Felszólalás adatai

JAKAB RÓBERTNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Sőt, államtitkár urak - elnézést. A kétéves, törvényes alapot nélkülöző költségvetési törvényjavaslat néhány részmegoldásával szeretnék foglalkozni... - közben jöttem rá, hogy rossz szó a "részmegoldás", mert éppen azokat az emberi jogokat, kisebbségi jogokat, kisebbségi problémákat, amelyekre szeretném felhívni a figyelmet, részben sem oldja meg az előttünk fekvő szép kötetekben megfogalmazott törvényjavaslat.

Ezeket a területeket elemezve háromféle módon vagyok kénytelen - elnézést kérek előre is - jellemezni a költségvetést. Számomra ez a leépítés költségvetése, részben a megtévesztés költségvetése, és részben a hatalom koncentrációjának költségvetése.

Miért mondom az elsőt? Tisztelt Ház! A kormány több mint két éve mondja, hogy programját az ország polgáraival készítette, lépéseit velük egyezteti, hitelesítteti. Gondolom tehát, hogy az ország nagy többsége maga is közreműködött a költségvetés kialakításánál is. Következésképp: az Országgyűlési Biztosok Hivatala, a bíróságok, az iskolák, a kórházak, a köztisztviselők, nemkülönben az egyházak, a társadalmi szervezetek, a kisebbségi szervezetek maguk is így látják jónak a következő két évet, ahogyan az ezekben a kötetekben írva vagyon. Enyhén szólva, kicsit kételkedem ebben.

Hétfőn az Ifjúsági és Sportminisztériummal kapcsolatban egy kormánypárti képviselő így fogalmazott: "A minisztérium a költségvetési alkufolyamat nyertese." Hát, örüljünk neki!

Ezzel szemben sajnos meg kell állapítanom, hogy nem nyertesei az alkufolyamatnak a kisebbségi szervezetek - országgyűlési fejezet -, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány - igazságügyi fejezet -, a nemzetiségi oktatási feladatok támogatásának előirányzata - Oktatási Minisztérium fejezete -; ezek nominál értéken sem emelkednek, sőt csökkennek.

A kiegészítő normatív támogatások sem nyertesek a Belügyminisztérium fejezetében, sőt az utóbbihoz felolvasok egy mondatot a BM indoklásából: "A kiegészítő normatív hozzájárulások forrása 2001-ben 30 százalékban, 2002-ben 53 százalékban a személyi jövedelemadó." Gyengébbek kedvéért: BM 11/36. harmadik francia bekezdés. Hát, ha az ember elgondolkodik ezen... Ugyanis nem minden normatíva válik bizonytalanná, csupán ez, ez az úgynevezett kiegészítő normatíva. De hát éppen ez takarja a hátrányos településeken élők, a kisebbségek, a cigányság oktatásának támogatását. Miért válik ez bizonytalanná? Többek között ezekért mondom én, hogy ez a leépítés költségvetése.

Ezt erősíti meg az a tény is, hogy eltűntek fontos címek, például: Nemzetiségi Oktatási Bizottság - rövidítve NOB -, a Gandhi Közalapítvány, s az a tény is, hogy vannak feladatok, amelyeket harmadik éve javasolunk nevesíteni a költségvetésben, mindhiába. Melyek lennének ezek? Például a hazai kisebbségi kutatóintézetek vagy a hazai kisebbségi regionális közösségi házak működésének biztosítása. Ezek nagyon kis pénzek, képviselőtársaim!

A gesztus, illetve a gesztus elmaradása viszont árulkodó lehet. Ha a kormány a helyén lenne - arra is gondolok, hogy itt, esetleg a bársonyszékekben (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Itt van!) -, remélem, rábólintana arra az állításomra, miszerint a bilaterális egyezmények, munkatervek, a működő vegyes bizottságok elfogadott ajánlásai kormányhatározatok szintjére emelkednek. Léteznek ilyenek ukrán-magyar, horvát-magyar, román-magyar, szlovák-magyar viszonylatban. A Magyar Köztársaság kormánya kötelezettségeket vállalt, határidőket jelölt meg, felelős minisztereket nevesít ezekben. Ezeknek a feladatoknak viszont nyoma sincs a költségvetésben. Illetve bizonyos dolgokat találunk: brit-magyar, japán-magyar, svéd-magyar, holland-magyar kapcsolatok építésével találkozunk, sőt ír példával is találkozhattunk ma a parlamentben.

