Készült: 2024.09.20.06:21:27 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

7. ülésnap (2010.05.26.), 300. felszólalás
Felszólaló Dr. Apáti István (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:44


Felszólalások:  Előző  300  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Eredetileg nem akartam hozzászólni, de a körülmények mégis rákényszerítettek engem erre. Osztolykán képviselő asszony szavai nekem nagyon komoly csalódást okoztak, mert a szavai kapcsán azt láttam bebizonyosodni, hogy a cigánypolitika kapcsán mégsem lehet más a politika. Nagyon szeretném elöljáróban elmondani, hogy még a ciklus legelején vagyunk, és nagyon-nagyon bízom benne, hogy az LMP-frakció cigánypolitikával kapcsolatos álláspontja nekünk, jobbikosoknak és mindannyiunknak okot ad arra, hogy ezt az álláspontomat felülvizsgáljuk, és kellemesen csalódjunk e téren az LMP-ben. Valóban megfelelő szakértőket és szakértőcsoportokat is kellene választani, de legfőképpen a magyar valóságból vett példákkal kellene előállni a tisztelt Országgyűlés színe előtt. Én is ezt fogom tenni.

Elöljáróban azt is el kell mondani, hogy a balliberális ámokfutás itt is elképesztő károkat okozott, a liberális majálisnak véget kell vetni, és azt az elképesztő károkozást valahogy helyre kell tenni az elkövetkező időszakban. A magam részéről teljes mellszélességgel támogatom a törvényjavaslatban megfogalmazottakat, sőt ennél lényegesen radikálisabb megoldásokat is el tudnék képzelni.

Több módon is napi szinten van kapcsolatom a hazai cigánysággal, egyrészt a szüleim Csengerben élnek - tehát az egy négyzetméterre jutó csengeriek száma megsokszorozódott az ülésteremben -, s időnként 30-40 cigány származású embernek adnak munkát mezőgazdasági idénymunka formájában, másrészt pedig hat és fél évig hivatalvezetőként több tucat cigány emberrel találkoztam, egy nap több cigány emberrel volt dolgom, mint amennyivel az MSZP-SZDSZ-frakció tagjai négy év alatt összesen találkoztak.

Ezért sem túl hiteles olyan emberektől a cigányproblémára megoldást hallani, akik cigánytelepeket és cigány embereket csak televízióban vagy interneten láttak. Ezt tehát abszolút hiteltelennek tartom. Nagyon köszönöm egyébként, hogy Lendvai képviselő asszony, az MSZP örökös szupernagyija megosztotta velünk az aggodalmait, de ezeket az aggodalmakat nem tartom megalapozottnak. Ugyanis Osztolykán képviselő asszony szavaiból azt láttam visszatükröződni, hogy mindig más a hibás, mindig más a felelős, és a cigányság részéről az LMP keretén belül sem működik az önkritika, és az, hogy saját hibáival, saját sorsával következetesen szembenéz.

Mivel én a 15 perces időkeretet csak lehetőségnek és nem kötelezettségnek tekintem, és nem óhajtok a gyógyíthatatlan szómenés útjára lépni, ezért csak nagyon röviden foglalnám össze a gondolataimat. Várnám azt a cigányság vezetőitől, várnám azt az országgyűlési képviselőktől, hogy következetesen szembenéznek a problémákkal, hiszen abból a többségi magyar társadalomnak már nagyon elege van, hogy tulajdonképpen nincs is semmi gond, csak a magyarok a kirekesztők, a magyarok a rasszisták. Kérem tisztelettel, ez egész egyszerűen nem igaz, a magyar mindig is befogadó nép volt, több mint 1100 éves történelmünk híven bizonyítja mindezt, sőt sokszor a kelleténél jóval befogadóbbak voltunk. Tehát vissza kell utasítanom azokat a megközelítéseket, amelyek valamifajta kirekesztést vizionálnak.

Tapasztaltam azt nap mint nap az elmúlt években, hogy nagyon sok tehetséges roma gyerek nem képes elvégezni a középiskolát - sokszor még az általános iskolát sem, vagy csak éppen nyögdécselve -, mert egész egyszerűen - nem tudok finomabb kifejezést használni - 13-14 éves korban elkezdenek dolgozni a hormonok és onnantól kezdve felborul az élet rendje. Az általános iskolát is többségében csak azért tudják elvégezni a cigány gyerekek, mert jelentősen rásegítenek a pedagógusok. Azok a pedagógusok, akik sokszor rettegnek. Nem azt mondom, hogy csak a cigány gyerekekkel van magatartási probléma, de pláne a társadalomban vagy a településen elfoglalt számarányukat tekintve aránytalanul sok a probléma. A pedagógusok sokszor félnek már a gyerekektől is, pláne a felső tagozatos gyerekektől, félnek a szüleiktől, nem mernek fegyelmezni, nem mernek rendet tartani, mert félnek az ezt követő retorzióktól. Nincs, aki megvédje őket. A mi általános iskolánkban az is előfordult, azzal együtt, hogy a mi településünk az országos átlagot tekintve inkább a kivételi körbe tartozik, hogy egész egyszerűen az iskola biztonsági őrét is megverték, amikor az a gyereket egy verekedéstől vissza akarta tartani.

