Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vita lezárására, a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében a pénteki ülésnap végén kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1999. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés együttes általános vitája. Az előterjesztést T/3009. számon, az Állami Számvevőszék jelentését T/3009/1. számon, a bizottságok ajánlásait T/3009/2-3. számokon kapták kézhez.

Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Varga Mihály államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának 20 perces időkeretben.

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1999. évi gazdálkodásának önök előtt lévő dokumentuma alapján joggal állítható, hogy az 1999. év a társadalombiztosítás szempontjából is rendkívül kedvezően alakult. Ezt bizonyítja, hogy a tényleges hiány - eltérően a korábbi évektől, lásd 1994-1998 között - csak minimális mértékben, 4,9 milliárd forinttal haladta meg az eredeti előirányzatot, így a tényleges hiány 46,6 milliárd lett. Történt mindez annak ellenére, hogy 1999-ben rendkívül jelentős munkáltatói társadalombiztosítási járulékcsökkentés történt. Nyilván önök is emlékeznek rá, hogy a kormányprogram megvalósításának részeként 1999-ben 6 százalékponttal csökkent a foglalkoztatók társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettsége. Azt gondolom, ha valaki kiszámolja, hogy egy százalékpont mögött milyen bevételelmaradás van, akkor joggal mondhatja, hogy több mint 100 milliárd forintos tétel maradt a vállalkozók zsebében.

Tisztelt Ház! Csakúgy, mint a központi költségvetés esetében, az 1999. év a társadalombiztosítási alapok vonatkozásában is kedvezőtlenül indult. Az év első felében az alapok hiánya hónapról hónapra jelentősen meghaladta a tervezettet, s az államháztartási egyensúly biztosítása érdekében az Egészségbiztosítási Alapnál is - hasonlóan a költségvetési fejezetekhez - jelentős, csaknem hétmilliárd forint összegű céltartalékképzést kellett végrehajtani.

Problémák mutatkoztak a gyógyszer-támogatási előirányzat alakulásánál is. A gyógyszer-támogatási előirányzatnál megjelenő többletkiadás miatt az alrendszeri szintű deficit megtartása érdekében a kormánynak az Egészségbiztosítási Alap egyes kiadásai tekintetében év közben több intézkedést, előirányzat-zárolásokat kellett végrehajtania. Az év második felében azonban az eddigi negatív tendencia megfordult, és az év végén már olyan lépésekre is sor kerülhetett, amelyek, ha teljes mértékben nem is tudták megszüntetni, de enyhíteni tudták az előbbiekben jelzett szigorító intézkedéseket. Így sor kerülhetett a gyógyító-megelőző ellátásoknál történt összesen 6,1 milliárd forint zárolás részleges feloldására és 1,7 milliárd forintnak a fekvőbeteg-szakellátásban történő felhasználására. Ezt is figyelembe véve, a gyógyító-megelőző ellátás 1999. évi teljesítése csaknem 339 milliárd forint lett, amely 13,3 százalékkal haladja meg az 1998. évi tényadatot.

A teljesítési adatokból kitűnik, hogy a munkáltatói és a biztosítotti járulékbevételek együttesen az előirányzatot 2,6 százalékkal haladták meg, annak ellenére, hogy a járulékbevételek részét képező kintlevőségek behajtásából származó bevételek az előirányzott összegnek csak közel 50 százalékéban teljesültek.

(18.50)

A tételes egészségügyi hozzájárulásból származó bevétel-előirányzat közeli szinten alakult, a százalékos egészségügyi hozzájárulás címén befolyó bevétel azonban nagymértékben elmaradt a tervezett összegtől. Az előirányzati összeg közel 43 százaléka teljesült csak. Ennek oka egyrészt az, hogy új fizetési kötelezettség bevezetéséről van szó, másrészt az, hogy a konstrukcióból adódóan a bevételek egy része csak a 2000. évben realizálódott. A költségvetési pozíció megőrzéséhez nagyban hozzájárult a vagyonértékesítés, melynek révén az előirányzott bevételeken felül mintegy 20 milliárd forint bevétel keletkezett.

A nyugellátások kiadása a törvényi előírásoknak megfelelően teljesült. Az 1999. évben differenciált, a nyugellátás összegétől függő nyugdíjemelés valósult meg. Ez azt jelenti, hogy a nyugellátások 1999-ben minimum 11 százalékkal, de legalább 3500 forinttal emelkedtek, az emelés mértéke azonban nem haladhatta meg a 25,5 százalékot. Az átlagos emelkedés 14,2 százalék volt. Ez azt eredményezte, hogy a nyugdíjak reálértéke az 1994-1998. évek között bekövetkezett 9,8 százalékos reálértékvesztés helyett 3,8 százalékkal emelkedett. Mindezek mellett az Állami Számvevőszék által megfogalmazottak számunkra mindig rendkívül hasznosak, és figyelembevételükre, minél nagyobb arányú hasznosításukra évről évre törekszünk.

Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszék jelentése is foglalkozik a járulékbeszedés adóhatóság által történő átvételének témájával. Önök előtt is ismert, hogy az állami adóhatóság 1999. január 1-jétől vette át a járulékbeszedés,- nyilvántartás feladatát a társadalombiztosítási szervektől. Ez az adóhatóság számára mindenképpen új típusú elvárásokat, jelentős többletfeladatot jelentett. Várható volt, hogy 1999 ebből a szempontból átmeneti év lesz.

Mint ahogy az Állami Számvevőszék jelentésében megállapította, az APEH objektív okok miatt nem tett eleget évközi, havi adatszolgáltatási teljesítésének. Emiatt év közben az alapok kezelőinek jogszabályi felhatalmazáson alapuló megállapodása alapján került sor a járulékok és a hozzájárulások napi megosztására. A végleges elszámolás ez év áprilisában készült el, amely mintegy 20 milliárd forintos elszámolási különbözetet mutat a ténylegesen teljesülő pénzforgalmi kimutatásokhoz képest. Mivel ezen pénzeszköz 1999-ben felhasználásra került, javasoljuk a különbözet rendezésének elengedését. Bizton állítható, hogy ilyen problémák a 2000. évtől már nem jelentkeznek, annál is inkább, mivel az ez évtől érvényes új bevallási szabályok különválasztják a Nyugdíj-biztosítási és az Egészségbiztosítási Alapot megillető bevételeket, s így a két alap közötti pénzügyi elszámolási gond kizárható, és az integrált járulékfolyószámla-rendszer is zavartalanul működik.

Az előttünk lévő zárszámadás megfelel a törvényi előírásoknak, abban a pénzforgalmi szemlélet érvényesül. Az Állami Számvevőszék összefoglaló megállapítása szerint is - idézem - "a zárszámadásban elszámolt bevételek és a kincstári adatok megegyeznek", tehát a pénzforgalmi szemléletű költségvetés pénzforgalmi szemléletű végrehajtása maradéktalanul teljesült. Ezért fogadta el a kormány az alapok könyvvizsgálói záradékkal ellátott beszámolóját követően a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak zárszámadásáról szóló törvényjavaslatot, és terjesztette ezt a tisztelt Ház elé.

Ezek alapján kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy a beterjesztett törvényjavaslatot megvitatni és támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Kovács Árpádnak, az Állami Számvevőszék elnökének, a napirendi ajánlás szerinti tízperces időkeretben.

DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Az Állami Számvevőszék törvényben előírt egyik legfontosabb feladatának tekinti a nagy összegű jövedelem-újraelosztással járó és a társadalom egészét érintő ellátórendszerek, így a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak ellenőrzését.

Ellenőrzésünk célja annak megállapítása volt, hogy a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetéséről szóló törvényben foglaltakat hogyan hajtották végre. A törvényjavaslat törvényességi és számszaki ellenőrzése során folyamatos együttműködés jött létre a Pénzügyminisztérium és az Állami Számvevőszék között. Az egyeztetés keretében a számvevők által feltárt számszaki és egyéb eltérések többségét az előterjesztő a benyújtott törvényjavaslaton átvezette, így azokkal kapcsolatos megállapítások jelentésünkben nem szerepelnek.

A korábbi években az Állami Számvevőszék zárszámadási ellenőrzései kapcsán tett javaslatait néhány kivételtől eltekintve az érintettek elfogadták. Az 1998. évi zárszámadás elemzése során feltárt hiányosságok közül két problémakörben nem született megoldás, nevezetesen: az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár fővárosi igazgatási szerveinek elhelyezése kérdésében és a felügyelő politikai államtitkár szervezete működési költségeinek megtérítése ügyében.

Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! A társadalombiztosítási alrendszer bevételei 1999 során nem fedezték a kiadásokat, és ez már a költségvetés tervezésekor nyilvánvaló volt. Az alapok összevont hiánya a tervezett 41,7 milliárd forinttal szemben 46,7 milliárd forint volt, bár a hiány túlteljesülése az előző évekhez képest mérsékeltnek mondható. A kiadások teljesítéséhez az alapok folyamatosan igénybe vették a kincstári egységes számlát. Az egyenleg alakulásában nagyban közrejátszott, hogy az alapok vagyongazdálkodással kapcsolatos bevételei az eredetileg előirányzott 53,7 milliárd forinttal szemben - melyet kellő információk hiányában nem tudtunk minősíteni - mintegy 74 milliárd forintra teljesültek. A vagyongazdálkodásból származó bevételek egyszeri jellegüknél fogva azonban nem ismétlődhetnek meg a jövőben. Ez és a társadalombiztosítási járulékok tervezett csökkenése feltehetően a központi költségvetés egyre nagyobb szerepvállalását teszi a jövőben szükségessé az alapok gazdálkodásában.

A társadalombiztosítási alapok esetében a kincstári finanszírozás tapasztalatai összességében kedvezőek. Komolyabb gondok sem év közben, sem az éves elszámolás kapcsán nem merültek fel. Lényeges változás az alapok működésében, hogy a járulékokkal kapcsolatos feladatokat az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal vette át. Az adóhivatal rendelkezésére álló minimális felkészülési idő miatt az elmúlt év átmenetinek tekinthető, és ezzel is összefüggésbe hozható, hogy a kintlevőségek behajtásából a 45,5 milliárd forintos bevételi tervvel szemben a teljesítés 21 milliárd forint. A társadalombiztosítással szemben kimutatott tartozások összege 1999 végén meghaladta a 300 milliárd forintot, ami 1998-hoz viszonyítva mintegy 14 százalékos növekedést jelent.

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal járulékgazdálkodási feladataival összefüggő, a dolgozók személyi célú ösztönzésére szolgáló pénzeszközátadás törvényi feltételei október 31-éig nem teljesültek. A pénzügyminiszter a törvény szerinti összeg 80 százalékának kifizetését engedélyezte, az utólagos elszámolás alapján azonban állíthatjuk, hogy a kifizetés indokolt volt.

Az ellátásokkal kapcsolatos kiadásokhoz képest ugyan szerény, de mégis jelentős összeget, 2,3 milliárd forintot tettek ki az alapok Postabankkal kapcsolatos garanciális kötelességei. Ezek jogszerűségét és indokoltságát az alapok vagyonának államosítása miatt már az 1998. évi zárszámadás során is vitattuk. A vagyongazdálkodási kiadásokat tovább növelte az Országgyűlés által jóvá nem hagyott tétel, a Club Aliga Rt.-ben 1999 márciusában végrehajtott alaptőke-emelés.

A társadalombiztosítás központi hivatali szerveinek irányítása 1999. április 21-ével a Pénzügyminisztériumba került át, ez a változás azonban az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság szervezeti és működési szabályzatába nem került átvezetésre, és ugyancsak nem tért ki a szabályzat az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság és a Pénzügyminisztérium, valamint a Szociális és Családügyi Minisztérium közötti szakmai irányítási kapcsolatokra. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár szervezeti és működési szabályzata 1999-ben ötször módosult, azonban jelenleg nincs megfelelő, elkülönült gazdasági szervezete, gazdasági vezetője, és nem tisztázott a gazdasági folyamatokért való felelősség kérdése. Ezek a problémák is hozzájárultak a hibákhoz.

(19.00)

Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Emlékeztetek arra, hogy az Állami Számvevőszék támogatta az 1999. évi költségvetés elfogadását, miközben külön is felhívta a figyelmet a törvényjavaslat vitáján a társadalombiztosítás, elsősorban az egészségbiztosítás és mindenekelőtt a gyógyszerek körében várható finanszírozási feszültségekre. Szeretnék röviden tájékoztatást adni arról, hogy mi teljesült.

Az Állami Számvevőszék javasolta a kormánynak, hogy teremtse meg a biztosítási jogviszonnyal nem rendelkezők természetbeni ellátásának pénzügyi fedezetét. Ennek megfelelően a 2000. évi költségvetésben szerepel a jövedéki adók bevételéből származó pénzeszközátadás, valamint a sorkatonák és a fegyveres testületek hivatásos tagjai utáni költségvetési hozzájárulás.

Az Egészségbiztosítási Alap gazdálkodásának évek óta kritikus pontja a gyógyszer-támogatási előirányzat rendszeres túlteljesülése. Ahogy ezt az 1999. évi költségvetési véleményünkben jeleztük, az 1999. évi eredeti, közel 123 milliárd forintos előirányzat szintén tarthatatlannak bizonyult, így annak 141 milliárd forintra való felemelésére volt szükség. Az előirányzat-módosítás fedezetét a gyógyító-megelőző ellátások előirányzatainak zárolásával sikerült elérni. A gyógyászati segédeszközök előirányzatát is alultervezettnek minősítettük, de a megállapításunk végül szerencsére nem igazolódott, a felhasználás a tervezett előirányzatnak megfelelően alakult.

A társadalombiztosítási nyugellátások emelése koncepciójának kidolgozására szintén javaslatot tettünk, ezen a téren a nyugellátások éves emelésének törvényes szabálya érvényesül, koncepcionális eredmény azonban még nem született. A társadalombiztosításhoz rendelt vagyonelemek tételes felmérésére, piaci értékének meghatározására és értékesítési stratégiájának kialakítására tett javaslatunk az Állami Privatizációs és Vagyonkezelői Részvénytársaságnak átadott vagyon tekintetében teljesült, a tartozás fejében átvett vagyon nyilvántartása esetében azonban hiányosságokat tapasztaltunk. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól szóló törvényben foglalt szabályok áttekintésére és esetleges módosítására tett számvevőszéki javaslat megvalósítására ez ideig még nem került sor.

Az Állami Számvevőszék az 1999. évi költségvetési véleményében jelezte, hogy a gyógyító-megelőző ellátásban történő 7 milliárd forintos zárolás miatt nem lesz elegendő fedezet a bér- és dologi növekmények megvalósulására. Bár a konkrét intézményi hatásokat a zárszámadás alkalmával nem vizsgáltuk, az önkormányzati tulajdonban lévő kórházakkal kapcsolatos vizsgálatunk szerint az intézmények pénzügyi helyzete 1999-ben tovább romlott, ebben egyebek mellett a társadalombiztosítási finanszírozás elégtelen volta is szerepet játszott.

Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Ellenőrzéseink azt jelzik, hogy bár a társadalombiztosítási alapok gazdálkodása terén fennálló szabálytalanságok - nem utolsósorban a számvevőszéki javaslatok figyelembevételének köszönhetően - csökkentek, továbbra is fennállnak a szabályozásbeli hiányosságok. A zárszámadás és mindenekelőtt a jövő évi költségvetési törvényjavaslat rövidesen sorra kerülő vitája szempontjából is fontosnak tartom, és ezt a Számvevőszék tapasztalatai is alátámasztják, hogy a nemzetgazdaság jövőbeni teljesítőképességét, szellemi és anyagi gyarapodását szolgálná az egészségügy biztosítási és ellátórendszerét megújító reformok felgyorsítása.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Most a bizottságok előadóinak felszólalásaira kerül sor, a napirendi ajánlás szerinti 5-5 perces időkeretben. Megadom a szót Hegedűs Mihálynak, az egészségügyi bizottság előadójának.

DR. HEGEDŰS MIHÁLY, az egészségügyi és szociális bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az egészségügyi és szociális bizottság szeptember 20-án megvitatta a 3009. számú törvényjavaslatot a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetésének végrehajtásáról és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki ellenőrzésről szóló jelentést. A lezajlott vita végén 13 támogató és 8 ellenző szavazattal a bizottság általános vitára alkalmasnak tartotta a törvényjavaslatot.

A vita nem ideológiai szinten zajlott, hanem túlnyomórészt az ÁSZ-ellenőrzés tapasztalatainak alapján konkrét témák korrekt megvitatásán alapult. A képviselők elsősorban az Állami Számvevőszék által is aggályosnak tartott témákat vitatták. Néhányat példaként felsorolnék.

Az APEH adatvédelmi kötelezettségéből adódóan a könyvvizsgálat végrehajtása korlátokba ütközött. Az APEH a járulékokkal kapcsolatos feladatokat átvéve rövid idő alatt képtelen volt rendszerbe állítani ezeket, így nem tudott megfelelni tájékoztatási kötelezettségének az alapok felé sem a bevételeket, sem a kintlevőségeket illetően. Az előző kérdéskörrel kapcsolatosan az átcsoportosított 20,8 milliárd forint sorsa az ellenzéki képviselők rendkívüli érdeklődését váltotta ki. Felmerült az a kérdés is, hogy vajon a kétéves költségvetés elfogadása esetén zárszámadási törvény is csak kétévenként lesz-e.