Egyik miniszterünk Mezopotámia kultúrája iránt érdeklődik, mint tudjuk, a másik Új-Zélanddal keresi a kapcsolatot. Nem azt mondom, hogy ez baj, de szomszédországi kapcsolataink ápolása - finoman szólva - egyirányú, pedig a kötelezettségek vállalása kölcsönös. Érzésem szerint ez nemcsak költségvetési probléma, külpolitikai probléma is lesz.

(18.40)

A második dolog - és már nagyon rövid leszek -: miért mondom, hogy félrevezet a költségvetés? Azt mondja például, hogy a kiegészítő normatív támogatást a kétnyelvű iskolák kapják. Az összeg megközelíti az 5 milliárdot. Ez már nem kis összeg, uraim - mert azt hiszem, hogy képviselő hölgy nincs a teremben. Ez tehát már nem kis összeg, ezt viszont - idézőjelben mondom - kisebbségi pénzként szokás emlegetni.

Kérem a kormányt, ne tegye! Ugyanis azt általában nem teszik hozzá, hogy kétnyelvűnek minősítik a spanyol-magyar, a francia-magyar, az angol-magyar, olasz-magyar s a többi oktatást is, és mint ahogy az ÁSZ is kérte, készítsen már statisztikát az Oktatási Minisztérium, és akkor tudni fogjuk, hogy mennyi az annyi és hova megy.

Félrevezet akkor is - mint az többször elhangzott -, amikor 10-15 százalékos emelkedést ígér. Tudjuk, hogy az inflációt, a feszített dologi kiadásokat figyelembe véve a 10 százalék körülbelül szinten tartást fog jelenteni, a 15 pedig legfeljebb 4-5 százalékot. Reméljük, hogy nem így lesz.

Harmadikként, említettem a hatalom koncentrációját: úgy érzem, hogy a költségvetés is figyelmeztet ennek a veszélyeire. Lássunk néhány példát erre is! Ez a kétéves költségvetés ösztöndíjakhoz juttatja a cigány tanulókat. Nagyon dicséretes dolog! Milyen címen teszi ezt? Nem csupán a Cigányokért Közalapítvány vagy a Kisebbségekért Közalapítvány kurátoraira bízza az elosztást. Az Igazságügyi Minisztérium saját zsebében, illetve saját tárcájának büdzséjében tart 200, illetve 250 milliót erre a célra. Kérdezem: miért? Lehet, hogy nagyon csúf az elgondolás, hogy talán csak nem a miniszteri aláírás miatt, amellyel kimennek az értesítések.

Vagy egy másik példa, beszéljünk a civil szervezetek támogatásáról. Ennek helye az országgyűlési fejezetében van. Az Országgyűlés külön működtet egy hatpárti bizottságot a pénzek elosztására. Mennyinek az elosztására? 348 millió forint volt és marad, és jövőre is annyi lesz, meg azután is. Szégyenletesen alacsony összeg! Ezenközben majd' minden tárca külön-külön összegeket tartalékol magának, valamint a Miniszterelnöki Hivatal közel félmilliárdot tart kézben ugyanerre a célra.

Megkérdezhetjük: kinek fog adni? Találgathatunk. Mindesetre egy dolog tudatosodik mindenkiben: aki pénzt kap, a kormánytól kapja. Hozzáteszem, hogy a pénz nem a kormányé, az ország pénzéről van szó.

Vagy nézzük az egyházakat! Hitéletre, működésre, rekonstrukcióra jut ott is pénz. Elég-e? - azt megmondják az egyházak. Valószínű, hogy velük megtörtént az egyeztetés. És bizonyos összegek fölött maguk rendelkeznek, ők maguk döntenek, hogy melyikük mennyit kér, kap.

De: a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumánál találhatunk 2 milliárd, azaz kettőmilliárd forintot, amelyet a tárca osztogat - idézőjelben - vallási alapon. Melyik egyház kapja? Gondolom, amelyik szolgál. Ne haragudjanak meg rám, az a gyanúm, hogy nem feltétlenül a Mindenhatót kell jól szolgálnia ez esetben, hanem a mindenható kormányt.

Végezetül, konstruktívan kérem a kormányt, hogy javítsák ki a BM 3. számú melléklete kiegészítő szabályok 5. pontját. Ez ugyanis így szól: "helyi kisebbségi önkormányzati közoktatás". Ilyen Magyarországon nincs! Mivel ez abszolút badarság, ha benne marad, semmissé teheti a 19-24. pontok alatt felsorolt jogosítványokat, s az már valóban katasztrofális lehetne. A beterjesztők tájékozatlanságára igazán nem kellene ráfizetnünk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)