Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita e szakaszát és a részletes vita egészét lezárom. A kapcsolódó módosító javaslatok házszabályszerű benyújtására mai ülésnapunk végéig van lehetőség.

Megkérdezem Varga Mihály államtitkár urat, most vagy a későbbiekben kíván... (Varga Mihály: Később!) A későbbiekben kíván válaszolni a vitában elhangzottakra.

Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatokról a következő ülésünkön határozunk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az államszervezetre vonatkozó egyes törvényi rendelkezések, továbbá az ingatlan-nyilvántartásról rendelkező törvény, valamint a halászatról és a horgászatról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/1517. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/1517/59. számon kapták kézhez. Megkérdezem a bizottságokat, kívánnak-e előadót állítani. (Nincs jelentkező.) Nem kívánnak.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat szerkezeti rendjére figyelemmel kezdeményezem, hogy a módosító javaslatokat öt szakaszban tárgyaljuk meg. Felkérem Kapronczi Mihály jegyző urat, ismertesse az egyes vitaegységeket.

KAPRONCZI MIHÁLY jegyző: Tisztelt Országgyűlés! Az első szakaszban az ajánlás 3., 4., 5., 6., 7. pontjainak megvitatására kerül sor, a törvényjavaslat 1-4. §-ai alapján. Ezek az államszervezetre vonatkozó egyes törvényi rendelkezéseket módosítják.

Ezt követően az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény módosításait kezdeményező rendelkezésekhez érkezett indítványokat tárgyaljuk meg, az ajánlás 8-25., és az ezekhez kapcsolódó 1., 2., 29., 56., 57. pontok alapján.

Külön vitaszakaszt képez az ajánlás 26. és 58. pontja, amely az egészségügyi törvény módosításával kapcsolatban kezdeményez változtatásokat.

A negyedik vitaszakasz a halászati törvényhez érkezett módosító indítványokat tartalmazza a 27-54. pontok alapján. Ezekkel összefüggésben nyílik meg a vita az ajánlás 59., 60. és 61. pontjaira is.

Végül az ajánlás 55. pontjának megvitatása következik, amely a "zárórendelkezések" cím szövegpontosítását és kiegészítését tartalmazza.

ELNÖK: Köszönöm, jegyző úr. Tisztelt Országgyűlés! Ügyrendi kérdésben jelentkezett Orosz Sándor képviselő, MSZP.

Megadom a szót, képviselő úr, tessék!

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A jegyző úr által ismertetett szakaszolással kapcsolatosan szeretném megjegyezni, hogy az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény módosításához rendelt 1., 2., 29., 56. és 57. pontok idesorolását javasolom elkerülni. Addig ugyanis, amíg az 1. és az ehhez kapcsolódó 56. talán az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény vitája alá vonható lenne, de a 2., a 29. és az 57. pontot, amely kizárólag a halászatról és horgászatról szóló törvény javasolt módosításainak javasolt elhagyását indítványozza, kár az ingatlan-nyilvántartásba vegyítetten megtárgyalni. Ez a javaslat szerinti negyedik vitaszakasz részét képezheti, és annyiban, amennyiben erre is vonatkozik az 1. és az 56., annyiban ez is sokkal inkább ide, semmint az ingatlan-nyilvántartáshoz kapcsolódik, de az 1. és az 56. pontnak akár lehet szerepe az egészségügyi törvény kapcsán is, hiszen ezekben én magam az ezzel kapcsolatos indítványok elhagyását is javasoltam.

Javasolom tehát a szakaszolást ennek megfelelően ismételten végiggondolni.

ELNÖK: Képviselő Úr! Csak a jegyzőkönyv kedvéért még egyszer tessék pontosítani, hogy a szakaszolást hogyan szeretné.

Tehát az 1. és az 56. együtt, és a másik három, a 2., a 29., az 57. is külön szakaszolás? Nincs akadálya annak, hogy így legyen.

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Az ingatlan-nyilvántartáshoz besorolt 1., 2., 29., 56., 57. pontot javasolom áttenni a halászati törvényhez. Köszönöm.

ELNÖK: Jó. Tehát az 1., 2., 29., 56., 57. pontot áttenni a halászati törvényhez, a módosító indítványokhoz. Megkérdezem a frakciókat, van-e kifogás az Orosz képviselő úr által kezdeményezett ügyrendi javaslattal kapcsolatban. A frakciókat kérdezem. (Senki sem jelentkezik.) Azt hiszem, semmi akadálya nincs, hogy akkor az Orosz Sándor képviselő úr által ismertetett módosító javaslattal együtt tegyem fel azt a házbizottsági javaslatot, hogy aki egyetért a most előbb szóban elhangzott módosító javaslattal, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a javaslatot elfogadta. Itt a technikai segítséget megadjuk, természetesen kiosztjuk ezt a módosított javaslatot, hogy könnyebben tudják a képviselőtársak követni, de akkor még egyszer ismétlem: tehát a lényeg az, hogy előzetesen a jegyző úr által olvasott 1., 2., 29., 56., 57. pontok a halászati törvénynél lesznek megtárgyalandók, ott fogjuk tárgyalni a módosító indítványokat.

Megnyitom az első vitaszakaszt az ajánlás 3-7. pontok alapján. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. Igen, Isépy Tamás képviselő úr, Fidesz. Tessék!

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Itt a csomagban összerakott törvényjavaslatnak csupán a 3. §-ával szeretnék foglalkozni, ahhoz nyújtottam be módosító indítványt, amelyik a Magyar Szabadalmi Hivatal jogállását érinti, és egy kicsit a felszólalási joggal való visszaélés, hogy itt a meggondolatlanul a teremben maradt képviselők türelmét igénybe kell vennem a szöveg terjedelmén túlmenő indokolással.

(18.00)

Felszólalásra ihlet az a tény, hogy a Szabadalmi Hivatal jogállásának tervezett megváltoztatása az indoklásban foglaltak ellenére szükségtelen, ellentétes a nemzetközi gyakorlattal és az európai uniós elvárásokkal. Érthetetlenül leértékeli a több mint százéves és eredményes múltra visszatekintő hivatalt.

Éppen ezért kényszerültem egy valójában köztes megoldást tartalmazó, az alkotmányügyi bizottság szinte egyhangú döntésével támogatott és remélhetőleg némi meggondolás után kormányzati támogatásban is részesülő felszólalást tenni - mert akkor még nem alakult ki a kormány végleges álláspontja, és ezért hangzott el az előterjesztő részéről a "nem". Tehát az említett ellentmondások feloldási szándéka az, ami erre a felszólalásra késztet.

A törvényjavaslat valójában a nem minisztériumi jogállású központi közigazgatási szervek továbbfejlesztésének, a közigazgatás korszerűsítésének szándékával többek között a Szabadalmi Hivatalt is országos hatáskörű szervből ágazati miniszter felügyelete alá tartozó központi hivatallá kívánja lefokozni, aminek az eredményeként a Szabadalmi Hivatal országos hatáskörű szerv helyett központi hivatalnak számítana, ami például a jogszabály-előkészítési jogosítványok elvesztését is eredményezné. A kormány által kijelölt miniszter nemcsak felügyelné, hanem irányítaná is a hivatalt. Az elnökét nem a miniszterelnök, hanem a miniszter nevezné ki és mentené fel. Az elnök automatikus besorolása államtitkáriról helyettes államtitkárira változna, hacsak külön kormánydöntéssel nem ítélik oda neki az államtitkári címet és az államtitkári juttatásokat.

Az indokolásban megfogalmazott szándékkal valójában teljesen ellentétes az a tény, hogy például többek között - ígérem, igyekszem rövidre fogni - egyáltalán a központi hivatal közjogi fogalma nem létezik; országos hatáskörű szerv létezik. Például hogy mennyire létezik, ha megnézik a tisztelt képviselőtársaim a törvényjavaslat 4. §-át, amely szintén azt mondja, hogy "a kormány által irányított országos hatáskörű szerv", ezt létező közjogi fogalomként ugyanaz a törvény, amely a 3. §-ból kilöki, a 4. §-ban megtartja. Tehát már ez önmagában egy ellentmondás.

Utána a gondokat súlyosbítja, amint mondtam, hogy nem tisztázott a központi hivatal közjogi fogalma és értelme. Ugyanakkor az országos hatáskörű szerv egy ismert közjogi kategória, és e státushoz számos jogkövetkezmény fűződik például a jogalkotásról szóló törvényben, a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényben. Azokat módosítani kellene ahhoz, hogy központi hivatallá váljon egy országos hatáskörű szerv.

Ha a tisztelt képviselőtársaim megnézik a törvény egyéb rendelkezéseit, soha nem látott és soha nem vett át a Magyar Szabadalmi Hivatal hatósági feladatokat, mert azokat ő látta el. A minisztérium ilyen hatáskörbe tartozó hatósági feladatokat soha nem látott el. Tehát az indoklásban ellentétes, hogy ezzel tehermentesítené a minisztériumot; eddig sem tehermentesítés céljából látta el.