Érdeklődést váltott ki, hogy a járulékok hatékonyabb begyűjtése nem váltotta be az előző évben a hozzá fűzött reményeket, mivel a kintlévőségek 13,5 százalékkal nőttek, meghaladva a 300 milliárd forintot. Élénk vita tárgyát képezte az ellenzéki képviselők azon felvetése is, hogy megkezdődött a társadalombiztosítás önállóságának felszámolása, mivel az alapok kezelőinek nincs érdemi befolyása a bevételekre és megosztásukra.

A vita ezen kérdések körül folyt. A konkrét tényeket a bizottság tudomásul vette, de az általános vitára való alkalmasság megítélésében eltérő következtetések születtek. Tizenhárom képviselő az Állami Számvevőszék jelentésére támaszkodva, amely kimondja, hogy a törvényjavaslat megfelel az államháztartási törvény előírásainak és teljesíti a zárszámadásra vonatkozó törvényi előírásokat, általános vitára alkalmasnak tartotta a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: A bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Vojnik Mária fogja ismertetni.

DR. VOJNIK MÁRIA, az egészségügyi és szociális bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A 3009. számon benyújtott, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1999. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat vitájában nyolc ellenzéki képviselőtársam a törvényjavaslat általános vitára bocsáthatósága ellen szavazott. Hegedűs képviselőtársam korrektül idézte fel a vitát, így tehát a véleményemet akár össze is foglalhatnám úgy, hogy mindattól, amitől kormánypárti képviselőtársam kommentárja szerint a kormánypárti képviselők elfogadhatónak minősítették a zárszámadást, azok miatt elleneztük mi ennek az általános vitára bocsáthatóságát.

A vita azonban megér egy újabb felidézést. Vitatta az ellenzéki képviselők csoportja, hogy független külső könyvvizsgáló, ahogy tavaly, idén is csak korlátozó záradékkal együtt tudta az alapok beszámolóját vizsgálni. Ezért támogatjuk, hogy a kormány tegyen eleget annak a kötelezettségének, hogy számoljon be az Országgyűlésnek a könyvvizsgálat eredményéről.

Az ellenzéki képviselők vitatták az alapok bevételeinek és kiadási oldalának megalapozottságát. Az ellenzéki képviselőtársaimmal arra a véleményre jutottunk, hogy a számviteli szabályok fel- és kihasználásával, könyvelési trükkökkel elfedték az Egészségbiztosítási Alap hiányának nagyságát. Ezért tehát azt, hogy az alapokat megillető összegek nagysága között egy közel 21 milliárd forintos eltérés van az Egészségbiztosítási Alap javára, mi nem egyszerűen technikai kérdésként kezeljük. Az a határozott véleményünk, hogy ha a nyugdíjalapot megillető összeg megfelelő helyre került volna, akkor ma arról kellene beszámolnunk, hogy az Egészségbiztosítási Alap valóságos hiánya meghaladja a 70 milliárd forintot.

(19.10)

Erre, azt gondolom, a hozzászólásomban én még ki fogok térni, ezért tehát ezt csak egy összegző véleménynek mondtam most el.

Vitattuk, hogy az adóhatóság felkészülten vette-e át a járulékalapok kezelését, vitattuk, hogy a rendelkezésre álló szellemi és technikai kapacitása elegendő volt-e ilyen hatalmas pénzösszegek és ilyen tömegű járulékszámlák kezelésére. Az a véleményünk, hogy a kintlévőségek növekedése, amelynek csökkenéséhez pont az APEH miatt nagy reményeket fűzött a kormány, nem teljesült, és végül az APEH nem teljesítette adatszolgáltatási kötelezettségét sem.

A számvevőszéki jelentés birtokában és a zárszámadás ismeretében azt kellett megállapítanunk, hogy gyakorlatilag tovább folytatódott az alapok önállóságának megszüntetése, tekintettel arra, hogy az alapok kezelőinek gyakorlatilag az év utolsó negyedéig nem volt érdemi rálátása a befolyt pénzeszközökre; ennek is lett a következménye az a bizonyos 20,8 milliárd forint.

Vitattuk az Egészségbiztosítási Alap elszámolása során annak megalapozottságát, a kormány tevékenységét az alapokon belüli tevékenységben, összességében pedig úgy találtuk, hogy a törvényjavaslat általános vitára is alkalmatlan.

Köszönöm a szíves figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Megkérdezem, hogy a számvevőszéki bizottság kíván-e előadót állítani, mert nem látom itt a számvevőszéki bizottság tagjait. (Jelzésre:) Igen. Általános vagy kisebbségi véleményt kíván mondani Kertész István? (Kertész István: Kisebbségi!) Akkor most úgy mondja el a kisebbségi véleményt, hogy előtte a többségi vélemény nem hangzott el. Öné a szó.

KERTÉSZ ISTVÁN, a számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök úr, nem lesz nehéz dolgom, merthogy az ülésen egyetlenegy szó, egyetlenegy kérdés sem hangzott el a kormánypárti képviselők szájából, úgyhogy ugyanaz a helyzet valósul meg most is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ellenzéki képviselőtársaimtól kritikaként az ÁSZ jelen lévő képviselői felé elhangzott, hogy nem tartható az a fajta álláspont, amelyet az ÁSZ a következőképpen fogalmazott meg: "Tekintettel a tb-alapok esetében előírt kötelező könyvvizsgálati hitelesítésre, az adatok valódiságának, hitelességének vizsgálatára a számvevőszéki ellenőrzés nem terjed ki." Miután az ÁSZ a könyvvizsgálatra támaszkodva nem kívánta az adatok pontosságát ellenőrizni, a könyvvizsgálat pedig az APEH-től kért alapinformációkhoz adótitokra hivatkozva nem jutott hozzá, a két ellenőrzésre jogosult és hivatott szervezet nem akarta, illetve nem tudta ellenőrizni a bevételek helyes elszámolását. Ebből következően a bevételi oldal értékelhetetlenné vált.

Tisztelt Képviselőtársaim! 1999-ben az APEH felkészületlenül kapta meg a tb nyilvántartási rendszerének kiépítési feladatát. A Számvevőszék szerint a többszöri átszervezés többletköltségei legalább 994 millió forintra rúgnak. Érdemi változás ezek után sincs, a tb-hátralékok ebben az évben is 13,5 százalékkal, több mint 300 milliárd forintra nőttek, a vagyongazdálkodás minősíthetetlen, az ösztönzési rendszer törvénysértően működött. Az előttünk lévő törvényjavaslat adatai a finanszírozási rendszer változtatása miatt sem összehasonlíthatók, sem az előző évhez, sem az előirányzathoz, sem a gyógyszerkasszánál, sem a fekvőbeteg-ellátásban. A korábbi előleg helyébe utólagos elszámolást fogadtattak el, mellyel látszólag 20-25 milliárd forintot takarított meg a tb-költségvetés, a gyógyszerészek és az intézmények kárára. A tavalyi folyamatok harmadik alapvető hiányossága, hogy egyszeri bevétellel finanszírozott folyamatosan felmerülő működtetési és ellátási kiadásokat, ami közgazdasági nonszensz.

Tisztelt Képviselőtársaim! 1999-től az APEH-nak kell adatot szolgáltatnia, hogy a bevételből mennyi az egészségbiztosítási, mennyi a nyugdíj-biztosítási. Év végére az Egészségbiztosítási Pénztár javára 20,8 milliárd forinttal több került elszámolásra, átutalásra a Nyugdíj-biztosítási Pénztár rovására, ami azt is jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy a probléma az egészségbiztosítás vonatkozásában nagyobb, mint amit elénk tártak. Ha a valós helyzet tartós elemeit nézzük, a törvénytervezetben szereplő hiányt korrigáljuk a 20,8 milliárd forinttal, valamint a finanszírozási rendszer változtatásával és a vagyoneladás egyszeri bevételével, akkor megállapítható, hogy 1999-ben az Egészségbiztosítási Pénztár tartós tényezőkön alapuló hiánya a beterjesztett 47 milliárd forinttal szemben 100-110 milliárd forintra rúg. Ugyanakkor a Nyugdíj-biztosítási Pénztárnál a feltételezett 1,2 milliárd forinttal szemben a helyes elszámolásban 22 milliárd forintos többlet felel meg a tényleges folyamatoknak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési vita idején azzal érvelt a kormányzó oldal, hogy azért kellett a nyugdíjasok jogos járandóságát csökkenteni, mert nincs fedezete. Nos, ez az álláspont nem igazolódott be. Ez a 22 milliárd forintos tényleges többlet a 14,2 százalékos nyugdíjemelés mellé további 3 százalékos emelésre adott volna fedezetet. Tekintettel arra, hogy az előterjesztett törvényjavaslat szerint a kormány ezt az összeget a későbbiek során sem akarja a nyugdíjak emelésére fordítani, várhatóan a nyugdíjasok évről évre elesnek e 22 milliárd forintos összegtől és a rárakódó további emelési összegektől.

