Felszólalás adatai

Amit leginkább szeretnék kiemelni, az az állami szerepvállalás erősödése mind a két területen.

(14.10)

Az a törekvés, ami a köznevelési törvényben is megfigyelhető, és tapasztalhattuk, hogy az állam jóval nagyobb szerepet vállal ebben a kötelezettségben, ami ősidőktől fogva a nagy közösség kötelezettsége, hogy a nemzet teljességét figyelembe véve tervezze meg, alakítsa és kövesse figyelemmel az oktatás minőségét és működését, éppen ez a fontos szempont a szakképzés területéről, vagyis a köznevelésből, közoktatásból kikerülő gyermekek számára hasonlóan nagyon-nagyon fontos. A szabadság természetesen így is bőséggel megmarad az intézményeknek, a pedagógusoknak, ami szintén nagyon helyes. Annak a lehetőségét ez a törvény, azt gondolom, csak erősíti, hogy továbbra is lehessen jó iskolát teremteni Magyarországon, jó szakiskolát lehessen teremteni továbbra is.

Itt szeretném nagyon megköszönni azoknak a pedagógusoknak az áldozatos munkáját, akik ilyen intézményekben tanítanak. Azt gondolom, aki maga is esetleg nemcsak tanulóként, pedagógusként vagy szülőként, hanem egyáltalán külső szemlélőként megvizsgálja, elmegy egy ilyen intézménybe, és találkozik az ottani pedagógusokkal, megfigyeli a munkájukat, azt tapasztalhatja, hogy sokszorosan nehezebb munkát végeznek, mint egy elit gimnázium pedagógusai. Az a tevékenység, az az áldozatos munka, amit ezekben a szakmunkás, szakközépiskolákban végeznek a pedagógus kollégák, azt gondolom, maximálisan elismerésre méltó. Éppen ezért is üdvözlendő az, hogy ebben a munkában a szakmai kamarák lényegesen nagyobb szerepet vállaljanak a jövőben, és egy olyan többletmegerősítéssel sikerüljön megújítani a szakképzést Magyarországon, amelyben a kamaráknak lényegesen nagyobb szerep jut.

Nagyon pozitív dolognak ítélem meg azt, hogy a szakmai munka erősítése érdekében és a minőségbiztosítás érdekében az egységes vizsgaelnöki és vizsgabizottsági tagi névjegyzék felállításra kerül, olyan formában, hogy garantálható a jövőben az egységes szemlélet és az egységes minősítés a szakmai vizsgákban. Az a lehetőség is kiolvasható, amely a felzárkóztatást és az esélyegyenlőség növelését jelenti, és nagyon markánsan jelenik meg a szakképzésről szóló törvényben, hiszen az a többletképzési mód és lehetőség, amellyel a lemaradó vagy a segítségre szoruló diákoknak a jogszabály lehetőséget ad a felzárkózásra, mindenképpen üdvözlendő. Egyébként itt is megjelenik a köznevelési törvénnyel való összecsengés, hiszen a Híd-program éppen azért került be a köznevelési törvénybe, hogy azoknak a gyerekeknek, akiknek a nyolc általános iskolát elvégezve nem sikerül felvételt nyerniük a szakmunkásiskolába, a szakközépbe vagy a gimnáziumba, számukra legyen lehetőség egy olyan programban részt venni, amely azt az esélyt megadja, hogy egy következő felvételinél szerencsésebben, sikeresebben vizsgázzanak.

Éppen ezért is a köznevelési rendszerben a nyolcadik osztályt végzett tanulók számára, azt gondolom, feltétlenül fontos lenne, hogy egységes felvételit írjon minden nyolcadik osztályt elvégzett tanuló, ezzel is megadva a lehetőségét annak, hogy egyrészt az általános iskolák számára is legyen egy többlethúzóerő az ott tanuló gyerekeknek, hogy nem egyszerűen csak a bizonyítvány, és azután beiratkozik valamelyik iskolába, hanem valamifajta vizsga segítségével ennek a felvételi vizsgának - most csak a gimnáziumok számára kötelező a írásbeli vizsga - a kiteljesítésével ezt a lehetőséget számukra is adjuk meg, ezzel is emelve a szakiskolák, a szakközépiskolák bemeneti minőségét.

