Felszólalás adatai

Mindez nem azért van, mert a fiatalok nem is terveznének gyermekeket, egész Európára jellemző ez a tendencia, hogy a születésszám csökken, de a magyar fiatalok, ha megkérdezik őket, legalább azt mondják, hogy ők egyébként szeretnének több gyermeket, három gyermeket szeretnének, de valamiért - több ok miatt szintén - nem tudnak világra jönni ezek a gyermekek. Nagyon fontos azért zárójelben azt is megjegyezni, hogy a magyar fiatalok nemcsak akkor mondják, hogy sok gyermeket szeretnének, amikor még nincs gyermekük, és nem tudják, mivel jár egy gyermek születése, mennyiben változtatja meg a család és a házaspár életét, hanem például az egygyermekes szülők 80 százaléka is azt mondja, ha megkérdezik őket, hogy szeretne még legalább egy gyermeket.

(13.50)

Ebből a számból az is kitűnik számunkra, hogy a korábban elterjedtnek tekinthető kétgyermekes családmodellt mára felváltotta az egygyermekes családmodell. A családok többségében most már csak egy gyermek születik meg, ez 20-30 éve nem volt jellemző, akkor sokkal elterjedtebb volt a kétgyermekes modell.

Ahogy Sneider Tamás képviselőtársam is elmondta, ezért hangsúlyt kell helyezni a második gyermek megszületésének az ösztönzésére is, hiszen nagyon kevés olyan család van, 10 százalék alatti azoknak az aránya, ahol három vagy több gyermek születik meg, és egyről egy lépésben nem tudunk a háromra lépni, először a második gyermek születését kellene ösztönözni.

Ha megvizsgáljuk azt, hogy milyen különbség van a második gyermek születését ösztönző módszerek, rendszerek és a harmadik gyermek születését ösztönző akár anyagi, akár bármilyen más jellegű támogatások között, akkor döbbenetes különbséget látunk. Nemcsak a családi pótlékra, az adókedvezményre vagy az egyéb anyagi juttatásokra gondolok, hanem az oktatásban, ha figyelembe vesszük az étkezés, a tankönyvellátás tekintetében, vagy a táborozás vonatkozásában, de az utazási kedvezmények is akkor lesznek jelentős mértékűek, ha a harmadik gyermeket vállalja egy család.

Nyilvánvalóan ennek van legitim indoka, a reprodukciót a harmadik gyermek jelenti egy családban, ezért annak ösztönzése a legfontosabb. De a jelenlegi helyzetben, amikor az egygyermekes szülők egyébként 80 százaléka szeretne még gyermeket, de mégsem születik meg ez a második gyermek, akkor sokkal nagyobb hangsúlyt kellene helyezni arra, hogy egyről először a kettőre jussanak, és a harmadik gyermekre csak akkor fognak tudni értelemszerűen, ha a második megszületik.

Ilyen szempontból persze a dupla gyes, dupla gyed felvétele segítséget nyújt ehhez, azonban a probléma nem az, hogy az első gyermek születésétől számított három éven belül nem születik meg a második gyermek, hanem hogy egyáltalán nem születik meg a második gyermek. Pontosan azért, mert érdemben nem emelkedik a családi pótlék egy gyermekre jutó összege, az adókedvezmény egy gyermekre jutó összege egyáltalán nem emelkedik, míg mind a kettő jelentős mértékben emelkedik, ha a harmadik gyermeket vállalják. Tehát nem azt mondom, hogy a harmadik gyermek rovására támogassuk a második gyermeket, hanem a harmadik gyermek mellett a második gyermek megszületését sokkal erőteljesebben kellene ösztönözni, akár ezen anyagi juttatások gyermekenkénti összegének emelésével is, illetve a testvérkedvezmény bevezetésével.

Az oktatás területét említettem, ingyenes étkezés jár, ingyenes tankönyv jár, utazási kedvezmény 90 százalékos a nagycsaládnak, a táborozásban szintén rendkívüli kedvezményeket kapnak három gyermektől, míg például az étkezésben semmilyen kedvezményt nem kapnak két gyermek esetén. S egy egygyermekes családmodellből már nem tudunk elsőre rögtön a háromgyermekesre lépni.