Azután: hogy egy ágazati miniszter - hiszen a Szabadalmi Hivatal tevékenysége mindegyik tárca feladatkörét felöleli... Tehát akkor kinevezek egy ágazati minisztert, holott a Gazdasági Minisztérium hatáskörébe tartozó hatósági és egyéb feladatokat is ellátott. De ami a Szabadalmi Hivatal eddigi tevékenységét és jogállását illeti, 1896 óta - több mint száz éve - szolgálja a magyar iparjogvédelem ügyét. Most már csak egy rövid történeti visszatekintés: 1920-ig Szabadalmi Hivatalként, 1920-49 között Szabadalmi Bíróságként látta el a feladatait. A tevékenységének a lényege a jogok engedélyezése és nyilvántartása, továbbá a megadott jogokkal kapcsolatos számtalan ügy. A nagyságrendet érzékelteti, hogy 1998-ban 41 193 szabadalmi bejelentés, 5437 nemzeti és 7605 nemzetközi védjegybejelentés érkezett. Az érvényben lévő szabadalmak száma meghaladja a 11 ezret, a lajstromozott hazai és nemzetközi védjegyeké pedig együttesen a 140 ezret. Ez a hatósági munka a bíróságokhoz hasonló függetlenséggel és garanciák mellett folyik.

A Magyar Szabadalmi Hivatal határozatai ellen államigazgatási úton jogorvoslatnak nincs is helye, mert országos hatáskörű szerv és önálló. Tehát a megváltoztatását csak a bíróságtól lehet és kell kérni. A függetlenségének még a látszatát is hátrányosan érintené, hogy a kormány alá rendelt, de önálló hatáskörrel rendelkező és a kijelölt miniszter által csupán felügyelt országos hatáskörű szervből a miniszter felelősségi körén belül működő központi hivatallá alakulna. A Szabadalmi Hivatal az érintett minisztériumokkal egyetértve képviseli a kormányt a Szellemi Tulajdon Világszervezetében, az Európai Szabadalmi Szervezetben, a Kereskedelmi Világszervezetben, tehát számtalan nemzetközi szervezetben, és a kormány képviselőjeként való fellépésének súlyát csökkentené a hivatal leértékelése.

Az iparjogvédelem legfontosabb nemzetközi dokumentuma az ipari tulajdon oltalmára 1883-ban létesült Párizsi Uniós Egyezmény - amelynek hazánk 1909 óta tagja -, amely külön előírja, hogy központi iparjogvédelmi hatóságot szervezzenek és működtessenek önálló hatáskörrel és független szervként. A Magyar Szabadalmi Hivatal önálló szervként történő működtetése az Európai Unióhoz történő csatlakozásnak is előfeltétele. Harmonizálni kell, jogharmonizációs kötelezettség van! Ez pont szembemegy a jogharmonizációs kötelezettség teljesítésével, különösen arra tekintettel, hogy az Európai Unió számos dokumentumban elismerően értékelte a Magyar Szabadalmi Hivatal teljesítményét. A csatlakozási tárgyalások iparjogvédelmi tárgyú fordulójáról készült, tehát elég friss jelentésben az Európai Bizottság leszögezte, hogy Magyarország dicséretet érdemel a Magyar Szabadalmi Hivatalban folyó hatósági jogalkalmazó tevékenység minőségéért. Ilyen körülmények között ledegradálni a hatáskört, megszüntetni a függetlenséget, ágazati miniszter alá helyezni, ez teljesen indokolatlan, és ahogy elmondtam, ellentétes az elvárásokkal.

A törvényjavaslat 4. §-ához kapcsolódó megfontolások a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökével kapcsolatban, a szabadalmi törvény módosítása nélkül, a miniszteri irányítás alá helyezés hiányában is teljes mértékben érvényesíthetők, ugyanis a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló törvénynek éppen e paragrafusban található módosítása egyformán érintené a kormány által irányított országos hatáskörű szervek és a miniszter felelősségi körén belül működő központi közigazgatási szerv vezetőit. Éppen azért említettem, hogy köztes megoldást tartalmaz a módosító javaslat, mert a kormány irányít, és az elnökét a miniszterelnök nevezi ki és menti fel. Tehát megvan a kívánt kormányzati felügyelet, de megmarad az önálló hatáskör, amely szinte bíróságként is működteti a Szabadalmi Hivatalt. Hogy tudná ezt megcsinálni a függetlenség sérelmével egy ágazati miniszter felügyelete alá tartozóan?!

A legfontosabb érv az, hogy a Magyar Szabadalmi Hivatal jogállásának hatályos szabályozása bevált; több mint száz éve nem okozott semmilyen zavart a központi közigazgatás működésében. A jelenlegi rendszer tehát működik, sőt jól és eredményesen működik. Tehát a törvényjavaslat indoklása nem szolgáltat érveket e működőképes rendszer megváltoztatása mellett. Úgy tűnik viszont, hogy a változással mindenki rosszul járna: a hivatal és ügyfelei éppúgy, mint a kormányzat.

(18.10)

Tehát valójában ez a felszólalásom az indokoltan csekély érdeklődést tanúsító képviselőtársaimmal szemben az előterjesztő felé szól, hogy azért meg kellene fontolni az elmondott érvek alapján, hogy a módosító javaslat elfogadása ezeknek a jogharmonizációs szempontoknak inkább megfelel, nem sérti a kormány felügyeleti jogkörét, a felügyeleti jogkör gyakorolható anélkül, hogy ágazati miniszter felügyelete alá vonnám és megnyirbálnám a hatáskörét.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót felszólalásra Wiener György képviselő úrnak, MSZP.

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azokhoz a módosító indítványokhoz szeretnék hozzászólni, amelyeket én nyújtottam be a parlamentnek, illetőleg érinteném hozzászólásomban Isépy Tamás képviselőtársam indítványát is.

Módosító indítványaimat elsősorban azért terjesztettem be, hogy az államigazgatás korszerűsítése jegyében ne egyenként, szervezetenként történjen az átalakítás, hanem egy egységes koncepció alapján menjen végbe egy új rendszer létrehozása, mely a minisztériumok alatti, úgynevezett nem minisztériumi jogállású központi államigazgatási szerveket érintené. Ennek az egységes koncepciónak az igényét a 2396/1997 (XII. 8.) számú kormányhatározat fogalmazta meg először, s ezt módosított formában a 2013/1999-es kormányhatározat is elismerte. A módosított szöveg értelmében az országos hatáskörű szervnek, illetve a központi hivatalnak minősülő központi közigazgatási szervek jogállását, irányítási és vezetési rendjét átfogó és egységesítő módon kell szabályozni. A szabályozásnak azon az elven kell alapulnia, hogy a minisztériumi szint alatti központi közigazgatási szervek egységesített típusa a központi hivatal legyen. Ez a szabályozás azonban nem jelenti azt, hogy valamennyi szervezetet vagy e szervek túlnyomó többségét központi hivatallá kell átalakítani, hanem azt célozza a hivatkozott kormányhatározat, hogy találjuk meg azokat az elvi szempontokat, amelyek alapján az országos hatáskörű szervek kategóriájába, illetőleg a központi hivatalok kategóriájába sorolható szervezeteket egymástól elkülönítsük.

A törvényjavaslat nem ezt a megoldást választja; 1., 2. és 3. §-ában három szervnek, a Magyar Bányászati Hivatalnak, az Országos Mérésügyi Hivatalnak, illetőleg a Magyar Szabadalmi Hivatalnak az átalakítását írja elő, mégpedig országos hatáskörű szervből központi hivatallá történő átalakítását. Kétségtelen, hogy a hivatkozott paragrafusok valamelyest egységesítenék is az irányítási rendet, mert azt is előírják, hogy a munkáltatói jogokat, valamint a munkaterv, illetőleg a szervezeti és a működési szabályzat jóváhagyását mindhárom szervezet esetében a kormány által kijelölt miniszternek kell gyakorolnia. Ebből következik, hogy valóban kísérlet történik egy egységes igazgatási rend megalkotására.