Meg tudom érteni, tisztelt képviselőtársaim, hogy a számvevőszéki bizottság ülésén ilyen felvetésekkel szemben kormánypárti oldalról egyetlen szó sem hangzott el. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: A költségvetési bizottság kíván-e előadót állítani? (Jelzésre:) Csak kisebbségi előadót kíván állítani, úgyhogy Keller László képviselő urat illeti a szó.

KELLER LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az az igazság, hogy a költségvetési bizottságban együtt tárgyaltuk a központi költségvetés zárszámadásával a társadalombiztosítás költségvetésének a zárszámadását, és ennek megfelelően közös előadót állítottunk. Mádi képviselő úr nyilván azért nem tudja most elmondani a többségnek a véleményét, mert nem gondolta, hogy itt külön lesz választva ez a két téma; és tulajdonképpen a bizottsági ülésen a kormánypártok a társadalombiztosítás zárszámadásáról nem is ejtettek szót, tehát, csatlakozva Kertész képviselőtársamhoz, én is csak a kisebbség véleményét tudom most tolmácsolni itt a Ház előtt.

Mi, ellenzéki képviselők másképp ítéltük meg a társadalombiztosítási alapok 1999-es pozícióját, mint arról itt az államtitkár úr beszámolt. Az ÁSZ-jelentés számos súlyos hiányosságra világított rá. Éppen ezért, hogy felkészültek legyünk a vitára, két kérdést intéztünk a Pénzügyminisztériumhoz, aki felügyeli most a társadalombiztosítási alapokat, és a bizottsági vitában rögzítettük azt, hogy sajnos a három hét is kevés volt arra, hogy ezeket a kérdéseket megválaszolják; megjegyzem, azóta sem érkezett egy kérdésre válasz. Éppen ezért nagyon nehéz volt a bizottsági vitában az ellenzéki képviselők helyzete. Utaltam rá, hogy számos hiányosságra világít rá az ÁSZ-jelentés, a bizottsági vitában ezekre mi is igyekeztünk kitérni.

Az egyik, hogy miután a kormány átvette a tb-alapok irányítását, illetve a felügyeletét, gyakorlatilag megszűnt minden nyilvánosság, és úgy tűnt számunkra, ellenzéki képviselők számára, ha áttanulmányoztuk az ÁSZ jelentését, hogy bizony sem a Miniszterelnöki Hivatal, sem a Pénzügyminisztérium nem tudott megfelelő felügyeletet gyakorolni a tb-alapok fölött. A hiány mértékét mi, ellentétben az államtitkár úrral, elfogadhatatlannak tartjuk; nem azért, mert csak néhány milliárd forinttal növekedett a hiány mértéke, hanem azért, mert látni kell, hogy jelentős vagyonértékesítés bevételét a folyó kiadásokra fordította a kormányzat, és nem lehet azt mondani, hogy akkor így rendben van a hiány.

Különösen nehéz helyzetben volt a mi megítélésünk szerint az Egészségbiztosítási Alap, hiszen a hiány csak azért volt olyan mértékű, ahogy azt kimutatja a beszámoló, mert a vagyonértékesítés bevételén túl a bevételmegosztásból származó többletbevétel is javította az E-alap egyensúlyát. És a kincstári egységes számla felé folyamatosan növekvő tartozás sem azt mutatja, hogy itt a rendezett irányba mentek a folyamatok, hiszen csak emlékeztetném az államtitkár urat arra, hogy a nyugdíjalapnál decemberben már 100 milliárd forint fölé emelkedett a bejárás a kincstári egységes számlára, az E-alapnál pedig decemberben átlagban 111 milliárd forint volt; azért ezek a számok, remélem, valamit mutatnak az államtitkár úrnak.

(19.20)

A járulék-folyószámlák rendezetlenségéről is szót váltottunk itt, emlékeztetni kellett a kormányzat képviselőit arra, hogy milyen vita folyt arról, hogy engedjék el az adósságot, és akkor jön a 45 milliárdos bevétel - hát kiderült, hogy egyrészt nem is tudták megfelelően rendezni a nyitóegyenlegeket a folyószámláknál, másrészt a 45 milliárd forint sem jött be úgy, ahogy azt remélték. Viszont a politikai államtitkár döntése szerint az APEH csak megkapta a jutalékát, ami egyébként nem illette volna meg, erre az ÁSZ-jelentés világít rá. A kintlévőségek se teljesen úgy alakultak, ahogy azt mi annak idején reméltük, amikor az APEH átvette a folyószámlák kezelését. Döbbenten látjuk, hogy az a korábbi években kedvező irány teljesen megfordult, és olyan mértékben fordult meg, ahogy arra itt az ÁSZ elnöke is utalt.

Döbbenetes megállapításai vannak az ÁSZ-nak, ezeket a bizottsági ülésen is szóba hoztuk: az államtitkár törvénytelen tőkeemelése 100 millió forintos értékben, a megbízási díjak volumene és az aránytalanság a személyi juttatásoknál - egyszerűen példa nélküli, hogy milyen mértékben tolják kifelé a díjat a személyi megbízásokra.

A magánnyugdíjrendszerrel szintén foglalkoztak az ellenzéki képviselőtársaim, ebben elfogadhatatlan a kormányzat álláspontja.

Mindezekre tekintettel a költségvetési bizottság ellenzéki képviselői nem tudták általános vitára alkalmasnak minősíteni ezt a javaslatot.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Most a bizottsági előadások után az írásban előre jelentkezett képviselők következnek, a napirendi ajánlás szerint 10-10 perces időkeret áll rendelkezésükre. Ismertetem a felszólalók sorrendjét. Elsőként Bartha László képviselő úr következik, Fidesz-Magyar Polgári Párt; utána majd Vojnik Mária, a Szocialista Párt részéről; harmadikként pedig Hegedűs Mihály, a Független Kisgazdapárttól.

Bartha László képviselő urat illeti a szó. (Dr. Veres János: 15 perc az a 10 perc! - Keller László: 15 perc!)

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy zárszámadás, legyen szó akár országos költségvetésről vagy tb-alapokról, mindenféleképpen egy időszak lezárását, az előzetes tervezés realitását, annak végrehajtását elemzi. A tb-alapok, mint az mindenki előtt jól ismert, alapvetően két nagy csoportra, az egészségügyi alapra és a nyugdíjalapra bonthatók.

Mint tudjuk, mindkét alrendszer működését a társadalom élénk figyelemmel kíséri. Az ok érthető, hiszen az előbbiekből az egészségügyi ellátásokra és - bár nem témája a mai tárgyalásnak - 2000-től részben fejlesztésekre is fordíthatók összegek, ahogy a kormányprogramban és a Fidesz-Magyar Polgári Párt programjában is követendő cél az egészségmegőrzés és az egészségnyereség minél nagyobb hatásfokának elérése, hiszen csak lelki és testi egészségben élő társadalom tud fejlődni, közép- és hosszú távú terveket készíteni.

A nyugdíjalapok kérdése legalább ilyen fontos tényező, hiszen a tisztességes munka során megöregedett emberek joggal várják el a társadalomtól, hogy nyugdíjas éveikre a valóban nyugodt, méltóságteljes élet feltételeit biztosítsa számukra. Ez sajnos az elmúlt kormányzati ciklusban nem valósult meg, kivételt talán egy év képezett, amikor 1 százalékos reálnyugdíj-emelkedés volt kimutatható. A zárszámadás később bemutatott pontjaiból kiderül, hogy a polgári kormány - és ezzel a Fidesz mélységesen egyetért - lényegesen több figyelmet szentelt szüleink, nagyszüleink ellátására.

Egy, a társadalombiztosítások zárszámadását előterjesztő törvényjavaslat esetén az emberben óhatatlanul felvillan az egészséges család, a szüleiről, nagyszüleiről gondoskodó család képe is, hiszen ez a család a társadalom alappillére, a polgári kormány első számú privilegizált egysége. Akkor, amikor nyugdíjakról, egészségügyi ellátásról beszélünk mint a Fidesz-Magyar Polgári Párt családpolitikájának kiemelten fontos elemeiről, ki kell hogy jelentsük azt, hogy a nagymértékű családi, gyermekek után járó adókedvezmények, a nyugdíjak reálértékének növekedése, az egészségügyi ellátórendszer stabilizációjára, illetve modernizációra tett törekvések mind ezt az értékrendet szolgálják.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Egy zárszámadás olyan értékek megvalósulását is jelképezi, mint például a stabilitás, a kiszámíthatóság, a realitás és a jövőkép. Hosszú évek óta először az ÁSZ véleményével egyezően reális alapokon tervezett, a valós egyensúlyi helyzet megőrzésére törekvő tb-költségvetése volt az országnak 1999-ben. Azzal, hogy egy időben történt, 1998 őszén, az állami költségvetés és a tb-költségvetés benyújtása, hiteles szakmai munkát tett lehetővé, hiszen összefüggéseiben láthatták a tisztelt Ház tagjai az adatokat és a terveket.

