Felszólalás adatai

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A társadalombiztosítási és magánnyugdíjakról rendelkező törvény módosításával ellentétben az egészségbiztosítási törvény nem igényel alapvető változtatásokat. Ha élcelődni szeretnék, mondhatnám azt, hogy ennél a törvénynél érződik az, hogy az akkori ellenzék kritikái meghallgatásra találtak.

A módosítást azonban szükségessé tette, hogy az egészségügy működésének finanszírozásában ismétlődően azonos típusú hibák halmozódtak fel. Ezért a mostani javaslat e hibák lehetőség szerinti kiküszöbölését célozza elsősorban, továbbá néhány kisebb rendellenességet kíván orvosolni bizonyos biztosítotti jogok kiterjesztésével.

Az egészségügy finanszírozásában meglévő feszültségek oka természetesen főleg az, hogy évek során kevesebb támogatást kapott az egészségügy annál, mint amennyire szüksége lett volna. A kórházak tetemes hiányt halmoztak fel, az egészségbiztosítás költségvetése évről évre növekedő deficittel terhelt. A kórházak szorongató anyagi helyzetükben megpróbáltak "élni" - és ezt idézőjelbe teszem - a finanszírozási rendszerből fakadó lehetőségekkel, s ez időnként furcsa teljesítményadatok közléséhez vezetett. Elkerülhetetlenné vált tehát az Egészségbiztosítási Pénztár megfelelő ellenőrző hálózatának kialakítása és az ehhez szükséges jogszabályi feltételek megteremtése.

Ugyancsak lehetővé kellett tenni, hogy mivel a jelenlegi szabályozás nem rendelkezik kellően az egészségügyi szolgáltatások megtérítési kötelezettségéről, erre is kiterjedjen a módosítás. Az elszámolási fegyelem megszilárdítása érdekében azt is ki kell mondani, hogy az Egészségügyi Alapnak okozott kár esetén nemcsak a jogtalanul felvett összeget, hanem annak kamatait is meg kell téríteni.

Az ellenőrzés és visszatérítés precízebb szabályozása mellett - amely végső soron szintén a betegek jogos érdekét szolgálja azáltal, hogy ily módon több pénz jut a jogos igényeik szerinti ellátásukra - a módosító javaslat néhány esetben konkrétan is kiterjeszti a betegek biztosításból eredő jogait.

(10.00)

Rendezi azt a helyzetet, ami abból fakadt, hogy a jelenlegi jogszabály nem tartalmaz rendelkezést a tartósan külföldön foglalkoztatott közszolgálati vagy közalkalmazotti jogviszonyban álló személy és családja külföldön igénybe vett egészségügyi ellátásnak költségtérítésére.

Tekintettel arra, hogy a külföldi szolgáltatási árak többszörösei a magyar egészségügyi ellátás árainak, meglehetősen méltányos a rendelkezésnek az a pontja, amely a ténylegesen kifizetett összeg 85 százalékáig vállalja át a kezelési költséget a betegtől. Kiterjeszti az utazási térítést azokra is, akik nem a beutalás szerinti egészségügyi szolgáltatót veszik igénybe, mert ott megfelelő ellátásuk nem biztosított, illetve azokra is, akik a rokkantság mértékének megállapítása érdekében esetleg távolabbi intézményt kell hogy felkeressenek. Ugyanakkor a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy indokolt a gyógyulásukat felróható magatartásukkal késleltetők táppénzének megvonására vonatkozó, ám eddig alacsonyabb szintű jogszabályban szabályozott lehetőség beépítése a törvénybe.

A betegek teljes körű tájékoztatását elrendelő úgynevezett betegjogi törvénynek megfelelően szükséges a térítési díjakról való tájékoztatás is, mert a betegek igénylik, hogy az intézményekben jól látható helyen kifüggesztett jegyzékből előre megismerhessék az egyes szolgáltatások térítési díjait.

A nem túl terjedelmes törvénymódosítással kapcsolatban hosszabban beszélni nem tartom szükségesnek, annál is inkább, mert érdemi kifogásunk vagy pontosító, jobbító javaslatunk nincsen. Ezért az MDF képviselőcsoportja nevében nyugodt lélekkel ajánlom elfogadásra az Országgyűlésnek az előttünk fekvő törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)