Felszólalás adatai

SCHEIRING GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen a szót, alelnök úr. Azt gondolom, hogy elég sok mindent elmond az előttünk fekvő javaslatról, hogy fél 12-kor, az éj leple alatt tárgyaljuk; egy olyan törvénytervezetet, amely súlyos százmilliárdokat érint, és elég példátlanul vonja ki a parlament látóköréből a költségvetés folyamatát, a költségvetés számait.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesznek és a KDNP-nek a tisztelt Ház asztalán fekvő törvénymódosítási javaslata egy sajnálatos visszatérés a költségvetési felelőtlenség útjára. Kifogásoljuk, hogy a vitát képviselői önálló indítványként történő benyújtással próbálja megkerülni a kormányzat. Ennél is nagyobbak ugyanakkor a tartalmi kifogásaink a beterjesztéssel szemben.

Az elmúlt években számos fontos előrelépés történt a fenntartható, hatékony és átlátható államháztartási gazdálkodás irányába. Ezek közül is kiemelkedett a 2008. évi LXXV. törvény a takarékos állami gazdálkodásról és a költségvetési felelősségről. A törvény kimondta, hogy a felelős költségvetési politika célja az államadósság hosszú távon fenntartható szintjének elérése a költségvetés tartósan egyensúly közeli állapotának biztosítása révén. A törvény ehhez a hiányra vonatkozó szabályokat rendelt hozzá, valamint létrehozta a Költségvetési Tanács intézményét. A törvény kimondta továbbá, hogy a költségvetési javaslatoknak megalapozott költségvetési hatásvizsgálatokon kell alapulniuk. A Fidesz-KDNP nem szavazta meg 2008 végén az elfogadott törvényt, így nem meglepő, hogy kormányra kerülve mindent megtesz azért, hogy újra az információhiány ködébe vonja az állami gazdálkodást.

Mit takargatna a Fidesz-kormány? A módosító javaslat újabb bizonyíték arra, hogy a Fidesz-kormányzatnak valami takargatnivalója van, nem kötné a választópolgárok orrára, hogy hogyan áll a nemzet kasszája, a költségvetés helyzete. A törvénymódosítás csak egy újabb lépés az államháztartási átláthatatlanság és a működés hatékonyságának romlása irányába, amely számos más döntést követ, amelyet az Orbán-kormány hivatalba lépése óta meghozott.

Lépjünk egyelőre túl azon, hogy a kormánytisztviselőkről szóló törvénnyel a Fidesz-kormány megadta a kezdő lökést a szakértők elvándorlásához és a közigazgatás politikai kinevezettekkel való feltöltéséhez. Lépjünk túl azon is, hogy egy pártkatonát kívánnak az Állami Számvevőszék élére ültetni - illetve ez már meg is történt -, aki nyilván kevésbé fogja ambicionálni a visszásságok felderítését a Fidesz-kormány működésében, mint egy független szakértő. A sor folytatható a pártok ellenőrző szerepének leépítésével, amelynek szimbolikus mozzanata a Lázár és Harrach képviselőtársaim által benyújtott 15 százalékos támogatásmegvonással járó javaslat.

Amellett ugyanakkor már nehezebb e javaslat vitájában elmenni, hogy a nemzetgazdasági miniszter a továbbiakban nem tartja szükségesnek az államháztartási adatok havi bemutatását. Ha a Fidesz-kormány még nem tanulta meg a Szijjártó-Kósa-féle árfolyam-politikai fiaskóból, hogy hogyan reagálnak a piacok a nem őszinte beszédre, itt egy újabb lehetőséget teremtenek arra, hogy megtanulják. Sajnos azonban nem a kormány, hanem a devizahiteles magyar családok fizetik egyelőre a Fidesz kettős beszédének a kárát. Ebbe a hosszú sorba illeszkedik az előttünk fekvő államháztartási törvénymódosítási javaslat, amely hatalmas visszalépés az államháztartási gazdálkodás átláthatósága szempontjából.

