Felszólalás adatai

Így hát 118-an megalakították a Hejőfruct szövetkezetet. Teltek, múltak az évek, a piros almák mosolyogtak, a körték kellették formás idomaikat, a gazdák békében eltartották családjaikat, és még taníttatni is tudták gyermekeiket. De mikor már vagy tizenötödször leesett a hó a kis közös gyümölcsösre, örökre beborult az ég, és jöttek a farkasok is. Az új birodalom helytartói pénzre, még több pénzre vágytak. Kitől is remélhették a legtöbb pénzt? Hát persze, hogy a külföldi ordasoktól. Ezért úgy döntöttek, hogy szakítanak a Szent Korona ősi törvényével, és akár nekik is eladják a földet, amelyen a kis magyar gazdák gyümölcsöst telepítettek, gazdálkodtak. A helytartók jól elrendezték, hogy kreált törvényeik szerint jogszerűnek tűnjék a folyamat. Az ősi igazságok persze nem számítottak semmit.

Kellett egy stróman és egy budapesti ügyvéd, ez utóbbi 1,6 milliárd forintot mindjárt kölcsönadott a strómannak, és a jelzálogot be is jegyeztette a földdarabra. És lássunk csodát: a jelzálogot az ügyvéd hamarosan engedményezte egy osztrák vállalkozásnak. De mindezekhez kellett egy egész gépezet is, hivatalnokok, jogászok, politikusok és hasonlók, hogy ez az osztrák farkas végül hamm, bekapja valamennyi magyar gazdát szövetkezetestől, gyümölcsöstől, az ősi igazságaikkal együtt.

Miniszter úr, öntől várjuk, hogy a mesének boldog vége legyen. Azt kérik ezek a gazdák ott, a karzaton, Darai Attila, Török Kálmán, Novák István és a többiek (Szórványos taps a Jobbik és az LMP soraiban.), hogy ez év március 1-jén lejáró szerződésüket csak legalább 5 évvel, öt évvel kitolhassák. Az ön beavatkozására van ahhoz szükség, hogy a jog árnyékában turkáló valamennyi stróman és ügyvéd vagyonosodási vizsgálatával végre érvényt szerezzen az igazságnak, ne csak a jognak - mert a haza nem eladó.

Várom válaszát. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)