Felszólalás adatai

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Széchenyi István születésének 210. évfordulóját 2001. szeptember 21-én ünnepeltük. Hét évvel ezelőtt kezdeményeztem, hogy a legnagyobb magyar bécsi szülőházát parlamenti delegáció keresse fel, és tisztelegjen Széchenyi szép cselekedetei, tettei előtt. 2001. szeptember 21-én is megemlékeztünk a herrengassei szülőháznál Széchenyi életművéről.

"Úgy lesz az emberiség bármi kis népe is erős, nagy és halhatatlan, ha az értelem szózatját követi." - írja Széchenyi a Kelet népében. Mi is cselekedjünk így! Különösen fontos ez most, amikor "Magyarország pillanatai igen drágák" - szól erről az Adó és két garas című munkájában. Ebben a drága pillanatban reformokra van szükség, "akkor kellene magunkat reformálnunk, míg az idő még a miénk, s kezünkben a hatalom, s ekképp jelölnénk a változások útkövét". Azonban azt is látni kell, hogy minden változás csak egy idő után lehet hasznos. "Minden krízis akármily élesztő legyen is, következése eleinte egy kis elcsüggedést okoz. A magas hegyre is ritkán lehet felmenni anélkül, hogy ne kellessen némelykor völgynek is ereszkedni." - írja Széchenyi a Lovakrul című művében.

A reformok megvalósításához körültekintő, minden körülményt mérlegelő, megfontolt magatartásra van szükség, olyanra, ami a legnagyobb magyar is jellemezte. "Mélyen átgondoltam minden körülményt, minden lehetséges akadályt mérlegeltem és így számításba véve: vagy elhárítottam, vagy legyőztem, s nem feledkeztem meg semmiről, amire a siker érdekében szükség volt." - fogalmaz Széchenyi Intelmek Béla fiához című művében, amikor sikereiről nyilatkozik.

Széchenyi azonban sokszor hangsúlyozta, hogy mindennek a közjót kell szolgálni. Ennek kapcsán a Hitel című könyvében azt tanácsolja, hogy "Hazánkban mindenkinek vagy legalább a lehető legnagyobb résznek gyomra, feje, és erszénye ne legyen üres." Ehhez összefogásra van szükség. "Fogjunk végre őszintén kezet, s ne mindig csak néhányan, hanem valahára többen." - fogalmaz a legnagyobb magyar Néhány szó a lóverseny körül című munkájában.

"Összefogással hozzunk létre életrevaló egyesületeket." - írja Széchenyi. "Egy magányos ember semmi, s csak az egyesületnek van hosszú élete, s igazi súlya." Ez a gondolat különösképpen időszerű most, amikor a mezőgazdaság felvirágzása érdekében fáradozunk. "Egyesülések által minden gyarapodhatik." - írja Naplójában 1825. augusztus 23-án. "Szinte ezer év kellett, hogy a magyar végre átlássa, miképp egyes ember fölötte gyenge, s csak a sokban van az erő." - fogalmazza meg gondolatát a legnagyobb magyar Néhány szó a lóverseny körül című könyvében.

A sokaságot az értelem szózata irányítsa. Az értelem virágzásához és hasznosulásához szabadságra van szükség. A szabadság feltételezi a jó politikát. Széchenyi István 1843-ban Gyanúsítás című hírlapi cikkében erről így ír: "A politika fő feladata: lehető legnagyobb és legkiterjedtebb szabadságot teremteni anarchia nélkül, s viszont mindenben a lehető legszigorúbb rendet hozni, anélkül, hogy abbul zsarnokság váljék."

Teremtsük meg mi is valamennyi magyar, így az értelmiség számára is a legnagyobb szabadságot, így jobban cseng az értelem szózata. Széchenyi Istvánnal együtt valljuk, hogy a nemzet igazi hatalma a tudományos emberfők mennyisége.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)