Felszólalás adatai

DR. PETŐ IVÁN, a kulturális és sajtóbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kulturális bizottság szocialista és szabaddemokrata képviselői nem értettek egyet a T/34. számú javaslattal, nem értettek egyet a kérdés napirendre tűzésével; és ami nem egészen ugyanezt jelenti, nem találták alkalmasnak a javaslatot az általános vitára.

Az érvek - mint azt helyettem részben megtette a többségi vélemény ismertetője, illetve ismertette - valóban eljárásiak és tartalmiak voltak. Az utóbbiakról - tehát a tartalmi érvekről - bővebben majd nyilván az általános vitában lesz szó. Itt azonban egy elemet mindenképpen kiemelnék. A tartalmi kifogások lényege úgy foglalható össze, hogy a két ellenzéki párt képviselői szerint egyáltalán nincs szükség ilyen szabályozásra, mert a véleménynyilvánítás alkotmányos szabadsága éppen arra az elvre épül, hogy a véleménynyilvánításkor ne kelljen semmiféle következménnyel számolnia annak, aki a véleményét kinyilvánítja, kivéve persze a szigorúan szabályozott extrém eseteket, mondjuk mint az alkotmányos rend elleni uszítás, a gyűlöletkeltés vagy a rágalmazás, becsületsértés.

Ez a javaslat viszont éppen azt célozza, hogy a véleményt közzétevők súlyos következményekkel számoljanak, kötelező penitenciákkal bünteti azokat, akik szabadon véleményt nyilvánítanak, illetve véleményt közölnek. A bizottságunkban az a kisebbségi vélemény, hogy ráadásul ez a javaslat sérti a magántulajdon szabadságát, hiszen olyasmit akar kikényszeríteni a jog eszközével, ami beavatkozás a tulajdonosok szuverén döntésébe, a tulajdonviszonyokba.

Az eljárási érvekről néhány szót. Ahogy az előterjesztő képviselője is mondta, egyetlen érdemi mondatból álló javaslatról van szó, amely - ez itt ma még nem hangzott el - bizonyos elemeivel már maga az előterjesztő sem ért egyet, mint azt a bizottsági ülésünkön is elmondta. Tudni kell, hogy éppen a frakciótársai nyújtottak be módosító indítványt ehhez a javaslathoz, mielőtt még egyáltalán a parlament napirendjére került volna. A parlament általános szokásai szerint ilyenkor szokás visszavonni a javaslatot, és újat módosított formában beterjeszteni. Ráadásul nem árt tudni a vita előtt - ez is a vita ellen szól -, illetve a napirendre tűzés előtt, hogy a nyilatkozatokból ebben a pillanatban úgy tűnik, hogy a javaslatnak nincs esélye az elfogadásra.

A Fidesz - ezt éppen az egyik mai újság, kormánypártinak nevezhető újság írja meg - általános vitára ugyan alkalmasnak tartja, de azt jelzi, hogy semmilyen módosított formában nem tudja támogatni ezt a javaslatot. Persze Pokol képviselő úr - az előterjesztő - egy másik mai újságban azt mondja, hogy akkor becsapták őt, ha így járnak el, de ez a kettejük között elintézendő ügy. A kormány álláspontja némileg ellentmondásos, mint ma is hallottuk. A kormány egyelőre nem kívánja velünk megosztani a tartalmi véleményét, bár az ügy már elég régen napirenden van. Eljárási szempontból - mint arra Hack Péter is kitért, és mint a bizottságunkban is elhangzott - nem tartja szerencsésnek a kormány, ahogy a parlamentben szoktak fogalmazni a folyosókon, a jogászok általában nem szeretik, ha a polgári törvénykönyvhöz kapkodnak a képviselők.

A kormánypárti képviselők azzal érvelnek, hogy a probléma exponálása a fontos. Ez egy merőben új szempont, tisztelt képviselőtársaim. Ha ezentúl az lesz a mérce, hogy ha fontos kérdésről van szó, akkor akármilyen lehetetlen formában kerül elénk az előterjesztés, beszéljünk róla, akkor világmegváltó ötletekről fogunk itt beszélni minden következmény nélkül.

A parlament a tegnapi napon szavazta le a napirendre tűzésről, mondjuk, az egészségügyi intézmények adósságrendezését. Nem hiszem, hogy van olyan ember, aki azt mondja, hogy ez nem fontos kérdés. Általában nyilván nem ez a mérce, és általában nyilván nem az a mérce a parlamentben, hogy mi a fontos, mi a nem fontos. A kulturális bizottságban is természetesen felmerült az, hogy ez a javaslat nem tesz különbséget az írott és az elektronikus sajtó között. Az elektronikus sajtóra egy kétharmados törvény vonatkozik, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Úgy véljük tehát - összefoglalva -, hogy felesleges időtöltés a parlament legsűrűbb munkarendjében ezt napirendre tűzni, mert a képviselő úr a célját, amiről majd a részletes vitában lesz szó, akkor sem tudja elérni, ha elfogadják, akkor sem tudja elérni, ha nem fogadják el. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Mivel a törvényjavaslat - mint majd részletesebben kifejtjük - végrehajthatatlan, úgy véljük, hogy a jog lejáratásához vezet, ugyanakkor már maga a javaslat is károkat okoz, hiszen feleslegesen mérgezi az amúgy sem békés politikai légkört.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)