Felszólalás adatai

DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt rátérnék mondanivalóm fő vonalára, az igazságszolgáltatással kapcsolatos fejezetekre, mindenekelőtt egy általános megjegyzést szeretnék tenni.

Amikor az alkotmányügyi bizottság előtt folyt a vitája ennek a költségvetésnek, akkor megkérdeztem az Állami Számvevőszék jelen levő képviselőit, hogy miért nincsenek számvevőszéki vélemények a fejezetekhez, miért csak az általános részhez, az általános indokoláshoz, annak mellékleteihez. Azt a választ kaptam, hogy azért, mert csak néhány napja volt az Állami Számvevőszéknek arra, hogy átnézze ezt a hatalmas anyagot, ezt a kétévi költségvetést. Ha jól emlékszem, négy vagy öt napot mondtak, hogy ennyi idő alatt a kézhezvétel után már a képviselők kezéhez kell hogy eljuttassák a saját véleményüket, s ehhez csak azt a fejezetet kapták meg, amiben az általános rész volt, az általános indokolás és annak mellékletei; a fejezeti részeket nem kapták meg.

Én nagyon szerettem volna, ha az igazságszolgáltatással kapcsolatos fejezetekről is láthatok állami számvevőszéki véleményt, ezért megkérdeztem az ÁSZ jelen levő képviselőitől, várható-e, hogy később ezt pótolni fogják, hiszen most már a múlt heti vita után pár napjuk volt, átnézhették ezt az anyagrészt is. Azt a választ kaptam, hogy nem valószínű, hogy ilyet készítenek, tekintettel arra, hogy az ÁSZ véleményt mindig csak felkérésre készíthet. És amikor rákérdeztem, hogy a véleményalkotás felkérése mire szólt eredetileg, akkor azt mondták, hogy a költségvetés véleményezésére, de ahhoz csak az első anyagrészt kapták meg. Hogy a többi anyagrészt is véleményezzék, ahhoz külön felkérés kellene, és külön felkérést nem kaptak.

Így aztán őszintén meg kell mondanom, nagyon féloldalasnak tartom ezt az előterjesztést így, hogy az egyik részéhez van állami számvevőszéki vélemény, a másik, a nagyobb részéhez, a fejezeti részekhez pedig ilyennel nem is rendelkezünk. Különösen akkor hiányolom ezt, ha azt látjuk, hogy az Állami Számvevőszék például az önkormányzati részhez mennyi kritikai megjegyzést fűzött. Úgy gondolom, ha átnézhette volna az igazságszolgáltatással összefüggő fejezetrészt is, legalább ennyi kritikával illethette volna azt is, és ez segítséget nyújtott volna a képviselőknek.

Akkor most konkrétan, tényleg csak tőmondatokban az igazságszolgáltatáshoz kapcsolódó fejezetrészekről.

Az Alkotmánybíróság; az Alkotmánybíróságra vonatkozó költségvetési fejezet a szinten tartást teszi lehetővé, elsősorban a bérekre vonatkozóan, hiszen nagyjából a várható infláció mértékének megfelelő nagyságrendben növekszik a támogatás. Aztán ha az infláció nem annyi lesz, mint amennyit kalkuláltak, akkor még az annak megfelelő fejlesztést sem fogja elérni. A dologi kiadásokra viszont az Alkotmánybíróság az ez évi, tehát a 2000. évi összeget kapja a beütemezés szerint, ami tehát reálértékben jelentős csökkenést jelent az Alkotmánybíróság támogatásában.

Mint jeleztem, a személyi juttatások összességében alig nőnek az Alkotmánybíróságnál, és vajon gondolt-e arra a kormányzat, mi lesz akkor, ha az Alkotmánybíróság többletfeladatot is kap, hiszen jól tudjuk, hogy van egy olyan kormányzati elképzelés, hogy az Alkotmánybíróság a jövőben megkaphassa a Legfelsőbb Bíróság jogegységi nyilatkozatainak a felülvizsgálatát is. Így is nagyon gyakran éveket kell várni egy-egy alkotmánybírósági döntésre, mi lesz akkor, ha a feladatok még nőnek, a bérkeret alig nő, és ahogy látjuk a kimutatásban, a létszámkeret pedig csökken. Magyarán, ez azt jelenti, hogy az Alkotmánybíróság hatékonyabb működését nem fogja segíteni ez az előterjesztés.