Azonban a hivatkozott 2396/1997-es kormányhatározat jóval több irányítási jogosítvány rendezését írja elő, ezeknek egy jelentős része a javasolt módosításokból kimarad. Ez már önmagában jelzi azt az igényt, hogy itt egységes, átfogó szabályozásra lenne szükséges. Ezen túlmenően - mint erre egyébként a Magyar Szabadalmi Hivatal esetében Isépy Tamás képviselőtársam is felhívta a figyelmet - egyes szervezetek olyan speciális feladatokat látnak el, amelyek esetében, mint egyébként a felszólalásomban már jeleztem, meg kell fontolni azt, hogy a minősítés minek alapján történjen, hogy egy szervezet országos hatáskörű szervnek vagy pedig központi hivatalnak minősüljön-e. Vitathatatlan, hogy a nem minisztériumi jogállású központi szervek esetében szükségszerű az átvizsgálás, s az is valószínű, hogy többségükben a kormány által is követett és az előző kormány által megkezdett út tekinthető járhatónak. Azonban éppen most tárgyaltuk például a pénzügyi szervezetek állami felügyeletéről szóló törvényjavaslatot, melynek 1. § (1) bekezdése az újonnan létrehozandó úgynevezett szuperfelügyeletet országos hatáskörű szervként definiálja, figyelmen kívül hagyva azt is, hogy e három szervezet jogelődje közül kettő, a Pénztárfelügyelet, illetőleg az Állami Biztosításfelügyelet a jelenlegi szabályozás értelmében központi hivatalnak minősül.

Mindez egyértelműen jelzi, hogy ezen a területen ilyen részszabályozásokkal hosszabb távon eredményt elérni nem lehet. Nemcsak az újonnan létrehozandó úgynevezett szuperfelügyelet esetében, hanem például a Magyar Szabadalmi Hivatal esetében is megfontolandó az, hogy ezek a szervek továbbra is országos hatáskörűeknek minősüljenek, vagyis ne egy miniszter feladat- és hatáskörébe, felelősségi körébe tartozzanak, hanem irányításukat továbbra is a kormány lássa el, s a törvényben megjelölt miniszter csak felügyeleti jogokat gyakoroljon.

Az államigazgatás korszerűsítése tehát, mint előbb már jeleztem, egységes szabályozást igényelne. A 2396/1997-es kormányhatározat megalkotásakor még úgy tűnt, hogy elegendő lenne egy kormányrendeleti szabályozás, amely egyértelműen rendezné ezen szervezetek irányításának rendjét, illetőleg a hatósági fórumrendszerben betöltött szerepét. Éppen a most elénk kerülő törvényjavaslat jelzi azonban, hogy átfogó törvényi szintű szabályozás lenne igazán célszerű. Ezért indítványoztam azt módosító javaslataimban, hogy a kormány vonja vissza javaslatának azon részét, mely a nem minisztériumi formában működő három központi államigazgatási szerv jogállásának megváltoztatására irányul, s egyben vállalja azt, hogy viszonylag rövid, belátható időn, mondjuk, fél éven belül előterjeszt a parlament elé egy olyan törvényjavaslatot, amely megoldaná ennek az államigazgatási közigazgatási szervtípusnak az átfogó szabályozását. A korszerűsítés megalapozottabb folytatása ezt igényli, s ezt igényli, mint előbb már jeleztem, az egyes szervezetek speciális helyzetének alapos, megfontolt áttekintése is.

Éppen ezért képviselőtársaim figyelmébe nemcsak saját módosító indítványaimat ajánlom, hanem Isépy Tamás javaslatát is, hiszen ez a javaslat rámutat azokra a sajátosságokra, amelyek a Magyar Szabadalmi Hivatalt jellemzik, s amelyek valószínűleg indokolják azt, hogy e szervezet továbbra is országos hatáskörű szerv kategóriába tartozzon, a kormány közvetlen irányítása alatt működjön.

A másik kérdéskör a 4. §-hoz fűzött módosító javaslatom. Ez jellegében teljesen eltér az első három paragrafushoz kapcsolt indítványoktól, mert itt valójában a vezető köztisztviselők közszolgálati viszonya megszüntetésének újraszabályozásáról van szó, tehát egy olyan témakörről, amely teljesen eltér a törvényjavaslat 1., 2. és 3. §-ától. Megítélésem szerint, szemben a kormány álláspontjával, itt nem találkozunk joghézaggal. Ugyanis egyes szervek esetében az 1997. évi LXXIX. törvény 53. §-ának (3)-(11) bekezdése megteszi a rendezést, ennek következtében itt nem beszélünk szabályozatlanságról.

Egy konkrét példát írtam le a módosító indítványomban, ezt egyébként elmondtam az általános vitában is, a Gazdasági Versenyhivatalt érintő 53. § (11) bekezdése kapcsán. Az 1997. évi LXXIX. törvény 53. §-ának (11) bekezdése értelmében ugyanis a Gazdasági Versenyhivatal elnöke az illetmény, illetőleg a juttatások szempontjából miniszternek; elnökhelyettesei közigazgatási államtitkárnak; a Versenytanács tagjai pedig helyettes államtitkárnak minősülnek.

(18.20)

Ugyanakkor az 1997. évi LXXIX. törvény változatlanul hagyta a versenyjogi törvény 35. §-ának (4)-(7) bekezdését, amely jogtételek szabályozták a Versenyhivatal elnöke, elnökhelyettesei köztisztviselői jogviszonyának megszűnését. Mivel nem érintette az 1997. évi LXXIX. törvény a GVH elnökének, sem közigazgatási államtitkári besorolású elnökhelyetteseinek a státusát a megszüntetés szempontjából, ezért feltételeznem kell azt, hogy a jogalkotói szándék az volt, hogy továbbra is a jelenlegi szabályozás maradjon érvényben, amely nagyon erőteljesen korlátozza a GVH elnökének és elnökhelyetteseinek felmentését.

Ugyanakkor a törvényjavaslat 4. §-ában szereplő megoldás abba az irányba mozdul el, hogy teremtsünk a mostaninál biztosabb alapot vezető köztisztviselők funkciójának megszüntetéséhez. A köztisztviselői törvény jelenleg is lehetőséget teremt arra, hogy a vezetői megbízatást indoklás nélkül visszavonják. A javasolt módosítás azonban annyiban teremtene a mostaninál, úgymond, szilárdabb jogalapot, hogy az államtitkári, illetve helyettes államtitkári besorolású országos hatáskörű szerv vezetőik és helyetteseik, illetve központi hivatalok vezetői és helyetteseik esetében a miniszterek és államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló törvény alapján tenné lehetővé köztisztviselői jogviszonyuk megszüntetését. Ez a megoldás teljes mértékben szemben áll a politikai és a közigazgatási szféra elválasztására irányuló törekvésekkel, teljes mértékben szemben áll az 1992-ben elfogadott köztisztviselői törvény szellemével, s emellett az 1997. évi LXXIX. törvény személyi hatályát olyanokra kívánja kiterjeszteni, akik e törvény értelmében nem minősülnek állami vezetőnek.

Nem tűnik szerencsésnek az a gyakorlat, hogy államtitkárok és helyettes államtitkárok a gyakorlatban politikusnak minősülnek. Még kevésbé lehet támogatni azt, hogy a nem minisztériumi formában működő országos hatáskörű szervek, illetve központi hivatalok vezetőire és helyetteseikre is kiterjesszük ezt a politikai minősítést. A törvényjavaslat indoklása egyébként egyértelműen jelzi, hogy a cél valóban az, hogy e vezető köztisztviselők esetében is a bizalmi elv érvényesüljön. Nem szerencsés azonban, ha a mostani gyakorlatot, mely szintén nem felel meg a törvényekkel kapcsolatos elveknek, kiterjesztenénk erre a körre is, és így még szélesebb csoportra terjesztenénk ki a politikai tisztogatásnak, a politikai okokból történő eltávolításnak a lehetőségét.

Ezért azt javaslom, hogy a kormány a 4. §-t is vonja vissza, s fontolja meg, hogy e területen a köztisztviselői jogviszony megszüntetésére továbbra is a köztisztviselői törvény előírásait tartsa megfelelő szabályozásnak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a második vitaszakaszt az ajánlás 8-25. pontjai szerint. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. (Dr. Orosz Sándor jelentkezik.) Orosz Sándor képviselő úr, MSZP. Tessék!

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Még csak az ingatlan-nyilvántartás... (Közbeszólás: Nem hallom!) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A T/1517. számú törvényjavaslat - mint ahogy ezt tudja, aki érdeklődve elolvasta vagy a parlamenti vitát követte - számtalan törvény módosítását célozza. Ezek egy része szerepel a címben, egy másik része nem szerepel a címben.

Az ingatlan-nyilvántartásról szóló elfogadott, de még hatályba nem lépett törvény azon törvények sorába tartozik, amelyik abban a megtisztelő figyelemben részesült a kormány által, hogy a módosítására a címben is felhívta a figyelmet. Nem minden törvény járt így, de most éppen az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény módosításához benyújtott módosító indítványokról szeretnék szólni. Ezek sorából is szeretnék az ajánlás 8., a 11., illetőleg a 12. pontjában szereplő indítványokkal kapcsolatosan megjegyzéseket tenni.

