Felszólalás adatai

Ez a három tekintet, ez a három szempont, amiben szeretnék néhány gondolatot elmondani: a gyakorlatiasság kérdése, az összehangoltság kérdése és a rugalmasság kérdése. A gyakorlatban napjainkban úgy működik, hogy augusztus végén sorra jelennek meg családok a szakképző intézményeknél, mert rájönnek, hogy a gyermeküket nem vették fel sehová. Ez idáig a megyei önkormányzatoknak volt az kötelező feladatuk, hogy azokat a diákokat az intézményeikbe felvegyék, akiket sehová máshová nem vettek fel. Ennek az az eredménye a gyakorlatban, hogy mondjuk, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 4-5 osztályra való gyereknyi diák megjelenik a szakképzésben hirtelen augusztusban, akiket az intézménybe minden felvételi nélkül fel kell venni, és ezeknek a diákoknak valamiféle szakmát kell megpróbálni adni.

Mindamellett a mostani szakképzési rendszer kevésbé gyakorlatorientált, tehát mindazok a gyerekek, akik így kerülnek be a szakképzési rendszerbe, mindazok, akik eleve oda jelentkeztek, nagyon sok esetben lemorzsolódnak. Ismerjük a számokat: a szakképzés területén 40-50 százalékos a lemorzsolódás, aminek a legfontosabb oka az, hogy kevésbé a gyakorlati tárgyakkal, a gyakorlatiassággal foglalkoznak a képzés során, hanem sokkal inkább elméleti szinten. Így azok a gyerekek, akik egyébként készségszinten kiválóan alkalmasak különböző szakmunkák ellátására, ilyen gyerekek közül is nagyon sokan lemorzsolódnak, és tulajdonképpen mindenféle végzettség megszerzése nélkül hagyják félbe tanulmányaikat.

(Móring József Attilát a jegyzői székben
dr. Stágel Bence váltja fel.)

Tehát úgy gondolom, hogy az a fajta módosítás, ami ezen a területen történik, és a gyakorlati képzésre helyezi a hangsúlyt, mindenféleképpen segíthet abban, hogy minél több gyerek szerezzen gyakorlati képesítést, és a szakmai munkában helyezkedhessen el.

A másik szempont, amit szeretnék a figyelmükbe ajánlani, az az összehangoltság szempontja. Több szó esett már a mai napon a tiszkek szerepéről. Nagyon jól tudjuk, hogy a tiszkeket két dolog hozta össze. Az egyik az, hogy lehetett pénzt pályázni intézményfelújításra és eszközbeszerzésre, a másik pedig az, hogy így lehetett a szakképzési hozzájáruláshoz hozzájutni. Ezek az integrációk sok esetben nem valós integrációk voltak. Természetesen vannak olyan példák, ahol jól működtek a tiszkek, de sok olyan példa is van, ahol az igazi integráció nem történt meg.

Ez a törvénytervezet előrelépés abban a tekintetben, hogy valódi integráció fog bekövetkezni, valódi integráció fog megtörténni ezen túlmenően, és az a fajta összehangoltság, ami a szakképzés területén meg kell hogy legyen az intézmények között is, és aminek egyébként legnagyobb akadálya sok esetben az volt, hogy több fenntartó működtetett akár egy kisebb földrajzi területen belül is intézményeket, tehát ez a fajta összehangoltság a későbbiekben meg fog történni. Az állam egyértelmű megrendelőként fog megjelenni a szakképzés területén, és próbálja azt segíteni, hogy egyrészt a párhuzamosságok megszűnjenek a rendszerben, másrészt pedig azokra a képzésekre legyen nagyobb hangsúly fektetve, amelyre igazából szükség van.

Felmerült a RFKB-k kérdése is. Ebben a tekintetben is volt nagyon sok hiányossága annak a rendszernek, ami jelenleg is működik, és amit mögöttünk kívánunk hagyni. Az egyik ilyen jellegzetessége volt az, hogy például ha az RFKB döntést hozott arról az önkormányzati fenntartású intézmények esetében, hogy egy-egy szakképzést be kell fejezniük, erre megjelentek ugyanazon a településen magáncégek, amelyek a szakmai tanárokat alkalmazva ugyanúgy folytatták tovább egyébként azoknak a divatszakmáknak a képzését, amiket az RFKB maga azért tiltott meg, mivel igény nem volt rájuk, és nyilvánvalóan ez a diákok számára is egyfajta zsákutca volt.