Most azzal, hogy a rendszerváltozás óta második ízben - az első a tavalyi volt - a költségvetés és a tb-alapok végrehajtásának zárszámadása is egyszerre kerül a képviselők kezébe, az akkori elvárások tükrében tudunk a teljesítésekről véleményt mondani. Itt szeretném azonban jelezni, hogy nem feltétlenül tartom előnyösnek azt - vagy talán túl gyorsnak ezen a területen a fejlődés ütemét -, hogy az 1999-es költségvetési zárszámadás törvénytervezetében az államháztartási törvényt módosítják. Ezzel azonban biztosítja a kormány a lehetőséget arra, hogy a társadalombiztosítási alrendszert a nagy költségvetés részeként, igaz, külön fejezetként, de egy számon nyújthassák be az Országgyűléshez a 2001-2002. évi állami költségvetési törvényjavaslatban.

Részletesen néhány szót a számokról. Mint látható, a tb- és nyugdíjalrendszerek 1999. évi tényleges hiánya, ahogy hallottuk is, 46,5 milliárd forint. Ez azért jelentős eredmény - az ellenzék állításával szemben -, mert az előző évben a hiány közel 70 milliárd forint volt, és akkor a tervezetthez képest ez lényegesen eltért. Az elért pozitív eredmény mögött jó néhány, az ország gazdasági teljesítőképességének növekedésével együtt járó örömteli tény húzódik.

Melyek is ezek? Csak néhányat kiemelve: a nemzetgazdasági szintű bruttó keresettömeg 17,1 százalékkal, a bruttó átlagkereset 16,1 százalékkal, a foglalkoztatottak száma pedig 3,1 százalékkal bővült, közben a munkanélküliségi ráta 7,8-ról 7 százalékra csökkent. Mindezek mellett az infláció mértéke a tervezett 10 százalék körüli értéken állt meg. Ezek a tényezők nyilvánvalóan a bevételi oldalakat erősítették, hiszen még a tervezés mértékénél is jobban nőtt a gazdaság teljesítőképessége, ami azóta is dinamikusan fejlődik, köszönhetően a polgári kormány gazdaságpolitikájának, amely alapvetően a kis- és középvállalkozásoknak, a munkavállalóknak és a hazai kapacitásoknak próbál kedvezni.

Oly sokszor elmondtuk már, de nem elég ismételni azt, hogy a gazdaságpolitikában a hangsúlyok megváltoztatása egyszerre több elem fejlesztése, amely önmagában is egyfajta gazdasági csodaként kezelendő. Ténylegesen a GDP-növekedés, az infláció mértékének csökkentése, a munkahelyek számának növelése, a fizetésimérleg-hiány csökkentése reális alapokat teremt arra, hogy az ország gazdaságilag is méltó tagjává válhasson az Uniónak.

A polgári kormány munkájának kezdetén a bizalom elvét, a magyar társadalommal együtt gondolkodó elvét hirdette meg, és nagymértékű tb-járulékcsökkentési programot kezdeményezett. Akkor az ellenzéki padsorokból folyamatosan azt hallhattuk nyilvánvaló szándékkal, hogy a csökkentésekkel mérsékeljük a tb-alapokba irányított pénz nagyságát, ez pedig veszélyezteti az egészségügyi ellátásokat és a nyugdíjak kifizethetőségét, reálértéken tartását (Dr. Kökény Mihály közbeszól.), és esélyt sem ad reálérték emelésére.

Azt is hallhattuk, hogy ez az államadósság mértékét növelheti, és ezzel az Európai Unió nemzetközi megítélése romolhat. Mindezek ellenére (Dr. Vojnik Mária közbeszól.) a kormány helyesen a munkáltatói járulék mértékét 39-ről 33 százalékra mérsékelte, és mint tudjuk, további éves szinten 2-3 százalékos mérséklést irányozott elő. Mint említettem, a kormány és a Fidesz-Magyar Polgári Párt álláspontja az volt, hogy bíznunk kell a vállalkozókban, bíznunk kell a munkaadókban, bíznunk kell az egész társadalomban, hiszen mindenkinek az az érdeke - hosszú távon mindenféleképpen -, hogy a fekete- és a szürkegazdaságban elfolyó pénzek kifehéredjenek, és kiszámítható legyen ezek nagyságrendje.

(19.30)

Ennek egyik legjobb útja a már többszörösen említett bizalom és a járulékterhek csökkentése. Ezzel kettős célt érhettünk el, és most már kijelenthető, hogy elértük. Több fejlesztésre szánt forrás marad a gazdaságban, és az adómorál is jelentősen javult.

Az adófizetők a kormány bizalmát meghálálták, és magatartásukkal, forintjaikkal támogatják az ország felemelkedését célzó politikáját. Konkrétan ez azt jelenti, hogy a munkáltatói és biztosítotti járulékbevételek együttes előirányzatát a teljesítés 2,6 százalékkal haladta meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor, amikor erre a jelentős járulékcsökkentésre szánta magát a kormány, tudta azt, hogy körülbelül 100 milliárd forint bevételkiesést jelent számára. Ezt a hiányt azonban megítélésünk szerint a tb eddigi holt vagyonának értékesítéséből, a központi költségvetés adóbevételei egy részének átirányításából, az egészségügyi hozzájárulás befizetett forintjaiból és a már előbb említett gazdasági növekedés pluszforrásaiból pótolta.

Hogy osztotta fel a kormány az így befolyt pénzeket? 1999 nehéz év volt mindannyiunk számára: a bibliai hét csapást is meghaladó mértékben sújtotta az országot a természeti és a külső gazdasági környezet. Ennek ellenére ebben az évben volt először kimutatható és érezhető lényeges nyugdíjreálérték-emelkedés, melynek átlagos mértéke 14,2 százalék volt 10 százalékos inflációs ráta mellett.

A nyugdíjemelés mértéke szempontjából körülbelül három csoportot különíthetünk el. Az első csoport volt az, amit minimálnyugdíjnak nevezünk, itt az emelés mértéke 24 százalékos volt. A második csoport a minimálnyugdíj és a 32 ezer forint közötti, melyben az emelés mértéke az alsó sávban 22 százalék körüli, míg a fölső sáv is elérte a 15 százalékot. E két csoport esetében egy régi igazságtalanságot próbált mérsékelni a kormány a társadalmi szolidaritás elvének megfelelően, és bár nem elégséges mértékben - ezt tudjuk jól mi is -, de lehetőségeinket maximálisan kihasználva közelítettük a nyugdíjak mértékét. A harmadik csoportban, amelybe a 32 ezer forint/hó feletti nyugdíjjal rendelkezők tartoztak, az emelés mértéke szintén meghaladta az inflációt, bár valóban, a reálérték-emelkedés csak 0,9 százalékos volt.

Átlagosan elmondható, hogy a reálérték-emelkedés 3,8 százalékot tett ki, míg az első csoportban lévő nyugdíjasok esetén a reálvásárlóérték-növekedés 20 százalékos mértékű volt. Hadd jegyezzem meg önöknek mellékmondatként, hogy a '99-es tb-költségvetési vitánál többször elhangzott ellenzéki oldalról az az állítás, mely szerint, ha ők kormányon lennének, mindenkinek egységesen 20 százalékos nyugdíjemelést tartottak volna reálisnak.

Az igazság ugyanakkor az, hogy hosszú évek gyakorlata szerint a költségvetések benyújtása idején - legyen az akár állami, akár tb-költségvetés - több évre előre prognosztizálják a kiadási és bevételi oldalakat. Az emelkedés mértékére még a Horn-Kuncze-kormány által benyújtott tervezet alapján és már az érintett társadalmi szervekkel egyeztetve átlagosan 14 százalékos nyugdíjemelést prognosztizáltak, egységesen, minden nyugdíjas számára. Ezzel szemben a polgári kormány bár csekély mértékben nagyobbat, 14,2 százalékot adott, de egy igazságtalan helyzetet próbált a differenciált nyugdíjemeléssel enyhíteni. A szocialista kormány szándéka nyilvánvalóan az előbb említett igazságtalan helyzet fenntartása volt. (Mádai Péter: Mi a nyugdíjak értéke?)