A 8. sorszámon javasoltam elhagyni a törvényjavaslat 5-33. §-ait. E módosító javaslat célja lényegében az, hogy a jogkövető állampolgárok ne kerüljenek olyan helyzetbe, hogy oda nem illő címek alatt kerüljenek módosításra az ő életüket befolyásoló alapvető törvények. A kormány 1999. második félévi jogalkotási elképzeléseiről szóló átiratban, határozatokban szerepelt egyes államszervezetre vonatkozó törvények módosítása az Igazságügyi Minisztérium mint előterjesztő megnevezésével. Szerepelt az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény és szerepelt a halászatról és a horgászatról szóló törvény. E két utóbbi előterjesztője a földművelésügyi tárca lett volna. Ilyen-olyan ok miatt ezek a törvényjavaslatok a megfelelő előkészítésen nem mehettek keresztül ezek szerint, legalábbis kellő időben nem. Ennek következményeként ezekről az egyébként önmagukban is nagyon-nagyon fontos kérdésekről itt és most az államszervezeti ügyek között kell szót váltanunk.

Az Országgyűlés tekintélyének megóvása, valamint a jogkövető állampolgárok jogkövetéshez fűződő érdekeinek védelme céljából javasoltam azt, hogy ez a törvényjavaslat kizárólag az államszervezetre vonatkozó ügyeket rendezze. Ezt célozná a 8. számú indítvány, amelyet természetes módon az előterjesztő képviselője nem támogatott, de szeretném képviselőtársaim figyelmét és felelősségérzetét felkelteni ezen indítvány mellett, hiszen támogatottsága okán itt a Házban szavazni fogunk róla.

A következő indítvány a Koppánné Kertész Margit képviselőtársam által benyújtott indítvány egy része, ez a 11. ajánlási pontban szerepel. Erről az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságában élénk vita alakult ki, és tulajdonképpen azt lehet mondani, hogy egyik szemünk sír, a másik meg nevet, hiszen az előterjesztő képviselője is egyetért az indítvánnyal, végül is valamennyi bizottság is támogatta, és én magam is szívesebben hajlok arra, hogy ezt az indítványt támogatni kellene.

Ugyanakkor mégis meg kellene fontolni még ennek a pontos szövegét, hiszen itt egy érdekes helyzet alakult ki. A polgári törvénykönyvünk szabályai szerint ugyanis a tulajdonjogi igények nem évülnek el, és igazából a polgári törvénykönyv rendezi annak szabályait is, hogy nem tulajdonostól nagyon-nagyon szűk körben, értelemszerűen lényegében egyedül a nyílt árusítású boltokban, tehát a kereskedelmi forgalomban lehet - legalábbis eddig lehetett - tulajdont szerezni. Aztán van az elbirtoklás, az már ehhez képest egy sajátos helyzet, de az is körülbelül ebbe a körbe tartozik, ott is legalább tíz évnek kell eltelnie. És most jön ez a javaslat, amely a jóhiszeműen szerzett jogok védelme és a közhitelesség céljából - amennyiben a jóhiszeműen szerző fél adott esetben gyorsan, másodszorra is eladja egy jóhiszemű harmadiknak - gyakorlatilag legalizálja három év elteltével a jogsértést.

(18.30)

Ezt azért kell hogy elmondjam itt és most is képviselőtársaimnak, mert természetesen én amellett vagyok, hogy az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége a lehető legritkább esetben lehessen megkérdőjelezhető. Ugyanakkor azzal is tisztában kell lennünk, hogy az ingatlan-nyilvántartás, bár fontos, de mégsem a polgári jogi alapjogoknak a törvénye. Ha tehát ilyen jellegű, tényleg alapos megfontolást igénylő rendelkezésre van szükség, talán mégiscsak inkább a polgári törvénykönyv tulajdonjogi szabályai között lenne helye ennek.

Tudom, nincsen benne ebben az öszvér törvényjavaslatban a polgári törvénykönyv, nagyon örülök neki, hogy nincsen benne. De ez is jelzi, a 11-es indítvány kapcsán szerintem érdemben lefolytatandó vita vagy polémia, hogy bizony, alaposabb megfontolást igénylő kérdések ezek annál, semhogy így hevenyészetten, év végén - mert valamilyen határidő köt bennünket - ezért gyorsan sok törvényt egy ernyő alatt módosítsunk.

Ugyanakkor itt is szeretném megjegyezni, hogy megítélésem szerint az ingatlan-nyilvántartási törvény hatálybalépése kapcsán nem jelentene tragédiát, hogyha most ezt a törvényjavaslatot nem fogadná el az Országgyűlés. Azzal viszont nagyon egyetértek, hogy érdemben és az előbb említett módon, tehát akár a polgári törvénykönyvre is kiterjedő módon érdemes lenne megvizsgálni, hogy még milyen rendelkezéseit célszerű módosítani.

Ezzel együtt, ha nem sikerül a dologban előrehaladni, a beterjesztetthez képest Koppánné Kertész Margit indítványa javít a szövegen, tehát én azt gondolom, ha végül is szavazásig megy a dolog, akkor ajánlom, hogy képviselőtársaim is támogassák a 11. számú indítványt.

Más a helyzet a 12-es, Vitányi István képviselőtársam által benyújtott indítvánnyal, ezt én személyesen sem támogatom. Itt és most azért szeretnék róla szót ejteni, mert ehhez az indítványhoz egy kapcsolódó módosító javaslatot terjesztettem be, és erre szeretném felhívni az államtitkár úr, illetőleg képviselőtársaim figyelmét.

Az általános vitaszakaszban is elmondtam, hogy a halászatról és a horgászatról szóló törvény alapvetően átforgatja a halászati és horgászati jogokat. A korábbi törvény a víz tulajdonához kötötte a halászati jogokat, és előírta annak ingatlan-nyilvántartási bejegyzését.

A mostani javaslat - ahogy erről majd, amikor oda kerülünk, beszélni fogunk - a halászati és horgászati jogokat a medret is magában foglaló földrészlet tulajdonához köti. A meder bizonytalanságai, az, hogy hol víz alatt van, hol nincs víz alatt, most még inkább indokolttá tennék azt, hogy az ingatlan-nyilvántartás tartalmazza, hogy mely ingatlanhoz tartozik halászati jog, és tartalmazza azt, hogy ezt másokkal közösen vagy önállóan gyakorolhatja. Elsősorban természetesen nem az önálló, hanem a társult halászati jogok azok, ahol garanciális okokból nagyon fontos lenne fenntartani azt a jelenleg hatályos szabályt, miszerint a halászati jogot az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni.

Ezt a kis kitérőt azért fogalmaztam meg, mert, mint említettem, Vitányi István képviselőtársam javaslatához kapcsolódva, aki az ingatlan-nyilvántartási törvénynek a 16. §-át nyitotta meg e vonatkozásban számomra... - ezért itt egy olyan indítványt fogalmazott meg, hogy az ingatlanhoz kapcsolódó halászati jog legyen a bejegyezhető jogok felsorolásában.

Összességében, azt gondolom, a beterjesztett módosító indítványok is jelzik, hogy az elfogadott, de még hatályba nem lépett ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény nem annyira rosszul sikeredett törvény. Sok módosítására sokkal inkább azért van most szükség, mert a kormányváltást követően a földtörvényhez kapcsolódó, annak is elsősorban a földhasználat regisztrációjával összefüggő rendelkezései más helyzetet teremtettek és teremtenek; ami mondandó itt és most csak azért érdekes, mert szeretném itt és valószínűleg e vitában utoljára elmondani azt, hogy időnként helyénvalóbb lenne, azt gondolom, meghallgatni a parlamenti vitában elhangzó olyan ellenzéki érveket, amelyek egyik vagy másik törvény megfogalmazása kapcsán rögzítik, hogy ahhoz a szabályozáshoz még szükséges volna egy másik törvény módosítása.

Így volt ez a földtörvény módosításakor, amikor - igaz, hogy azt nem az igazságügyi tárca, hanem a földművelésügyi tárca terjesztette be, gondolom, kormány-előterjesztés volt mind a kettő - elhangzott a vitában, hogy szükséges az ingatlan-nyilvántartási törvény módosítása, a földhasználati regisztráció szabályainak a megváltoztatása a földtörvényi rendezés miatt, ez elmaradt. Valószínűleg sokkal előremutatóbb lenne mind a parlamenti működés, mind pedig a meghozandó törvények minőségét illetően is, ha az együvé tartozó kérdések, akkor, amikor felmerülnek, együtt kerülhetnének rendezésre is.

Nagyon szépen köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a harmadik vitaszakaszt az ajánlás 26-58. pontjaira. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. Igen, Vojnik Mária képviselő asszony, MSZP. Tessék!

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés ezen törvényjavaslat kapcsán hosszú, tartalmas vitát folytatott, amelyben a kormánypárti és ellenzéki képviselők álláspontjai a vita végére sem közeledtek egymáshoz.

