Felszólalás adatai

DR. MAGDA SÁNDOR, a kutatási és innovációs eseti bizottság elnöke, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés munkájában az elmúlt években fokozott figyelem irányult a tudomány- és innovációpolitikára. A parlament már 2003-ban törvényt alkotott a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról. Az alap addicionális forrásként segítette a szellemi szférát, és különösen fontos, hogy a vállalati innováció előretörését mozdította elő. Ma már tudjuk, eredményesen. 2004-ben a törvény a kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról átfogó keretet adott ahhoz, hogy hazánk az Európai Unió tagjaként a lisszaboni stratégia valóra váltásában eredményesen tudjon részt venni, erősítve Magyarország tudáson és annak hasznosításán alapuló versenyképességét.

E törvények végrehajtását szolgálta a kormány 2007-ben elfogadott tudomány-, technológia- és innovációpolitikai stratégiája, majd az ennek valóra váltására hivatott intézkedési terv. A tudomány- és innovációpolitika hangsúlyossá válása szükségessé tette az e téren jelentkező törvényhozói feladatok újragondolását, beleértve azok szervezeti feltételeinek megteremtését is. Így ezen igények alapján jött létre a kutatási és innovációs eseti bizottság; a továbbiakban csak bizottságként említem. Szeretném kiemelni, hogy a testület elnököt és társelnököt választott, valamint tagjait a parlament 2007. június 27-én egyhangúlag választotta meg.

Az első ülésünkön tanácskozási jogú állandó meghívottakról a bizottság döntött. Szeretném tájékoztatni a tévénézőket, rádióhallgatókat arról, hogy ebben a tanácsadó testületben a szakma kiválóságai, tudósok, vállalkozók vesznek részt, akik nagyon sokat segítenek abban, hogy miként tovább, kutatás, innováció, kutatás-fejlesztés. A bizottság a megalakulásától kezdve munkaterv szerint működött, és szeretném ismét hangsúlyozni: konszenzussal hozta meg döntését.

(13.50)

Végtelenül fontosnak tartom azt, hogy az első pillanattól kezdve az akkori és a jelenlegi társelnökkel is abban állapodtunk meg, hogy mindannyian, mindketten meginterjúvoljuk a bizottság tagjait, hogy melyek azok a témák, amelyek az elkövetkező időszakban megbeszélésre, vitatásra szükségesek, ezért kijelenthetem azt, hogy ez a bizottság minden esetben a választott témát is konszenzussal hozta meg, ezért lehetett az, hogy az elfogadása is konszenzussal született meg.

A bizottság üdvözölte, hogy a kormányban a kutatás-fejlesztés 2008. május 5-től közvetlen képviseletet kapott.

Tisztelt Országgyűlés! Az eseti bizottság munkájának áttekintéséről csak egypár szóban szeretném önöket tájékoztatni. Elsőként az Innovációs Alap, a kutatás-fejlesztési és innovációs stratégiát kívántuk megismerni. Az NKTH akkori elnökét kértük, hogy adjon számot, aki tájékoztatta a bizottságot az Európai Unióban kialakult helyzetről, az Európai Unióban alkalmazott különböző támogatásokról. Tudjuk, és ma is elmondhatjuk, hogy természetes, az Európai Unió országai minden időszakban - főleg a fejlett országok - kiemelt figyelmet fordítanak arra, hogy a GDP-ből minél magasabb arány kerüljön a kutatásra. A lisszaboni cél 3 százalékban határozta meg, napjainkra egy kisebb megtorpanás tapasztalható, de a 2013-as cél továbbra is 3 százalék. El kell mondani, hogy Magyarországon ebben az időszakban ez az érték 0,97 százalék.