Az E-alapból felhasznált összegekről szólnék néhány szót. A gyógyító-megelőző ellátásokra az előző évi tényadathoz képest végeredményben 13,3 százalékkal jutott több forrás, ami az inflációt is figyelembe véve 2,5 százalékos reálnövekedést mutat. Ezen belül a háziorvosi, háziorvosi ügyeleti ellátásnál az emelkedés a körzet típusától és a lakosságszámtól függően 9-15,7 százalékkal növekedett.

Új körzetek finanszírozására is lehetőség volt '99-ben. Azért tartom fontosnak ezt a tényt megemlíteni, mert a Fidesz-Magyar Polgári Párt véleménye szerint, túl az egészségügy pénzügyi alapjaink korrekcióján, némi szerkezetváltásra is szükség van az egészségügyben. Ez a tendencia egyébként Európa több országában megfigyelhető, pedig ők jelenleg még - és nagy valószínűséggel sokáig - a gazdagabb országok közé tartoznak.

Az átalakított rendszerek nemcsak költséghatékonyak, hanem a betegek - és legfontosabbak a betegek -, az állampolgárok érdekeit is maximálisan figyelembe veszik, és az ellátást megpróbálják az otthonhoz minél közelebb elhelyezni; az alapellátási struktúrát, melyet országonként másként értelmeznek, de alapvetően a családorvosi és járóbeteg-szakellátást tartalmazza, ezt favorizálják.

A zárszámadás adataiból kiolvasható, hogy megérett a helyzet arra, hogy elkezdjük a magánosítást, a külső tőke különböző mértékű bevonását az egészségügyi ellátórendszerbe, illetve a szolidaritási elven működő és alapértékként kezelendő biztosítás mellé a kiegészítő rendszerek megerősítése és a finanszírozásba történő bevonása is szükséges lehet. Amennyiben ezek a rendszerek az elvárható mértékben erősödnek, illetve kifejlődnek, akkor az irányított betegellátási modellkísérlet - mely véleményem szerint kifejezetten jó kezdeményezés - eredményei is jobbak lehetnek, illetve települések, régiók, az ott dolgozó orvosok is nagyobb lehetőséget látnak majd ebben a finanszírozási formában.

Véleményünk szerint a modellkísérletet folytatni, annak a lehetőségeit bővíteni kell, és örömmel nyugtáztuk azt, hogy a 2001-2002-es tb-költségvetés tervezetében ilyen irányok fedezhetők fel.

Két nagyon pozitív, az elmúlt időszakban néha vitatott dologra hadd hívjam fel a tisztelt Ház figyelmét. Ez a gyógyszerkassza helyzete, amely a módosított éves előirányzathoz képest 99 százalékkal teljesített, azaz 1,5 milliárd forint megtakarítás jelentkezett. Ez a tervezés már az előbbiekben említettek realitását igazolja vissza és a pénztár hatékony működését mutatja. Az előző években az ilyen típusú munkára sajnos nem volt példa.

A számszakiakon túl azonban szeretnék néhány olyan intézkedést említeni önöknek, amely segítette ezen eredmények elérését. Az egyik az új gyógyszerár-támogatási rendszer, ezen belül a fix áras gyógyszertámogatás, a generikus program beindítása, az evidence base medicine alkalmazása és a költséghatékonyság előtérbe kerülése. Ezt a munkát... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét. - Mádai Péter: Hát igen!) Majd akkor a kétpercesben folytatom innen. Köszönöm szépen. (Taps. - Mádai Péter, nevetve: Ez jó volt!)

ELNÖK: Éppen erre akartam utalni; a leleményes képviselők megtalálják a módját, hogy elmondják a véleményüket akkor is, ha az időkeret már letelt. (Mádai Péter: Aki még itt van.) Sőt, van, aki úgy találja meg ennek a módját, hogy még nem is kezdte el a beszédét - tehát az időkeret még el sem kezdett ketyegni -, már hozzászólásra jelentkezett. Úgyhogy most kétperces hozzászólások következnek: Kökény Mihály, majd Göndör István, mindketten az MSZP-ből.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban egy nagyívű győzelmi jelentés első felét hallottuk. Nyilván folytatódni fog ez majd több kétpercesben, bár ezt egészen egyszerűen is elmondhatta volna a tisztelt képviselőtársam, ha csak Ferenc Józsefet idézi: "Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve." Ezzel gyakorlatilag egészen tömören is el lehetett volna mondani a Fidesz véleményét erről a zárszámadásról, amelyről a mi véleményünk egészen más.

Most csak két megjegyzést szeretnék tenni. Az egyik az, hogy hivatkozik az irányított betegellátási modellkísérletre. Csakhogy az a nagy baj, hogy ezzel kapcsolatban semmiféle tételes részletes elszámolást nem tartalmaz ez a zárszámadási törvényjavaslat; az ÁSZ-nak is vannak fenntartásai. Lehet, hogy ez a jövő útja - én ezt nem vitatom -, csakhogy ezt előre prognosztizálni... én azt gondolom, hogy ehhez kell némi merészség.

A másik megjegyzésem, tisztelt képviselő úr: nem egészen értem, hogy ön milyen nyugdíjemelési prognózisra hivatkozik, amelynek mértéke 14 százalékos volt. (Dr. Horváth Zsolt: Amit a Gyula aláírt!) Örülnék, ha ezt elmondaná nekem.

Bennünket az a törvény kötelezett, amelyet 1997-ben az akkori kormánytöbbség elfogadott, és amely úgy szólt, hogy 1997-ben a nyugdíjakat egységesen a várható nettókereset-növekedés mértékének megfelelően kell megnövelni. Mi ezt a törvényi kötelezettséget kértük számon önöktől, ezt várták a nyugdíjasok is - önök viszont ezt megváltoztatták.

(19.40)

Ez az igazság, és nem a prognózisok. Hogy itt ki milyen prognózisokat írt le, azt gondolom, az ügy szempontjából teljességgel lényegtelen, hanem az elfogadott törvény a fontos, a lényeges.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Göndör István képviselő urat illeti a szó.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Vettem a kritikát, mert ironikusan bennem is az volt, hogy ha én most csak kétpercesekben próbálnék mindarra reagálni, amit Bartha képviselő úr elmondott, akkor olyanok, akik írásban előre jelentkeztek, ma már lehet, hogy nem is jutnak szóhoz.

Nem tudom, képviselőtársam, vagy nyelvbotlás, de gondolja végig, mert azt mondta, hogy növeltük a családi pótlék reálértékét. Nem akarok vele foglalkozni, mert hátha megnézi, és talán kiderül, hogy ez egy nagyon súlyos nyelvbotlás volt. Ha nem, akkor erre egy külön kétpercesben majd visszatérnék.

A másik dolog: nem tudom, miközben önök egy gyönyörű jövőről beszélnek, mondott egy másik mondatot, hogy azt a 100 milliárdot, amit a járulékcsökkentéssel, a kulcsok változtatásával elengedtek a vállalkozói szférában, azt a vagyonértékesítéssel pótolták. És jövőre mit fognak eladni? A kórházi ágyakat, az orvosokat vagy az ápolókat? Mert ez egy egyszeri, egy tipikus rövid távú gondolkodás.

A másik a nyugdíjkérdés. Ma már - a kormánykörökből is merem bizonyítani - kormánykörökben elismerik, hogy többféle fogyasztói kosár van, és a fogyasztói kosarak közül extra a nyugdíjasoké. Ők azok, akik nem az átlagos infláció... (Varga Mihály: Tévedés!) Kedves államtitkár úr, a pénzügyminiszter úr is azt mondta, hogy a nyugdíjasok kosarában sokkal magasabb az index, mint átlagosan. (Varga Mihály: Meg kell nézni a KSH-t, mert nincs különbség!) Jó. (Az elnök csenget.) Én elfogadom, hiszek az államtitkár úrnak, az időm nagyon kevés. Inkább majd szót kérek, és a nyugdíjkérdésre külön visszatérek egy kétpercesben.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Bartha László két percben kíván reagálni az elhangzottakra.

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ha már Ferenc Józsefnél tartunk, akkor volt neki más mondása is, és engedjék meg ezt a szubjektív megjegyzést nekem: azt mondta, hogy Szeged szebb lesz, mint volt, az árvíz után.

Azt gondolom, hogy az a jelentés, amit ön szerint adtam, azt sugallja, hogy maradjunk Ferenc Józsefnél. Azt remélem, hogy Magyarország tb- és egészségügyi helyzete szebb lesz, mint az önök idejében volt, és akkor talán nem vagyok túlzottan optimista.

Három évre előre gyakorlattá vált az, hogy prognózist tárt fel a mindenkori kormány, hogy nagyjából mit vár egyébként a kiadás-bevételi oldalon. Ha a kérdés erre irányult, akkor ez egyébként megtekinthető a '97. évi költségvetési vitából.