A módosító indítványunkban, amelyet a 26. pontban fogalmaztunk meg Schvarcz Tibor, Kökény Mihály és más szocialista képviselőtársaimmal együtt - és amellyel azonos tartalmú módosító indítványt nyújtottak be kormánypárti képviselőtársaink, majd azt visszavonták - arra tettünk javaslatot, hogy az egészségügyi törvény hagyja hatályban a reprodukciós eljárások között a dajkaanyaság intézményét. Az 58. §-ban pedig arra tettünk javaslatot, ugyancsak szocialista képviselőtársaimmal, hogy 2000. január 1-jén az egészségügyi törvénynek ez a szakasza lépjen életbe.

Kormánypárti képviselőtársainkkal a vita lényegét tekintve négy fontos pontban volt közöttünk véleménykülönbség. Az első pontban, amelyben a törvény jogi részét érintettük, az fogalmazódott meg első körben - és ezt a bizottsági előadók, illetve kisebbségi előadók elmondták -, hogy nem tudtunk megbékélni azzal, hogy az Igazságügyi Minisztériumban az a látszat keletkezett, mintha jogilag ez a probléma nem lenne megoldható. Mi arra hivatkoztunk a vitában, a jegyzőkönyvek végigolvasása során ez is derült ki, hogy ez a jogi probléma áthidalható és megoldható.

Kormánypárti képviselőtársaim a vitában azonban arra a véleményre jutottak - és ezt az államtitkár úr is megerősítette -, hogy nem elsősorban jogtechnikai probléma volt, hanem - mint ahogy Horváth Zsolt képviselőtársam elmondta a vitában - miért is kellene egy olyan szabályozást meghozni, ahol a szabályozandó tárggyal alapjaiban nem értenek egyet a képviselők. Elmondták, hogy ez nem jogi probléma, hiszen technikailag, a jogász szemével ez a feladat uralható.

Az is kiderült, hogy ez nem orvosi probléma, hiszen világos, hogy az orvostudomány számára a dajkaanya intézményének lényege, vagyis hogy az anya petesejtje, az apa hímivarsejtje által megtermékenyített petesejt a dajkaanya méhébe ültethető, a terhesség kiviselése orvosilag és emberileg lehetséges. Ezért tehát a problémának ez a része sem lényegi probléma.

(18.40)

A következő aggály az volt, hogy ez morális kérdés a kormánypártok részéről. A hivatkozásuk fő forrása a Katolikus Püspöki Kar állásfoglalása, amely ebben a kérdésben nem megengedő. Mi azonban úgy gondoljuk - tiszteletben tartva a püspöki kar állásfoglalását -, hogy ez egy olyan morális aggály, amelyet megtilthat egy egyház a maga követőinek, de nem terjesztheti ki ezt a tiltást más állampolgárokra.

A következő ilyen aggály, hogy beleavatkozunk a természet rendjébe. Mi azonban azt gondoljuk, hogy bizonyos esetekben a dajkaanyaság intézményén túl igen sokszor avatkozunk bele a természet rendjébe. Hiszen a természet rendjébe avatkozunk bele akkor is, amikor egy házaspár esetében az anya petesejtjét egy más hímivarsejttel helyettesítjük (Sic!), és úgy ültetjük be az embriót a kiviselő anya méhébe. Lényegesen beavatkozunk a természet rendjébe, amikor a szervdonáció kapcsán egy idegen ember, agyhalott ember, halott ember szervét beültetjük. Ilyen értelemben nagyon sokszor avatkozunk bele a természet rendjébe; ad absurdum, a legbanálisabb beavatkozás, amikor egy nem működő szervet mesterségesen, az orvostudomány eszközeivel életben és működésben tartunk.

A hivatkozások következő csoportja, hogy ez olyan pszichológiai konfliktust okoz a dajkaanya és családja, a születendő magzat és a genetikai anya és családja között, amely nagyon nehezen uralható. A hivatkozások ebben az ügyben sem voltak egyértelműek, hiszen nem állítjuk, hogy ebben az esetben mind a dajkaanya, mind a genetikai anya és családja nem néz szembe valóságos pszichológiai dilemmákkal, mi azt mondtuk, hogy ezek megfelelő vezetéssel, gondozással és természetesen magával a vállalással is egy pozitív megerősítéssel uralhatók. Ezért tehát azoktól, akik a dajkaanyaság intézményének bevezetését, ennek a reprodukciós eljárásnak az elfogadását mint számukra utolsó lehetőséget a saját gyermek felnevelésére várják a törvényhozóktól, nem vehetjük el ezt a reményt.

Valamelyest biztatást kaptunk a részletes vitában akkor, amikor a javaslatunkra az előterjesztő képviselői a bizottságokban egy bizonytalan támogatást adtak. A bizottsági vitákban sajnos nem sikerült egyértelmű állásfoglalásra jutni az előterjesztők irányában afelől, hogy mit is jelentene a javaslatunk elfogadása. Azt-e, hogy a reprodukciós eljárást elfogadják, de az előkészületekhez idő kell, és ezért egy későbbi időpont bevezetését javasolják? Vagy azt, hogy a javaslatunkat nem fogadják el, és a későbbi időpontra való elcsúsztatással csak egy haladékot kérnek arra, hogy egyébként a várakozókban meglévő csalódás ne január 1-jén érhesse őket?

Ezért arra kérem a tisztelt kormánypárti képviselőtársaimat és az előterjesztő nevében jelen lévő tisztelt államtitkár urat, hogy mielőtt ezt az elutasítást az Országgyűlés egy gombnyomással helyben hagyja, újra fontolják meg, hogy ez az önkéntes, az anya és a befogadó anya számára elfogadott, orvosilag lehetséges, morálisan nem kirekesztő változat mégiscsak kapjon szabad utat a Magyar Országgyűléstől, és legalább annyival legyünk többen, ahányan ez irányban folyamodnak majd a dajkaanyaság intézményéért, és születhessen meg Magyarországon az a 15-20-30 gyerek, akikre nagyon várnak a családok.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Soron kívül Hende Csaba államtitkár úrnak adom meg a szót. Tessék, államtitkár úr!

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszony! A vita felesleges gerjesztésének szándéka nélkül röviden szeretnék két dologra reagálni. Ön úgy interpretálta az általános vitában általam elmondottakat, mely szerint én azt mondtam volna, hogy a dajkaterhesség által felvetett problémák jogi szempontból, jogtechnikailag uralhatóak és megoldhatóak. Úgy hiszem, nem ezt mondtam.

Én azt mondtam, hogy a jog természetesen nagyon sokféle szabályozást le tud írni, ki tud dolgozni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek a megoldások elfogadhatóak lennének. Nem akarom most a példákat sorjázni; nyilván öntől nem várható el, hogy az én akkori negatív példáimat elsorolja. Én csak egy dolgot vetnék fel, amit akkor is elmondtam.

Természetesen lehet azt jogszabályba foglalni, hogy a gyermeket megszülő dajkaanya, ha megszereti azt a gyermeket, és nem akarja odaadni a genetikai szülőknek, abban az esetben erre a törvény kötelezze őt, és adott esetben rendőrt meg végrehajtót lehessen oda küldeni, és a gyermeket a szülő anyjának az emlőjéről le lehessen tépni. Én ilyen összefüggésben beszéltem arról, hogy a jog persze mindent képes kezelni. Az egy másik kérdés, hogy morálisan és emberileg ez számomra és számunkra egy elfogadhatatlan helyzet volna.

Még egy mondatot arról, hogy a Katolikus Püspöki Kar véleménye miképpen jött számba ebben az ügyben. Én a véleményezők közül egyébként kettőt emeltem ki, a püspöki kar mellett a Legfelsőbb Bíróságot is, amely szintén a kormány előterjesztésével értett egyet. Ez úgy van, hogy különféle szervezetek kapják meg, egyesületek, civil szervezetek és egyházak is, igen, megkapják a különféle törvényjavaslatok tervezeteit, és erről kifejtik a véleményüket. Szó sincs arról, hogy bárkire bármit rá akarnának erőszakolni! Tehát az ön felvetése, mely szerint az egyházaknak csak a saját híveikkel szemben van kompetenciájuk, adott esetben nem értelmezhető. Csupán arról volt szó, hogy az egyházakat - amint az a jogalkotási törvény szerint egyébként kötelezettségünk - megkérdeztük, hogy az adott ügyben mi a véleményük, és ők a törvénynek megfelelően a véleményüket mondták el.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Két percre megadom a szót Horváth Zsolt képviselő úrnak, Fidesz.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő Asszony! Az önök módosító javaslata, mivel magának a törvényben beterjesztett módosításnak az elhagyását jelenti, így értelemszerűen az erről való vita egy megismételt általános vitát eredményez. Logikailag csak ez következhet belőle. Ugyanis itt most az a kérdés, hogy legyen vagy ne legyen.

