Felszólalás adatai

FARKAS SÁNDOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A jelen lévő képviselőtársaim bizonyára egyetértenek velem abban, hogy a parlament munkájában minden nap és minden törvény rendkívül fontos. Az Országgyűlés mai feladata azonban kiemelkedő jelentőségű, napirendre kerültek ugyanis a kormány által tervezett agrár- és birtokpolitika megvalósítását célzó törvényjavaslatok. Ezek a törvényjavaslatok messze túlmutatnak mindenféle választási cikluson, nagymértékben meghatározzák a huszonegyedik század agrárvilágát, birtokpolitikai elképzeléseit és a mezőgazdaság jövőjét. Ebben a körben sor kerül a nemzeti földalapról szóló új törvények tervezetének, továbbá két hatályban lévő törvény, nevezetesen a termőföldről szóló '94. évi LV. törvény, valamint a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló '93. évi II. törvény módosítására vonatkozó javaslataink megtárgyalására. Ilyen fontos kérdéseknél a napirend jelentősége indokolná azoknak a képviselőknek a jelenlétét is, akik jelen pillanatban természetesen nincsenek a teremben.

A három törvényjavaslat lényegét és céljait tekintve szoros kapcsolatban áll egymással a termőföld tulajdonjogának megszerzése és használatára vonatkozó szigorú szabályok bevezetése, továbbá a birtokszerkezet javítása, a helyben lakó magyarországi természetes személyek földszerzésének elősegítése, a működőképes családi gazdaságok kialakulásának minden jogszerű eszközzel történő előmozdítása érdekében.

Visszatekintve az eddigiekre, bizonyos vagyok abban, hogy a jelenlévők nagy része nemcsak tanúja volt a rendszerváltozást követően lezajlott privatizációs folyamatoknak, hanem egyet is értett azokkal, mivel a nyugat-európai életkörülmények eléréséhez és az Európai Unióhoz való csatlakozáshoz csak ez az út fogadható el. Nem vitatható, hogy a termőföldet érintő kárpótlási és részarány-földkiadási folyamatok jó ügyet, a működőképes családi gazdaságok feltételeinek megerősítését célozták.

Ha csak a termőföldet érintő magánosítási eljárások mennyiségi adatait nézzük, elégedettek lehetnénk, mert több mint 5 millió hektár nagyságú termőföld került magántulajdonba; földtulajdonhoz jutott vagy visszakaphatta korábbi termőföldtulajdonát 2,5 millió magánszemély. Ha azonban a birtokszerkezet alakulását vagy a magántulajdonba került földön kialakult családi gazdaságok számát nézzük, azok mindenképpen segítő intézkedések megtételét kívánják.

Nem látom értelmét annak, hogy a rendszerváltás eddigi tizenkét évére visszatekintve most azt vizsgáljuk, hogy az egyes kormányokat és pártokat a kialakult helyzet miatt milyen felelősség terhelheti.

(10.40)

Az azonban ténykérdés, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt által vezetett polgári kormányzat, jól érzékelve a kialakult helyzetből származó problémákat, az 1998-ban közzétett kormányprogramjában több irányú, széles körű intézkedéseket hirdetett meg a magyar mezőgazdaság, a vidék fejlesztése és a vidéken élők életkörülményeinek javítása érdekében.

A kormányprogram az agrárcélok megvalósításának egyik legfontosabb eszközeként nevesítette a nemzeti földalapot, és igényként fogalmazta meg annak létrehozását. Önök előtt valószínűleg jól ismert, hogy a nemzeti földalapról szóló T/5262. számú törvényjavaslat benyújtását több, felső szintű politikai és szakmai egyeztetés előzte meg. Egy ilyen jelentőségű, a magyar földbirtokszerkezet hosszú távú alakítását meghatározó és igen sok család életkörülményeit befolyásoló törvénynél ez nem hiba, nem mulasztás, annál inkább erény. Nemcsak az intézkedések, hanem az intézkedők felelőssége is hatalmas e területen.

