Felszólalás adatai

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Egy nagyon régi adósságának, közel tízéves adósságának fog most remélhetőleg belátható időn belül eleget tenni az Országgyűlés. Az önkormányzati törvényben rögzített felhatalmazás és felhívás alapján az önkormányzati képviselők jogállásával kapcsolatban végre törvényt fogunk alkotni.

Ez nem az első kísérlet ebben az ügyben. Néhány évvel ezelőtt született már egy törvényjavaslat, tartalmában, alapelveiben részben hasonló megfontolásból és tartalommal, amit még Kuncze Gábor belügyminiszter úr terjesztett elő; akkor nem maradt idő arra, hogy az Országgyűlés ezt megtárgyalja. Majd ennek a ciklusnak az elején Bauer Tamás képviselőtársammal úgy gondoltuk, nem szabad késlekedni ezzel a törvényjavaslattal, és mi magunk is előterjesztettük. Akkor azt az ígéretet kaptuk, éppen az államtitkár úrtól, ha jól emlékszem, hogy belátható időn belül az Országgyűlés elé hozza a kormányzat ezt a törvényjavaslatot. Bizony nagy szükség van rá és nagyon fontos, hogy ezt a javaslatot elfogadjuk.

Több jelentős módosítással, de kijelenthetem, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége alapvetően egyetért mind a szándékkal, mind pedig részben a törvényjavaslat konkrét tartalmával is, de később majd én is és a hozzászólók többen is ki fogunk térni arra, hogy úgy gondoljuk, bizony több helyen jelentős módosítások lennének rendjén valók.

Mielőtt a saját gondolataimba belekezdenék, kénytelen vagyok röviden kitérni arra a beszédre, amelyet az államtitkár úr tartott ebben az ügyben. Ez ugyan nagyon rövid beszéd volt, amit már megszoktunk - alig nyolc percben foglalta össze a kormányzat gondolatait az egész témával kapcsolatban -, de én nagyon szívesen vettem volna, ha bizonyos kérdésekről jóval részletesebben, az ügy súlyának megfelelően szól az államtitkár úr. De mint mondtam, ehhez nagyjából már hozzászoktunk, viszont van egy alapvető probléma ezzel a beszéddel kapcsolatban.

Kellő tisztelettel azt kell mondanom, államtitkár úr, hogy ha ön a saját gondolatait fogalmazta meg - márpedig gondolom, hogy így volt -, akkor azzal az az alapvető probléma van, hogy meggyőződésem szerint a szemlélet, amiből kiindul a kormányzat, nem helyes. Az önkormányzati képviselők jogállása és az egész kérdéskör alapvetően - a szabályok jelentős részében bármennyire is összeférhetetlenségi szabályokat fogalmaz meg - nem büntető jellegű, nem szankciókat magába foglaló javaslat, hanem egy közjogi intézmény. Olyan közjogi intézmény, amelynek az az elsődleges célja, hogy biztosítsa az önkormányzati képviselők függetlenségét és működésük törvényes, alapvető feltételeit. Ezt azért tartom fontosnak kijelenteni, mert meggyőződésem szerint ez szemléletében is másképpen kell hogy végigvonuljon az egész törvényjavaslaton.

Ha abból indulunk ki, hogy az önkormányzatoknál korrupció van - ami sajnos nagy valószínűséggel sok helyen, eltérő mértékben, de igaz -, akkor nem jó szabályozást alkotunk, mert e törvényjavaslat szemléletének elsődlegesen nem annak kell lennie, hogy ilyen jellegű lehetőségektől megfossza a képviselőt, hanem a megfontolásnak abból kell kiindulnia, hogy az önkormányzati képviselők számára ahhoz, hogy a nagyon felelősségteljes és nagyon nehéz feladatukat megfelelően elláthassák, kellő függetlenséget kell biztosítani; éppen az önkormányzati képviselőket kell hogy védje ez a törvényjavaslat, nem pedig büntetnie vagy szankcionálnia őket. Szükség van ezekre a tiltó, nem megengedő szabályokra, de meggyőződésem szerint mindenképpen más szemléletből kell kiindulnunk.

Tehát nagyon régi kötelezettségünknek fogunk most eleget tenni. Még egy dolgot meg kell említenem: ha már eddig elhúzódott ez az ügy, és a kormányzat csak a ciklus közepén gondolta a javaslatot előterjeszteni, talán érdemes lett volna - óvatosan fogalmazok - végiggondolni azt, hogy ezzel párhuzamosan nem lett volna-e szükség arra, hogy az önkormányzatiság egész intézményét újragondolja a kormányzat.

(10.10)

Eltelt tíz év azóta, hogy megalkottuk ezt a törvényt, mármint az önkormányzatokról szóló törvényt, alapvetően megfelelően látta el a feladatát, az önkormányzatok megfelelően működnek, de talán érdemes lenne párhuzamosan az ezzel kapcsolatban fölmerült problémákat is megpróbálni kiküszöbölni és esetlegesen más területeken is törvénymódosításokat eszközölni.

