A felszólalás szövege:

GODÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A bizottságok és a frakciók által elhangzott vélemények megfogalmazták a napirenden lévő törvényjavaslat fontosságát, jelentőségét és aktualitását. Természetesen ezekkel egyetértve kívánok szólni az általános vitában a növényvédelmi szakigazgatásról, a közérdekű védekezésről és a növényvédő mérnöki kamara fontosságáról.

Úgy gondolom, hogy mielőtt erről szólnék, azért a magyar növényvédelmi szervezet jelentőségéről, a világban elért eredményeiről is beszélek, egy kicsit másképpen, mint ahogy azt Kapronczi Mihály képviselőtársam tette.

Talán nem eléggé közismert, hogy a magyar növényvédelmi szervezetet és szakigazgatást a FAO már a hetvenes években modell értékűnek minősítette. Vagyis ez az intézményrendszer, illetve annak szakmai felkészültsége hivatalosan mintegy 25 éve ahhoz a nemzetközi élvonalhoz tartozik, aminek szintén csak egy reprezentánsa az Európai Unió. E szervezet nemzetközi elismertségét folyamatosan napjainkban is olyan eredmények fémjelzik, mint a világ egészét integráló nemzetközi növényvédelmi egyezmény korszerűsítéséért felelős FAO kodifikációs bizottságba történt egyhangú beválasztása vagy az európai és az Földközi-tenger melléki országok növényvédelmi szervezetében több választási ciklus után jelenleg is betöltött alelnöki tisztsége, de említhetném a FAO által Costa Ricában megrendezett növény-egészségügyi informatikai, etikai bizottságban való sikeres részvételt is, ahol az európai kontinenst meghívásra két ország, Franciaország és a kis Magyarország képviselte. Tizenegy normatív javaslatunk közül kilencet változtatás nélkül vettek át a kódex direktívájaként.

Nem hallgathatom el, hogy ez a szervezet a világon élenjáró volt, amikor a hatvanas évek végén elsők között tiltotta be a DDT és származékainak használatát Magyarországon, majd radikálisan korlátozta a környezetben felhalmozódásra képes egyéb növényvédő szerek használatát, és most az Európai Közösségek országai pedig arra készülnek, hogy a hazai gyakorlathoz hasonlóan a növényvédőszer-használatot szakmai végzettséghez kössék.

A benyújtott növényvédelmi törvénytervezet nemcsak az uniós keretszabályok mechanikus, mondhatni, szolgalelkű átvételéről szól, hanem egy olyan korszerű szemléletváltást is tükröz, ahol a károsítók irtásának elvakult kötelezettsége helyébe a biológiai sokféleség védelmét szolgáló, kártételi kockázatot vállaló szabályozás lép.

Ugyanakkor határozottan felvállalja az állami érdekérvényesítésnek azon kötelezettségeit, amelyek a jogszerű földhasználattal és a gazdálkodás biztonságával, az élelmiszer-termelők és -fogyasztók, valamint a természeti értékek következetes védelmével összefüggésbe hozhatók.

Gondolok itt elsősorban a növényvédő szerek és termésnövelő anyagok forgalomba hozatali és felhasználási engedélyezésének, illetve újraengedélyezésének korszerűsítésére, a növény és növényitermék-előállítás, növényvédelmi folyamat ellenőrzésének hazai sajátosságaira, adaptált EU-konformitásra, valamint a földi és légi szóróberendezések tervszerű munkaalkalmassági ellenőrzésének időszerű bevezetésére.

Nemcsak az elmúlt ötvenöt év, hanem az utóbbi tíz év sem tudott rácáfolni a növényvédelmi szabálysértési ügyek önkormányzati kezelésének ellehetetlenültségére.

(11.30)

Ahogy korábban az állategészségügy, úgy most a növényvédelem is jogosan kitörési pontot keresett, az állampolgári felelőtlenség társadalmi veszélyességeinek szakmailag differenciált elbírálására és szankcionálásra. Ezt csak üdvözölni lehet, hiszen a növényvédelem veszélyes üzem, és mint ilyen, közbiztonsági kérdés is. Ugyanakkor hatással van a közegészségügyre, nemcsak a fogyasztó biztonságán keresztül, hanem az allergén hatású pollentermelő, gyomnövény okozta egészségügyi kitettség csökkentésének felelőssége tekintetében is. Ugyancsak üdvözölni lehet, hogy az állami érdekű növényvédelmi beavatkozások körében okozott termelői károk kártalanítására a jövőben lehetőség lesz.