Miniszter úr a nemzeti földalapról szóló törvényjavaslat kapcsán tartott expozéjában a földalap céljait, eszközeit elsősorban a kormány agrárpolitikai szempontjából ismertette. A Fidesz-Magyar Polgári Párt agrármunkacsoportjának vezetőjeként - a törvényjavaslat néhány fontos kérdésével összefüggésben - inkább arról beszélnék, hogy a földalap képes-e elérni azokat a hatásokat, amelyek létrehozatalát szükségessé tették.

Először arra kell választ találni, hogy valóban indokoltak-e azok a főbb célkitűzések, amelyek megvalósítását a földalap maga elé tűzte. Szükségszerű-e a privatizáció során kialakult jövedelmező, mezőgazdasági hasznosításra alkalmatlan birtokszerkezet gyors javítása a kisebb, illetve későbbi birtokrendezési feltételek megteremtésére kiterjedően? Igénylik-e az állam fokozottabb szerepvállalását a földárak, a földbérleti díjak alakulásában? Indokolt-e lehetőséget biztosítani földfelajánlás elfogadására vagy a föld megvásárlására azoktól, akik nem tudnak vagy nem akarnak földjükön gazdálkodni?

Segíteni kell-e a vidéken élő vagy ott megtelepedni szándékozó, mezőgazdasági szakképzettséggel rendelkező, fiatal agrárvállalkozókat abban, hogy földhöz jussanak, akár bérlet, akár kedvező feltételekkel való földvásárlás formájában? Segíteni kell-e olyan speciális igények kielégítését, mint például a szociális földprogram működtetéséhez szükséges földek biztosítása?

Gondoskodni kell-e hasznosítatlan földekről, meg kell-e védeni az értékes, egyedi növénykultúránkat? Meg kell-e adni minden segítséget a működőképes családi mezőgazdasági vállalkozások kialakításához, illetve támogatni kell-e a kialakult gazdaságok működését azok fennmaradása érdekében?

A teljesség igénye nélküli felsorolás valamennyi kérdésére csakis határozott igen lehet a válasz. Úgy is gondolom, hogy az előbbi célok megoldásának szükségességében, illetve az állam ezekkel kapcsolatos fokozott felelősségében és szerepvállalásában mindannyiunknak egyet kell értenünk, függetlenül attól, hogy melyik párt eszméivel azonosultunk és az ülésterem melyik oldalán ülünk.

Ha a célokban - amelyeket megítélésem szerint elfogadhatunk birtokpolitikai elveknek is - egyetértünk, egyet kell értenünk az ezek eléréséhez megfelelő eszközök biztosításának szükségességében is. Ez az eszköz pedig nem más, mint az állam tulajdonában lévő termőföld.

A törvénytervezetből látható, hogy a nemzeti földalap földvagyonának döntő részét - leszámítva az állami erdőgazdaságok területeit és a természetvédelmi területeket - azok az állami tulajdonú termőföldek fogják képezni, amelyek a törvény erejénél fogva kerülnek a nemzeti földalapba. Mivel ezek a földek továbbra is a kincstári vagyon részét képezik, ezért a magyar államot vagyonvesztés nem éri.

A törvényjavaslat ezenfelül elővásárlási lehetőséget is biztosít az állam, illetve a nemzeti földalap számára, amely a földvagyon további bővítését eredményezi. Kivételt képeznek a volt zártkerti ingatlanok, amelyekre a földalap elővásárlási joga nem terjed ki, és az ilyen föld felajánlását sem lehet elfogadni. Ezt egyértelműen szakmai szempontok indokolják: az ilyen földek általában gyenge termőképességűek és kisebb területűek, a legtöbb helyen üdülési célokat is szolgálnak. Ezért ezek a földek a családi gazdaságok kialakítása szempontjából nem jelentősek, racionális mezőgazdasági hasznosításuk pedig szinte megoldhatatlan. Ezek befogadása és az ezekkel való foglalkozás tehát indokolatlan.

