Felszólalás adatai

Már 2012 nyarán felfigyeltem arra, hogy egyre több a bűncselekmény, egyre több a szörnyűség a televízió hírcsatornáiban, az M1-en is; legkevésbé a Duna Televízióban volt ez akkor tapasztalható. Szerettem volna ebben a kérdésben interpellálni, de nem lehetett. A kormányt nem lehetett interpellálni, mert ez a Médiahatóság hatáskörébe tartozott és tartozik most is, és a Médiahatóság elnökét nem lehetett interpellálni. Ezért azt határoztam el, hogy törvénymódosítást fogok benyújtani a médiatörvényhez. Erre meg azért nem volt lehetőség, mert ezt a fejezetet a mai napig nem nyitották meg. Egyébként el kell mondjam, nemcsak a barátaim, a rokonaim, a választópolgárok véleményét mondom, hanem ezzel a kormányzat minden tényezője és a frakciónk minden fontos embere, akivel beszéltem, egyetértett, de erre sajnos nem került sor, mert nem lett megnyitva a médiatörvénynek ez a fejezete.

A jelenleg hatályban lévő médiatörvény 38. § (1) bekezdése a következőt mondja: a más médiaszolgáltatótól átvett, illetve a demokratikus közvélemény tájékoztatását nem szolgáló bűnügyi tematikájú híranyag vagy tudósítás a hírműsorszám időtartamának 20 százalékánál éves átlagban nem lehet hosszabb terjedelmű. Ezt szeretném tisztelettel javasolni a következő ciklusban megváltoztatni. Egyrészt le kell szűkíteni a bűnügyi kérdésekkel foglalkozó tudósítást. Nem sokat vesznek át általában a médiaszolgáltatók egymástól, éppen ezért ezt a bizonyos 20 százalékot - ha nem több, van, ahol több, egyes kereskedelmi csatornáknál egészen biztosan, hogy több - le kell szűkíteni. Én akkor 5 százalékot akartam javasolni, de hát én most már erről a kérdésről nem tudok sem dönteni, sem javaslatot tenni. Ezt fogom nagy tisztelettel javasolni a következő ciklusnak, hogy foglalkozzon ezzel a kérdéssel. A bűnügyekről lehet szólni a Kékfényben este 10 óra után, de nem a főműsoridőben és nem akkor, amikor gyerekek is nézik.

S még azt is el szeretném mondani, hogy megvilágítják három-négy oldalról ugyanazt a bűncselekményt. Ugyanazt elmondják hat vagy tíz percben, amit el lehet mondani két percben is, ami teljesen fölösleges, mert elveszi az időt más fontos hírektől.

De ha már vettem a bátorságot, hogy médiaügyben felszólalok, javasolok egy másik módosítást is a médiatörvényben, nevezetesen: a játékfilmeket ne lehessen szabad megszakítani reklámokkal. Én nem nézek olyan televíziós csatornát, ahol a játékfilmet megszakítják, és többen vagyunk így. Az ember beleéli magát a film cselekményébe, ott van, átérzi a főhősnek vagy bárki másnak a gondolatait, s akkor egyszer csak jön a fogpasztareklám, a szárnyas betét reklámja vagy nem tudom micsoda. Ez embertelen dolog. Tisztelettel javasolom, hogy ez legyen megtiltva, játékfilmeket ne lehessen szabad megszakítani reklámanyagokkal. Tudom, hogy nagyon fontos a reklám a televíziónak, tudom, hogy ebből élnek a csatornák nagyrészt, de ezt mértékkel kellene csinálni. Van a ma hatályban lévő médiatörvényben is erre vonatkozó korlátozás, de én ezt tisztelettel javasolom kiterjeszteni a játékfilmekre is.

S még egy utolsó szó, mert látom, hogy még van tizen-egynéhány másodpercem. Ez már nem törvénymódosítási gondolat, de elmondom, ha nálam van a szó: azt is tisztelettel javasolom a csatorna szerkesztőinek, hogy a hírműsorokban ne mondják el a hír fő lényegét a felvezetőben, utána a hír előtt, aztán a hírben. Ugyanazokat a mondatokat elmondják, amivel megint csak sok idő elvész. Lehet, hogy az ismétlés a tudás anyja gondolat jegyében teszik, ez foglalkoztatja vagy motiválja a szerkesztőket, de nem kell lenézni a nézőket. Azt javaslom, hogy ezen a gyakorlaton változtassanak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)