Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

TASÓ LÁSZLÓ, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Minden nemzet önbecsüléséhez hozzátartozik saját múltjának és saját emlékezetének tisztelete. Évezredek óta mindig a szellemi élet, a tudomány nagyjai és tudósok százai próbálták meghatározni a nemzetek tudatvilágának jellemzőit. A kutatások szerint a nemzeti tudat korábban a valláshoz, az uralkodóhoz vagy földrajzi régióhoz kötődött vagy kapcsolódott. Napjainkban, azt mondják, a politikai lojalitás fejeződik ki mindinkább a „nemzet” kategóriájában.

Számos európai ország ismerte már fel korábban az emlékezés, valamint a nemzeti történelem tiszteletének fontosságát. Nagy-Britanniában például a brit történelem hőseinek állít emléket az emlékpark. Franciaországban a második világháború áldozatai előtt tisztelegnek. Az USA-ban pedig, jól tudjuk, a 2001-es terrortámadás nyomában a lerombolt ikertornyok helyén nemzeti emlékhely található.

(13.40)

A nemzeti emlékhellyé nyilvánított helyszíneket minden országban a törvény kiemelt védelemben részesíti, ezzel tisztelegve a nemzet történelme előtt, ráirányítva a figyelmet az emlékezés fontosságára.

Hazánkban a nemzeti és történelmi emlékhelyek kérdését a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény rendezi. E törvényt 2001-ben a polgári kormány terjesztette a parlament elé, amelynek 2006. január 1-jétől hatályos módosítása vezette be a történeti, illetve nemzeti emlékhelyek fogalmát, ami a korábbi évek komoly emlékezetpolitikai eredményét is jelenti. E módosításig a magyar jogrendszerben és a hazai közbeszédben következetlenül, esetlegesen és valódi tartalom nélkül használtuk az egyes emlékhely-kategóriákat, magát az emlékhely fogalmát is.

2011-ben az újabb módosítás elsődleges célja az volt, hogy rendszerezzük ezt a kaotikus helyzetet. Három különböző emlékhely-kategóriát vezettünk be, és határozottan körülírtuk az egyes emlékhely-kategóriákhoz tartozó kritériumokat is. A legszélesebb kategória e körben a történelmi emlékhelyeké. A törvény szövege szerint történelmi emlékhellyé az az épített környezeti vagy természeti helyszín nyilvánítható, amely alkalmas megemlékezések tartására, és ahol a nemzet kulturális életében, társadalmunk műveltségi szintjét, hazánk nemzetközi elismertségét jobbító, az ország, a nemzet függetlenségének védelmében, a múltban gyökerező, jövőt meghatározó, a nemzet emlékezetére méltó esemény vagy az ország politikai életében irányadó állami döntés és intézkedés valósult meg. A történelmi emlékhelyek körét rendeletben határozza meg a magyar kormány.

Rendkívül fontos eleme a szabályozásnak, hogy ösztönözni kívánjuk az egyes helyszínek önálló kezdeményezéseit, kezdve a valamelyik emlékhelylistára való jelentkezéstől egészen a helyszínek közötti együttműködés programjáig. Ugyancsak fontos pont, hogy a törvénnyel a hazánkban élő nemzetiségek történelméhez kapcsolódó emlékhelyek jelentkezését is bátorítani kívánjuk.

A nemzeti emlékhelyek köre már a történelmi emlékhelyekénél is lényegesen szűkebb, ilyen például a budapesti Várnegyed, a Nemzeti Múzeum, a rákoskeresztúri Új köztemető, a budapesti Hősök tere, a debreceni Református Nagytemplom és Kollégium, a mohácsi csata színhelye vagy éppen a Somogyvár-Kupavár.

Nemzeti emlékhellyé az a helyszín nyilvánítható, amely megfelel a történelmi emlékhellyé nyilvánítás kritériumainak, és mindezeken felül egy adott történelmi korban meghatározó vagy kiemelkedő szerepe van. Hazánkban egyetlen kiemelt nemzeti emlékhely van, mint ahogy említette is Halász János képviselőtársam, a Kossuth Lajos tér és épületei. A főváros építészeti és városképi szempontból meghatározó része is a Kossuth tér, ezért védelme és fenntartása, méltóságának megőrzése közérdek.

A törvényjavaslat ezeken túl még rögzíti az egyedi településkép-védelem és a helyi településkép-védelem jogintézményeinek összefüggéseit is. Az új szabályok és eszközök biztosítják a jövőben a kiemelt nemzeti emlékhely egységes, történelmileg hiteles építészeti és településképi megjelenését is.

A kormány támogatja az előterjesztést, és ezt kéri az Országgyűléstől is.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)