A törvényjavaslat nyíltan vállalja azt, hogy a nemkívánatos összefonódásokat szeretné megakadályozni. Ez egyébként természetesen rendben van, és ehhez meggyőződésem szerint két fő úton lehet eljutni.

Az egyik valóban összeférhetetlenségi szabályok megalkotása. Ezen a téren már van tapasztalata az Országgyűlésnek, néhány évvel ezelőtt az országgyűlési képviselőkre vonatkozóan alkottunk a jogállást érintően új szabályokat, így többek között az összeférhetetlenséget is érintő szabályokat. Akkor egy nagyon alapos vitán ment keresztül ez a javaslat, még az Alkotmánybíróságot is megjárta a törvény, és bizony annak az alkotmánybírósági határozatnak az indokolásából és persze magából a vitából meggyőződésem szerint nagyon tanulságos gondolatokat lehet átépíteni, áthozni ebbe a vitába is.

Ahogy figyeltem az eddigi vitát, bizony az látszik kibontakozni, hogy elég komoly nézetkülönbségek fogalmazódtak meg, és nem feltétlenül csak frakciók határa mentén; úgy veszem észre, hogy frakciókon belül is vannak eltérő vélemények. Meg kell hogy mondjam őszintén, ezzel részben mi is vagyunk, részletkérdések tekintetében sok dologban vitatkoztunk és vitatkozunk a mai napig is. Nagyon bízom abban, hogy ez a vita itt a plenáris ülésen és majd a bizottságokban egy olyan konstruktív vita lesz, amely elsődlegesen szakmai és nem feltétlenül politikai érveket fog felsorakoztatni, mert akkor bizonyos, hogy javulhat majd a törvényjavaslat színvonala.

Az összeférhetetlenségi szabályokra most külön nem térnék ki, majd csak egyetlenegy vetületére, de szeretném megjegyezni, hogy az összeférhetetlenség mellett, ahogy az imént is említettem már, lenne egy másik jelentős eszköz is annak megelőzésére, hogy nemkívánatos összefonódások kialakulhassanak: ez pedig a képviselő kizárása egy-egy konkrét, adott ügynek az elintézéséből. Sajnos erre vonatkozóan a törvényjavaslat nem tartalmaz szabályokat igazából. A kizárásra vonatkozóan vannak a különböző szmsz-ekben szabályok, de ez meggyőződésem szerint nem elegendő. Az szmsz-ek - a szervezeti és működési szabályzatok - alkalmazása kapcsán felmerült tapasztalatokat bizony meggyőződésem szerint indokolt lett volna a törvényjavaslatba átplántálni és törvényi szinten szabályozni azt, hogy ha valakinél, mondjuk, ingatlantulajdonával kapcsolatban, vagyoni érdekeltségével, közvetlen hozzátartozójának ugyanilyen érdekeltségeivel kapcsolatban felmerül a kizárás lehetősége, akkor az adott konkrét ügyben milyen módon vegyen vagy ne vegyen részt a képviselő. Ez azért is lenne jó, mert így nem fosztjuk meg az önkormányzati képviselőt a munkájának egészétől, nem válik összeférhetetlenné maga a státusz, csak egy-egy konkrét üggyel kapcsolatban kell kizárni a képviselőt.

Az összeférhetetlenséggel kapcsolatban egy lényeges hiány az, amelyre szeretnénk felhívni a figyelmet, és erre vonatkozóan mi már módosító indítványt is benyújtottunk. Kimarad a törvényjavaslatból az, hogy a felügyelőbizottsági tagságok helyzetével kapcsolatban mi lesz, azaz a felügyelőbizottsági tagságok általában nem tekintendők összeférhetetlen helyzetnek. Ez egy nagyon bonyolult kérdés, nagyon sok mindent föl lehet ezzel kapcsolatban vetni. A legtöbbször az az érv szokott elhangozni, hogy a tulajdonosi érdekek képviselete alapvetően csak így oldható meg. Meggyőződésem, hogy ez az érv nem állja meg a helyét.

Egyrészt nézzük meg, hogy mik a felügyelőbizottságok feladatai! Elsősorban az, hogy felügyeletet gyakoroljanak az adott gazdasági társaság törvényes és megfelelő működése felett. Ehhez elsősorban szakemberekre van szükség. Kimondottan egy olyan területről van szó, ahova szakemberek kellenek, pénzügyi, számviteli, közgazdasági, jogi vagy az adott cég profiljának megfelelő, szakmai tekintetben képzett szakemberek. Ha az önkormányzatok tulajdonában, részben vagy teljes egészében tulajdonában álló gazdasági társaságokról beszélünk, akkor a felügyelőbizottsági tagságok döntő többségét nem ilyen képviselők látják el. Hiszen elsősorban nem ilyen szakemberek alkotják az önkormányzati képviselő-testületeket, és így meggyőződésem szerint ez egy mondvacsinált érv, hogy a tulajdonosi pozíciók felügyelete csak így oldható meg. Ezeket nyugodtan rá lehetne bízni szakemberekre, és az önkormányzat így is tudná, gyakorolná ezen fontos feladatát. A bizottságokban minden további nélkül beszámolhatnának ezek a képviselők.