Magyarországon a központi állami innovációs fejlesztés dominál a vállalati fejlesztés helyett. Itt szeretnék megállni, mert többször értékeltük, hogy hogyan tovább, miként lehetne ezt az alapot növelni. Kérem szépen, azzal, hogy a különböző vállalkozások, nagyvállalatok nem az anyaországban építik fejlesztő központjaikat, ezért jut a vállalati hozzájárulásból kevesebb, mint Európa más országaiban, akár Svédországot, Németországot vagy Franciaországot vennénk ebben a helyzetben.

A változáshoz szükséges stratégia elemeit a következőkben határoztuk meg: exportpiacképes termékek K+F-jének támogatása, a megtérülés elengedhetetlen vizsgálata. Itt szeretnénk hangsúlyozni azt, hogy akkor is, ma is azt kérjük az NKTH-tól, hogy folyamatosan ellenőrizze azt, hogy az elnyert pályázatok ténylegesen a célnak megfelelően kerülnek-e felhasználásra, ténylegesen azt szolgálják-e, amiért azt elnyerték. A külső pénztőke bevonása, úgy is mondhatjuk, hogy magvető forrás minél jelentősebb előteremtése; az országos kitörési pontokra koncentrálni.

Többször megfogadtuk, mondjuk, hogy gyakorlatilag kettő-négy kiemelt tudásközpontra volna Magyarországon szükség. Ma is azt mondjuk, hogy a kiemelt tudásközpontok számát korlátozni kell, de ez nem jelenti azt, hogy a kutatások számát kellene korlátozni. Mi úgy gondoljuk, és szeretném megosztani önökkel azt a véleményt, hogy Magyarországon a kutatóintézetek ilyen nagy számú szétszórtságát azzal is magyarázhatjuk, hogy míg az Egyesült Államokban az egyetemekre épültek a kutatóközpontok, addig Magyarországon egy kétpólusú, az egyetemi és az akadémiai kutatóközpontok léteznek, sokszor egymás mellett párhuzamosan.

A következőkben az Új Magyarország fejlesztési terv kereteit kívántuk megismerni, az ott lévő kutatás-fejlesztési programokról kértünk tájékoztatást. Erről Bajnai Gordon miniszter úr adott tájékoztatást a bizottságnak, ahol a beszámolási időszak alatt a gazdaságfejlesztési operatív program keretében mintegy 90 milliárd értékben hirdetnek meg pályázatot. Ezek a pályázatok a piacorientált kutatás-fejlesztés támogatását, kutatás-fejlesztési központok fejlesztését, megerősítését, innovációs és technológiai parkok támogatását, vállalati innováció ösztönzését, pólusinnovációk, clusterek támogatását, vállalati kutatás-fejlesztési kapacitás erősítését szolgálják. Miniszter úr ebben a konzultációban arról biztosított bennünket, hogy az általa irányított minisztérium mindig érdekelt abban, és kimondottan érdekelt abban, hogy minél jelentősebb támogatást kapjanak azok a vállalkozások, amelyek az innovációt segítik. Törekednek arra, hogy minél több felsőoktatási intézmény, kutatóközpont kapja meg azt a lehetőségét, hogy anyagi források segítésével versenyképes kutatás valósulhasson meg.

Harmadikként a Magyar Tudományos Akadémia nemzeti innovációs rendszerben elfoglalt helyéről kértünk tájékoztatást. Ezt a tájékoztatást az akkori főtitkárhelyettes, Pléh Csaba akadémikus úr tette meg. Akadémikus úr szintén kifejtette azt, hogy nagyszámú azon akadémiai kutatóintézetek száma, amelyek önállóan működnek, és ő is azon véleményt erősítette, miszerint törekedni kell arra, hogy ezek az akadémiai kutatóintézetek az egyetemekkel közösen végezzék a munkájukat, az egyetemekkel közösen fejtsék ki azt a tevékenységet, amellyel mind egy-egy térség, mind egy-egy ágazat, mind az ország érdekeit szolgálják.