Jelen növényvédelmi törvénytervezet bármennyire is korszerű és EU-konform, csak formális jogharmonizáció marad, a végrehajtás nem lesz finanszírozható. Égbekiáltónak is nevezhetném azt a hiányosságot, hogy a törvény hatálybalépését követően azonnal a közérdekű védekezés jogintézménye nem lesz finanszírozható. Az elmúlt 12 évben a pénzügyi kormányzat következetesen elutasító hozzáállása miatt pusztult le az agrárium növényvédelmi közállapota olyan mértékben, ahol tart. Az ország gyomtenger, a termést sáskajárás, pocok- és hörcsöginvázió, illetőleg számos növényi betegség tizedeli. Útszéli fáink, vadgesztenyéseink, parkjaink különböző férgektől csúfítottak, jelenleg az árvizek és belvizek okozta károk feszítik ki a költségvetést, de ma már potenciálisan állandóan fennáll a veszélye egy hasonló kiterjedésű, megfékezhetetlen növényvédelmi járvány kialakulásának is. Mindemellett magának a nemzetközileg híres magyar növényvédelmi szervezetnek sincs meg a méltó hazai elismertsége, netán megbecsülése.

Hiányoznak az EU-csatlakozási folyamattal megnövekedett feladatok ellátásának személyi feltételei, nem is szólva a teljes jogú tagsággal járó követelmények biztosításáról. Tervek ugyan vannak, csak fogékonyság nincs annak belátására, hogy erre a speciális, szakismereteket, diagnosztikai gyakorlatot igénylő szakigazgatási területre nem lehet máról holnapra személyi fejlesztést biztosítani úgy, hogy a Kossuth tér közepére leteszünk egy szem krumplit, és aki nem rúg bele, az növényvédős.

Ugyancsak oda kellene figyelni arra a szintén nem elhanyagolható körülményre, hogy az 1990-es évek derekán a FAO ismét átvilágította a magyar növényvédelmi szervezetet. Bár ennek kapcsán megállapítást nyert, hogy a szakmai képzettség változatlanul élvonalbeli, annál lesújtóbb volt a munkavégzés műszaki, technikai feltételeiről kialakult vélemény. Ez kvázi meg is kérdőjelezte vizsgálati, illetve mérési eredményeik nemzetközi elfogadhatóságának ekvivalenciáját.

Mindezekkel a tényekkel arra kívánom felhívni a tisztelt Ház és az illetékes miniszterek figyelmét, hogy nemzeti értékeinknek és kedvező külföldi megítélésünknek a növényvédelmi intézményrendszer is része, ugyanakkor az agrárexport és -import biztonságának kulcsszervezete is. Ezen belül nemcsak az EU-követelmény... -, hanem ki is érdemelte fejlesztésének, korszerűsítésének szükségességét. Szakmai erőnléte a világban befolyásoló erejű, és ennek kiaknázhatatlanul hagyása gazdaságpolitikai rövidlátásra vall. Amennyiben ez a szakigazgatási szervezet nem kapja meg a szükséges finanszírozást, elveszti hatósági cselekvőképességét, ezzel együtt nemzetközi hitelét, és nem lesz más, csak árnyék az európai integráció útján.

A Növényvédő Mérnökök Országos Szövetségének szomorú tapasztalatai vannak azzal kapcsolatban, hogy egyes gazdálkodók milyen szakszerűtlenül használják fel a növényvédő szereket, veszélyeztetve ezzel saját családjuk és a fogyasztók egészségét és érdekeit. Sajnálatos, hogy egyre nő azon minták száma, amelyekben az adott kultúrában nem engedélyezett növényvédőszer-maradékot találtak. A jövőben ismét el kell érni, hogy a növényvédő szert csak megfelelő mérnöki végzettséggel rendelkező szakember irányításával lehessen felhasználni. Nem lehet közömbös számunkra, hogy a közel 20 millió kilogramm növényvédő szer kinek a kezébe kerül, és hogyan kerül felhasználásra.

