munka némi rendetlensége nem teszi lehetővé azt, hogy tematikusan tárgyaljunk mindent, de a miniszter úr halkszavú, utolsó mondatai viszont lehetőséget adnak arra, hogy őhozzá is kapcsolódjak: nevezetesen majd a Széchenyi-tervről szeretnék egy-két szót szólni.

Elöljáróban azonban hadd mondjam el, én tényleg meg vagyok döbbenve azon, hogy költségvetést lehet úgy tárgyalni, hogy a leglényegesebb költségvetési fejezetek gazdái nincsenek jelen a teremben. Ha én a területfejlesztéshez szeretnék szólni, ténylegesen nem tudom megérteni azt, hogyan nem lehet, hogy az FVM részéről, a környezetvédelmi vagy az infrastruktúra-tárcák részéről valaki egyáltalán itt üljön. Azt hiszem, hogy a költségvetés nem pénzügyi machinációk, számok halmaza, hanem tervek, gondolatok, programok, végrehajtandó cselekmények egyik eszköze.

Azért is szeretném ezt mondani, mert számomra döbbenetes volt ma délelőtt az is, hogy megjelent Matolcsy miniszter úr, beszélt néhány percet valamiről, ami nincs - Széchenyi-terv nincs; a parlament számára sincs Széchenyi-terv! -, utána, miközben képviselőtársunk hozzá szólt, menet közben ő felállt és elhagyta a termet. Azt gondolom, hogy ez oly mértékű kulturálatlanság, amit kötelességem itt, ezen a helyen is felemlíteni. (Dr. Kis Zoltán, tapsolva: Úgy van!)

Sajnálom, hogy nincs itt; én most hozzá szólok. A Széchenyi-tervvel kapcsolatban elmondta, hogy ez egy nyílt társadalmi tervezés folyamata, hosszú távra szól; az állam mint tulajdonos kivonul és szabályozási tevékenysége marad meg; s hogy ez társfinanszírozásra támaszkodó programok halmaza.

A problémám az, hogy nem oly régen ebben a parlamentben az egyik bizottság nem tette lehetővé azt, hogy a parlament plenáris ülése tárgyalja azt a javaslatomat, ami a választási ciklusokon túlnyúló, hosszú távú tervek és programok realitását segítette volna elő. Nevezetesen az alkotmány azon pontjáról szólt, amely ma is érvényes, hatályos, ami kötelezővé teszi azt, hogy a Magyar Országgyűlés társadalmi-gazdasági tervet alkosson. Ezt nem teszi tíz év óta, pedig az azóta rendezett piacgazdasági körülmények ezt lehetővé tennék.

Eközben hallunk egy olyan Széchenyi-tervről, amelynek egyetlenegy elemét megismerni nem lehet. Ugyan programokról szól, de időközben tudjuk jól, hogy az Európai Unió valamennyi fogalma a programhoz programfinanszírozási rendszert is köt, aminek ebben a költségvetésben egyetlenegy elemét felfedezni nem lehet.

Hogy a szavaimat valamennyire mégiscsak alátámasszam, egy olyan jelentésből szeretnék két mondatot elmondani, amit a kormány számára készítettek a kormány megbízásából. Nevezetesen azt írják: "Probléma, hogy a döntéseket különböző helyeken eltérő időben hozzák meg, a fejlesztési források teljes körűvé válása elhúzódik, még mindig eltérően határozzák meg a támogatás szempontjából elismerhető költségeket, a beruházások azonosítása nehézségeket jelent." A másik mondat: "Az eltelt időszakban nem sikerült a programfinanszírozás területén előrelépni, továbbra is feladat maradt, hogy meghatározásra kerüljenek az ágazati és horizontális programok regionalizálható elemei, és a regionális fejlesztési tanácsok által kidolgozott stratégiai programok ütköztetéséből véglegesen kialakuljanak a programfinanszírozás alapjául szolgáló regionális operatív programok." Ezt nem én írtam, nem én mondom, ezt a kormányhoz közel álló tisztviselők írták a kormány számára.

Tehát programfinanszírozás nincs! Hogy mennyire nincs programfinanszírozás, engedtessék meg, hogy ezt viszont a költségvetés néhány számadatával bebizonyítsam. Én a terület- és vidékfejlesztésről szeretnék szólni, ami az Európai Unióban a lehető legkomolyabban, tervek alapján és programok alapján finanszírozott, és ez az a megállapodás, ami a Magyar Köztársaság számára is kötelezővé teszi ezeknek a módszereknek az átvételét.

Akkor, amikor Matolcsy úr az írek példáját említette, szeretném kiegészíteni, hogy azokban az európai országokban, ahol ilyen programfinanszírozás működik, azaz mögötte végrehajtható programok, hosszú távú programok vannak - minimálisan 6-10 éves programok -, ott a finanszírozás rendszeréből 2-2,5-es szorzóval többet nyertek el, mint azok az országok, ahol ez nem állt rendelkezésre. Ez tehát azt jelenti, hogy szükséges volna ezen a terület- és vidékfejlesztési területen ezeknek a programoknak a kidolgozása és ezek finanszírozása.

Ezzel kapcsolatban mi történik ebben a költségvetésben? Ebben a költségvetésben ezen címszó alatt még a 2000. évben mintegy 40 százaléka a közvetlen területfejlesztési finanszírozásnak a terület- és vidékfejlesztési célfeladatokhoz kötődött. Az összes, tehát a közvetett finanszírozásnak is mintegy 10-15 százaléka ide kötődött. Ezen költségvetés szerint, ami előttünk van 2002-re, ez a támogatás 15 százalékra csökken a közvetlenben, a közvetettben pedig 5 százalékra!