Ebben a vitában felmerült az a kérdés, hogy erősíteni kell az egyetemek és az akadémiai kutatóintézetek egymásrautaltságát, egymás segítségét. Itt szeretném külön kiemelni, ugyan nem tartozott a témájához, de külön a jelenlévők azt szorgalmazták, hogy a Magyar Tudományos Akadémia elnöke vagy majd az újonnan megválasztott elnöke - mert már akkor erről beszéltünk - törekedjen arra, hogy egy új törvény kerüljön elfogadásra, amely törvényben segítségünkre vagy segítségére lenne pontosan az egyetemek és az Akadémia kapcsolatának. Nagyon fontosnak tartottuk azt, hogy ebben az időszakban a főtitkárhelyettes úr beszámolójából is kitűnt az, hogy sok a törvénymódosítási igény, mert a kutatóintézetek ugyan megkapták a jelentős vagyonukat, megkapták azt a szabadságot, amellyel az Országgyűlés őket felhatalmazta, de gyakorlatilag ennek a működtetése, működése vagy új törvényt, vagy egy törvénymódosítást tesz szükségessé.

Önök az elmúlt napokban, tegnapi nappal azt tapasztalhatták, és együtt szavaztuk meg egyhangúlag, hogy a Magyar Tudományos Akadémia törvénymódosítását a parlament Háza teljes egységben elfogadta. Azt hiszem, hogy ez a jövőnek szólt, de még egyszer mondom, az előző időszakban került felvetésre.

Ugyancsak ezen napirendi pont keretén belül számot adtak és számot kaptunk arról, hogy miként működik az OTKA, milyen segítséget vár el az OTKA-bizottság elnöke, miként szeretné azt, hogy az OTKA részaránya növekedjen. Ekkor kapott lehetőséget arra, hogy szintén a nemzeti kutatás-fejlesztés kereteiből az OTKA rendszeresen egy többletlehetőséget kapjon.

Tisztelt Országgyűlés! A következő ülésünkön Kiss Pétert, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető minisztert hallgattuk meg. Ennek az ülésnek - és elnézést a szóhasználatért -, egyik fontos kérdése volt, hogy hogyan tovább, kutatás-fejlesztés; hogyan tovább, innováció. Amikor miniszter urat egy jó hónappal korábban meghívtuk, akkor többek között ebben a meghívóban az állt, hogy arról tájékoztasson bennünket, miként lehetne elérni azt, hogy a kutatás-fejlesztést, az innovációt egy önálló, akár a Miniszterelnöki Hivatalhoz tartozó államtitkár irányítsa.

Ezen a napon miniszter úr már arról tájékoztatott bennünket, hogy ugyan nem tud részt venni ülésünkön az újonnan megválasztott vagy kinevezett, kutatás-fejlesztésért felelős tárca nélküli miniszter, de amit óhajként egy hónappal korábban megfogalmaztunk, az valóságként jelenik meg, hisz ebben az időszakban hallgatta meg az Országgyűlés oktatási és kutatási bizottsága Molnár Károly miniszter urat. Vagyis úgy is mondhatnánk, hogy ha csak az a kérdés lett volna, és azzal hívtuk volna meg miniszter urat, hogy a felállásról és arról tájékoztasson, azt vitassuk meg, hogy hogyan lehetne elérni azt, hogy a három minisztériumhoz tartozó különböző pályázati pénzek együttes irányítás alá kerüljenek, úgy mondtuk, hogy ez egy jó hír, és ha minden kívánalmunk így teljesülne, akkor talán egy eredményesebb munkát tudnánk megvalósítani.

(14.00)

Kiss Péter miniszter úr természetesen emellett szólt arról, hogy a hat európai állam, Ausztria, Szlovénia, Csehország, Finnország, Görögország és Portugália gyakorlatát megismerve miként lehetne a fejlődést, a fejlesztést összegezni. Így ezekből csak egy-egy címszót emelnék ki.