A nemzeti földalap elsődlegesen a családi gazdaságok kialakításának elősegítésére irányuló hatását pedig csak akkor tudja megvalósítani, ha a tulajdonosi jogosítványokat a kormány mezőgazdaságért felelős tagja, azaz a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter gyakorolja. Hogy az agráriumot minden szempontból kedvezően érintő intézkedéseket megtehesse, rendelkeznie kell ezen jogkörrel. A nemzeti földalapról szóló törvény ezeket az eszközöket és a hatáskört biztosítja, az alapfeltételek tehát adottak.

A törvényjavaslat értelmében a nemzeti földalap vagyonkezelését erre a célra létrehozott közhasznú társaság látja el, a helyben adódó feladatokat pedig a megyei FVM-hivatalok és a földhivatalok szervezett egysége végzi. Nincs szó tehát egy nagy létszámú, új szervezet létrehozataláról, ami nemcsak az állami pénzeszközökkel való takarékoskodást, hanem a kellő szakértelmet is biztosítja. Ismerve azonban a két hivatali apparátus munkaterheit, fontosnak tartom az említett szervezetek létszámának indokolt megerősítését és informatikai feltételeinek javítását.

A törvényjavaslat megtárgyalása során a mezőgazdasági bizottság ülésén - mivel természetesen ennek tagja vagyok - az ellenzéki képviselők két oldalról is támadták a nemzeti földalap általi földvásárlások során alkalmazott árképzést. Az elhangzottak szerint gond, hogy a földalap a termőföld forgalmi árának pozitív befolyásolása és a földvagyon bővítése érdekében a piaci árnál magasabban vásárol földet, mert az a költségvetési pénzek indokolatlan elherdálását eredményezheti. Ezért ez megmagyarázhatatlan és elfogadhatatlan.

Ugyanakkor az is elfogadhatatlan, hogy a földalap földvásárlásainál a helyi önkormányzat által kiállított adó- és értékbizonyítvány legyen mérvadó, mert ez általában a tényleges ár alatti értéket képviseli. Ha tehát a földalap a vásárlásoknál azt veszi figyelembe, a tényleges ár alatt vásárol csak termőföldet.

Mi legyen hát a megoldás? - tehetjük fel a kérdést. Véleményem szerint nem szabad megkérdőjelezni az önkormányzatok hozzáértését és az adatok helyességét. Többek között azért sem, mert nincsen egyszerűbben és gyorsabban alkalmazható módszer. Az aranykorona-értékre épülő földár ugyanis erre nem minden esetben alkalmas, mivel az országban, de még egyes régiókban is igen nagyok az eltérések; ezenfelül a törvényben előírt szorzószám inflációnak megfelelő évenkénti korrekciója is szükséges lehet.

A törvényjavaslatból látható, hogy a termőföldek csak ideiglenesen kerülnek a nemzeti földalap vagyonkezelésébe, a földkészlet tehát állandóan változik. Pozitív hatásait ezen az úton fejti ki, a földek kedvező áron történő felvásárlásával megoldja az attól szabadulni kívánók gondjait, egyben a földpiacra, a földárakra is kedvező hatást gyakorol. Ezt követően pedig a földeket eladja vagy haszonbérbe adja az arra legjobban rászorulók számára.

A mezőgazdasági bizottságban - és tudomásom szerint más bizottságokban is - felvetették a birtokpolitikai elvek hiányát. Tagadhatatlan, hogy ennek részletes szabályait ez a törvényjavaslat nem tartalmazza. Azonban az értékesítés, a haszonbérbe, használatba adás kérdésében iránymutatást adnak a földvagyon rendeltetésével kapcsolatban, a törvényjavaslat 2. §-ában kifejtett szempontok szerint.

Lényegében ezek a szempontok és célok azonosak a kormány agrárpolitikájával és agrárprogramjával. Egészen egyszerűen arról van szó, hogy a nemzeti földalap elsősorban az állami, valamint az elővásárlási joga biztosításával felvásárolt termőföldek felhasználásával, újraelosztásával kedvező helyzetbe kívánja hozni a vidéken lakó, megfelelő szakképzettséggel rendelkező, a föld megműveléséhez kedvet érző, abból megélni kívánó magánszemélyeket.

