Felszólalás adatai

DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A mérésüggyel kapcsolatban a '91. évi XLV. mérési törvény 1. §-ának módosítását az előterjesztő azzal indokolja, hogy a törvény sűrű változtatásának elkerülése érdekében indokolt a törvényes mértékegységek alacsonyabb szintű jogszabályba, jelen esetben kormányrendeletbe való áttelepítése.

Ezzel kapcsolatban két gondolatot szeretnék megemlíteni. A jelenlegi hatályos törvény 1. melléklete, vagyis a törvényes mértékegységek az elmúlt évtizedben mindössze egyetlen alkalommal, 1991-ben, tehát pontosan tíz évvel ezelőtt került helyesbítésre. Én ezt nem tartom olyan sűrűnek, hogy emiatt alacsonyabb szintű jogszabályban kelljen ezt szabályozni. Azt hiszem, nemcsak számomra tűnik természetesnek, hogy ha törvényes mértékegységekről beszélünk, akkor ezt törvénynek kell rendezni, nem pedig alacsonyabb rendű jogszabálynak.

Nekem meggyőződésem, nem kerülhető el időnként, hogy a parlament alapvetően fontos, akár műszaki-gazdasági kérdésekben is állást foglaljon. A közelmúltban egy bizottsági ülésen az Európai Parlamentben részt véve éppen a mértékegységek nagy vitája folyt. Tehát egyáltalán nem tartom különlegesnek, sőt szükségesnek tartom, hogy ne a kormány hozzon bizonyos fontos kérdésekben határozatot, hanem a parlament is tárgyalja meg és fogadja el.

Ami a szabványügyi kérdéseket illeti, itt több olyan problémát látunk, amelyekkel kapcsolatban módosító indítványokat is benyújtottunk. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk folyamatában valóban még számos feladatot kell teljesíteni. Az előfeltételek sorában fontos helyet foglal el - mint ahogy államtitkár úr is említette - a nemzeti szabványügyi szervezet által a CEN, illetve a CENELEC teljes jogú tagságának elnyerése.

A Magyar Szabványügyi Testület az elmúlt időszakban az ezzel kapcsolatos követelmények döntő hányadának már eleget tett. A szabványok kötelező alkalmazása esetenkénti elrendelhetőségének megszüntetésével, a nemzeti szabványokról szóló '95. évi XXVIII. törvény megfelelő módosításával valóban további lépést tehetünk a teljes jogú tagság megszerzése útján.

Az 5126. számú törvényjavaslat benyújtása tehát teljes mértékben indokoltnak tekinthető. A szöveg áttekintésekor azonban több részletnél is óhatatlanul felmerül a kérdés a változtatási törekvés megalapozottságát, célszerűségét illetően.

Milyen problémákról van szó? A fő gondnak azt érzem, hogy a módosítások egy része egyértelmű kihátrálási szándékot jelez az eddig természetesnek tekintett, az alkalmazók és a fogyasztók védelme, például a minőségvédelem - vagyis túlzás nélkül, a társadalom egésze számára biztosítékot jelentő követelmények - alól. Így például az előterjesztő a nemzeti szabványosítás céljainak sorából azt kívánja törölni, hogy a szabványosítással elő kell segíteni a minőség védelmét.

(22.30)

Szeretném megkérdezni: az a változás, hogy a jövőben a nemzeti szabványok alkalmazása minden esetben önkéntes lesz, miért zárja ki elfogadásuk és használatuk során a minőségre vonatkozó biztosítékot? Akkor a fogyasztó szempontjából mi haszna van a szabványnak? Milyen garanciája van arra, hogy a szabvány szerinti termék, szolgáltatás végül is jó termék, megfelelő minőségű szolgáltatás?

Az már külön kérdés, hogy az ilyen céljában minőségi követelményeket nem tartalmazó szabvány vajon miként teljesíti a törvény 1. § g) pontjában foglaltakat, nevezetesen a hazai termékek és szolgáltatások nemzetközi elismertetését.

Ugyancsak jó lenne tudni, hogy a törvény 5. § (6) bekezdésének hatályon kívül helyezése után mi szavatolja, hogy az említett szabványok kötelezően magyar nyelvűek legyenek. Netalántán úgy gondolja az előterjesztő, hogy anyagi megfontolásokból minden szabvány közzétehető úgynevezett jóváhagyó közleménnyel, azaz idegen nyelven? Ezután pedig minden érintett haladéktalanul tanulja meg felső fokon az adott nyelvet? És mi lesz különösen a gyakori jogviták esetén a bíróság előtt? Ez már többször felmerült, tavaly is szóvá tettem ezt. Ilyenkor a hatályos törvény értelmében kötelező, tehát nem opció, nem lehetőség, ilyenkor kötelező a magyar nyelv használata. Ezt megítélésem szerint semmiképpen nem lehet semmibe venni.

Jelenleg a Magyar Szabványügyi Testület feladatai közé tartozik az európai, illetve nemzetközi szervezete által kibocsátott szabványok nemzeti szabványként való közzététele is. Az előttünk fekvő törvényjavaslat értelmében a jövőben ez a kötelezettség csak az európai szabványokra terjedne ki, s az igen fontos nemzetközi - például az ISO - szabványok kiadásának sorsa egyszerűen ködbe vész. Egyidejűleg viszont az e szabványokkal összefüggő minden egyéb tevékenységet, ideértve a magyar igények érvényesítését a nemzetközi szabványosítási munkában, a közzététel módját - ilyenkor csak nemzeti szabványként jelenhetnek meg -, az alkalmazkodást a nemzetközi szabványosítás rendjéhez, a részvételt és képviseletet a nemzetközi szabványügyi szervezetekben és sorolhatnám tovább. Ezeket az előterjesztő továbbra is hatályban kívánja tartani, egyidejűleg új követelményként tervezi beiktatni a nemzetközi és az európai szabványügyi szervezetek előírásainak betartását.

Ezt az ellentmondást megítélésem szerint feltétlenül fel kell oldani, mégpedig lehetőség szerint az eredeti állapot fenntartásával. Ezekkel a problémákkal, amelyek megítélésem szerint nagyon lényeges kérdések, mindenképpen foglalkozni kell. Erre vonatkozó módosító indítványainkat a megfelelő precizitással előterjesztettük, és kérjük ezeknek az elfogadását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)