A miniszter úr szerint az állam mind a hat országban közvetlenül is támogatja a K+F tevékenységet, minden esetben magasabb a támogatás, mint azt hazánkban tapasztaljuk. Az állami szerepvállalás több esetben is igen nehezen áttekinthető intézményi keretek között zajlik. Ott is jelentősek az átfedések, meghatározatlanok a kompetenciák. Az innovációban a külföldről érkező befektetések szerepe jelentős, ami a tőkevonzó infrastrukturális befektetéseket, illetve az üzleti környezet javítását feltételezi. Ezt nagyon fontosnak tartjuk, és Magyarországon is az egyik fontos tényezőnek ebben kellene realizálódnia. Az innováció szektorsemleges, vagyis nem az egyes ágazatokat kell ösztönözni, hanem magát az innovációt, döntően a keretfeltételek javítását.

A tárca nélküli miniszter kinevezését követően, 2008. május 27-én folytattunk konzultációt dr. Molnár Károly kutatás-fejlesztésért felelős tárca nélküli miniszterrel. A miniszter úr ekkor a nyárra vonatkozóan és az előtte álló feladatokat felvázolva csak jövőképről adott tájékoztatást. Így három pontban határozta meg azt, hogy októberi ülésünkön milyen témákban fog majd tájékoztatást adni. A tudománypolitika alakításában részt vevők tevékenységének, a tudománypolitika szereplőinek kormányzattal való kapcsolattartásáról akart tájékoztatni, az irányítás szükségtelen párhuzamosságainak felszámolását is be fogja mutatni, az alapkutatás, az alkalmazott kutatás és az innováció tekintetében az egyensúly megteremtését fogja fontosnak tartani.

Nos, tisztelt Országgyűlés, 2008. október 28-ai ülésünkön meghallgattuk, és közel kétórás, nem mondom, hogy vita, inkább azt, hogy beszélgetés, a miniszter úrral való konzultáció alapján azon az állásponton voltunk, hogy az eseti bizottság a miniszter úr által felvázolt elképzeléseket jónak ítélte. Külön kiemeltük azt, hogy a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal munkája igazán látványosan megváltozott az elmúlt időszakban, tehát a nyár folyamán. Sokunkat, sok kutatót hátrányosan befolyásolt a korábbi alkalmazás, vagyis az utófinanszírozás. Itt már a miniszter úr arról tudott tájékoztatni bennünket, hogy az elnyert pályázatokra megfelelő nagyságrendben előleget tudnak biztosítani, ami Magyarországon - ismerve a kutatóintézetek, az egyetemek helyzetét - megteremti annak a lehetőségét, hogy elindulhassunk a kutatásokkal, ne pedig saját forrásból kelljen mindezeket megerősíteni és biztosítani.

Úgy érezzük, hogy az elmúlt több mint egy év olyan lehetőséget teremtett meg a parlament mindkét oldalát tekintve, ahol sikerült arról beszélnünk, ami a jövő szempontjából fontos. Sikerült arról beszélnünk, hogy miért fontos az akadémiatörvény. Köztünk az elmúlt egy év során beszélgetés folyt, viták voltak, de ezek a viták minden esetben konszenzussal záródtak.

Összegzésként azt szeretném elmondani, hogy a bizottság munkájában a különböző pártok képviselőinek törekvései összegezhetők és előremutatók voltak. Ebben a bizottságban fordult elő az - vagy ebben mindenképpen az fordult elő -, hogy az elnöknek lehetősége nyílt két társelnökkel együttdolgozni. Azt kívánom minden bizottságnak, hogy az elnök és az elnökhelyettesek vagy a társelnök hasonló konszenzusban végezze a munkáját. Mert szeretném még egyszer elmondani: a témaválasztás is közös, és természetesen a vita koordinálását is közösen végezzük.

Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy érzem, az Országgyűlés elé olyan anyagot tudtunk benyújtani, amely reményeink szerint a kutatás-fejlesztésben, innovációban Magyarország érdekeit szolgálja.

Köszönöm szépen a meghallgatást. (Taps.)