Felszólalás adatai

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Politikai mederből szakmai mederbe szeretném visszaterelni ezt a vitát. Másfél órás rövid hozzászólásokat hallgatva, bizony, mikor Kontrát államtitkár úr kért szót és szakmai érveket fogalmazott meg, akkor, azokban a pillanatokban láttam esélyt arra, hogy vissza lehetne kapcsolódni, vissza lehetne terelni a mai napirendi pont tárgyalását szakmai mederbe. Úgy érzem, csak így van értelme ezekről az állami támogatásokról beszélni.

A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetési törvénye a címzett és céltámogatásokra a jövő évre vonatkozóan 58,3 milliárd forint előirányzatot hagyott jóvá. Ezen belül a folyamatban levő beruházások 2002. évi támogatási igényét is figyelembe véve a 2002. évi új címzett támogatásokra a 2002. évi költségvetési előirányzatokból 3 milliárd forint használható fel. Most ez a 3 milliárd forint, ami rendelkezésre áll, ami felhasználható, az csepp a tengerben; inkább talán arról kellett volna beszélnünk, hogy akkor legalább ezentúl arról beszéljünk, hogy ez a 3 milliárdos keret hogyan bővíthető, illetve a legcélszerűbben hogyan használható fel.

A MIÉP-frakció részéről mi örültünk annak a T/5154. számú előterjesztésnek, amely azt fogalmazza meg, hogy a fontos társadalmi és gazdasági érdekekben gondolkodva a címzett támogatásokkal megvalósított tervezett beruházások a tárgyévben minél hamarabb megkezdődhessenek. Ez olyan technikai rendezési javaslat, amellyel a szűkös források igénybevétele gyorsabban, gördülékenyebben mehet, mondhatnám azt, hogy minél hamarabb megtörténhet.

Természetesen a két törvényjavaslat kapcsán számos olyan szakmai aggály, érv fogalmazódik meg, amelyekről szólnom kell itt a parlamentben. Két kiemeléssel, mondhatnám, két impresszióval szeretnék röviden foglalkozni, a 425 elutasított támogatási kérelem közül kettővel.

Évek óta nyomon követem mint Budapesten megválasztott országgyűlési képviselő a fővárosi kórházak helyzetét, működési feltételeit. Ebben a pályázati körben sem kapta meg a fővárosi Bajcsy-Zsilinszky Kórház azt a támogatást, amelyre évek óta joggal pályázik. Sajnos ez a kórház az egyetlen fővárosi kórház, amelyiknek a szülészeti osztályán nincsen külön császárműtő, az egyetlen szülészeti-nőgyógyászati műtő foglaltsága esetén a sürgős császármetszések elvégzésére a szülőszobától egy távol eső kisebb műtőben kerülhet sor. Erre kértek bővítésre, rekonstrukcióra támogatást a főváros részéről.

Ezzel kapcsolatban én legutoljára is, amikor ennek a törvényjavaslatnak így előtérbe került ez a pontja, elmondtam azt, hogy nekünk a MIÉP részéről az az álláspontunk, hogy a fővárosi önkormányzat és a kormány közötti ellentéteknek nem eshetnek áldozatul a főváros lakosai, a Bajcsy-Zsilinszky Endre Kórház ellátási körébe tartozó X. és XVII. kerületi polgárok, a sürgősségi ellátásra váró betegek és a szülő anyák. Mi azt szeretnénk vagy szerettük volna, hogy legalább ebben a ciklusban, még ha nem is 2002-es indulással, de valamilyen remény mutatkozott volna arra vonatkozóan, hogy ennek a műtéti tömbnek a felépítése mégiscsak elkezdődhetett volna.

A másik tétel, amivel szeretnék foglalkozni, egy Pest megyei település, Abony városa; annak Kinizsi Gimnáziuma évek óta pályázik egy rekonstrukcióra, illetve bővítésre. Sajnos ebben a támogatási etapban sem kapta meg az abonyi önkormányzat, illetve a gimnázium a címzett, céltámogatási igényére a megfelelő támogatási összeget, egyszóval elutasításra került.