Ön igen derekasan próbálta összeszedni az általános vitában elhangzott érvrendszereket, ezeket csoportba szedni, és ennek megfelelően érvelni a mellett, hogy miért váljon ez lehetségessé. Engedje meg, hogy annyiban egészítsem ki az ön mondatait, ami a saját elmondott részemre vonatkozik. Én pedig azt hiszem, ebben arról próbáltam meggyőzni a Házat, hogy ez a kérdéskör azért nem elsősorban orvosi kérdés, mert ennek a technológiai része közel húsz éve ismert az orvostudományban, különböző megoldási módozatokkal tíz éve gyakorlat is, hogy ez lehetséges. A szabályozás sokkal később született meg, maga a gyakorlat is ennél sokkal-sokkal később terjedt el.

(18.50)

Részletesen elmondtam az általános vitában, hogy melyek azok az okok, amelyek miatt a törvényjavaslatot ebben az eredeti, tehát az egészségügyi törvényben szabályozott módon semmiképpen nem tartom elfogadhatónak és bevezethetőnek. Ezek az okok elsősorban szociológiai szempontok voltak, a családok életébe jelent nagyon durva beavatkozást, azoknak a családoknak az életébe, akik ezt önként teszik meg. Ezeken el kell gondolkodni, hogy ezek lehetségesek-e, szabad-e, és elegendő ok-e arra, hogy ezért ezt megtegyük.

Később folytatni fogom. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Pap János képviselő úrnak, Fidesz.

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Úgy látom, hogy azt a vitát, amit az általános vitában folytattunk, látszólag megismételjük.

A következőt szeretném elmondani: ön azt mondta, hogy a Katolikus Püspöki Kar véleményét képviseli a kormány. Szeretném önnek elmondani, hogy én református vagyok, és a Katolikus Püspöki Kar véleményét nem hallottam, de én mint református hívő ember is vallom, hogy a dajkaanyaság nem természetes dolog, és nem hiszem, hogy nekünk a jog eszközével minderre lehetőségünk van. Nem hiszem, hogy a jogásznak, adott esetben az Országgyűlésnek olyan kérdésekre választ lehet adni, hozzá lehet nyúlni dolgokhoz, amiben, azt gondolom, nem kompetens. Nem hiszem, hogy a jog nyelvével dönteni lehet arról, hogy mikor kezdődik az élet, az életbe milyen szinten lehet belefolyni.

Azt gondolom, köztünk olyan mértékű a hozzáállásbeli különbség - hogy csak Bauer Tamás véleményét idézzem, aki az internethez próbálta valamilyen formában hasonlítani, ha jól emlékszem. A kettő között őrült nagy különbség van, ha szabad így fogalmazni, az egyik emberi, a másik pedig - véleményem szerint - isteni kategória. Egy emberi mű, emberi alkotás bármikor tönkretehető, megújítható, megszüntethető és újraindítható. Ez az életnél nem tehető meg, az élettel nem lehet így játszani! Ön azt mondja, hogy 15-20 gyerek megszülethet így. Minden úgy kezdődik, hogy van 1-2, 15-20, majd lesz belőle több ezer; azt gondolom, ez nem egy döntő érv.

Ezt a vitát folytathatjuk, beszélgethetünk két percekben, de nem hiszem, hogy eljutunk arra a szintre, hogy meg tudjuk győzni egymást, mert - még egyszer szeretném mondani - az indulópontunk, a megközelítésünk valószínűleg ezen a téren teljesen más.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Több képviselő jelentkezett kétperces felszólalásra. Én is szeretném kérni a képviselőket, hogy ne az általános vita ismétlődjék meg, ha van rá mód, hiszen még több vitaszakasz van, és több képviselő jelentkezett normál felszólalásra.

Most két percre megadom a szót Kökény Mihály képviselő úrnak, MSZP.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Bizonyos mértékig kivédhetetlen az, hogy az általános vitában érintett kérdések szóba kerüljenek, hiszen ez a módosító indítvány arra irányul, hogy, mondjuk, a jogalkotás paródiájaként ebben a törvényben ne nyúljunk hozzá az egészségügyi törvényhez.

De ami az itt kialakult vitát illeti, azért kértem szót, mert tényleg szeretném felidézni azt, ami a parlament egészségügyi és szociális bizottságának ülésén elhangzott, ahol az Igazságügyi Minisztérium képviselője látott arra lehetőséget, hogy ne töröljék az egészségügyi törvényből a dajkaanyaság lehetőségét, és azt mondta, hogy talán egy kapcsolódó módosító indítványban egy külön jogszabályba kellene utalni a hatálybalépést, jelesül: türelmi időt szeretne kérni a családjogi törvény módosításához. Ezen lehet gondolkodni.

Azonban tényleg szeretném azt felvetni - és nem reagálnék most az ideológiai befolyásokkal kapcsolatos kérdésekre -, ha a dajkaterhesség nem kerül szabályozásra, tisztelt képviselőtársaim, ezt a törvény nem fogja megengedni, akkor ez illegális megoldásokra fogja késztetni mindazokat, akik élni akarnak ezzel. Tisztelt Képviselőtársaim! Valószínűleg embrióbeültetésnek fogják színlelni ezt a megoldást, amit egy bonyolult és megalázó nyílt örökbefogadási procedúra követ majd, annak az összes ellentmondásával.

Tisztelt Képviselőtársaim! Van erre megoldás külföldön. A törvény, amelyet önök most nem akarnak hatályba léptetni, egy szűk rokoni körben támogatja ezt a megoldást, a családjogi törvényt lehet ehhez igazítani. Kérem képviselőtársaimat, nem akarom elmondani még egyszer mindazt, amit már elmondott Vojnik Mária képviselőtársam (Az elnök csenget.), fontolják meg, ne fosszuk meg ettől a lehetőségtől a meddő házaspárokat.

Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Orosz Sándor képviselő úrnak, MSZP.

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Pap János képviselőtársamnak mondanám, hogy a hit kérdéseiben nincs helye se jogalkotásnak, se jogalkalmazásnak. Itt nem is erről van szó, itt egy emberek közti kapcsolatrendszernek a szükséges vagy lehetséges jogi szabályozásáról van szó az egyik oldalon, a másik oldalon ennek az intézménynek a lehetőségéről vagy annak elvetéséről, ami ezen emberi kapcsolatok szabályozását jelenti - nem pedig hitbéli kérdésekről. Igazából normális mederben zajlik mind az általános, mind a részletes vita, egy kicsit félve is mondom: ha összekeverjük a jogalkotást és a jogalkalmazást a hitbéli dolgokkal, akkor valahol ismét a középkorban és az inkvizíció környékén leszünk.

Higgyék el, nem a hiteket akarja szabályozni senki ezen az oldalon sem; amellett van, hogy legyen meg ez a lehetőség és korrekten, megfelelően szabályozza a jog, mert erre lehetőség nyílik. Sőt, erre lehetőséget látott a kormány képviselője is, hiszen ha képviselőtársaim megnézik az ajánlást, az előterjesztő képviselője egyetértett azzal a sok-sok pártot képviselő indítvánnyal, hogy legyen meg ez a jogintézmény. Ez elhangzott a mezőgazdasági bizottság ülésén is, azzal, hogy külön törvény léptetné hatályba. Tehát ezt a most szorító határidőt kellene kitolni, úgy, ahogy Kökény képviselőtársam mondta, hogy gyakorlatilag időt kér a kormány a megfelelő szabályok megalkotására. Hende államtitkár úr elmondta, hogy megvannak ezek a jogi normatervezetek.

Azt gondolom, ezzel is foglalkozni kellene, és ha egyszer ilyen jellegű ígéretek elhangzottak, akkor őszintén várom a kormány nyilatkozatát, hogy vajon kezdeményez-e, avagy képviselőtársaimnak saját kútfőjükből kell kiizzadják azt a kapcsolódó módosító indítványt, ami nyilván határidőt is kell hogy tartalmazzon (Az elnök csenget.), hogy meddig kell megszületni annak a bizonyos, a dajkaanyaságot hatályba léptető külön jogszabálynak.

Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Fenyvessy Zoltán képviselő úrnak, MIÉP.

DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Két kormánypárti felszólalás indított erre a rövid hozzászólásra. Dr. Horváth Zsolt azt mondta, ha a jogszabályban, az egészségügyi törvényben ma még meglévő szabályozás januártól életbe lépne, az a családok életébe való durva beavatkozás lenne, és ez szociológiai kérdés, nem is elsősorban egészségügyi és jogi. Úgy gondolom, az egy borzasztó nagy tévedés, hogy milyen durva beavatkozás lenne, hiszen ezek a családok éppen hogy kérnék ezt, hogy élhessenek ezzel a lehetőséggel. Az az életükbe való durva beavatkozás, ha megtiltjuk nekik, és nem az, ha engedélyezünk vagy lehetővé teszünk valamit, amit ők nagyon szeretnének. Nem hiszem, hogy az beavatkozás az életükbe, amit valaki kér.