Azon senki sem csodálkozik, hogy a humán orvoslásban a beteg részére orvos által kiírt és a gyógyszerész által kiadott Streptomycin-injekciót vagy a Doxycyclin-kapszulát csak orvosi ellenőrzés mellett alkalmazhatja, ugyanakkor azt a hatóanyagot több hektáron kétszázszoros dózisban almára, körtére alkalmazzuk tűzelhalás ellen. Egyes gazdálkodók és politikusok szemében ez csak permetszert jelent. Szükséges tehát kimondani azt, hogy szaktudás nélkül senki se foglalkozzék növényvédelemmel. Ezért van nagy szükség arra, hogy az Országgyűlés megalkossa és elfogadja a növényvédő mérnökök, növényorvosok kamaráját, amely az európai uniós elvárásoknak megfelelő növénytermesztés intézményes kereteit és a növényvédők érdekeinek képviseletét maradéktalanul el tudja látni.

Az elmúlt héten a t. Ház elfogadta a praxisjogról szóló törvényt. A háziorvosok praxisjogot kaptak, a növényvédő szakemberek törvényerejű kamarát szeretnének (Az elnök jelzi az idő leteltét.), aminek elfogadása teljes mértékben indokolt.

Tisztelt...

ELNÖK: Képviselő úr! Tíz perc állt rendelkezésre.

GODÓ LAJOS (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelettel ajánlom elfogadásra a növényvédelemről szóló törvényjavaslatot. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

GODÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A növényvédelemről szóló törvény általános vitájakor felszólaló MSZP-s képviselők valamennyien megfogalmazták a kamarai törvény fontosságát, sürgősségét. A Magyar Szocialista Párt frakciójának mezőgazdasági munkacsoportja különösen fontosnak tartja a kamarai törvény mielőbbi elfogadását, és úgy informáltak képviselőtársaim, hogy a napirenden lévő törvényhez módosító javaslatot nem kívánnak benyújtani. Ezáltal a mai napon az általános vita lezárható.

A T/1061. számú törvényjavaslat napirendre tűzésének nehéz hetei után öröm számomra, hogy végre tárgyalja a törvényjavaslatot az Országgyűlés. Ugyanakkor elszomorít az a tény, hogy kedden az FVM minisztere menesztette beosztásából a növényvédelmi és agrárkörnyezet-gazdálkodási főosztályvezetőt, dr. Eke Istvánt, aki tíz évig szolgálta a növényvédelmi szakigazgatást, felső fokon. Eddigi munkája, szakmai tapasztalata másfajta elismerést érdemelt volna akkor, amikor néhány hete példa értékű, európai szintű törvényt alkotott az Országgyűlés a növényvédelemről. Ez enyhén szólva is felháborító számomra. Ezen a helyen, itt és most köszönöm meg neki az eddig végzett, a növényvédelem érdekében kifejtett hasznos munkáját.

Tisztelt Országgyűlés! A Csatári József országgyűlési képviselő úr által benyújtott önálló képviselői indítvány jól megfogalmazza a kamara létrehozásának szükségességét. A törvényjavaslat tervezete átfogóan és részletesen tartalmazza a kamara feladataira, szervezetére, tisztségviselőinek választására, tagjainak jogaira és kötelezettségeire vonatkozó rendelkezéseket, meghatározza a felelősségi szabályokat, a kamara állami felügyeletét, gazdálkodását, továbbá a kamarai küldöttek és tisztségviselők jelölését, választását.

A tulajdonviszonyok átrendeződésével átalakultak a mezőgazdasági termelés keretei. Ennek következtében megváltoztak a földhasználók, illetve a termelők növényvédelmi kötelezettségei is. A növényvédelemről szóló törvény az állati károsítók, valamint az ezzel azonos módon elbírált, vizsgálatköteles nem állati károsítók esetében rendeli el a védekezési kötelezettséget.

(18.30)

A földtulajdonosok, illetve a földhasználók saját kockázatukra dönthetnek a növényvédelem szükségességéről mindaddig, amíg a kártevők nem idéznek elő olyan helyzetet, amely a szomszédos gazdálkodók termelési biztonságát veszélyezteti. Ezért rendkívüli jelentősége van a szakszerű növényvédelmi tevékenységnek. A mezőgazdasági termelők érdekeltek abban is, hogy a növényvédelemmel ne veszélyeztessék a közegészségügyet, a természetet, a környezetet. A mezőgazdasági termékek versenyképessége szempontjából lényeges a növényvédőszer-mentesség is.

