Felszólalás adatai

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Engedje meg, államtitkár úr, hogy egy pici személyes közléssel hadd kezdjem azt, amit el szeretnék mondani. Mi már régi ismerősök vagyunk, és régen-régen igyekszünk közös platformot kialakítani, talán nem is kevés sikerrel, ami az agráriumot és a magyar vidéket illeti. Ezért talán nem sértődik meg államtitkár úr, sőt a kormány sem, ha most is az igazat és csakis az igazat szeretném elmondani.

Azért kértem ma szót, mert meggyőződésem szerint eljutottunk egy olyan fordulóponthoz a magyar agrárium területén belül, ahol a további halogatásoknak, további olyan lépéseknek, amelyek pótlékokat jelentenek különböző problémákra, már nincs helyük. Csak a napokban került kezembe az a bizonyos stratégia, amelyet ki tudja, miért, hozzánk, kisgazdákhoz meglehetősen későn juttattak el. Egy azonban bizonyos, hogy a stratégia elolvasása után bizonyos reménységek kétségtelenül fölébredtek bennem, ugyanakkor hiányérzeteim is vannak.

Ez a stratégia nagyon jól és helyesen határozza meg azt a helyzetet, és azt kell mondanom, hogy a helyzetértékeléssel teljes mértékben egyetértek, ahová a magyar agrárium eljutott az elmúlt nem 8, nem 10, nem 20, hanem körülbelül 40 év alatt. Eljutott egy olyan pontra, ahol, mint ahogyan már mondtam volt, a fordulópont most rajtunk múlik. A stratégia nagyon sokat jelent. Szükség van arra, hogy egy hosszabb távú lehetőséget lásson mindenki, aki a magyar agráriumból élni akar, akik a magyar agráriumban még jövőt látnak. Államtitkár úr ugyanoda tartozik, ahová én, aki úgy gondolja, hogy a stratégiai kitörési pontok között ott kell legyen a magyar agrárium, mert a magyar vidéknek más nem tud semmi olyan pótlékot adni ehelyett, nem lehet ezt pótolni sem fürdőkkel, sem semmi egyébbel, ami nem a magyar földre támaszkodik.

Ezért azt gondolom, világosan és egyértelműen ki kell mondani, hogy a stratégia mellé, nem holnap, nem holnapután, hanem ma el kell kezdeni azt a programkidolgozást, ami aktuálisan évről évre tartalmazza, mit akarunk, hogyan akarjuk megvalósítani, mi az, amit tenni akarunk, és amit tenni akarunk, milyen eszközökkel akarjuk elérni. A magyar agráriumnak nemcsak azt kell tudni megmondani, hogy milyen birtokszerkezetet akarok, hanem hogy hogyan akarom megvédeni azt a termőföldet, ami a magyar alkotmányban benne van, kultúrától kezdve mindennel összekeverve, de mégiscsak benne van. Tudni fogjuk, hogy kell ezt használni majd az elkövetkezendő időkben.

De ennél több kell. Világos, hogy ennél több kell, olyan helyzet kell, ami azt is megmondja, hogy magyar agrárium jövőjében mit akarunk majd például a szövetkezéssel. Mert a szövetkezés nélkül, ami most kimaradt a magyar alkotmányból, a kis- és középbirtok jövője enyhén szólva is legföljebb ígéret szintjén maradhat meg, de a jövő nincs biztosítva. Azt gondolom, e tekintetben súlyos felelősségünk van, aminek eleget kell tenni. Én nem tartozom azok közé, akik szeretnek visszamutogatni, mert ezzel nagyon sokat nem érünk el. Természetesen a helyzetet értékelni kell, de azért még engem is, azt kell mondanom, egy kicsit felbosszantott az a fajta gőgös megnyilvánulás, amelynek itt 8 éven keresztül voltam szenvedője és tanúja, és amely most osztja - hogy ne mondjam, nem az észt, csak - azokat a javaslatokat, amelyeket meg kellett volna valósítani.

De ezek a javaslatok, amelyek elhangzottak, azért annyiban megszívlelendők, hogy a magyar állattartók felé most olyan gesztusokat kell tenni, amelyek első lépése meggyőződésem szerint megtörtént. De a hitel, ugye, államtitkár úr, ebben egyet kell értenünk, sokat jelenthet bizonyos köröknek, de semmit sem azoknak, akiknek már nincs tőkéjük, és nincsenek tartalékaik, amivel a hitelt igénybe vehetnék. Következésképpen meg kell találnunk azokat az eszközöket és módokat, amelyekkel képesek vagyunk arra, hogy a kicsi, a legkisebb és még mindig hasznos tevékenységet folytató területen is megtaláljuk a támogatás lehetőségét. Ez a szövetkezés. Ezt a szövetkezést, meg kell mondanom, mindenáron és minden módon el kell tudnunk indítani, nélküle nincs a falvakban fejlődés.

És egy utolsó gondolat: tudom, hogy most már nem szintén 8-10-20 éve, hanem azóta, amióta 1990-ben a szövetkezetek fölszámolása megtörtént, a szövetkezésre hivatkozni sokak számára nem jó gondolat. Meg kell értetni az emberekkel, és azt kell mondanom, ezt a kultúrmissziót vállalni kell, hogy az a szövetkezés, amit mi akarunk, más. Az a szövetkezés a tulajdonon alapul. Az a szövetkezés a jövőt jelenti a kicsiknek és a nagyobbaknak.

(8.10)

Még egy dolog talán, az utolsó utáni gondolat, hiszen az idő oly rövid. Tisztelt Ház! Világosan látni kell, hogy az az elmélet és az az elképzelés, hogy a magyar agrárium és a szociális ügyek nem köthetők össze, tévedés. A magyar vidék számára (Az elnök csenget.) a szociális megoldást sem jelentheti más, csak egy agráriumra építkező, az agrárium lehetőségeit kihasználó magyar gazdaság. (Taps.)