Felszólalás adatai

(23.40)

Cserháti Sándor 1852. szeptember 14-én egy régi nemesi családban született Győrött. Reáliskolai tanulmányainak egy részét ugyanitt, a felsőbb osztályokat pedig Pozsonyban végezte. A szokásnak megfelelően, mielőtt az óvári akadémiára ment volna, két éven át gyakornokoskodott az egyik dunántúli uradalomban. Ezt követően elvégezte a Magyaróvári Gazdasági Felsőbb Tanintézetet, ahol kitűnő bizonyítványt szerzett, később a Halle-Wittenberg-i, majd a lipcsei egyetemen folytatta a tanulmányait. Ezekről a tanulmányi utakról visszatérve, 23 éves korában nevezték ki a Magyaróvári Gazdasági Akadémia tanársegédjévé. Olyan jól megállta a helyét, hogy már három év után tanárrá léptették elő, egyúttal pedig megbízták az akadémia kísérleti telepének vezetésével, hat év múlva pedig már a növénytermesztés professzorává is kinevezték.

Élete arra a korszakra esett, amikor az évszázadokon át külterjes magyar mezőgazdaság a fejlődés, a belterjesedés útjára lépett. Cserháti nagy részt vállalt az ezzel kapcsolatos feladatokból: szívósan küzdött, kortársai azt írták róla, hogy szinte égett a keze alatt a munka, új módszereket vezetett be a termelésben, az oktatásban és a kutatásban. A háromféle tevékenység szoros összhangját igyekezett kialakítani. Elvéhez tartozott, hogy a kísérletekből levonható következtetéseket tanítványain keresztül a termelésben érvényesítette. Gyakran figyelmeztette hallgatóit, hogy ne neki, hanem az igazolt eredményeknek higgyenek.

Cserháti kiemelkedő tagja volt az úgynevezett nagy tanári karnak is. Mint oktató az előadott tárgy világos és logikus kifejtésével tűnt ki tanártársai közül. Előadásaiban közérthetőségre törekedett, okfejtéseit pedig mindig a közönsége szelleme színvonalához igazította. Azt írták róla, hogy páratlan erejű vitatkozó volt, aki egy pillanat alatt fején találta a szöget, vitapartnereit gyakran hagyta zavarban. Tanítványai azonban becsülték és szerették, hallgatói szinte az első perctől tisztában voltak azzal, hogy valamennyi szakmai tétele, állítása mögött szilárd gyakorlati tapasztalatok húzódnak. Nagyon gondot fordított az egész szakoktatási rendszer megformálására, elgondolásait egy tanulmányban "Mezőgazdasági szakoktatásunk reformja" címmel foglalta össze.

Az agrártudomány terén érdeklődése elsősorban a növénytermesztésre, a talajművelésre és az ezekkel szorosan összefüggő talajerőpótlás kérdésére terjedt ki. A termelés hathatósabb támogatása, fejlesztése, a mind sürgetőbb tennivalók érdekében igen következetesen szállt síkra egy országos hatáskörű növénytermesztési kísérleti állomás létrehozása mellett. Törekvéseit csakhamar siker koronázta: 1891-ben Magyarországon megalakult az Országos Növénytermelési Kísérleti Állomás, amelyet a miniszter döntése alapján Cserháti vezetett.

Kísérletei széles körben vizsgálták a műtrágyázási, silózási és különböző növénytermesztési módszereket, amelyek egytől egyig úttörő jellegűek voltak a mezőgazdasági kutatásban. Tapasztalatait és tudományos vizsgálódásait több műben foglalta össze. A gabonafélék termesztése című könyv például a mai napig ható, hiszen fordulópontot jelentett a gabonafélék termesztésével, nemesítésével és fiziológiájával kapcsolatos kutatásokban.

Az oktató, irányító és kísérletező tevékenység mellett igen gazdag tudományos és közírói munkássága is. Ennek tengelyében a növénytermesztéssel kapcsolatos kérdések álltak, ebből merítette tárgyát legismertebb tudományos műve is, az Általános és különleges növénytermesztés című kétkötetes munka.

Korán felismerte, hogy a magyarországi talajok termőképessége az egyoldalú gabonatermesztés következtében leromlott. Tudta és hangoztatta, hogy a hozamok növelésének, a korszerű növénytermesztésnek egyik kulcskérdése a talajerőpótlás, itt a szerves és műtrágyázásra is gondolt. Ő volt a világon az első, aki növénytermesztési kísérletekben egyszerre sok helyen próbálta ki a fajtát és a műtrágya adagját is.

Cserháti Sándornak nemcsak kiváló közírói, de a szaksajtóban végzett szerkesztői tevékenysége is igen figyelemre méltó volt, sikereit azonban a hivatalos fórumok nem mindig méltányolták. Ugyan a Magyar Tudományos Akadémia Forster-díjjal tüntette ki, amit közvetlenül halála után ismételten megkapott, de például tagjai sorába soha nem választotta.

Cserháti életműve korai halála ellenére is gazdag és maradandó. Műveivel, fölfedezéseivel, tanításával, emberségével és szilárd jellemével egyaránt kivívta az utókor megbecsülését.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)