Nézzük akkor a többi bíróságot, hogyan is állunk a többi bíróság vonatkozásában az előterjesztéssel! Nem nagyon akarom megismételni azokat a mondatokat, amelyeket akár a Legfelsőbb Bíróság elnöke - úgy is, mint az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke - itt elmondott, hiszen nem mindenben értek egyet vele. De mégis, azért a bíróságok támogatási előirányzatának növekedése 6,7 százalék, ami lényegében szintén megegyezik a várható infláció mértékével.

Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács 23 milliárd forinttal igényelt többet, mint ami az előttünk fekvő előterjesztésben szerepel, és megjegyzem, hogy az igazságszolgáltatási területen itt a legnagyobb az eltérés az igényelt és a költségvetésben szereplő összegek között. Például fejlesztésre, beruházásra a bíróságok esetén az OIT körülbelül nyolcszor akkora összeget igényelt, mint ami az előterjesztésben szerepel. Nem kis összegekről folyik tehát a vita, hanem nagyságrendi különbségekben mérhetjük az eltérést az igény és a megadandó összeg között.

Sajnos tapasztalhatjuk, hogy a bíráskodás milyen lassan, milyen körülményesen dolgozik, és ilyenkor mindig azt mondják, a nagy ügyhátralék okozza ezt. Igen, ez biztos így is van, sőt magam is tudom, hogy így van, hiszen időnként találkozom hat- vagy tízéves ügyekkel a bíróságokon. De azért a bíráskodás ügyhátralék-feldolgozását segíthetné, ha a bíróságok több fogalmazót vagy titkárt tudnának foglalkoztatni. Itt már elhangzott korábban, hogy jelenleg kilenc egyetem ontja magából a joghallgatókat, akiknek jelentős hányada nem tud elhelyezkedni, akik közül sokan nagyon szívesen mennének bíróságokra. Az is elhangzott, hogy tízszeres a jelentkezés fogalmazói, vagy később titkári beosztásokra, de a bíróságokon nem tudják őket fölvenni, tekintettel arra, hogy nincs meg hozzá a bérkeretük.

Ami pedig a technikai fejlesztéseket, a technikai felszerelés fejlesztését illeti a bíróságokon, akik jártak vidéki bíróságokon, azok pontosan tudják, hogy miről beszélek; kis városi, volt járási bíróságokon egyrészt a körülmények, a külső körülmények is méltatlanok, azok a lepusztult, lerobbant állapotok, amik a vidéki bíróságokon találhatók, egyszerűen nem méltók a bíráskodáshoz, de azok a technikai felszerelési viszonyok sem, amelyek ott tapasztalhatók. Három-négy héttel ezelőtt voltam egy vidéki városi bíróságon tárgyaláson. Körülbelül 20-30 perc azzal telt el, hogy a tízéves magnójuk zárlatos elektromos vezetékét ki kellett cserélni, és nem lehetett egy másikat találni. Tehát ilyen alapvető hiányosságok vannak jelenleg a bíróságokon, és sajnos a technikai felszerelés fejlesztését sem segíti ez az előterjesztés.

A beruházási összegek is a bíróságokon gyakorlatilag szinten maradnak, ami azt jelenti, hogy reálértékben csökkennek, pedig jó néhány bíróság állapota kritikán aluli, sajnos ezt kell mondani. Ajánlom a tisztelt képviselőtársaim figyelmébe - hiszen mindenki kerülhet bíróságra, nemcsak szerencsétlen büntetőügyben, hanem polgári, családi, munkajogi és egyéb ügyben is -, hogy egyszer alaposan nézzenek körül a helyi bíróságokon, és akkor tudni fogják, hogy ezek az összegek, amelyek az előterjesztésben szerepelnek, nem fogják megoldani, és most már nemcsak egy évre, hanem biztos, hogy két évre nem fogják megoldani ezeket a bírósági problémákat.