Dr. Pap János azt mondta, hogy ez a tevékenység és ez az egész mechanizmus természetellenes lenne. Az abortusz nem természetellenes? Ez ma jogilag elfogadott és gyakorolt. A lombikbébiprogram, amely ma elfogadott és gyakorolt, nem természetellenes? Ne csak azt nézzük, hogy természetes vagy természetellenes valami, hanem hogy negatív vagy pozitív a hatása! Nekem az a meggyőződésem, ha csak 15-20, nem tudom, hány család, saját gyermekhez juthatna ezzel a lehetőséggel, akkor azt a lehetőséget nekik meg kellene adni, ehhez nekik joguk van, és senkinek nincs joga meggátolni azt, hogy ne juthassanak saját gyermekhez.

Ha már a természetellenességről gondolkodunk vagy beszélünk, akkor felül kellene vizsgálni az abortusz kérdését, és ott nagyon szívesen látnám ezeket a vehemens felszólalásokat, de meggyőződésem, ha azokat a potenciális szülőket kérdeznék meg, és talán sokan megkapták azokat a leveleket (Dr. Horváth Zsolt: Egy levél volt! Nem volt itt a múltkor!) azoktól a szülőpároktól, akik most nem juthatnak így gyermekhez, hogy nekik mennyire fontos ez, teljesen mindegy, hogy egy vagy kettő, ha mi kerülnénk abba a helyzetbe, hogy csak így juthatnunk gyermekhez (Az elnök csenget.), akkor meggyőződésem, hogy egészen más lenne a hozzáállás.

Azt javaslom, hogy még egyszer gondolják át a kormánypártiak.

Köszönöm. (Szórványos taps a MIÉP és az MSZP soraiból.)

(19.00)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Horváth Zsolt képviselő úrnak, Fidesz.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő Úr! Elnézést kérek, nem szoktam ilyet tenni. Nem tudom, hogy itt volt-e a múltkori ülésünkön az általános vitán és meghallgatta-e, a hozzászólásából arra következtetek, hogy esetleg nem, mert akkor értené, hogy melyik családra gondoltam.

Jelenleg a szabályozás azt mondja ki, hogy kell egy olyan család, ahol már legalább egy gyermeket szült az anya, ez a gyermek abban a családban növekedik. Reményeink szerint a családok többsége olyan, amelyikben férj is együtt él a feleséggel, és így nevelik a gyermekeiket. Ennek a családnak az életébe meglehetősen durva beavatkozás az, hogy más genetikai szülők gyermekét ez az asszony kihordja.

Egyrészt ez a férj nem nyúlhat a feleségéhez, nem élhet vele házaséletet a fogamzás előtti meglehetősen hosszas időszakban. (Dr. Fenyvessy Zoltán: Ezt vállalja!) Ez az asszony az életét kockáztatja a szüléssel, akinek egyébként gyermeke van, akit fel kell nevelni. Ezt követően... (Dr. Fenyvessy Zoltán: Vállalja!) Várjon, képviselő úr - vállalja, persze, mindenre ezt tetszik mondani. Ez egyébként tipikusan a liberalizmus éthoszához kapcsolódó jog, hogy mindenre joga van, ez azzal függ össze - furcsállom, hogy pont a képviselő úr védi, de hát szíve rajta, az önök pártjának is meg lehet tenni mindent. Képviselő úr, folytassuk!

Annak a gyermeknek el kell majd magyarázni azt, hogy miért nincs kistestvére, hova lett, és annak a családnak ezt el kell viselnie. Ha ön erre azt mondja, hogy ez nem durva beavatkozás egy család életébe, akkor erre nem fogok tudni mit válaszolni, ugyanis ez a minimum, amit el kell fogadni.

Ezek a kérdések igenis nincsenek szabályozva, nem foglalkoznak azzal a roppant egyszerű kérdéssel, hogy Magyarországon az örökbefogadásoknak két módja létezik, a nyitott és a zárt, és szinte majdnem mindig lehetőség szerint a zárt, a titkolt örökbefogadásra törekednek a magyar családok, hiszen a gyermektelenséget szégyennek tartják, ennek a megoldását pedig titokban kívánják kezelni, hogy a gyermeküket sajátként neveljék fel. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ebben a szituációban a legrosszabb, amit tehetünk, ha ugyanazon a családon belül tartós kapcsolatba kényszerítjük őket. A mostani szabályozás tehát...

ELNÖK: Képviselő úr, lejárt a két perc...

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): ...a lehető legrosszabb elképzelés. Bocsánatot kérek, elnök úr!

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: ...be kell tartani az időt. Megadom a szót felszólalásra Bauer Tamás képviselő úrnak, SZDSZ; és átadom az elnöklést Wekler Ferenc alelnök úrnak. (Taps a Fidesz soraiból.)

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök urak. Tisztelt Országgyűlés! Magam is a 26. és 58. pontban szereplő módosító indítványainkat szeretném újra az önök figyelmébe ajánlani, mely módosító indítványaink, ahogy matematikusok mondják, ekvivalensek Schvarcz Tibor, Vojnik Mária és Kökény Mihály szocialista, illetve Hegedűs Mihály, Tímár György, Molnár Róbert, Szentgyörgyvölgyi Péter kisgazda képviselők módosító javaslatával. Én azonban azt az indoklást, amelyet tartalmi oldalról Vojnik Mária megadott - és amelyet én szintén képviselek és majd szeretnék erről is szólni -, kiegészíteném egy formai típusú indoklással.

A magunk részéről még akkor is az egészségügyi törvény módosításának az elhagyását javasolnánk ebből a törvényjavaslatból, ha történetesen a javaslat tartalmával egyetértenénk. Azért javasoljuk ezt, mert elvileg nem tudjuk helyeselni azt, hogy abban a törvényjavaslatban, amelynek a címe "Az államszervezetre vonatkozó egyes törvényi rendelkezések, továbbá az ingatlan-nyilvántartásról rendelkező törvény, valamint a halászatról és a horgászatról szóló törvény módosítására benyújtott törvényjavaslat" - igaz, államtitkár úr?, ez a címe ennek a törvényjavaslatnak -, egy ilyen törvényjavaslatban el legyen rejtve az egészségügyi törvény módosítása.

Ha jól emlékszem, az államtitkár úr mintegy hétperces expozéban vezette elénk az általános vita kezdetén ezt a törvényjavaslatot, és nem ejtett szót sem az expozéban, sem az általános vitában arról a kérdésről, hogyan kerül ez a kérdés ebbe a törvényjavaslatba, nem tartotta fontosnak ezt indokolni - a magam részéről pedig ezt egyszerűen elfogadhatatlannak tartom.

Sokat beszéltünk már az elmúlt hónapokban arról, hogy ez a kormány rendszeressé tette az úgynevezett csomagtörvényeket, és valamennyien emlékszünk a szervezett bűnözés elleni törvénycsomagra, ahol a szervezett bűnözés cím alá suszterolták be a menekültügyi és az idegenrendészeti törvény módosítását, aminek semmi köze a valódi szervezett bűnözéshez, csak éppen a kormány hasonló szemléletű módosításokat akart oda behozni. Aztán jött - nem is olyan régen - a szociális és munkaügyi törvények módosítása, ahol a munkanélküliség szabályozása mellé suvasztották a fogyatékosokról szóló törvény módosítását. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Részletes vita van, elnök úr!)

Tisztelt Képviselő Úr! Én azt indoklom, hogy abban a módosító javaslatunkban, amelyben az egészségügyi törvény módosítását javasoljuk elhagyni - hogy is szól a címe: Az államszervezetre vonatkozó egyes törvényi rendelkezések, továbbá az ingatlan-nyilvántartásról rendelkező törvény, valamint a halászatról és a horgászatról szóló törvény módosításáról. Hogyan kerül ide az egészségügy? Én azt indoklom, hogy ennek itt miért nincs helye, és miért kell ezért ezt innen elhagyni. (Dr. Kökény Mihály: Az előterjesztőnek nem ide kellett volna tennie!) Én egy módosító javaslatot indokolok, tisztelt képviselő úr!

Azt gondolom, hogy még ha egyet is értenék ezzel az egészségügyitörvény-módosítással, amellyel egyébként nem értek egyet, akkor is azt kellene követelnem, hogy ebből a törvényből ez mindenképpen maradjon ki. Emlékszünk rá, hogy a Bokros-csomagot megtámadó - egyébként, ha nem tévedek, éppen az államtitkár úr pártjától, a Magyar Demokrata Fórumtól származó - alkotmánybírósági beadványt honorálva az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy szükséghelyzetben el tudja fogadni az effajta csomagot, feltéve, hogy az abban szereplő törvénymódosítások között van valami logikai, tartalmi összefüggés. Az önök által benyújtott csomagok egy részében kétségkívül van ilyen, de itt azon kívül, hogy ugyanaz a kormány körülbelül ugyanabban az időben kívánja módosítani a törvényeket, én a magam részéről más logikai összefüggést nem látok. Abban az interpretációban tehát, amit az Alkotmánybíróság annak idején adott, ez az összekapcsolás kétségkívül alkotmányellenes.