Mi a baj a törvényjavaslattal? Az eredeti államháztartási törvény 41. §-a kimondja, hogy pótköltségvetést kell benyújtani, ha az évközi folyamatok alapján a GDP 0,2 százalékánál jobban változik az adósságtörlesztés nélkül számított hiány. A Fidesz ezt a szigorú szabályt most a kiadási főösszeg 5 százalékára emelné. Ez a 2010-es évet alapul véve több mint 670 milliárd forintos mozgásteret adna a kormánynak. Ha összevetjük ezt az idei várhatóan közel 900 milliárdos hiánnyal, azt látjuk, hogy akár kétharmadával is elszaladhat a deficit anélkül, hogy a kormánynak pótköltségvetést kellene benyújtania. Sőt, bő 330 milliárd forintig akár tétlenül is üldögélhetnek, mivel az új javaslat 2,5 százalékos kiadási főösszeg arányos változásig még csak költségvetési módosítást sem ír elő. S hogy miért jelent ez szabad kezet a kormánynak? Az idén a Kopint-Tárki becslése szerint 27 300 milliárd forint körül alakuló GDP 0,2 százaléka 55 milliárd forint lenne, a kormány tehát több mint tízszeresére növelte a pótköltségvetéssel kapcsolatos mozgásterét.

Mindemellett a kormány felrúgja a költségvetési felelősségről szóló törvény szabályait, hiszen a továbbiakban az elsődleges egyenleg megváltoztatása nem minősül pótköltségvetésnek. Sőt, semmilyen ennél kisebb vagy nem a hiány szintjére visszavezethető módosítás nem lesz a továbbiakban pótköltségvetés, hiszen a javaslat ezt explicite kizárja. Ez nyilvánvalóan csak egy PR-húzás. A Fidesz bármit is csináljon, nem akarja magán látni a pótköltségvetés bélyegét. Ez azonban nem bélyeg, hanem az őszinteség aktusa. A ködösítés a költségvetés helyzetével kapcsolatban arra utal, hogy semmi nem változott a trükkök százainak időszaka óta. A legkevesebb, amire számíthatunk, a kiadási korlátoknak az éj leple alatt történő módosítása. Erre utal többek között a hatásvizsgálatokra való utalások elhagyása is. A rendszerváltás utáni gazdaságpolitika történetében utoljára a Horn-kormány idején nyújtottak be pótköltségvetést. A szabályok idézőjelben értett kreatív megkerülését ez a javaslat hivatalos rangra emeli. A kormány legyen inkább őszinte, ne bújjon képviselők mögé, és javasolja a szabály teljes megszüntetését, mert nyilvánvalóan ez a valódi törvényalkotói szándék.

A törvénytervezet 2. §-ának kiegészítése, amely országgyűlési választási évben június 30-áig tolná ki a költségvetési politika fő irányait és a költségvetési tervezés fő kereteit meghatározó költségvetési irányelveket, indokoltnak látszik.

A 3. § ugyanakkor túlzottan is bőkezű az államháztartásért felelős miniszterrel szemben: augusztus 31. helyett választási évben október 15-ig terjesztené ki a költségvetés kormány elé történő benyújtásának határidejét. Ez indokolatlanul lecsökkenti a költségvetési vitára rendelkezésre álló időkeretet, ezért szeptember 15-ére javasoljuk módosítani az előírást.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 4. § egy ennél is elfogadhatatlanabb rendelkezést tartalmaz. Az Országgyűlés elé választási évben csak október 31-én érkezne meg a költségvetési törvényjavaslat, míg a fejezeti részletezés csak november 15-ig. Ezzel új értelmet nyer az előző Fidesz-kormányzás demokráciakorlátozó jellegének szimbólumává vált háromhetes ülésezés. A karácsonyi szünetet is figyelembe véve nagyjából ennyi idő alatt kellene a tisztelt Háznak szakmailag megalapozott véleményt mondani a következő év állami gazdálkodásának több ezer oldalas dokumentumáról, ami nyilvánvaló képtelenség. Végképp igaz ez a társadalmi egyeztetésre, amely az új javaslat alapján a minimálisnál is kisebb mértékűre szorulna vissza. Újra felmerül a kérdés: a Fidesz-kormány vagy képtelennek érzi magát a költségvetési tervezet határidőre történő elkészítésére, vagy pedig már előre mentené a vita elől a bőrét.