Az is igaz viszont... - és itt nem értek egyet a Legfelsőbb Bíróság elnöke által elmondottakkal, aki azt mondta, hogy 23 milliárd forinttal több kellene a bíróságokra, mert nem biztos, hogy pénzzel mindent meg lehet oldani. Meg is fordíthatnám a dolgot: biztos, hogy csak pénzzel nem lehet mindent megoldani, minden olyan problémát, ami a bíróságokon van, a bíráskodás színvonalát csak pénzzel nem lehet megoldani. Tehát jó lenne, ha a bíróságok vezetői is körülnéznének saját házukon belül, hogy milyen ésszerűsítési lehetőségeik vannak, hogy egy-egy ügy ne 6-8-10 tárgyaláson dőljön el, hanem esetleg 2-3 tárgyaláson. Sokkal jobban fel lehetne gyorsítani a bíráskodást.

(14.50)

Ehhez persze felkészültebb bírók kellenének, vagy egy-egy bíró mellé több segítő, és itt visszaérkezünk megint a pénzkérdéshez.

Ami az ügyészséget illeti, itt elismeréssel nyugtázhatjuk az előterjesztést, hiszen az ügyészség támogatása több mint 20 százalékkal nő. Ez részben indokolt is, mert az ügyészség ellátmánya, az anyagi és a technikai ellátmánya egyaránt korábban nagyon mostoha volt, és ez a több mint 20 százalékos fejlesztés talán ebből a hátrányból egy jelentős ledolgozást lehetővé tesz. A személyi juttatás növekedése is megoldott az ügyészségeken, a dologi kiadások viszont itt is csökkennek, például 2001-ről 2002-re még nominális értékben is. Nem tudom, milyen dologi kiadást lehet majd csökkenteni, miközben az infláció kúszik felfelé, milyen számszerűsíthető dologi kiadást lehet csökkenteni; vagy nem fognak fűteni, vagy nem vesznek papírt a számítógépbe, vagy nem tudom pontosan, hogyan lehet a dologi kiadásokat majd lecsökkenteni, hogyan javulhat egy ügyészség munkájának a színvonala, egy nemcsak reáljuttatás-csökkenésnél, hanem nominális csökkenésnél. Ez tehát szerintem nem megoldott.

Ráadásul a Legfőbb Ügyészség, mint legutóbb hallottuk, egyrészt egy reformot akar végrehajtani, másrészt felállítja a nyomozóhivatalát is a legfontosabb, legsúlyosabb bűncselekmények nyomozására, akár a szervezett bűnözés, akár más nagyon súlyos ügyek nyomozására. Ezekhez megint csak pénz kell, méghozzá nemcsak a bérjuttatásokhoz, hanem a dologi költségekhez is. Az ügyészségnek a dologi ellátmányát tehát én nem látom megnyugtatóan megoldva, meg kell mondanom őszintén.

Az Igazságügyi Minisztérium - mint egyik fő része az igazságszolgáltatási ágazatnak -: itt a személyi juttatások köre és annak a növekedése nagyjából az inflációnak megfelelő. A dologi kiadások viszont 2002-ben hajszálpontosan megegyeznek a 2001-re beütemezett összeggel, vagyis reálértékben csökkennek, ugyanúgy, mint az egyéb működési célú támogatások, ugyanis a működési célú támogatások, kiadások összege csökkenni fog. Itt is ugyanaz a problémám, mint az ügyészségnél. A minisztérium fejezetén belül, bár a büntetés-végrehajtásban növekszik, de mégis így is nagyon kevés a személyi juttatásokra szánt összeg, és ismerve a büntetés-végrehajtási intézetek túlzsúfoltságát és színvonalát, igen kevésnek tűnik a beruházásokra és felújításokra szánt összeg is.

Az egyik legnagyobb fluktuáció egyébként a büntetés-végrehajtási intézeteknél van, hiszen olyan alacsony a bérezés, és olyan megalázóak a munkakörülmények, hogy kétévente, háromévente a teljes személyi állomány kicserélődik. Az előirányzott személyi juttatás összege a büntetés-végrehajtási területen belül nem oldja meg ezt a problémát, ugyanez a fluktuáció továbbra is fenn fog maradni. Bár a jövő évre szánt összeg némileg meghaladja a tervezett infláció mértékét a büntetés-végrehajtásban, a 2002-es előirányzata azonban lényegében megegyezik a tervezett infláció mértékével, tehát ismét csak szinten tartásra lesz elég, előrelépésre, a nagyon-nagyon szükséges előrelépésre viszont nem. A fogva tartottakat foglalkoztató gazdálkodó szervezetek támogatása pedig egyenesen csökken a következő két évben, ráadásul itt beruházás egyáltalán nincs tervezve. Kérem szépen, aki a tisztelt képviselőtársaim közül már járt ilyen fogva tartottakat foglalkoztató intézményekben, az tudja, hogy ott milyen viszonyok vannak; az, hogy ott beruházás egyáltalán ne legyen betervezve, elfogadhatatlan.