(18.40)

A képviselőtársaim részéről már korábban megfogalmazódott, hogy a regionalitás, a kistérségi támogatások megszervezése fontos. Az abonyi gimnázium támogatási igényével egy rekonstrukció elkezdődhetett volna, amelynek az indokoltságához kétség nem fér, hiszen a gimnázium műszaki állapota indokolja a rekonstrukció minél hamarabbi megkezdését. Ugyanakkor a bővítéshez sem férhet kétség, hiszen a bővítési körben az látható, hogy a térségi igények - nemcsak Abony városának, hanem a környező települések térségi igényei is - megvannak arra, hogy a gimnázium épületében folytatott, a gimnáziumi oktatáson túli szakképzési igények minél gyorsabban és minél megfelelőbben, minél teljesebb körűen kielégítésre kerüljenek. A több mint négyszáz elutasított pályázat közül - mint említettem - én ezt a két tételt szerettem volna külön kiemelni.

Most pedig egy kicsit részletesebben szeretnék belemenni az elutasított és a támogatott pályázatok pénzügyi szakmai értékelésébe. 43 pályázat lett támogatva, amelynek az összes beruházási költségigénye 54 milliárd forint feletti összeg, a saját erő 35 százalékos, amit az önkormányzatok le tudtak, vagy le tudnak tenni ahhoz, hogy a beruházás elkezdődhessen. Így összesen 35 milliárd forintos címzett támogatási keret kerül az 1. számú melléklet alapján megjelölésre. Ebből a 2002. évben 3 milliárd forint új projekt indulhat.

A nem támogatott pályázatokról: 425 a nem támogatott pályázat, 584 milliárd forintos a beruházási költség, amelyből a saját erő 181, és az összes elutasított címzett támogatási igény pedig 403 milliárd forint.

Képviselőtársaim, ha összehasonlítjuk a támogatott címzett támogatási keretet - amely 35 milliárd - és az elutasított 403 milliárd forintot, ez 11,5-szeres eltérés. Tehát mondhatnám azt, hogy ha visszafelé számolom az arányokat, az összes címzett és céltámogatási igénynek mindössze a 8 százaléka kerül kielégítésre. Ez az arány elképesztően alacsony. Ebből következően feszültségek jelentkeznek az önkormányzatok finanszírozási rendszerében és ellátási körében.

Ha nemzetgazdasági szempontból egy bővebb kitekintést teszünk, és a 2001-2002. évekre költségvetési számok alapján egy elemzést végzünk, illetve a magyar nemzetgazdaság külső piacok megrendülése miatti bruttó hazaitermék-csökkenésére utalnánk, illetve elmondjuk azt, hogy ebben a külsőerőforrás-vezérelt magyar gazdaságban a belső felhasználásra, az állóeszköz-felhalmozásra, a közösségi fogyasztásra milyen igények jelentkeznek, akkor lehangoló képet kapunk, hiszen az önkormányzati beruházások - mint a közösségi beruházások fontos tételei - jelentéktelenek a rendszeren belül. Így a bruttó hazai termék előállítása, a GDP növekedése az elkövetkezendő években lelassulhat, ha állami pénzekből, állami forrásokból az önkormányzatokat a jelenleginél nagyobb mértékben nem támogatjuk.

Egy mélyebb visszatekintést tennék. Ha az 1998. évi, "Az új évezred küszöbén" című kormányprogramot megnézzük, akkor a korábbi ígéretek, a kormányprogram és a jelenlegi helyzet összevetésével a kép még aggályosabb. 1998-ban a kormány kifejezte azt, hogy a közszolgáltatások és az infrastruktúra elfogadható alapszintjét megteremti. "Az államilag garantált kötelezően ellátandó feladatokhoz biztosítani kell a feladatok finanszírozásának feltételeit" - mondta a kormány a kormányprogramjában 1998-ban. Sőt, abbéli reményét is kifejezte az új polgári kormány, hogy az önkormányzati finanszírozás ellentmondásai egyre kevésbé engedik érvényesülni az önkormányzatok valódi önállóságát. Tehát ez a felismerés '98-ban megfogalmazódott. A szűkülő állami források egyre inkább konkrét feladatokhoz kötődnek, a bonyolult finanszírozási rendszer pedig tág teret enged az egyedi megítélés alapján történő osztogatásnak.