Ez azt jelenti, hogy azon célfeladatoknak és területfejlesztési feladatoknak, amelyek programszerűen finanszírozandók, a központi költségvetésben megjelenő finanszírozási támogatása összességében 15, illetve 2 százalékra csökken.

De ennél még sokkal rosszabb helyzet is van! Akkor, amikor társfinanszírozásról beszél a miniszter úr, tudni kellene azt, hogy a társfinanszírozás egyik legfontosabb eleme, pontosan a decentralizáció és más európai elvek alapján, nevezetesen az önkormányzatok társfinanszírozási képességének növelése és a hozzá tartozó gazdasági magánszférák csatlakozása. Kérem szépen! Ezen pénzeszközökből, melyek vélhetően megjelennek ebben a költségvetésben - mert konkrétan nincs benne -, mindösszesen ezen fejlesztési eszközök 5 százaléka jelenik meg decentralizáltan ebben az évben, és 2 százalékra fog csökkenni - amennyiben a költségvetés így marad - 2002-ben. (Dr. Kis Zoltán: Így van!)

Nem tudom, hogy az önök számára mit jelent a decentralizáció fogalma, de én tudom azt, hogy mindenhol Európában és mindenhol a világon az egyéni erők mozgósításának, az egyéni képességek kifejtésének lényege kötődik a decentralizáció folyamatához. Akkor, amikor képviselőtársam a kistérségek mellett szól, tudnia kell, hogy ugyan biztos, hogy majd útfejlesztésből, ebből-abból nyugodtan kimutatható, hogy oda jut pénz - de ezek mind központban eldöntött, központi, állami források pénzei, és nem decentralizált pénzek. Ez azt jelenti, hogy nem ők határozzák meg, mert sem a programjaik nem érvényesülnek, sem eszközeik nem lesznek a társfinanszírozáshoz. (Dr. Kis Zoltán tapsol.)

Hogy mennyire így van ez a dolog, sajnos azt kell mondani, hogy példának okáért ebben a költségvetésben a fejlesztési célú területi kiegyenlítő támogatás az elmúlt négy évben abszolút értékben is szinten marad, egy fillérrel nem növekszik.

Ezen kívül hadd mondjam azt, hogy van országgyűlési határozatunk, amit két évvel ezelőtt fogadtunk el majdnem 90 százalékos többséggel. Ez pontosan és világosan meghatározza, hogy melyek azok a területfejlesztési célok, amelyek irányába 2002-ig, majd azt követően haladni kell. Egyetlenegy címszava nem jelenik meg sem a sokat emlegetett, de általunk egyáltalán nem ismert Széchenyi-tervben, egyetlenegy címszava nem jelenik meg ebben a költségvetésben, tehát fogalmunk nincs arról, hogy ez milyen módon és hogyan kerül egyáltalán finanszírozásra. Hogy mennyire nincs így, tisztelettel szeretném megkérni az államtitkár urat, hogy mutasson rá arra a tételre, amely tétel a regionális fejlesztési tanácsokhoz, a megyei fejlesztési tanácsokhoz és a kistérségi tanácsokhoz jutó decentralizált pénzeszközként ezeknek a programoknak a végrehajtását szolgálja.

Ezen kívül még egy apró kis tényre hadd hívjam fel a figyelmet - és itt van a miniszter úr, aki a tudomány, a kutatás, a fejlesztés területéért is felelős -, hogy azt is tudjuk, az egyik legnagyobb problémája Magyarországnak, hogy a majdan pontosan a területfejlesztéshez kapcsolódó programfinanszírozáson keresztül - aminek itt semmi jele nincs - érkező nagy összegek fogadására nem vagyunk felkészülve. Nem áll rendelkezésünkre az a személyi és intézményi struktúra, amely képes ezeket a programokat megfelelően előkészíteni, majd ezeket végrehajtani, ellenőrizni. Ezzel kapcsolatosan hadd jegyezzem meg ezt a megint csak apró kis tényt, hogy az intézményrendszer fejlesztésére - tehát a területfejlesztéshez kötődő intézményrendszer fejlesztésére - a jelenlegi költségvetésben is még 0,5-0,8 százalék közötti eszköz áll rendelkezésre. Ez a 2002. évi költségvetésben 0,1 százalékra csökken; tehát az a finanszírozási lehetőség, amely lehetővé teszi, hogy Magyarországon szakképzett, képesített emberek megfelelő intézményekben dolgozva rendelkezésre álljanak, hogy a területfejlesztés eszközrendszerében beérkező forrásokat megfelelő irányba kanalizálják. Befejezésül talán azért, mert a tisztelt hallgatókhoz soha nem szoktam innen szólni, tudják, hogy ez mit jelent: ezt azt jelenti, hogy átlagosan évente 500-600 milliárd forint fogadásáról van szó és az ahhoz tartozó finanszírozási kérdésekről.

Akkor tehát, amikor elhangzik, hogy ebben a költségvetésben benne van a Széchenyi-terv, amikor elhangzik az, hogy az oktatásra - itt van, tényleg -, tudományra vagy a turisztikára 10 milliárddal több jut, mint amennyi most jutott, a tartalma, a részletezése teljes mértékben ismeretlen, a hozzá kötődő eszközrendszer, végrehajtási rendszer ismeretlen, és nem jelenik meg a nemzeti költségvetésben programszerűen, tehát nem lehet tudni azt, hogy melyik program melyiket milyen módon támogatja.

(11.00)

Jó, ha tudomásul vesszük: anélkül, hogy ez a kormányzat áttérne a programfinanszírozás rendszerére, nem lesz lehetőségünk ezeknek az eszközöknek a fogadására sem.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)