Felszólalás adatai

DR. BOGNÁR LÁSZLÓ (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hálátlan feladat, amit a társadalmi szervezetek bizottsága ellát, és mégis elvégezzük minden évben ezt a hálátlan feladatot, amikor is összehasonlíthatatlan civil szervezeteket kell valamilyen közös serpenyőben mérlegre tennünk. Hogyan tudnánk összehasonlítani az asztmás gyermekek úszásoktatását egy antifasiszták és ellenállók szövetségével, vagy a vitézi rendet a kengyeli gyalogosok egyesületével? Abszurdum.

Arról nem kívánok szólni, hogy milyen módszerrel történt, hiszen azt Halász alelnök úr elmondta. Arra szeretnék válaszolni, hogy az alelnök úrnak azért adtam át a bizottsági vélemény jogát, mert elfoglaltságom miatt nem tudtam részt venni a költségvetési bizottság ülésén, nem tudtam nyomon követni a módosítókról folyó vitát, és az egyik oka ez volt az átadásnak.

Szóvá kell tenni, hogy a szakértők mennyire fontosak, milyen nehéz szakértőket találni, valóban ezek mennyire vesznek részt, viszont itt kell szóvá tennem, hogy a képviselők nem érthetnek minden típusú szervezethez, civilekhez, különböző ágas-bogas működésükhöz, ezért jó szakértőket kellene fogadnunk. Sajnos nem tudunk jó szakértőket fogadni, mert az az összeg, amit a parlament biztosítani tud, méltatlan, 20 és 40 ezer forintot tudunk egy havi munkáért adni.

Valóban nagyon sok vita van azon, hogy kik kapják, és mindig ezen veszekszik a szervezet, amit Béki Gabriella is felvetett. Először országos hatáskörű szervezetek kaptak, aztán megyei, régiószervezetek, aztán valóban kaptak most már kisebb szervezetek, városszépítő egyesületek különböző nagyságú városokban, és végül is kiemelten közhasznú alapítványokat is szerepeltetünk és pályázhatnak ezen a működési költségekre. Nem tartottuk be a szigorúságot, nem tudtuk betartani, és ennek sok oka van, valóban nemcsak jószívűség.

Kik a patronálók? - ezt kérdezte Béki Gabriella. Valóban járja az a mondás, hogy ez az egész bizottság azért van, hogy a választókörzetben lévő egyéni képviselők lobbija legyen. De még sincs így teljesen, mert valóban számos polgármester és egyéni képviselő megkeres vagy mi is megkeressük, hiszen nem ismerhetjük mind a körülbelül 60 ezer, 64 200 bejegyzett szervezet van, ezek tevékenységét. Tehát információkat kérés nélkül is kapunk és kéréssel is. Ők talán jobban ismerik a helyi szervezetet, és nekik saját lelkiismeretükkel kell elszámolniuk, hogy ott hogyan lobbiznak.

Végül is, ahogy én látom, kiegyenlítődik az eddigi elosztás, mert hol baloldali, hol jobboldali kormány volt, tulajdonképpen eddig négyévenként visszaegyenlítődtek ezek a dolgok (Szórványos derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Hegyi Gyula közbeszólása.), ha durván mérjük. Ha volt diszkrimináció, akkor pozitív diszkrimináció volt ebben a bizottságban a döntéseknél.

A lelkemre kötötték, hogy mondjam el: a MIÉP méltatlannak tartja a Magyar Országgyűlésre nézve a támogatás mértékét. Beadtuk mi is valóban - említette Hegyi Gyula képviselőtársam, az MSZP 1 milliárdot kért, a Magyar Igazság és Élet Pártja 600 ezret, nem szavazta meg a tisztelt Ház. A MIÉP-frakció hiába adta be ezt a módosító indítványt, szintén nem. Joggal lehetne nagyobb. Ezért azt javasoljuk a bizottságnak - és rajtam keresztül valószínűleg megteszi ezt a Magyar Igazság és Élet Pártja -, hogy kezdjük meg azt az utat, amit már a bizottság elkezdett; az a bizonyos 1 százalék, amely beszorul a központi büdzsében - és ennek összege nem kevés, több milliárd forint -, hogy ebből jöjjenek azok a pénzek, amit esetleg a társadalmi szervezetek bizottsága kiosztásra adhatna.

Akik nem ismerik, azoknak mondanám el, hogy az adózó állampolgárok rendelkezhettek az adójuk 1 százalékáról, megjelölve azt a civil szervezetet, amelyet támogatni kívánnak. Ennek bizonyos hányada nem jut el a konkrétan megnevezett szervezethez, ennek számtalan oka van; megszűnnek a szervezetek, bíróság előtt veszekszenek, bírósági végzéseket kapnak, és így elvész és bent ragad a nagy költségvetésben az szja-ból több milliárd. Ezt viszont nyomon lehet követni, és ha az állampolgár konkrét szándékát, mondjuk, egy szociális területre adta, konkrétan nem az a szervezet kapja, de mégis szociális szervezet kapná, vagy nem egy kulturális területen tevékenykedő, de mégis a kulturális terület kapná, talán az adózó állampolgárok szándéka jobban érvényesülhetne. Ezért kérem majd a Házat, hogy ha egyszer egy ilyet még talán a bizottság be tudna adni utolsó évében, a következő ciklusra bízva, támogassák ezt.

A Magyar Igazság és Élet Pártja elfogadja ezt a határozati javaslatot. Tudjuk, hogy nem teljesen tökéletes, tulajdonképpen olyan, mint mi, emberek, amilyenek vagyunk.

Egy utolsó válasz - felvetette a kérdést Béki Gabriella: civilekre kellene bízni. Valóban, hiszen az Országgyűlés ezzel foglalkozik, hogy ilyen kevés pénzt oszt. Egy költségvetési bizottságnak 50 és 80 ezer forintos módosító indítványokról dönteni valóban egy kicsit nevetségesnek tűnhet. De megérett-e vajon a civil társadalom arra, hogy ők maguk osszák el a pénzt? Ahogy eddig én tapasztaltam, nem értek még meg. (Béki Gabriella: Sose fog megérni, ha nem bízzuk rájuk!) Keresni kell az utakat ennek érdekében, de számos erdélyi szervezet van, és javasoltuk, hogy tegyenek le a mi asztalunkra egy olyan javaslatot, amelyet figyelembe veszünk, és nem tudjuk, hogy mennyi jutna pontosan, de nagyságrendben az ő arányaikat kiosztanánk, ha nem is tudjuk a konkrét összeget. Nem tudják megtenni még!

Tehát gondolkozzunk, haladjunk tovább, és próbáljunk még valami kis pénzt szerezni a következő ciklusra majd ennek a bizottságnak, mert remélem, hogy ez a bizottság a következő ciklusban is megmarad, és nemcsak azért van, mert a Magyar Igazság és Élet Pártjának nem volt frakciója, és a rossz nyelvek azt mondják, hogy ezért kaptuk meg. Azt kell mondanom, hogy a civil szervezetek jól járnak, hogy egy állandó bizottság foglalkozik a civil ügyekkel, bekapcsolódhatnak aztán a törvénykezés folyamatába is.

Köszönöm a szót, elnök úr, és a Magyar Igazság és Élet Pártja támogatja a határozati javaslatot. (Taps a Fidesz és a MIÉP soraiban.)