Ami már nem így, intézményekre csoportosítva jellemzi a hozzászólásomat: nagyon aggódom a tervezet 12. számú mellékletének tartalma miatt, ez ugyanis a tartós állami tulajdonú társaságokat sorolja fel, megjelölve, hogy milyen arányú állami tulajdont akar azokban az állam megtartani, magyarán, a privatizációs elképzelések érhetők itt tetten. Nagyon veszélyesnek érzem, hogy például a Mahart, a Malév, az Antenna Hungária, a Bábolna, a Mavad, és lehetne sorolni, a teljes távolsági autóbusz-közlekedés, a vízművek és a többi, csak 50 százalék plusz egy szavazat erejéig maradnának állami tulajdonban a tervezet szerint. Ez ugyan elég az egyszerű, mindennapi működés meghozatalához szükséges döntésekhez, de a legfontosabb kérdésekhez nem. Azokhoz a társasági törvény egyhangú vagy háromnegyedes szavazatot szab meg, így tehát az 50 százalék plusz egy szavazat megtartása azt jelenti, hogy a legfontosabb kérdésekben az állam nem tud majd dönteni ilyen cégeknél.

De még ennél is veszélyesebbnek tartom azt, hogy stratégiai ágazatokban vagy stratégiai cégekben a privatizálás olyan mértékűre van betervezve, hogy csak egy elsőbbségi tulajdonú részvényt hagyna meg az államnak, ilyen a Malév, a Matáv, az OTP, a Hungexpo, a teljes erőmű- és áramszolgáltató szektor, a teljes gázszolgáltató ágazat, és lehetne sorolni, a Zsolnay Porcelángyár, a Pick Szalámigyár, a Herz, és nem utolsósorban a MOL. Ennek a következménye csak az lehet, hogy a jövőben nemcsak a MOL esetén tárhatja szét a kezét az állam egy nem kívánt külföldi esemény után, mint azt tette legutóbb az olajár emelkedésénél, az összes fentiekben felsoroltak eseténél azt mondja: nem tehetek semmit, kisebbségben vagyok a cégekben, sőt, csak egy elsőbbségi részvényem van, ami, igaz ugyan, hogy elég a nem kívánt döntések megakadályozásához, de nem elég az állam által megkívánt döntések kikényszerítéséhez.

És hogy egy kicsit más területre is elkalandozzak, a Belügyminisztérium területére - ezt azért merem magamnak megkockáztatni, mert körülbelül két héttel ezelőtt több képviselőtársammal vendégek voltunk az Országos Rendőr-főkapitányság Teve utcai székházában, ahol az országos rendőrfőkapitány, a budapesti és a megyei rendőrfőkapitányok voltak jelen, és előadták a költségvetéssel kapcsolatos észrevételeiket, ha úgy tetszik, panaszaikat, sirámaikat. A rendőrséggel szemben felmerül mindig a többletelvárás. A rendőrség biztosítsa az állampolgárok biztonságérzetét, ugyanakkor az ehhez szükséges feltételek az előterjesztésben sajnálatos módon nem érhetők tetten. Végre vonzóvá kellene tenni a rendőri pályát, ma viszont nem tehetik meg a rendőrparancsnokok azt, hogy válogassanak a rendőrnek jelentkezők közül, hiszen örülnek, ha találnak valakit az alacsony bérezés, a méltatlan munkakörülmények között, olyan óriási itt is a forgás, a fluktuáció, ami nem engedhető meg, a technikai feltételek és a működési feltételek javításáról már nem is szólva. Amikor azon múlik bűnözők üldözése, hogy a régi Ladába jut-e benzin, vagy nem jut benzin, mert olyan szűkös a rendőrség anyagi ellátása, akkor ne kérjék számon tőlük a biztonságot a közterületeken.