Az a nagy probléma ezekkel a felügyelőbizottsági tagságokkal, hogy ezek igazából most egy burkolt anyagi támogatást jelentenek a képviselőknek, ez a képviselői tiszteletdíjnak valamilyenfajta kiegészítését is jelenti. Ami még nem lenne feltétlenül probléma, bár szerencsésebb volna, ha magát a képviselői tiszteletdíjat lehetne olyan szintre felhozni, hogy az egyfajta megfelelő egzisztenciát teremthessen esetleg a képviselőknek; de ezzel az az alapvető probléma, hogy ettől a pillanattól kezdve - és minden más hasonló funkcióval kapcsolatban igaz ez - zsarolhatóvá válik a képviselő. És ha zsarolhatóvá válik a képviselő, akkor a függetlensége veszélybe kerül, és megfelelő döntések nem várhatók tőle.

Egy másik fontos terület és amelyre szintén módosító indítványt terjesztettünk elő, az úgynevezett átláthatóság kérdése. Az átláthatóság azért is fontos, mert így mindenki számára világossá lehet tenni, hogy az adott képviselő milyen anyagi és egyéb érdekeltségekkel rendelkezik. Mi a 11. §-hoz terjesztettük elő ezt, és azzal a megfogalmazással, hogy az önkormányzati képviselő évente írásos érdekeltségi nyilatkozatot köteles tenni minden, összeférhetetlenség alá nem eső munkaviszonyáról, munkavégzésére irányuló más jogviszonyáról, önálló vállalkozásáról, gazdasági társaságban, szövetkezetben, közhasznú társaságban fennálló részesedéséről, s a többi, s a többi. Ezeket a nyilatkozatokat az önkormányzati képviselő a polgármesternek nyújtja be, és abba bármely képviselő betekinthet. Ez világossá teszi azt, hogy milyen érdekeltségekkel rendelkezhet az adott képviselő ezekben az ügyekben, és így láthatják mind a képviselőtársak, mind pedig a választópolgárok, hogy mi az, ami elvárható a képviselőtől, és mi az, ami nem. Úgy gondolom, hogy ez megfelelő biztonságot is adhatna. Örülnénk neki, ha esetleg némi módosítással, de a többség tudná támogatni ezt a módosító javaslatunkat.

Végezetül - nagyon sok mindenre természetesen most nem tudok kitérni, és majd a későbbiek során Bauer Tamás és mások is az általános vitában elmondják az SZDSZ álláspontját - néhány szó a hatálybalépéssel kapcsolatban. Régi vita ez is, már a törvényjavaslat megjelenésekor ez egy alapvető kérdés volt, hogy mikor lépjen hatályba a törvényjavaslat. Nem osztom azt a véleményt, hogy itt részben, ha a kihirdetést követően rövid időn belül hatályba lépne, akkor visszamenőleges hatályról lenne szó. Azért merem bátran hangoztatni ezt a véleményt, mert ugyanez a probléma fölmerült az országgyűlési képviselőkre vonatkozó jogállást szabályozó törvényjavaslat hatálybalépésekor, hogy helyes-e a most funkcióban lévő képviselőkre is alkalmazni ezeket a szabályokat. Az Alkotmánybíróság elég egyértelműen kimondta, hogy ebben a tekintetben nem lehet szó visszamenőleges hatályról, ha a kihirdetést követően belátható időn belül hatályba lépne a törvényjavaslat.

Kétségtelen tény, dönthet úgy a többség, hogy majd csak 2002-ben, az újonnan megalakuló önkormányzatok képviselőire vonatkozóan lépjen hatályba a törvény, de ha elfogadjuk azokat a felvetéseket, amelyek szinte mindenkitől, mind az államtitkár úrtól, mind pedig az előttem szóló vezérszónokoktól elhangzott, hogy bizony a korrupció, a nemkívánatos összefonódások, az egyéb problémák meg-megjelennek - hogy óvatosan fogalmazzak - az önkormányzatokban, márpedig ezt tapasztalatból állíthatom, mindannyian tudhatjuk, hogy így van; akkor érdemesnek tartanám megfontolni, hogy kell-e még két és fél évet várni.

Én nem félek attól, hogy itt tömeges új időközi választásokra kell hogy sor kerüljön. Ha valaki komolyan gondolta, hogy a képviselői mandátumát egy fontos megbízatásnak tartja és elkötelezett híve annak, hogy a jogállamiságért ilyen módon is tegyen valamit Magyarországon, akkor azt hiszem, hogy akinek a lelkiismerete diktálja, az úgyis az önkormányzati képviselői mandátumot fogja választani, és nem a gazdasági pozíciót. Ezért úgy gondolom, hogy ezt érdemes lenne megfontolni.

(10.20)

Mindezek mellett nagyon kíváncsian várom a vita további folytatását. És még egyszer szeretném kijelenteni, hogy módosításokkal és új javaslatokkal együtt, de a Szabad Demokraták Szövetsége alapvetően támogatja a törvényjavaslat elfogadását.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)