Amit viszont szintén a háromgyermekesek mellett el kell mondanom, hogy a szülőképes korú nők létszámának csökkenéséből az következik, hogy az én generációmnak, tehát a most szülőképes korú nőknek, minden egyes családnak négy gyermeket kellene vállalnia ahhoz, hogy szinten tartsuk a születésszámot. Tehát ez csak a szinten tartáshoz elég, hogy mindenki négy gyermeket vállal a most szülőképes korú nők közül. Ez azért elég döbbenetes. És azt is figyelembe kell venni, hogy a negyedik gyermek esetében szintén nincsenek olyan brutális mértékű kedvezmények, mint ami a harmadik gyermek esetében.

Tehát ha azzal kezdtem a felszólalásomat, hogy minden családban legalább három gyermek szülessen, azért most már szembe kell nézni azzal, hogy minden családban legalább négy gyermeknek kellene megszületnie, mert az eddigi évtizedek során a szülőképes korú nők létszáma olyan mértékben csökkent a különböző számítások szerint, de 3,5-3,8 gyermek lenne kívánatos. Tehát a három gyermek messze nem a plafon, nem szabad akként kezelni és akként tekinteni rá.

Az anyagi juttatások és az egyéb ösztönzők mellett a családi helyzetre is ki kell térnem, illetve az egész férfi-nő kapcsolat megváltozására, a házasságoknak gyakorlatilag a válságára. Két dolgot szeretnék kiemelni: egyrészt a dolgozó anyát, másrészt pedig az apa családban betöltött szerepét, és magának a házasságnak a megváltozott megítélését.

Ez egy nagyon sajnálatos dolog, hogy a házasságkötések száma csökken, hiszen pszichológiailag igazolt tény, hogy egy nő sokkal inkább biztonságban érzi magát egy házasságban, mint egy élettársi kapcsolatban, éppen ezért szívesebben, bátrabban vállal gyermeket, ha házasságban él, míg az élettársi kapcsolatok általában a férfiak számára előnyösebbek az ő szempontjukból.

A házasság válságát nyilvánvalóan a média is előidézte, sőt élen jár abban, hogy ezt megtegye. Mindenképpen szembe kell szállni az ilyen családromboló műsorok hatásaival, és a fiatalokkal, a házasulandókkal, illetve az idősebb házasulandókkal is azért meg kell értetni, hogy a házasság egy olyan életközössége egy férfinak és egy nőnek, ami szereteten alapul, a szolidaritás elengedhetetlen benne, és a családban betöltött munkát is meg kell osztania egymás közt egy édesanyának és egy édesapának, és akkor fognak tudni biztos családi hátteret teremteni ahhoz, hogy a gyermekeket megfelelően fel tudják nevelni.

Tehát az apának a családban betöltött szerepét sem szabad elhanyagolni ebben a vonatkozásban. Mindez azért is szükséges, mert a női foglalkoztatás és a gyermekvállalás, a termékenység közötti összefüggés ma már megfordult a harminc évvel ezelőttihez képest. Harminc éve azt mondhattuk, hogy ha az állam azt segíti, hogy az anya a gyermekgondozói szerepében otthon maradjon minél tovább a gyermekével, gyermekeivel, akkor vállaltak több gyermeket. Ma már fordítva van: akkor születnek meg a kívánt gyermekek, ha az anyát a munkaerőpiacra sikerül visszavezetni, és ez, hogy dolgozó anyákról beszélünk, megköveteli azt, hogy a dolgozó apa is másképpen viszonyuljon a gyermekekhez és magához a családhoz.

Tehát nemcsak arról van szó, hogy a női szerep változik meg, hanem ehhez képest, ennek következtében a férfiszerep is megváltozik, és nagyon sok nő ma már nem azt várja el egy férfitól, hogy kizárólag családfenntartó legyen, kizárólagos kereső legyen egy családban, hanem családapaként is vegyen részt a gyermekek nevelésében is.