Nem szabad hagyni, hogy a globalizációs folyamatok a termőföldre és a birtokszerkezetre is kiterjedjenek. A földalap tevékenysége éppen a túlzott birtokkoncentráció ellensúlyozására is irányul. Nem azt a folyamatot akarja támogatni, amelyben a máris nagy mezőgazdasági területekkel, jó pénzügyi feltételekkel, tehát potenciális földvásárlási esélyekkel rendelkező vállalkozás további területeket szerez meg, mert ez a birtokszerkezet jó ugyan az adott gazdaság tulajdonosának, de rossz a vidéken élőknek, mert legföljebb idénymunkások lehetnek e földterületeken.

(10.50)

A jövő útja a kisebb területekkel rendelkező, de egy család eltartását biztosító, a vidék polgárosodását is elősegítő, működőképes családi gazdaságoké lehet. Az állami tulajdonú termőföldek újraelosztása ezt a célt szorgalmazza és célozza meg, természetesen a már kialakult gazdaságok tönkretétele nélkül.

Eddigi tapasztalataim szerint a legtöbb támadás a nemzeti földalapot éppen ennek kapcsán érte, ellenzéki képviselők kedvenc kifogása volt az, hogy a földalap létrehozatalának nem más a célja, mint a Fideszhez közeli körök földhöz jutásának szándéka. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Így igaz!) Hogy egy ilyen fontos kérdésben megelőzzem néhány ellenzéki képviselőtársam indulatos felszólalását, amelyre már reagáltak is, nem teszem fel azt a kérdést, hogy ha vagyonról és gyarapodásról van szó, egyes pártok képviselői miért asszociálnak azonnal visszaélésre vagy netalántán klientúrára. (Bauer Tamás: Mert már három és fél éve ezt látják!) Fogadjuk el, tisztelt képviselőtársaim, rossz az, aki rosszra gondol. Mert ez a szócsata sehová sem vezetne. (Bauer Tamás közbeszól.)

A földalap a termőföldről szóló törvényben meghatározott sorrendben tehát elsősorban a helyben lakó családi gazdálkodó számára fogja a földet vételre felajánlani. A kormány nemcsak vállalhatja, hanem kiemelkedő eredménynek fogja tartani azt, hogy a vidéken élő, a mezőgazdaságért és a saját életkörülményeiért tenni kész fiatal agrárvállalkozókat sajátjuknak, a maguk körének fogja tekinteni. Megjegyzésként még annyit tennék ehhez hozzá, hogy ez a bizonyos sokat kifogásolt elővásárlási jog csak egyenlő feltételek megléte esetén, tehát például azonos földárak mellett jelent előnyt, tehát nem konkrét vételi jogot jelent, aminek következtében csak és csakis a nemzeti földalap vehet termőföldet.

Tisztelt Országgyűlés! Nem látom valós veszélyét annak sem, hogy a nemzeti földalap, eltérően a haszonbérlet általános idejétől, legfeljebb ötven évre adhatja a földet haszonbérbe. Az ezt kifogásolók bizonyára átsiklottak legfeljebb a szón, ez sem jelent ugyanis kötelezően ötven évet. Megítélésem szerint az átlagosnál hosszabb idő törvényi biztosítása egyrészt biztosítékot jelent a bérbe vevőnek, hogy a bérelt földdel valóban hosszabb időben számolhat, tehát arról tulajdonosként kell hogy gondoskodjon. Ültetvényt telepíthet, beruházhat, és megtérülnek azok a termőképességet fokozó ráfordítások, amelyeket befektetett. Másrészt, az is valószínűsíthető, hogy a földalapba vélhetően rosszabb földek is kerülnek. Ezek bérbeadása és hasznosítása e kötelezettség teljesítésének vállalásával rövid bérleti idővel valószínűleg nem lehetséges.

