Felszólalás adatai

KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt kijelölt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! A választások győztese, a Fidesz-KDNP-pártszövetség a választóktól nem rendszerváltásra, hanem négyéves kormányzásra kapott felhatalmazást, és ehhez kellett volna önöknek a parlament elé egy kormányprogramot benyújtani.

A nemzeti együttműködés programja azonban nem kormányprogram, csupán a meglehetősen általános választási ígéretek megismétlése. A célok felsorolása azonban az elérésükhöz szükséges eszközök és források bemutatása nélkül nem több, mint vágyak, óhajok, jelszavak gyűjteménye.

A külpolitika sajnos még ennyi figyelmet sem kapott a programban. Nincs olyan fejezet, amely a nemzetközi környezetről, Magyarország nemzetközi kapcsolatairól szólna. Pedig a nemzeti együttműködésnek a külpolitika az egyik legfontosabb területe kellene hogy legyen. A Heti Válaszban jelent meg nemrég egy interjú az Amerikai Magyar Szövetség elnökével, aki szól arról a gyanakvásról, amely szerinte egyes amerikai vezetők körében érzékelhető Magyarország leendő miniszterelnökével és pártjával szemben. Koszorús Ferenc szerint ezt a képet határozott tájékoztatással lehet megingatni. Én ennél hatékonyabb módszert javaslok: meg kell változtatni a viszonyt a demokráciához, a szélsőséges nézetekhez, meg kell változtatni a külpolitikai szemléletmódot és a magatartást.

Egy kormányprogramból nem hiányozhat a nemzetközi feltételrendszer alapos elemzése és a globális kihívásokra adandó válaszok megfogalmazása. Magyarországnak szerencsére nem egyedül kell megbirkóznia ezekkel a kihívásokkal, hanem egy erős, az értékek közösségére épülő integrációs és szövetségi rendszer, az Európai Unió és a NATO tagjaként. A két szervezet viszont joggal várja el az új kormánytól, hogy erősítse meg Magyarország elkötelezettségét három dolog mellett. Az első az integráció elmélyítése, a közös érdekek és a közösségi politikák érvényesítése, az Európai Unió további bővítése és a szomszédságpolitika folytatása. A második a NATO békefenntartó misszióiban és a terrorizmus elleni fellépés, és a harmadik a transzatlanti együttműködés erősítése.

Ami a kétoldalú kapcsolatokat illeti, ebben elengedhetetlen a sokirányú építkezés, a diverzifikált kapcsolatrendszer építése, az egyoldalú orientáció elkerülése, valamint a differenciált megközelítése, súlypontok kiválasztása. Őszintén szólva, megütközéssel olvastam A nemzeti együttműködés programjában, hogy - idézem - "erősebb kapcsolatokat kell teremteni Amerikával". Így: Amerikával. Nem az Egyesült Államokkal és Kanadával, hanem az egész földrésszel, amely természetesen magába foglalja például Venezuelát. Szerintem az Egyesült Államok, Kanada és Venezuela azonos kezelését semmi nem indokolja, hacsak az nem, hogy Venezuela vezére, Hugo Chavez már megvalósította a centrális politikai erőteret.

Hasonló meglepetéssel olvastam azt is, hogy A nemzeti együttműködés programja - megint csak idézem - "új alapokra helyezné Magyarország viszonyát a keleti országokkal". A "keleti országok" kifejezés egyaránt jelentheti Oroszországot, Kínát, Indiát, Japánt, de Észak-Koreát és néhány más olyan államot is, amelyeket a demokratikus országok nem tekintenek együttműködő partnernek.

A magyar külpolitikának a rendszerváltás óta fontos és kényes területe a szomszédos országokhoz való viszony, hiszen ez elválaszthatatlan az ott élő magyar kisebbségek támogatásától, ami alkotmányos kötelessége minden magyar kormánynak. A sikeres külpolitikához szükség van empátiára, a tárgyalópartner érdekeinek, szándékainak és motivációinak megismerésére és megértésére. Különösen fontos ez egyes szomszédos országok vonatkozásában, ahol nem lehet figyelmen kívül hagyni történelmüket, beleértve a magyarsághoz és Magyarországhoz való viszonyuk történelmét. Nem azért, hogy Magyarország elvi engedményeket tegyen, csak azért, hogy ezen tényezők figyelembevételével alakítsa konkrét lépéseit és politizálásának stílusát.

A külpolitikában általában is fontos, de a kényes szomszédsági viszonyban elengedhetetlen, hogy a tárgyalásokon ne legyőzni, hanem meggyőzni próbáljuk a tárgyalópartnert. A legyőzött partner ugyanis soha nem lesz igazán jó együttműködő partner. A cél pedig nem lehet a hazai szavazatszerzés, csakis az ott élő magyar kisebbség helyzetének javítása és a kétoldalú kapcsolatok erősítése.

Tisztelt kijelölt Miniszterelnök Úr! Ezek azok a külpolitikai alapvetések, amelyek mentén meggyőződésem szerint megteremthető az a külpolitikai konszenzus, amely érdekében áll az országnak, érdekében áll a nemzetnek. A Szocialista Párt és annak parlamenti képviselőcsoportja kész ebben együttműködni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)