Az az irány, hogy a jövőben a szakiskolai képzettség is középfokú végzettségnek minősüljön, éppen ezért a köznevelési törvényhez egy módosító indítvánnyal is éltem. Az Európai Unióban a középfokú végzettséget másképpen nem ismerik, éppen ezért szükségesnek látom, hogy a 3 éves szakiskolai végzettség is középfokú végzettségnek minősüljön a jövőben, ezzel is, szintén egy kvázi adminisztrációs intézkedéssel mégis a színvonal emeléséhez hozzá tudunk járulni.

Szeretnék két példát a szűkebb pátriámból, Tatáról elmondani. Az egyiket egy német tulajdonú autóalkatrészt gyártó cég vezetője mondta el, aki azt mondta, hogy ő elsősorban olyan középvezetőket, felső vezetőket szeretne alkalmazni, és igyekszik is eszerint dolgozni, akik nála kezdtek a gyárban egyszerű munkásként, szakmunkás végzettséggel, és ő segítette őket továbbképzésben odáig, hogy diplomát szerezzenek, műszaki végzettséget is szerezzenek a munkájukhoz. Ez is azt támasztja alá, hogy az, aki a szakmunkásképzésbe kerül be, automatikusan nem jelenti azt, hogy a szakmunkás-bizonyítvánnyal befejeződik a szakmai pályafutása a tanulást illetően, hanem nagyon komoly lehetősége nyílik a továbblépésre a felsőoktatásban is. Ez a cégvezető elsősorban éppen a munka iránti tiszteletből is mondta ezt a gondolatot, mert úgy érzékelte, hogy a felsőoktatásból kikerülő mérnökök nem minden esetben tudnak azonos szinten az ott dolgozókkal szót érteni, és nem minden esetben tudják alkalmazni azt a praktikus tudást, amellyel nekik is rendelkezniük kellene.

A másik példám pedig a Jávorka Sándor Mezőgazdasági Szakközépiskolából volt, ahonnan elkeseredve hívott annak idején a pedagógusok közül néhány, amikor bevezetésre került az előző kormányzatok idejében, hogy az első és második évfolyamon nem lehetett gyakorlati munkát végezniük a tanulóknak. Hála istennek, ezt ők maguk is észrevették, és módosították a törvényt, a szocialista kormányok utolsó esztendejében visszabillent ez a dolog, de nagyon élesen megmutatta azt a lehetetlen állapotot, amikor csak elméleti tudást akarunk adni a felnövekvő generációnak, itt elsősorban a szakmunkástanulókra gondolok. Sokkal inkább fontos az, hogy a gyakorlati tevékenységgel párhuzamosan kapják meg azt az elméleti tudást, amelyre szükségük van a munkájukhoz. Egy 14 éves korban a szakmunkásképzésbe bekerülő fiatalnak lényegesen könnyebben tudja a gyakorlatvezető a gyakorlati feladatokat segíteni, egészen más módon áll még hozzá ahhoz a munkához, amit a későbbiekben, jobban belenőve a kamaszkorba, lényegesen nehezebb lesz számára elfogadtatni; viszont hogyha gyermekkorban, amiről itt sokszor beszélünk, lényegesen több támogatást, segítséget kap ahhoz, hogy nemcsak elméleti tudásból áll az életünk, hanem bizony gyakorlati területen is magát a munkát, a munkavégzést is meg kell tanulni, mindenkinek meg kell tanulni dolgozni, fizikai munkát, szellemi munkát is végezni, ezt a lehetőséget akkor elvették, és ez nagyon súlyos következményekkel járt az akkori időszakban. Éppen ezért üdvözlendő az, hogy különösen ezzel az új megoldással, ahol a gyakorlati képzőhelynek lényegesen nagyobb becsületet ad az új törvény, ez a lehetőség azt is tartalmazza, hogy magát a dolgozni tanulást és a munka iránti szeretetet is jobban el tudják sajátítani a fiatalok.

Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, ez az új törvény és új rendszer, ami a magyar szakképzésre felépül, jó lehetőséget ad akkor, ha a törvény megvalósításához maguk a pedagógusok is adják magukat. Ahogyan tapasztaltam, erre jó esély van, hiszen legalábbis nálunk, Tatán, az ott működő képző intézmények pozitívan ítélik meg ezt a kérdést. Én azt remélem, hogy az ő segítségükkel, közös munkánkkal egy másfajta szakmunkásképzést, szakképzést tudunk elindítani az országban, vissza tudjuk adni a mesterember becsületét, vissza tudjuk adni a munka becsületét, a munka iránti tiszteletet és szeretetet.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(14.20)