Még egy dologra szeretném emlékeztetni önöket és az államtitkár urat. Egy későbbi alkotmánybírósági döntésben, amelyet a földtörvény módosításával kapcsolatos népszavazás kapcsán hozott, az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy ha tartalmilag nem is volna egy törvény alkotmányellenes, de a meghozatalának eljárása alkotmánysértő, akkor az Alkotmánybíróság az ilyen törvényt meg fogja semmisíteni. Nos, ebben az esetben kétségkívül alkotmánysértő az az eljárás, amikor önök az egészségügyi törvény módosítását eldugják az államszervezetre vonatkozó egyes törvényi rendelkezések, továbbá az ingatlan-nyilvántartásról rendelkező törvény, valamint a halászatról és horgászatról szóló törvény módosítására beadott törvényjavaslatba.

Ez az eljárás, ahogy ezt a törvényjavaslatot tárgyaljuk, az Alkotmánybíróság akkori döntésének felfogása szerint kétségkívül alkotmányellenes, és ha ez igaz, akkor az ennek nyomán létrejövő törvény is az Alkotmánybíróság felfogása szerint alkotmányellenes lesz. Ha tehát ezt az alkotmányellenességet önök el akarják kerülni, akkor barátilag azt tanácsolom önöknek, hogy függetlenül attól, mit akarnak kezdeni a dajkaterhességgel, azt a módosító javaslatunkat, amelyik ebből a törvényből kivenné ezt a rendelkezést, fogadják el, és jól fognak járni. Ennyit a módosító javaslatunk indoklásaként, hogy úgy mondjam, jogpolitikai szempontból.

Most áttérnék a tartalmi kérdésre, amelynek a legfontosabb vonatkozásait Vojnik Mária képviselő asszony szerintem meggyőzően indokolta. Mindazt, amit ő elmondott, nem szeretném megismételni, egyetlenegy dolgot szeretnék itt hangsúlyozni - bocsánat, kettőt.

(19.10)

Az egyik az, amit önök rendszeresen mondanak, hogy ami itt történne, az a természet rendje ellen van, és ezért nem helyes, ha az állam ezt lehetővé teszi - most hallottuk itt, Horváth képviselő úr.

Nos, itt néhány példa már a múltkor is elhangzott és ma is elhangzott.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, nincs köztünk vita, hogy a boncolás, az orvostudomány, az egészségügy által széles körben alkalmazott eljárás a természet rendje ellen van - nem is olyan régen még tiltotta is az egyház. És azóta rendszeresen él ezzel a lehetőséggel az egészségügy és még a büntetőügy is, pedig a természet rendje ellen van. A természet rendje ellen van, mint erre már ma is utalás történt, az abortusz, tiltja is az egyház; a természet rendje ellen van a szervátültetés, a lombikbébi, és még nagyon sok minden egyéb, amivel manapság élünk.

Sokan vannak polgártársaink közül Magyarországon is és a világ más országaiban is, akik eme természetellenes eljárások, cselekmények ellen tiltakoznak, mert az erkölcsi érzékükkel ellentétes. És tartsuk valamennyien tiszteletben az ő erkölcsi érzéküket! Azt tanácsolom mindenkinek, akinek az erkölcsi érzékével ez ellenkezik, hogy ne éljen ezekkel a lehetőségekkel. Azt azonban nem lehet elfogadni, hogy az állam a polgárok egy részének erkölcsi elveit ráerőltesse a polgárok másik részének az életére, hiszen amit Horváth képviselő úr itt kifejtett a múltkor is, az gyakorlatilag ezt jelenti.

Még egy dolgot hadd tegyek hozzá, és ez a másik dolog, amiről beszélni szeretnék. Amikor Horváth képviselő úr felsorolja, hogy a dajkaterhesség abban a családban, amelyik a gyerek kihordására önként vállalkozik, milyen szociológiai, pszichológiai gondokat okoz, milyen veszedelmeket szül, akkor azt kell mondanom, hogy igen, Horváth képviselő úrnak ebben teljes mértékben igaza van. Ez vele jár a dajkaterhességgel. Nem is javasolja senki, hogy a dajkaterhességet bárkinek kötelezően írják elő! Amit az előző Országgyűlés által elfogadott törvény jövő évi hatálybalépése előír, az pusztán ennek a lehetővé tétele. És ez az, amit önök el akarnak törölni, úgy, hogy közben a másik családra egyáltalán nincsenek tekintettel - ja, nem, tekintettel vannak, csak abban a tekintetben nem, hogy lehetővé tennék nekik ilyen módon azt, hogy saját gyerekük legyen; csak ebben nincsenek rájuk tekintettel, minden más tekintetben tekintettel vannak rájuk.

Szeretném hangsúlyozni, itt a vita köztünk egyrészt egy konkrét kérdésről folyik, hogy lehetővé tegye-e a magyar állam polgárai számára a dajkaterhességet. De a vita mögött egy általánosabb elv áll, az az általánosabb elv, hogy az államnak kell-e ilyen erkölcsi kérdésekben az éppen kormányzó politikai csoportosulás által képviselt világnézet erkölcsi maximáit az egész társadalomra érvényesíteni. Ez pedig az, amin a demokratikus országok, a plurális berendezkedésű demokratikus országok már túljutottak. És erről folyik köztünk az alapvető elvi vita!

Úgyhogy én ebből a két megfontolásból javaslom a tisztelt kormánykoalíció képviselőinek, hogy fogadják el módosító javaslatunkat, ne erőltessenek bele egy más törvénybe egy egészségügyi törvénymódosítást, és egyáltalán, ezt a törvénymódosítást ne hajtsák végre.

És végül még egy utolsó megjegyzésem van. Hogyan működik egy olyan demokratikus állam, ahol az egyik országgyűlés hoz egy törvényt, a törvény meghozatalától eltelik másfél év, a hatálybalépésig hátra van egy hónap, és akkor a következő országgyűlés ezt a törvényi rendelkezést rajtaütésszerűen, ahogy ezt más összefüggésben is már mondtam, hirtelen módosítja? Miféle jogbiztonság, miféle bizalom van az államban és az állam kiszámíthatóságában, ahol így folyik a jogalkotás? Kérem, ezt is gondolják végig!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Hende Csaba államtitkár úr.

Megadom a szót.

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Három rövid megjegyzést tennék a Bauer képviselő úr által elmondottakhoz. Kezdjük a végén!

Kérem, itt nem már meglévő és kialakult jogviszonyokba való váratlan, úgymond, rajtaütésszerű beavatkozásról van szó, hanem arról, hogy egy még létre sem jött, meg sem született jogi lehetőséget, az általános vitában részletezett és általam most igazán megismételni nem kívánt okokból, nem kívánunk engedni hatályba lépni.

A második az, hogy javaslom, a képviselő úr tanulmányozza alaposabban a 42/1995-ös alkotmánybírósági határozatot, amelyre hivatkozott. Ez az a határozat, amely a Bokros-csomagról azt állapította meg, hogy önmagában azért, mert több mint húsz, egymással semmiféle összefüggésben nem álló törvényt módosít, még nem tekinthető alkotmányellenesnek. Idézem pontosan: "Az Alkotmánybíróság nem tekintette ab ovo alkotmányellenesnek a húsz, egymással csak igen nehezen fellelhető, távoli összefüggésben álló, sokféle szakterületet felölelő törvények egyidejű, egy jogszabályban rendkívül rövid idő alatt történő módosítását." Kimondta, hogy maga az a tény nem alkotmányellenes, ha egy jogszabály egyszerre több jogszabályt módosít.

A harmadik megjegyzésem az, hogy a képviselő úr hiányolja az összefüggést a törvénycsomagban szereplő témák között. Az 1-3. §-okban országos hatáskörű szervek jogállásáról van szó.

Ez a kérdés kétségkívül kapcsolódik az ingatlan-nyilvántartáshoz, halászatról és horgászatról szóló törvényekhez is, továbbá a törvényjavaslatnak ezen részei, valamint a többi részek - így az egészségügyi törvény javasolt módosítása is - a tekintetben is összefüggenek egymással, hogy 2000. január 1-jén hatályba lépő, illetve azok megváltoztatását igénylő szabályokról van szó. (Az elnök jelzi az idő leteltét.)

Csak szeretném még az utolsó mondatomban elmondani, az egy általános jogszabály-szerkesztési megoldás, hogy évek óta harminc-negyven törvényt módosít egyszerre minden költségvetési törvény - soha fel sem merült, hogy ez alkotmányellenes volna.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Felszólalások:  Előző   155-207  Előző      Ülésnap adatai