Felvetődött ezen a megbeszélésen az Országos Rendőr-főkapitányságon, hogy mi lenne, ha a rendőrség is érdekelt lenne a bevételekben, akár a bírságok és egyéb bevételekben. Az országos rendőrfőkapitány úr nagyon határozottan visszautasította azt, hiszen volt már egy rossz példa, amikor különböző alapítványok támogatták a rendőrségeket, és mint kiderült, ezeket az alapítványokat bűnözők hozták létre, vagy bűnözők támogatták, és ebből kapott a rendőrség. Tehát a rendőrség nem akar elmenni a profitorientált irányba, viszont ez a költségvetés rákényszeríti. Arról már nem is akarok beszélni itt a Belügyminisztérium keretén belül, hogy milyen a helyzet a tűzoltóknál, azt már előttem többen elmondták, viszont azért megemlítették itt az ORFK-n azt is, hogy a jogszabályi változások miatt felállításra került jó néhány fedőcég.

(15.00)

Beindításra kerültek a fedett nyomozók; óriási költségbe kerülnek, hiszen egy-egy fedett nyomozó külföldi tartózkodása, szállodai ellátása, vagy egy fedőcég működésének a fenntartása hatalmas költségeket emészt fel. Ez a költségvetés erre sajnos nem ad fedezetet.

Hogy egy kicsit a Pénzügyminisztérium előtt is seperjek: a belügyminisztériumi látogatás előtt egy héttel a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságánál tettünk látogatást, szintén több képviselőtársammal együtt, ahol ugyancsak megkerülhetetlen volt a költségvetés témája, egyrészt a vám- és pénzügyőrség működési feltételeinek, körülményeinek a megtárgyalása. De akkor már a képviselőknél és a vám- és pénzügyőrség parancsnokainál is kint volt a költségvetés, és bizony sokat panaszkodtak.

Én úgy gondoltam, a Pénzügyminisztérium házon belül lehetett volna egy kicsit olyan, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze, és akkor kicsit jobban hajolhatott volna a keze a vám- és pénzügyőrség felé. Felvetették ugyanis, hogy a kormányzat vagy az előterjesztés legalább a lehetőséget adná meg nekik arra, hogy a bevételekben jobban érdekeltek legyenek, hiszen nem mindegy - mivel a költségvetés jelentős hányadát azért a vám- és pénzügyőrség teremti elő -, hogyan vannak motiválva ezek az emberek; továbbra is a csaknem minimálbér körüli bérszinten, vagy pedig azt mondják, hogy az általuk produkált többletbevételből többet profitálhatnak, többet vihetnek majd haza. Ezt azért nagyon javasolnám még átgondolásra. Remélem, talán még nem késő.

Ami az egyéb kritikáimat illeti, nagy meglepetéssel olvastam az általános rész 25. oldalán, miszerint az Országgyűlés felhatalmazza a kormányt arra, hogy a felsorolt nemzetközi bankok felé - és most idézem - "a kormány által kötendő hitelszerződéseknél, az ezen intézmények által megkívánt formában, összegszerű korlátozás nélkül kezességet, vagy egyéb szerződést biztosító, önálló kötelezettséget vállaljon." Nagyon remélem természetesen, hogy a kormány nem fog élni, pláne nem fog visszaélni ezzel a lehetőséggel, hogy összegszerű korlátozás nélkül vállalhat kezességet, de én már pusztán e miatt az egy beszúrás miatt se tudom elfogadni az egész költségvetést, mert le lehet vele ültetni az egész államháztartást. Mondom, biztos vagyok benne vagy nagyon remélem, hogy erre nem kerül sor.

De elfogadhatatlannak tartom az előterjesztés alábbi részét is: "A számviteli törvényben és az adótörvényben tervezett módosítások révén a pénzügyi szféra vállalkozásai egymilliárd forinttal kevesebb társasági adót fizetnek, következésképpen a pénzügyi társaságok adóterhelése 2001-ben csökkenni fog." Nekünk az az alapelvünk, hogy fizessenek a gazdagok. Ennek az előterjesztésnek, úgy látszik, ellenkező a kiindulási pontja. Itt arról van szó, hogy a gazdagok lehetőleg ne fizessenek, minél kevesebbet fizessenek. Ha a banki, a biztosítási, a pénzügyi szféra még az eddiginél, a 2000. évinél is kevesebb adót kell hogy fizessen 2001-ben, az elfogadhatatlan, hiszen pont ezek az intézmények, a bankok, a biztosítóintézetek emelik a csodapalotákat országszerte.