A kamarai törvényjavaslat főbb tartalmi elemeiről. A kamara a növényvédelmi tevékenység folytatásával kapcsolatban jelentős közfeladatot lát el. A növényvédelmi tevékenységhez fűződő humán-egészségügyi, környezet- és természetvédelmi, valamint járványvédelmi érdekek szükségessé teszik a növényvédelmi hatóságok mellett a kamara közreműködését is. A járványok és a gradáció kialakulásának megelőzése érdekében végzett előrejelzés, a növényvédelmi szakmai képzések szervezése, a növényvédelmi tevékenységgel kapcsolatos szaktanácsadás fontos közfeladat. A kamara a nemzeti agrárkörnyezet-védelmi program végrehajtása során a pályázó mezőgazdasági termelők segítségével, ellenőrzésével is fontos közfeladatokat látna el.

A kamara tagja kizárólag az a természetes személy lehet, aki megfelel a törvényjavaslatban előírt feltételeknek. A szaktanácsadási tevékenység olyan sajátos bizalmi viszonyt feltételez a kamara tagjai és a mezőgazdasági termelők között, amely alapvetően befolyásolja a növényvédelemhez fűződő humán-egészségügyi, környezet- és természetvédelmi követelmények érvényesülését.

A növényvédő mérnökök, illetve növényvédő szakmérnökök tevékenysége önálló szakmaként az 1960-as évek végén alakult ki. A növényvédelmi tevékenység önálló gyakorlására csak a rendszerváltást követően nyílt lehetőség. 1990 előtt a mezőgazdasági termelés 98 százaléka folyt a mezőgazdasági nagyüzemekben, ahol kötelező volt a növényvédő szakmérnökök alkalmazása. Az 1990 után kialakult üzemméretek nem teszik lehetővé külön növényvédő mérnökök, szakmérnökök foglalkoztatását. A növényi és állati eredetű élelmiszerek növényvédőszer-mentességének követelménye miatt fokozott figyelmet kell fordítani a szakszerű növényvédelmi tevékenységre.

Tisztelt Országgyűlés! A növényvédelmi törvény, illetve a készülőfélben lévő mérnökkamarai törvényjavaslat koodifikációs kapcsolatairól meg kell említeni, hogy a növényvédelemről szóló 2000. évi XXXV. törvény több rendelkezése szól a kamaráról, e jogszabályhelyek elsősorban a növényvédelmi hatóságokkal való kooperatív kapcsolatokat érintik - az 52. § f) pontja, illetve az 53. § három bekezdése. A törvény 64. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a törvény kamarára vonatkozó rendelkezései azon a napon lépnek hatályba, amikor a kamarai törvény kihirdetésre kerül.

A Növényvédő Mérnökök Országos Szövetsége teljes mértékben egyetért a törvényjavaslattal, kéri mielőbbi elfogadását.

Tisztelt Országgyűlés! Ezen gondolatok jegyében kérem a törvény mielőbbi megalkotását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

GODÓ LAJOS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Biztos Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának beszámolója az előző évekhez hasonló terjedelemben, hasonló tartalmi összefüggésekkel, magas színvonalon mutatja be a 2000. évi tevékenységét. Ugyanakkor a hatéves országgyűlési biztosi időszak jó alkalmat ad a végzett munka elemzésére is, mely az éves beszámolókban is jól tükröződik. Az 1994-ben kialakult kisebbségi önkormányzati rendszer tapasztalatait, tényleges lehetőségeit jól elemzi.

A beszámoló tanulmányozása után elmondható, hogy a kisebbségi jogok országgyűlési biztosa folyamatosan képviseli a kisebbségek jogait, határozottan hívja fel a társadalom figyelmét a kisebbségek problémáira.

A 2000. évet nevezhetjük az antidiszkrimináció évének is. Strasbourgban megrendezésre került az európai kontinens rasszizmus elleni konferenciája, amely más kontinenseken tartandó hasonló rendezvényekkel együtt a 2001 őszére tervezett világkonferencia előkészítését célozta - írja a biztos úr a beszámolóban. Ezért is nagy érdeklődéssel tanulmányoztam a biztos úr beszámolóját, és hogy legyen összehasonlítási alapom, átnéztem az előző két év beszámolóját is.