Beszélnünk kell arról is, hogy ha az édesanyák visszamennek dolgozni, és az édesapák is dolgoznak, akkor mi lesz a gyermekkel, ki fog vele foglalkozni, ki fog rá vigyázni, ki fogja ellátni. Ebben több olyan intézkedés is született egyébként az elmúlt három évben, amit el kell ismerni. Egyébként erről a törvényjavaslatról is az elismerés hangján szeretnék elsősorban szólni. Azokkal az új szempontokkal igyekszem kiegészíteni ezt, amelyek hozzájárulhatnak a további termékenységi növekedéshez.

A bölcsődei, óvodai férőhelyek számának a növelése az, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy az anyák munkaerő-piaci részvételét növelni tudjuk, hiszen a gyermekgondozásban a nagyszülők részvétele mellett az államnak is segítséget kell nyújtania. Megint oda térek vissza, hogy nem az anya otthonmaradását támogató országokban nőtt a termékenység, de ha az anyát segítjük abban járulékkedvezménnyel, részmunkaidővel, hogy visszatérjen a munkaerőpiacra, akkor abban is kell segítenünk, hogy a gyermekét biztos helyen tudhassa, és a gyermek gondozásában is segítséget nyújtson neki az állam. De Magyarországon sajnos néhány évvel ezelőtt elmondhattuk, és sajnos az utóbbi időben sem változott érdemben a helyzet, hogy a kistérségek egyharmadában egyetlen bölcsőde sem volt, és az egyötödében pedig egyetlen bölcsőde működött csak. Tehát mindenképpen elengedhetetlen, hogy ezekben a térségekben is működjenek bölcsődék.

A korábbi, egyébként szocialisták által elkövetett férőhelybővítés, valójában el kell mondani, hogy sok helyen nem volt valódi férőhelybővítés, hanem az eddig x létszámmal működő bölcsődét most egyszerűen átszámozták, hogy most már nem nyolc gyerek lehet abban a szobában, hanem mondjuk, tizenkettő gyerek lehet ugyanabban a szobában, de semmilyen férőhelybővítés, alapterület-növelés vagy átalakítás nem történt meg ezekben a bölcsődékben, csak virtuálisan átnevezték, és ez volt az a hatalmas férőhelybővítés, amire még mindig hivatkoznak.

(14.00)

Ha megkérdezzük a fiatalokat, hogy miért nem vállalják az általuk egyébként tervezett, kívánt gyermekeket, akkor elsősorban az anyagi helyzetüket mondják, második helyen viszont a lakhatási helyzetüket, a lakhatási körülményeiket, azt, hogy nincs hová megszülniük ezeket a gyermekeket. Elengedhetetlen a lakhatási helyzet rendezése Magyarországon, amiben természetesen kiemelten kell kezelni azokat a fiatalokat, akik szeretnének gyermeket vállalni, vagy egy gyermeket vállalnak is, de figyelembe kell vennünk, hogy egy bérlakás-építési program nélkül továbbra sem fogjuk tudni biztosítani azokat a lehetőségeket, életlehetőségeket ezeknek a fiataloknak, amelyek egy robbanásszerű, igazi jelentős növekedést tudnának ebben a katasztrofális helyzetben jelenteni Magyarország számára. A bérlakás-építési program szerepel a Jobbik választási programjában is, ahogy már többször ide, az Országgyűlés elé hoztuk, és ebben kiemeltként kezelnénk és kezeljük is azokat a fiatalokat, akik hajlandók a gyermekeiket vállalni. Mindez munkahelyeket is teremtene, és stratégiai beruházást jelentene Magyarország számára.

A törvényjavaslatot a Jobbik a maga részéről tehát támogatni fogja. A módosító javaslatainkat Sneider Tamás képviselőtársam már ismertette. Szeretnénk, ha figyelembe vennék azokat a kiegészítéseket, amiket a felszólalásomban is rögzítettem.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)