A törvénycsomag másik fontos eleme a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosítására vonatkozó javaslatokat foglalja magába. Köztudott, hogy a törvény hatálybalépése óta számos korlátozást tartalmaz a termőföld tulajdonjogának megszerzésével összefüggésben. Ennek két leghatározottabb része az, amely a külföldi természetes, továbbá a belföldi és külföldi jogi személyek termőföldszerzését megtiltja. El kell ismerni, hogy minden erőfeszítés ellenére kialakultak olyan kiskapuk, elsősorban a külföldiek részéről, amelyek a földszerzési korlátozások kijátszását eredményezték. Ezek, valamint a további szerződések elleni intézkedések hatékonyabbá tétele, továbbá a nemzeti földalap működésének elősegítése és a családi gazdaságok kialakulása feltételeinek megteremtése tette szükségessé és időszerűvé a termőföldről szóló törvénytervezet módosítását.

Az általános vita keretében a törvényjavaslatnak csak néhány részével kívánok foglalkozni. A T/5263. számú törvényjavaslat első részében néhány, a törvény alkalmazása szempontjából fontos fogalom meghatározását pontosítja és egészíti ki. Ezek keretében a termőföld és a tanya fogalmának újraszabályozására is sor került. Mindkettő azért fontos, mert a termőföldszerzési korlátozások betartása és betartatása szempontjából rendkívül indokolt az előzőek szabatos meghatározása. Ebben a körben különösen azért érdemelt kiemelt figyelmet a tanya meghatározása, mert annak tulajdonjogát külföldiek is természetesen megszerezhetik. Éppen emiatt az abban meghatározott területi mérték megemelése nem indokolt.

A fogalommeghatározások körében helyt kapott a családi gazdaság és a családi gazdálkodó meghatározása is. Tekintettel arra, hogy itt teljesen új fogalomkör bevezetéséről van szó, lehetséges, hogy ezzel összefüggésben több kiegészítő javaslat benyújtására kerül majd sor, esetleg a fogalmi meghatározások egyéb részleteit illetően is, gondolok itt akár a helyben lakás problémakörére. A jobbító szándékú javaslataikat az előterjesztők természetesen komolyan fogják venni, és megfelelő módon egyeztetni fognak.

A törvényjavaslat bizottsági tárgyalása során ízekre szedtük a termőföldre vonatkozó elővásárlási jog alakulását. Azt el kell ismerni, hogy a bevezetni tervezett szabályozás nem követhető egyszerűen nyomon, a legfontosabb rendelkezés mégis az, hogy a termőföld és a tanya tulajdonjogának megszerzésénél egyértelműen a családi gazdálkodót vagy a gazdálkodó család tagját illeti meg első helyen az elővásárlási jog. A rangsorban jó helyen állnak a helyben lakók, őket követi a nemzeti földalap, majd a haszonbérlő, a feles bérlő és a részes művelő is. Amit az előzőekben az állami vagyon kiárusításával összefüggésben elmondtam, az ilyen jogon keletkező elővásárlási jog csak a hetedik a sorrendben. Így ezt csak mint lehetőséget lehet értékelni, és nem jelenti azt, hogy a nemzeti földalap minden jogügyletét meghiúsíthatja.

Ehhez kapcsolódva, a törvényjavaslat termőföldre és tanyára is elő-haszonbérleti jog bevezetését tartalmazza. Az aggódók figyelmébe ajánlom, hogy itt is ugyanazok a szabályok érvényesülnek, mint az elővásárlási jognál, a családi gazdálkodó, a gazdálkodó család tagjai az elő-haszonbérleti jog első helyi kedvezményezettjei, a nemzeti földalap csak az ötödik a sorrendben. A jelenlegi rendelkezések szerint eltérő nagyságú termőföldet bérelhet természetes és jogi személy. A törvényjavaslat ezt is egységesen kívánja, amikor 2500 hektárban, illetve 50 ezer aranykoronában határozza meg a haszonbérelhető terület mértékét.