A nagyszámú esettanulmány alapján megállapíthatóak az évről évre visszatérő problémakörök. Visszatérő kérdés a kisebbségi joganyag felülvizsgálatának szükségessége, indokoltsága, a kisebbségek országgyűlési képviselete, a megkülönböztetésellenes jogszabály, illetve jogrend kérdése. A teljes kisebbségi joganyag felülvizsgálatának indokaival egyetértek, úgy gondolom, hogy helytálló az országgyűlési biztos azon megállapítása, amely sürgeti a jogalkotási feladatot. A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény nyolcéves tapasztalata, a vizsgálatokból levonható következtetések, a témával kapcsolatos nemzetközi egyezmények ratifikálása is szükségessé teszi a törvény módosítását. Az emberi jogi bizottságon belül e célból alakult egy ad hoc bizottság, e bizottság törvény-előkészítő munkája megfelelő politikai támogatással, az országgyűlési biztos szakmai előkészítő segítségével eredményt hozhat majd a törvényhozásban. Az ez évi beszámoló mellékletében is szerepel egy tervezet a törvény módosításáról. A biztos úr és munkatársai olyan kodifikációs megoldásokat ajánlanak, amelyek lényegében kitaposták az utat a törvényalkotók felé. A nemzeti és etnikai kisebbségek egyéb lényeges kérdése a megfelelő képviseletük. Minden korábbi beszámoló foglalkozik ezzel. A kisebbségek képviselete összefügg más kérdésekkel, így a választójoggal, a kisebbségi közösség meghatározásával.

Mindezek mellett az Országgyűlés egyik legsúlyosabb adóssága a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési képviseletének a megvalósítása. Az alkotmányos mulasztás megszüntetése közös felelősségünk. Úgy ítélem meg, hogy nem a jogszabály szakmai előkészítése miatt állt elő ez a helyzet, hiszen már több elképzelés látott napvilágot most és korábban is. Elsősorban a parlamenti pártok politikai konszenzusára, pozitív politikai akaratára lenne szükség ahhoz, hogy a hazánk lakosságának mintegy 10 százalékát kitevő kisebbség az alkotmányban és a törvényben meghatározott jogait gyakorolhassa. Az MSZP nyitott mind a két lehetőség elfogadására, csak végre legyen kisebbségi parlamenti képviselet.

A diszkrimináció tilalmának kérdéskörével a beszámoló több eset bemutatásán keresztül foglalkozik. A diszkrimináció tilalma mint emberi jog, a faji diszkrimináció tilalma, a diszkrimináció elleni küzdelem, formai témakörök elemzése, az ezzel kapcsolatos jogalkotási és jogalkalmazási gyakorlat bemutatása a kérdéskör alapvető fontosságát igazolja.

(14.30)

A beszámoló rámutat arra is, hogy az Európai Unió nagy érdeklődést tanúsít a megkülönböztetésellenes jogszabályozásra és a gyakorlat megnyilvánulásaira egyaránt. A beszámoló részletes tájékoztatást ad a nemzeti és etnikai jogok országgyűlési biztosához 2000. évben beérkezett panaszok abszolút számairól, mindazok összetételéről. Eszerint 2000. évben 431 ügyet vizsgált meg az ombudsmani hivatal, melyből 245 egyéni beadvány volt, kisebbségi önkormányzatok, civil szervezetek 110-et, települési önkormányzatok 10-et adtak be, és 20 hivatalból indított ügy volt. Vizsgálat indult beadvány alapján 332 esetben. A 2000. évi ügyekben leginkább érintett kisebbség a cigány kisebbség 291 üggyel, amely 68 százalékot képviselt.

Ez a csupasz statisztikai számsor is élesen láttatja, hogy a legnagyobb lélekszámú hazai kisebbség, a cigányság helyzetében nem történt megnyugtató mértékű és minőségű javulás, sőt a hangzatos kormányzati, cigányságot segítő programok ellenére helyzetük romlott. A zámolyi romák ügyétől hangos Európa, s ahelyett, hogy együttes erővel próbálnánk megoldást keresni, folyik az egymásra mutogatás, komikumba hajló vádaskodás az Országgyűlésben és a bizottságokban.

Láthatjuk a kisebbségi biztos beszámolójában, hogy a cigányellenesség Magyarországon egyre erősödik. Sajnos ez természetes folyamat, ha nincs egyértelmű kormánypolitika, amely erkölcsi kötelességének tekintené, hogy fellépjen minden kisebbségellenes megnyilvánulással szemben.

Az Európai Unióhoz való csatlakozási esélyeinket is rontja ez az állapot. Az EU a direktívájában nemcsak a tagállamok, hanem a csatlakozni kívánók irányában is feltételként szabta a kisebbségi jogok betartását. A legnagyobb létszámú európai kisebbség problémái túlnőttek az országhatárokon, az egyesülő Európa nemzetközi együttműködés szintjén foglalkozik a romák integrációjával, mint erről az ombudsman is számot ad jelentésében. A parlamenti pártok összefogására lenne szükség a cigányság helyzetének javításában.