(13.50)

Ezeket a problémákat, azt gondolom, az új rendszer kezelni fogja. Tehát ez egy olyan terület, az összehangoltság területe, amire azt lehet mondani, hogy valami volt, de nem az igazi, nem volt igazi összehangoltság sem az intézmények egymás közötti működésével, sem pedig a gazdasági szféra igényeivel. A törvény elfogadása után szerintem ez változni fog.

A harmadik szempont pedig, amilyen szempontból vizsgálni szeretném a törvényjavaslatot, az a rugalmasság, ahogy előzetesen is elmondtam, hogy ahhoz, hogy rugalmas legyen a szakképzési rendszer, ahhoz megfelelő átjárhatóság kell. Azok a kerettantervek, amelyek el fognak készülni a szakképzés területén, úgy gondolom, hogy ezt az átjárhatóságot biztosítani fogják.

Ugyancsak fontos idekapcsolódva a pályakövetés rendszere. A felsőoktatásban néhány évvel ezelőtt a pályakövetési vizsgálatok megindultak, ott vannak jó tapasztalatok, sőt, ma már ott tartunk, hogy felsőoktatási intézmények a beiskolázási stratégiájukat is a pályakövetési eredményekre alapozzák. Úgy gondolom, hogy a pályakövetés megvalósítása segíteni fog abban, hogy mindenki számára nyilvánvaló legyen, hogy a közpénzeket mennyire hatékonyan használja fel a tanigazgatás, illetve olyan szempontból is nagyon fontos, hogy ne csak a közösséget nézzük, hanem az egyének szempontját: a diákok és a szülők számára is nagyon fontos információt fog jelenteni, hogy milyen esélyeket rejt ez magában az elhelyezkedést, a további jövőt tekintve.

Ez ezért is nagyon fontos, mert többen emlegették, hogy nehezen tervezhető a szakképzés rendszere, ugye, a világ változik körülöttünk, a gazdasági helyzet is változik, de talán ezek a pályakövetési vizsgálatok segítenek majd abban, hogy minél optimálisabb megoldások szülessenek.

Zárásképpen engedjék meg, hogy felhívjam még a figyelmet egy olyan intézményre, ami jelen pillanatban még nem szerepel a törvénytervezetben, de azt gondolom, ha ez a módosítás megtörténik, akkor a későbbiekben érdemes rajta elgondolkodni, ez pedig a validáció kérdése. Ez Észak-Európában működő rendszer, ami tulajdonképpen magyarra fordítva arról szól, ha valaki valahol szakmunkásként, segédmunkásként dolgozott, és közben a szakma csínját-bínját kitanulta, akkor kaphassa meg egy egyszerűsített eljárás keretében a szakképesítést. Ez arról szól, hogy megvizsgálják, hogy a jelentkező milyen készségekkel, ismertekkel rendelkezik, és ha kiegészítésre szorul, akkor egy gyorsított képzésen megkaphatja a szakképzettséget. Tudjuk, hogy nem a papír a minden, de vannak olyan területek a szakképesítés területén is, ahol nagyon fontos lehet például, hogy valaki papírral rendelkezzen, és azt gondolom, hogy nagyon sok ember számára, akinek nincsen szakképesítése, ez egyfajta szimbolikus előrelépést is jelenthet.

De ez nyilvánvalóan a jövő zenéje, egyelőre ezt a nagyon komoly feladatot, ami a szakképzés átalakítása, ezt kell végrehajtani. Azt gondolom, hogy ez a törvénytervezet, ez a törvényjavaslat, amit most tárgyalunk, abba az irányba fog mutatni, hogy a végrehajtást követően egy rugalmas, összehangolt és gyakorlatias szakképzésünk működjön. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokból.)