Úgy érzem és úgy érezzük, hogy a cigányság minden lehetőséget megkapott az elmúlt időszakban a számomra értelmezhetetlen és igazságtalannak tartott pozitív diszkrimináció útján is a felemelkedésre. Megkaptak minden lehetőséget, cserébe mégis rengeteg erőszak, erős kritika, rasszista rágalom érte a magyar többséget. Úgy gondolom, hogy amikor 1 százalék vagy az alatt van a főiskolát vagy egyetemet végzett cigányság számaránya, akkor jócskán felmerül az önhiba. Az elmúlt években sorozatban szinte már imádkoztam, könyörögtem cigány szülőknek, cigány gyermekeknek, hogy legalább egy középfokú végzettséget, legalább egy szakmunkás végzettséget szerezzenek meg, és azt láttam, hogy tízből legjobb esetben csak egy hajlik a jó szóra, akkor úgy hiszem, hogy az nem a többségi magyar társadalom hibája, hanem ott nagyon jelentősen felmerül az önhiba is.

Ezért én egy szigorú önvizsgálatra kérném fel a cigányság vezetőit: ne mindig a magyarságban, ne mindig a többségi társadalomban keressék a hibást, a felelőst, a bűnbakot. Az pedig, hogy kirekesztők lennénk, azért sem igaz - képviselő asszony szavaihoz kapcsolódva -, hiszen ő cigány származású emberként itt ül a Magyar Országgyűlésben. Ha olyannyira kirekesztők lennénk, mint ahogy azzal egyesek vádolnak minket, akkor nem ülne itt ennyi cigány képviselő a Magyar Köztársaság Országgyűlésében.

Összességében, hiszen száz szónak is egy a vége, ezt a törvényjavaslatot támogatni kell, és nagyon bízom benne, hogy ez egy hosszú útnak csak az első lépése, hiszen az már nem működik, hogy majd a cigány emberek döntő többsége egyik reggel felébred és azt fogja mondani, hogy most már teljesen másként állunk hozzá a munka világához és az iskolához, mint eddig. Egész egyszerűen a jog eszközeivel, a törvényesség és az alkotmányosság keretein belül rá kell kényszeríteni, rá kell vezetni a szankciórendszer alkalmazásával a cigányságot arra, hogy jobb útra, jobb belátásra térjen.

(21.20)

Be kell azt látni, hogy egész Európában probléma ez, több évszázada nem tudják megoldani. Magyarországon sem tudták több évszázada megoldani. Egyik napról a másikra nem is lehetséges megoldani, de már el kell kezdeni ahhoz, hogy öt-tíz-tizenöt vagy húszéves időtávlatban egy bármifajta látható, érezhető eredménye legyen.

És higgye el nekem mindenki, hogy Észak-Kelet-Magyarországon igen-igen feszült a helyzet. Ha nem teszünk valamit, és nem csak látszatintézkedéseket, szőnyeg alá söpréseket, hanem nem teszünk valós, hathatós intézkedéseket, akkor pár éven belül valami elképesztő katasztrófa vagy tragédia történhet, ugyanis a magyar emberek érzik magukat diszkriminálva, tisztelt képviselőtársaim. Bennem többször megfogalmazódott, hogy mikor lesz már nekünk, nekem, többségnek ombudsmanom, mikor fog valaki kiállni a legnagyobb hazai kisebbség, a magyarság érdekében. Nyilván most sarkítok, kicsit talán ferdítek, de a probléma oly súlyos, hogy erre rákényszerítenek a körülmények. És nagyon-nagyon felelős az a húszéves magyar politika, benne különösen az elmúlt nyolc év politikája, amely hol kardként, hol pajzsként használta a cigányságot a magyarsággal szemben. Ez nem a Jobbik agyszüleménye és nem a Jobbik cselekvéssorozata, hanem döntő többségében a balliberális erők cselekedeteire jellemző.

Másrészt pedig azt is hadd mondjam, hogy az elmúlt húsz évben a nagypolitika, a közélet sajnos azért nem tudta megoldani ezt a problémát, hiszen a legtöbb párt - és ebben sajnos bizony a Fidesz is részben ludas - inkább könnyen mozgósítható, könnyen megvehető szavazóbázist látott a hazai cigányságban. Tehát nem mindenki a probléma megoldásában, egyesek a probléma fenntartásában érdekeltek. Ezért is fontos az, hogy most azt látjuk, hogy nemcsak kétharmados, hanem ettől jóval nagyobb többség alakul ki annak érdekében, hogy legalább a probléma feltárása és a megoldáshoz vezető úton az első lépések megtörténjenek.

Ezért én teljes támogatásomról biztosíthatom a törvényjavaslat beterjesztőit, sőt radikálisabb változásokra buzdítom őket, és csak azzal a néhány gondolattal szeretném zárni a beszédemet, amely úgy hiszem, hogy híven tükrözi nemcsak a saját magam, hanem a pártom ezzel kapcsolatos álláspontját. Ha egy mondatban kellene összefoglalnom a Jobbik cigánypolitikájának a lényegét, akkor azt mondanám, hogy tanulás, munka, beilleszkedés. Tanulni kell, kérem szépen, dolgozni kell, be kell illeszkedni egy emberi közösségbe, be kell tartani az emberi együttélés alapvető szabályait - természetesen a cigányságnak arra a részére, aki már erre az útra lépett, nem vonatkozik -, és nem lesz akkor semmi gond.

Ennyit akarunk és nem többet és nem mást. És nem hiszem, hogy ez olyan ördöngösség, olyan Istentől elrugaszkodott gondolat lenne, amitől Magyarországot félteni kellene, csak végre mellébeszéd helyett kemény szavakat és kemény kritikákat kell megfogalmazni. Ugyanis egyes sunyi, alattomos, szélsőséges politikai erőkkel szemben mi rendet, törvényességet, igazságot, igazságosságot akarunk és nem polgárháborút.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)




Felszólalások:  Előző  300  Következő    Ülésnap adatai