Változást tartalmaz a javaslat a földhasználati nyilvántartás vonatkozásában is, és számos egyéb területen is. A kormány intézkedéseiben eddig is nyomon követhető volt az az erőfeszítés, amely a termőföld tulajdonjogának megszerzésére vonatkozó szigorú korlátozások fenntartására irányultak. Az Európai Unióhoz történő csatlakozással összefüggésben azt látni kell, hogy a csatlakozást követően minden erőfeszítés ellenére sem tartható fenn hosszú ideig a jelenlegi szigorú szabályozás. A tőke szabad áramlása kapcsán tartott tárgyalások eredményeként azonban a csatlakozás időpontjában nem nyílik meg a földszerzés lehetősége a külföldiek számára. A törvényjavaslat értelmében erről külön törvényt kell majd alkotni, ennek a lehetőségét, nevezetesen, hogy akkor még bizonyos korlátozásokra esetleg lehetőségük lesz, komoly eredménynek kell majd tekintenünk.

A törvénycsomag harmadik részét a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosítására irányuló törvényjavaslat képezi. Az előzőekben már érintettem a földprivatizációs eljárások során kialakult kedvezőtlen birtokszerkezet javításának szükségességét; látható, hogy ennek az egyik részletkérdésére, a közös tulajdon megszüntetése elősegítésének rendezésére irányul a törvényjavaslat a részarány-földkiadás területét érintően, mivel a kárpótlási eljárások keretében lényegében a jogosultak legnagyobb része önálló ingatlanként kapta meg a földjét.

A közös tulajdon megszüntetésével kapcsolatban a törvényjavaslat bizottsági tárgyalása során a nemzeti földalap-földvásárláshoz hasonló problémákkal szembesültünk. Akkor az volt a gond, hogy a földalap drágán vásárol, illetve, hogy olcsón. A közös tulajdon kérdésében is megoszlottak a vélemények; részben feltétlenül szükséges a folyamat elősegítése, viszont elkerülendő a birtokok további aprózódása. Lehet olyan törvényjavaslat, amely a kettőt egyszerre hajtja végre? A jelenlegi tervezet abból a helyzetből indul ki, amelyet a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló rendeletek, illetve azok módosításai idéztek elő.

(11.00)

Ettől az időtől kezdődően megszűnt a részarány-földtulajdonok önálló ingatlanként való kiadása, arra csak közös tulajdonként kerülhetett sor.

A kormány 1999-ben már kísérletet tett a közös tulajdon megszüntetésének egyszerűsítésére, ez azonban nem volt elég hatékony. Az előttünk lévő javaslat szerint még a kiadatlan aranykorona-értékkel rendelkező részarány-földtulajdonos kérheti a földjének önálló ingatlanként való kiadását, erről - sorsolást követően - a földművelésügyi hivatalok rendelkeznek majd. Ezenfelül lehetőség van azonban a már létrejött közös tulajdonok megszüntetésére is a földhivatalnál benyújtható kérelmek alapján. Ismerve a megosztással kapcsolatos, jogosultakat terhelő költségeket, a jogi lehetőség biztosítása mellett nagyon fontos, hogy a költségek a törvényben előírt határidőben benyújtott kérelmek esetén a magyar államot terheljék.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénymódosítási javaslat lényegi kérdésének tartom azt a napi gyakorlatban sokszor gondot okozó problémát, hogy a szövetkezetek a maradványföldeket nem hajlandóak a tagjaik és az alkalmazottaik tulajdonába adni, annak ellenére, hogy erre törvény kötelezi őket. Ha erre a most előírt határidőre sem kerül sor, a föld a magyar állam tulajdonába és a nemzeti földalapba kerül, a jogosult pedig pénzbeli vagy földben kiadandó kártalanításra tarthat igényt.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt mindhárom törvényjavaslatot időszerűnek és a kormány céljainak megvalósításában hatékony eszköznek tartja, ezért azokat támogatja. Kérem valamennyi képviselőtársamat, hogy a törvényjavaslatokkal kapcsolatos javító szándékú észrevételeit, módosítási javaslatait tegye meg, annak érdekében, hogy a megalkotandó törvények elérjék és kifejthessék a családi gazdaságok és a magyar agrárium általános fejlesztésére irányuló hatásukat.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)