Ezen kritika, ezen analízis után '98-ban megfogalmazásra kerül, hogy a kormány szándéka, hogy az elvégzendő feladatok tükrében felülvizsgálja az önkormányzatok finanszírozási rendszerét. 1998 tavasza, 1999, 2000 - lassan a 2001. év is elmegy, azonban az önkormányzatok finanszírozási rendszerének a felülvizsgálata a mai napig sem történt meg.

Ebből fakadóan számos probléma, számos további ellentmondás jelentkezik. A szűkös forráslehetőségek, a saját források hiánya az önkormányzatokat vagyonfelélésbe hajtja bele, hiszen 1999-ben az önkormányzati vagyon 21,9 milliárdos árbevétellel jelentkezett az államháztartási mérlegben, a 2000. évben a 8 milliárd tervezett önkormányzati privatizációs árbevétel helyett 37,1 milliárdos privatizációs árbevétel jelentkezett, 2001-re, 2002-re 7, illetve 6 milliárd forintos tétel szerepel. Ha nem kerül túllépésre a 7, illetve 6 milliárd forint - bár 2000-ben a 8 milliárd ötszörösen túl lett lépve -, akkor is négy év alatt 72 milliárd forintos önkormányzati vagyonfelélésre kerül sor, amely pótolja az állam által, teszem azt, a címzett és céltámogatások által nem biztosított önkormányzati működési forrásokat.

Maga a címzett és céltámogatási rendszer helye és szerepe is újragondolásra szorul. A 2002. évi költségvetési törvényben 542,1 milliárd forintos tétel fordítódik az önkormányzatok támogatására. Ebből az 542 milliárdból 58,3 milliárdot, azaz 10 százalékot tesznek ki a címzett és céltámogatások. Ez alacsony.

Ugyanakkor ha még azt is megvizsgáljuk, hogy a 2002-es költségvetés 4, illetve 6 százalékos inflációs intervallumban lett megtervezve, akkor az látható, hogy ezek az odaítélt nominálösszegek, a 542 milliárd vagy az 58,3 milliárdos címzett és céltámogatási keret, miáltal nem 4-6 százalék lesz az infláció, hanem ahogy számolom, becsülöm, olyan 10 százalékos értékű, hiszen jelenleg is akörül van, ezek az önkormányzatok reálértékben jóval kevesebbet kapnak, mint ahogy ez a nominális, névleges számadatokból kitűnhet.

Képviselőtársaim, befejezésképpen mondanám, hogy túl általánosak a támogatási célok - ez meggyőződésem. Éppen ezért a politikai osztogatás gyanújától sem mentes a címzett és céltámogatási rendszer egyes ellenzéki képviselők szemében, és lehet az állampolgárok szemében is.

Azt is elmondhatom, hogy a rendszerváltozásnak az elmúlt 10-13 évben az igazi kárvallottjai az önkormányzatok és azok az emberek, akik az önkormányzatok területén élnek, és önkormányzati szolgáltatásokat akarnak igénybe venni, ám a szűkös források okán - akár csatorna-, akár ivóvízellátás megszervezése vagy megszervezetlensége - ezek az emberek mind kevesebb állampolgári, mondhatom, alapjoghoz jutnak hozzá.

Két héttel ezelőtt Dobogókőn jártam a községi önkormányzatok szövetségének a meghívására. Ezek a problémák - mondhatnám azt, hogy erre a felszólalásomra akkor felkészültem - ott a vidéki polgármesterek részéről is megfogalmazódtak.

Azonban összességében most e két törvényjavaslat kapcsán azt mondom, hogy nem elutasítom, hanem a rendszer kritikáját megfogalmazva támogatom, a MIÉP-frakció részéről támogatjuk e két törvényt, sőt a rendszer hibáiból kiindulva a továbbfejlesztésére teszünk javaslatot, az önkormányzati normatív, címzett és céltámogatási rendszer újragondolását szorgalmazzuk.

Köszönöm a figyelmüket.