Pár órával ezelőtt olvastam a mai sajtóban, hogy Ausztriában az ottani költségvetés tervezetében beütemezték a többletadó kivetését a biztosítóintézetekre. Ebben a szegény Ausztriában, a rászoruló szegény Ausztriában a biztosítóintézetekre többletadót vetnek ki. Úgy látszik, mi olyan gazdagok vagyunk, hogy nálunk a pénzintézeteknek még az eddiginél is kevesebbet kell fizetniük. Ez elfogadhatatlan!

Apróság, de mégis kifogásolom, szintén az előterjesztés általános részéből, a Honvédelmi Minisztérium fejezetéből idézek: "a nemzetközi feladatok 5 milliárd forint többletforrást igényelnek". A nemzetközi feladatok! Mondhatnám, hogy így mulat egy polgári magyar kormány - a pénzintézetek adóját csökkenti, a nemzetközi katonai kiadásainkat növeli. Nem sok ez az 5 milliárd forint az összességhez képest, de azért ez az 5 milliárd forint nagyon jól jönne akár a rendőrségnél, akár az oktatásban, az egészségügyben, a büntetés-végrehajtásban és így tovább. Azért meg kellene gondolni a kis 5 milliárdokat is, hogy hova tesszük őket!

Korábban szó esett az önkormányzatokról. Nem is akarok ebbe nagyon belemenni, tényleg csak egy mondatot róla. Van, és komoly előrelépés tapasztalható az önkormányzatok finanszírozásában ebben az előterjesztésben. Ez az előrelépés nagymértékű, de nem elégséges. Ez az előrelépés azt jelenti, hogy a jövőben lassul majd a vagyonfelélésük, de csak lassul; lassul majd az eladósodásuk, de ez is csak lassul, és nem szűnik meg. Különösen azoknak az önkormányzatoknak a problémái nincsenek megoldva, amelyek többletfeladatokat kapnak, és ezekhez a többletfeladatokhoz nem kapják meg a többletforrásokat.

Már említették mások az okmányirodákat, ezért nem akarok erre kitérni. De itt nemcsak a személyi igazolványról, az útlevélről van szó, hanem a gépkocsival kapcsolatos okmányok kiállítása is bejön. De gondoljunk csak a kamarai feladatok átvételére! A kötelező kamarai tagság megszűnésével a kamarai feladatok is átkerülnek az önkormányzatokhoz. Ezekhez a forrásokat ez az előterjesztés nem biztosítja, pedig ezekhez is pluszemberek kellenek; ennek bér- és közterhei vannak, helyiséget kell nekik biztosítani, fűtés, világítás kell. A pluszfeladatok oda vannak telepítve az önkormányzatokhoz, a pluszforrások viszont nincsenek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amint láthatják, többnyire hiányokat soroltam fel, bár az önkormányzatok esetében elismertem, hogy van előrelépés. A hiányok felsorolására lehet azt mondani, hogy persze, csak azt lehet elosztani, ami van; addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér. És ez igaz is. Csakhogy a tervezetben sajnos a nyomát se látni új források keresésének.

A MIÉP megnevezett néhány ilyen forrást, amit jó lett volna figyelembe venni, például a multinacionális cégek megadóztatását; például a pénzintézeti adóbefizetéseknek nem a csökkentése, hanem a növelése; például az adósság kezelésének a mostanitól eltérő módja; vagy hogy ne is beszéljek a korábban már felmerült reklámadó esetleges bevezetéséről. Sok milliárdot lehetne ezekkel nyerni, a reklámadó kivetésével is már nagyon sok milliárd behozható lenne.

Magyarán: ez a takaró, amelyikkel takarózhatunk, jóval nagyobb lehetne, ha erre meglenne a kormányzati szándék. Sajnáljuk, hogy ez nincs meg. Látjuk, hogy ezt a forrásbővítést nem kívánja az előterjesztő; és látjuk, hogy a legnagyobb terheket továbbra is a kisbefizetőknek kell viselniük. Ezért az előterjesztést sajnos nem tudjuk elfogadni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP padsoraiban.)