Az 5. § kivonná a többségi állami tulajdonban lévő gazdasági társaságok számviteli eredményének az állami tulajdonra eső arányos részét a mérlegkészítés évében a költségvetési hiány alól. Kivonnának továbbá a hiányszámítás alól olyan nyilvánvalóan finanszírozási célú pénzügyi műveleteket, mint a többségi állami tulajdonú gazdasági társaságok osztalékának elvonása - ideértve az osztalékelőleget is -, illetve a többségi állami tulajdonú gazdasági társaságok tőkéjének emelését és csökkentését is. E módosítások talán a legsúlyosabbak, amelyek felvetik az Állami Számvevőszékkel, a Költségvetési Tanáccsal, valamint az uniós szervekkel, így például az Eurostattal történő konzultáció szükségességét.

Ezzel a módosítással a kormány eltüntetné a figyelő szemek elől az állami cégeket érintő pénzügyi manővereket. Figyelemre méltó, hogy még az indoklásban is kimaradt ez a módosítás, úgy látszik valóban a nyilvánosság előli menekülés vezérelte a törvénymódosítást benyújtó képviselőpárost. A módosító értelmében úgy lehetne tőkét pumpálni a veszteséges állami cégekbe, hogy az nem rontaná az államháztartás egyenlegét.

(23.30)

Az osztalékkal kapcsolatos módosításra végképp nehéz magyarázatot találni, hisz ez első nekifutásra javítja az egyenleget. Félő, hogy a cél egy, az államháztartáson kívüli alap feltöltése az osztalékok révén, ami így a kormány teljesen szabad felhasználású kerete lehetne, amiből a kormány a nyilvánosság kizárásával kénye-kedve szerint költhet.

A törvényjavaslat indokolása legalább annyira őszintétlen, mint normaszövege. Utalás történik például a nemzetközi gyakorlatban bevett szabályokra. A javaslatban azonban egy szó utalás sincs azokra a nemzetközi gyakorlatokra, amelyek indokolttá tennék a prudens magyar szabályozás felvizezését. Mindemellett pedig egyszerűsítés címszó alatt egy politikailag nagyon is értelmezhető szöveggel váltja fel a korábbi törvényszöveg szerinte közgazdaságtanilag értelmezhetetlen szakaszait.

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Amennyiben a szűkös idő ezt megengedi nekünk, a módosító javaslatainkat be fogjuk nyújtani.

A Fidesz államháztartási törvénymódosítási javaslata aláássa a költségvetési felelősségről meghozott törvényt, ellentétes annak szellemével és betűjével, ennyiben pedig egy visszafordulást jelent a költségvetési fenntarthatatlanság pályájára.

Annak érdekében, hogy a költségvetési fenntarthatóság ne erodálódjon tovább, az LMP kezdeményezni fogja egyeztetések megkezdését az államháztartási átláthatósági törvényjavaslatról, amely többek között előírná, hogy havi szinten kötelező részletesen bemutatni az államháztartás gazdálkodását, illetve visszahelyezni jogaiba a költségvetési hatásvizsgálatot. (Egy taps az ellenzék soraiból.) De addig is, az előttünk fekvő államháztartási törvény módosításához számos módosító javaslatot kívánunk benyújtani, amelyek helyreállítják a költségvetési átláthatóságot azáltal, hogy megfelelő időt biztosítanak az Országgyűlésnek a költségvetés megtárgyalására, illetve visszahelyezik az állami cégek tőkemozgásait a hiányszámítási formulába.

Tisztelt Képviselőtársaim! Talán nem véletlen, hogy a Költségvetési Tanács is komoly kritikákkal illette a szóban forgó javaslatot. Szó szerint idéznék, a Tanács véleménye szerint "a javaslat nem egyeztethető össze az átlátható és fenntartható költségvetési politika igényeivel". Azt gondolom, az egész frakció nevében mondhatom, hogy teljes egészében egyetértünk a Tanács álláspontjával.

A magyar demokrácia és költségvetési felelősségi intézményrendszere nem gyengítésre, hanem megerősítésre szorul, amelynek következtében az LMP-frakció ebben a formájában nem támogatja az államháztartási törvény tisztelt Ház előtt fekvő módosítását.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)