A másik a nyelvbotlás kérdése. Ez valószínűleg egy általában visszatérő probléma a Szocialista Párt és a Fidesz tagjai körében. Én nagy mértékű családi, gyermekek után járó adókedvezményről beszéltem (Göndör István: A családi pótlékról!), valamint a nyugdíjak reálértékének növekedéséről. Oda tudom adni önnek az én írásomat. Igen, tehát a Szocialista Pártnak van egyfajta családi pótlékot szerető része, a Fidesznek pedig egyfajta, az aktív segítséget jelentő adójárulék-csökkentés, a gyerekek után járó kedvezmény a politikája. Ez a vita nagy valószínűséggel a mai napon sem fog közöttünk megoldódni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Varga Mihály államtitkár úr kíván szólni.

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Göndör Képviselő Úr! Csak a "nyugdíjasok más fogyasztási szerkezete" című dolog miatt szólok, mert ez egy közhiedelem Magyarországon, de nem igaz; kérem, hogy ezt ne terjessze. Ha megnézi a KSH-nek a különböző háztartás-panelvizsgálatait és megnézi a háztartás-statisztikákat, teljesen megegyezik a nyugdíjasok fogyasztása az átlag magyar család fogyasztásával.

Sokan élnek ebben a tévhitben, én magam is rabja voltam ennek korábban, de a Pénzügyminisztérium lekért ilyen anyagokat, önök is lekérhetik - ezek nyilvános, hozzáférhető dokumentumok -: nincs lényegi különbség. Sőt, azt kell mondanom, hogy az elmúlt két esztendőben a különböző fogyasztóiár-ingadozásoknak elsősorban a nyugdíjasok voltak a kedvezményezettjei, ők jártak "jól".

Azt gondolom, sok ilyen közhiedelem van egyébként akár gazdasági, akár társadalmi területen. Ha már egyet megcáfolnak a KSH tényszerű számai, akkor azt legalább ne állítsuk itt.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Veres János képviselő urat illeti a szó két percben.

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Miután az elmúlt napokban eléggé sok nehézséget okozott az ellenzéki képviselőknek, hogy a parlamenti munkánkhoz megfelelő információkat kapjunk a kormányzat jeles képviselőitől, ezért azt szeretném kérni, hogy az államtitkár úr szíveskedjen a rendelkezésünkre bocsátani azt, amit önök mint Pénzügyminisztérium lekértek a KSH-tól. Ha azonos adatbázisból fogunk beszélni, akkor bizonyára nem lesz ilyen félreérthető véleménykülönbség közöttünk. Ez már csak azért is jó lenne, mert nem vagyok meggyőződve arról, hogy ellenzékiként vajon hozzájutunk-e ahhoz, amihez az államtitkár úrék hozzájutottak.

Még egyszer mondom, erre megalapozott tapasztalatunk van az elmúlt néhány nap történéseiből. Két olyan állami főhatóságnál szereztünk negatív tapasztalatokat, amelyekről itt, a Házban is sajnos már volt módunkban beszámolni, az Országimázs Központban és az FVM-ben. Ha az államtitkár ezt a viselkedésével, a részünkre szolgáltatott adatokkal, hogy is mondjam, részben legalábbis, ha nem is kompenzálni tudja, de azt is bizonyítani tudja, hogy van egy olyan minisztérium és egy olyan államtitkár is, aki szívén viseli az ellenzéki képviselők felkészülését a vitára, és ezért rendelkezésre bocsátja, akkor nagyon meg fogjuk ezt önnek köszönni.

Egyébként szerintem az a mondat mégsem lehet valós, ami úgy hangzott el, hogy a nyugdíjasok fogyasztása és az átlag fogyasztása nem tér el lényegesen egymástól. Az biztos, hogy összetételében eltér egymástól, és lényegesen. Azt nem akarom mondani, hogy az inflációs mérték tekintetében eltér-e egymástól vagy sem, hiszen erre nézve én láttam KSH-adatokat, amelyek igaz, hogy nem a legutolsó évet mutatták, hanem a '90-es évek második felének a közepét, és ott teljesen biztos, hogy két tekintetben lényeges eltérés volt: egyrészt a gyógyszer volt jelentősebb mértékben a fogyasztói kosárban, másrészt pedig az úgynevezett háztartással kapcsolatos kiadások, tehát az energia-, illetve a hasonló jellegű kiadások, a lakhatás kiadásai.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Most gyorsan megadom a szót Vojnik Mária képviselő asszonynak (Derültség.), még mielőtt valaki elébe tolakodna. Képviselő asszony, önt illeti a szó.

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A társadalombiztosítás zárszámadásakor közel 1600 milliárd forinttal kell elszámolni a járulékfizetőknek, a várományosoknak, az adófizetőknek és mindazoknak, akik a társadalombiztosítás alapjainak bevételi oldalához, de akár a kiadási oldalához is bármilyen szállal kötődnek. Ezért tehát én magam azt gondolom, hogy a napi társalgásban vagy a napi beszédben minden élc és tréfa megengedett, de ahogy a humorban nem ismerünk tréfát, úgy ebben a dologban is azt gondolom, hogy fontos és lényeges adatokat bonmot-kkal elütni nem lenne szerencsés.

Én magam, miközben a zárszámadás vitájára készültem, elővettem az 1998 végén a '99-es társadalombiztosítási vitában a Magyar Szocialista Párt véleményét tolmácsoló szónoklatomat, és megpróbáltam megnézni, ha úgy tetszik kormánypárti képviselőtársaimnak, önkritikusan is, hogy a felvetett problémák jogosak voltak-e vagy jogtalanok, a kételyeink megalapozottak voltak-e vagy megalapozatlanok, a kormány prognózisa megfelelt-e a saját várakozásának, és hogy még egyszer felhozzam, sikerült-e ezen az alrendszeren keresztül legalábbis megvalósítani azokat a célokat, amelyeket önök maguk elé tűztek. Ehhez engedelmükkel a zárszámadást, a zárszámadáshoz fűzött állami számvevőszéki jelentést, a '99. évi társadalombiztosítási költségvetést és a magam akkori hozzászólását használtam.

Önök azt ígérték, amikor a társadalombiztosításról a maguk javaslatát megtették, hogy átláthatóvá és világossá teszik a társadalombiztosítás költségvetését, megtartják a mindenkire kiterjedő, szolidaritás alapú egészségbiztosítás elvét.

(19.50)

A Számvevőszék jelentése és az azóta az önök kormányzása alatt történt események ismeretében elmondhatjuk, hogy nem sikerült átláthatóbbá és világosabbá tenni a társadalombiztosítás költségvetését, a készülő Áht.-módosítás alapján pedig azt gondolom, hogy önök a szolidaritási alapú egészségbiztosításnak nemhogy az elvét, hanem a gyakorlatát is igyekeznek felszámolni.

Önök elhatározták, hogy 1999-re 6 százalékkal csökkentik a társadalombiztosítási járulékot. Ez a járulékcsökkentés akkor az önök prognózisa szerint is 150 milliárd forintnyi bevételkiesést eredményezett, amit csak részben pótolt a tételes egészségügyi hozzájárulás növelése. Az önök előterjesztése szerint mintegy 60 milliárd forintos többletbevétel keletkezett ebből, illetve a százalékos egészségügyi hozzájárulás 20,1 milliárdos bevétele. Önök úgy gondolták a mintegy 70 milliárd forintnyi bevételkiesésről, hogy azt részben fedezni fogja a társadalombiztosítás vagyoneladásából származó bevétel.

Már a tervezés során is jól látszott, hogy a társadalombiztosítás bevételi oldala nem teszi megalapozottá a kiadási oldal tervezeteit, ezért az önök sajátos elgondolása szerint már helyben hozzáláttak a tervezett kasszák megnyirbálásához. Ezért 1999-ben már a költségvetés készítésekor az E-alapok tartaléka a gyógyító-megelőző ellátásokra vetült ki, ennek eredményeképpen a leírt 350,165 milliárd forint helyett a 6,95 százalékkal csökkentett összeggel lehetett számolni, ami akkor 343 milliárd forintnál valamivel több volt. Ha képviselőtársaim megvizsgálják a zárszámadást, akkor láthatják, hogy a zárszámadás szerint 338 milliárd forint, a Kincstár kimutatása szerint pedig 319,5 milliárd forint jutott a gyógyító-megelőző ellátásokra.

Azonban ha lehet, ennyire ne szaladjunk előre. Csak valamelyest szerettem volna érzékeltetni, hogy az önök elgondolása, hogy 6 százalék járulékmérték csökkentése mellett maradéktalanul biztosítható az ellátások színvonalának megőrzése, nem volt nagyobb kívánság, mint hogy a kecske is jól lakjon, és a káposzta is megmaradjon.