A beszámoló foglalkozik a helyi és az országos kisebbségi önkormányzatok támogatásának kérdéskörével is. A hazai cigány kisebbség társadalmi szervezetei az említett lehetőségeken kívül pályázhatnak támogatásért a Magyarországi Cigányokért Közalapítványhoz is. A közalapítványokkal kapcsolatban nem először mondjuk ki, hogy az ezeken keresztül szerezhető költségvetési források általában nem elégségesek, ráadásul a pályázati rendszer, ideértve az elbírálást is, túlságosan bürokratikus és hosszadalmas procedúrát jelent, és a közalapítványok működési költségei is számottevőek - írja a beszámoló.

A Magyarországi Cigányokért Közalapítvány kuratóriumának tagjaként közel öt éve dolgozom a kuratóriumban, és ismerve a kuratórium munkáját, egyetértek a megállapítással. Szeretném azonban megjegyezni, hogy a költségvetési törvényjavaslat tárgyalásának időszakában az MSZP emberi jogi, kisebbségi munkacsoportja valamennyi esetben javasolta a közalapítvány éves költségvetésének növelését, azonban egy esetben sem fogadta be a kormány, így legfeljebb az infláció tervezett mértékével növekedett a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány éves működési kerete. Ez az összeg, amely évente 300 millió forint körül mozog, kevés arra az igényre, ami beérkezik az országból, a közösségi és jogvédő irodák támogatására, valamint a megélhetési és vállalkozói programok támogatására. Az előző évtől kezdődően az ösztöndíj-támogatási rendszert is bevette programjába a közalapítvány, még szerencse volt, hogy az Igazságügyi Minisztérium 100 millió forinttal tudta megsegíteni ezt az alapítványt, mert a pályázatokat ezen összegből tudta finanszírozni a közalapítvány.

Valódi igényként jelentkezik - a tömegesen érkező levelekből értesülve - a munkahely-teremtés előmozdítása, illetve szélesebb alkalmazása különböző más segélyek alkalmazásával, kormányzati, illetve Phare-segélyek igénylésével.

Tisztelt Országgyűlés! A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának beszámolója megítélésem szerint valós képet ad tevékenységéről és ezen belül a nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről. Az MSZP parlamenti frakciója a beszámolót és az emberi jogi bizottság határozati javaslatát elfogadásra javasolja a tisztelt Országgyűlésnek.

Megköszönjük Kaltenbach biztos úr kimagasló teljesítményét, alapos és körültekintő munkáját. Személyisége, bizonyított szakmai elkötelezettsége, nemzetközi tekintélye biztosíték a kisebbségi jogok védelmére. A Magyar Szocialista Párt frakciója a következő hat évre is Kaltenbach Jenőt javasolja a kisebbségi jogok országgyűlési biztosának.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

GODÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! A századforduló új kihívásai között szerepel az európai mezőgazdasági modell, multifunkcionális mezőgazdaság gyakorlati megvalósítása, amelyet az Agenda 2000 is központi jelentőségűként deklarál. Az agrár-környezetvédelmi program kiválasztott célprogramjainak környezetileg érzékeny mintaterületen való bevezetése nemcsak az EU agrár-környezetvédelemhez közvetlenül kapcsolódó joganyagának, a különböző EU-tanácsi rendeletek átvételét jelenti, de a régen jelentős természet- és környezetvédelmi irányelvek megvalósulását is segíti. Még az idén legalább egymilliárd forintot kellene fordítani az agrár-környezetvédelmi program megkezdésére, hogy legyen esélyünk 2004-től az uniós támogatások elnyerésére.

A késlekedésnek beláthatatlan következményei lehetnek. Évente több tíz milliárd forintos pénzektől eshetünk el, ha tovább halogatjuk a program beindítását. Az ökogazdálkodás feltételeit rögzítő program már két éve elkészült, megindítását parlamenti határozat írta elő. Tavaly 6,5 milliárd forintot kellett volna elkülöníteni a program megkezdésére, de a földművelésügyi tárca 2000. évi költségvetésében egyetlen fillért sem különített el. A helyzet az idén sem változott.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdezem, meddig lehet még csúsztatni az agrár-környezetvédelmi program beindítását. Az EU-csatlakozás során ön szerint milyen hátrányokkal számolhatunk?

Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)