Vegyük sorra a zárszámadás megalapozottságát! Az Állami Számvevőszék leírja, ismételten az történt, hogy a független könyvvizsgáló záradékkal látta el a zárszámadást. Egy egészen különös indoklást olvashatunk itt; azok számára, akik ezt a jelentést nem ismerik pontosan: az APEH, amelyik a járulékok kezelésére és a vele való gazdálkodásra van felhatalmazva addig, ameddig át nem adja az alapoknak, az adótitok megsértése címén nem tette lehetővé a folyószámla-nyilvántartási rendszer működésének, a folyószámlákra elszámolt tételek helyességének ellenőrzését, a folyószámlákon kimutatott adósságállomány, az elszámolt járulékbevételek nem teljesek és nem pontosak, az eltérések értéke nem számszerűsíthető, az APEH-elszámolás alapján a Nyugdíj-biztosítási Alap tényleges bevételét képező 20,778 milliárd forintot az Egészségbiztosítási Alapnál számolták el bevételként.

Ezen a soron érdemes végigmenni. Arról, hogy végül is mi a könyvvizsgálat eredménye, valószínűleg még hallunk majd tájékoztatást. Amellett, hogy a Nyugdíj-biztosítási Alap tényleges bevétele durván 20,8 milliárd forinttal kevesebb lett, nem kellene szó nélkül elmenni, hiszen ez a pénz megillette volna a nyugdíjalapot, és akkor most, 2000 végén el kellene gondolkodni legalább azon, hogy nem kellene-e valamilyen módon a nyugdíjasoknak és a nyugdíjvárományosoknak erről elszámolni. Megismétlem a kisebbségi véleményben elmondottakat, ennek a 20,8 milliárdnak azért is van jelentősége, mert ez nem illette meg az Egészségbiztosítási Alapot. Ha nem illette meg az Egészségbiztosítási Alapot, akkor ezt a valóságban úgy kell kezelni, hogy ha a helyére került volna ez a 20,8 milliárd, akkor az Egészségbiztosítási Alap hiánya ezzel a 20,8 milliárd forinttal biztosan nagyobb lenne, képviselőtársaim.

Szeretném elmondani, hogy Kökény képviselő úr a nyugdíjalappal való gazdálkodást, a nyugdíjemelés mértékét, az önök által hozott törvénymódosításokat már érintette és nyilván még érinteni is fogja. Csak azt szeretném mondani, hogy önök kormányhatározatban kötelezték magukat a nyugdíjrendszer továbbfejlesztésére. Ha mással nem, ezzel a továbbfejlesztéssel biztosan adósak.

Mi teljesült a bevételekből? A munkáltatói és biztosítotti járulékok gyakorlatilag maradéktalanul, sőt felülteljesültek a tervezetthez képest. Nem teljesült az egészségügyi hozzájárulás tervezete. Nem tartanám jelentéktelennek, hogy ez a teljesülés csak 91,3 százalék. Ezek a bevételek azonban automatikusan teljesültek, ezt nem lehet különösebben nagy érdemnek tekinteni, hiszen a munkáltatók és a biztosítottak önkéntesen fizették meg ezeket a járulékokat.

A járuléktevékenységgel összefüggő feladatokat az adóhatóságra bíztuk. Az adóhatóság nem volt felkészülve ennek a feladatnak a teljesítésére. Úgy gondolom, hogy mindazokat a kötelezettségeket, amelyeket az automatikusan teljesülő bevételeken túl jogosan rájuk ruháztunk volna - a járulék-folyószámlák vezetését, a kintlevőségek behajtását, a bírságok behajtását, a tartozás fejében náluk található vagyonelemekről való kimutatást és az azokkal való elszámolást -, viszont csak részben teljesítették. Ennek is következménye, hogy az alapok valóságos kezelőinek nem volt érdemi rálátásuk az alapok befolyt pénzeire. Az Állami Számvevőszék erről világosan nyilatkozik, hogy megszűnt az Országos Nyugdíj-főigazgatóság és az OEP közvetlen kapcsolata a bevételekkel, gazdálkodási önállóságuk e tekintetben formálissá válik.

Mondhatnám még tovább, képviselőtársaim, de a hátralévő időben már csak egy dologgal szeretnék foglalkozni, és ez az egészségbiztosítási alapoknak azok a kiadási tételei, amelyek megalapozottságát eredendően is vitattuk. Ez a gyógyító-megelőző kassza fedezettsége, illetve a gyógyszerkassza fedezettsége. Azt gondolom, ebben az esetben el kellene ismerni, hogy a hiány valóságos, hogy a tervezés megalapozatlan volt, hogy a társadalombiztosításnak, az Egészségbiztosítási Alapnak a gyógyító-megelőző ellátásokhoz nyújtott fedezete nem volt elegendő a szinten tartásra, nem volt elegendő ahhoz, hogy a gyógyító-megelőző ellátások színvonala növekedjék, és különösen arra nem, amire önök eredetileg ígéretet tettek, hogy benne lesz a méltó bér, a tizenharmadik havi fizetés, a fejlesztések fedezete, az amortizáció ígéretét pedig már felejtsük is el.

(20.00)

A zárolást gyakorlatilag államtitkár úr is elismerte, hogy csak részben kapta vissza a gyógyító-megelőző ellátások kasszája, ezért ez kedvezőtlen lett az egész rendszerre. Csak egy példát mondanék, Bartha képviselő úr. Ennek volt köszönhető, hogy a hbcs-t renormálni kellett, hogy ugyanazért a teljesítményért kevesebbet kaptak az intézmények; csak ezt az egyet mondanám ebből.

Azt gondolom, hogy nem kell úgy csinálni, mintha valamelyikünk fejében is megfordult volna, hogy az a tervezett gyógyszerkassza elég lesz. Nem lett elég, ki is kellett pótolni, a kormány erre rendeletet alkotott - de az mégsem tűrhető, hogy a gyógyítókasszával fizettették meg ezt a túllépést! A zárt kasszákon belül járt a kormány az önök felhatalmazásával, és azt gondolom, hogy amire az egyik oldalon, mondjuk, a gyógyítóellátásoknak nem volt befolyása, hogy mennyi legyen a gyógyszerkiadás, mégis vele fizettették meg ezeket a kiadásokat.

Azt gondolom, képviselőtársaim, nem azért kell ezen elgondolkodni, hogy állíthassuk egymásról, hogy jó volt a tervezés vagy jó volt a végrehajtás, hanem azért is, hogy ne maradjon az önök fejében az a véleményem szerint megalapozatlan hit, hogy a 6 százalékos járulékcsökkentés mellett mégis maradt fedezet az ellátásokra. Annyival maradt kevesebb, annyival jutott az embereknek kevesebb, ennyivel nőttek meg a terheik, és azt gondolom, hogy ez az elszámolás arra is elég, hogy rávilágítson, miért lesz a 2000. év költségvetése bizonyítottan és visszamenőlegesen megalapozatlan.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Horváth Zsolt államtitkár úr jelentkezett hozzászólásra.

DR. HORVÁTH ZSOLT egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő Asszony! Engedje meg, hogy rendkívül nagy tisztelettel néhány ténybeli tévedését kiigazítsam. Nem szívesen teszem ezt, de kénytelen vagyok.

Ön a legvégén összefoglalva a mondandóját, azt mondta, hogy a 6 százalékos járulékcsökkenés mintegy azt bizonyította, hogy nem maradt elegendő pénz a gyógyító-megelőző kasszában.

Képviselő Asszony! Hogyha ebben a kötetben - gondolom, önnek is megvan - a 76. oldalon az adott mellékletet fellapozza, akkor ott megtalálja a '98. évi tényszámot a gyógyító-megelőző ellátás kasszájában, és megtalálja a '99. évi előzetes tényszámot, ami már gyakorlatilag tényszámnak tekinthető. A kettő között 13,3 százalékos fejlődés van. Ebben benne van mindaz, amit ön elmondott, hogy volt egy bizonyos zárolás, annak egy része visszakerült. Ebben már az is benne van, hogy ebből a kasszából valamennyit a gyógyszerkasszára átcsoportosítottak; mindezek mellett 10 százalékos inflációval számolva 3,3 százalékos reálérték-növekedés volt.

Amit ön elmondott, nincs megalapozva, tényszerűen nem felel meg a valóságnak. Ezért kérem, hogy ne vonjon le belőle olyan következtetést, ami az ellátórendszerben dolgozókra nézve sértő, miszerint csökkent volna az egészségügyi ellátás színvonala az országban.

Köszönöm szépen. (Keller László: Kérdezzétek meg a kórházakat! - Taps a kormánypártok soraiban.)