Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm a jelen levő képviselőket és mindenkit, aki figyelemmel kíséri munkánkat. Az Országgyűlés őszi ülésszakának 24. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Szabó Erika és Mádai Péter jegyzők lesznek a segítségemre.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása. Az előterjesztést T/3256. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/3256/1-5. számokon kapták kézhez a képviselők.

Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, a napirendi ajánlás szerint tízperces időkeretben. Először felszólalásra megadom a szót Braun Márton képviselő úrnak, Fidesz; őt követi majd Takács Imre.

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A Közös Piaccal összeegyezhetetlen és tilos minden, vállalatok közötti megállapodás, vállalati társulások döntése és összehangolt magatartás, amely alkalmas a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására, s amelynek célja vagy hatása a Közös Piacon belüli verseny akadályozása, korlátozása vagy torzítása. Az amszterdami szerződés által módosított római szerződés 5. cím 1. fejezete foglalkozik a versenyszabályokkal, összesen kilenc cikkben, amelyek három szakaszra, így a vállalatokra alkalmazandó szabályokra, a dömpingre és az állami támogatásokra tagozódnak a szerződésen belül.

A téma nem tűnik fajsúlyosnak az Európai Közösség alapszerződésében, mégis azt kell hogy mondjuk, hogy a közös mezőgazdasági politika mellett a legjobban kidolgozott közösségi politikáról van szó, ennek megfelelően szabályozása, figyelemmel a másodlagos joganyagra, igen terjedelmes. Mindez a verseny fontosságát mutatja. Valóban, a közösségi alapelvek között is említett torzulásmentes verseny az Unió egyik legfontosabb működési elve. Göndör István képviselőtársunk egyenesen úgy fogalmazott, hogy a versenytörvény a piacgazdaság alkotmánya. Amennyiben alkotmányként vagy alapkódexként tekintünk a versenytörvényre, akkor tényleg végig kell gondolnunk, hogy szükség van-e módosításra, hiszen a gyakori módosítás ellentmond a jogbiztonság követelményének, mint arra Szalay képviselő úr is felhívta a figyelmünket.

Tisztelt Ház! Éppen az általam hivatkozott Európai Unió szabályozási gyakorlata bizonyítja, hogy pontosan a piaci verseny az a terület, ahol a szereplők a meglévő szabályok kreatív értelmezésével valószínűleg mindig lépéselőnyben lesznek a jogalkotókhoz képest. Ezt tudta a tisztelt Ház akkor is, amikor a '96. évi törvényt alkotta. Tudni lehetett, hogy az akkor meghozott szabályokat folyamatosan korszerűsíteni kell. A javító szándékú módosítás szükségessége tehát megkérdőjelezhetetlen.

Mindezek után nézzük meg az előttünk lévő törvényjavaslatot. Elhangzott, hogy a versenytörvénnyel kapcsolatban nincs jogharmonizációs kötelezettségünk. A nemrégiben megjelent országjelentés a következőképpen fogalmaz: a versenypolitika fejezetben a tavalyi éves jelentés óta korlátozott előrelépés történt, Magyarország végrehajtási gyakorlata tovább fejlődött.

Tisztelt Képviselőtársaim! Most megvan rá a lehetőségünk, a törvény módosításával ne csak korlátozott előrelépést tegyünk.

A szörnyű nevű - és érdemes lenne a névváltoztatáson elgondolkodni, tehát még egyszer: a szörnyű nevű -, a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény szerkezetileg három részre tagozódik: az anyagi jogot tartalmazó első részre, a Gazdasági Versenyhivatallal foglalkozó második részre és az eljárási szabályokat taglaló harmadik részre.

Az anyagi jogi normák között a tisztességtelen verseny tilalmát, a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalmát, a gazdasági versenyt korlátozó megállapodások tilalmát, a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmát és a vállalkozások összefonódásának ellenőrzését tartalmazza. Annak ellenére, hogy a vitában elhangzott, hogy gyakorlatilag csak lényegtelen változásokról van szó, mégis a módosító javaslat első 17 szakasza foglalkozik az anyagi normák módosításával, pontosításával. A gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalmát például hét ponton érinti a módosítás. Ezekről a megállapodásokról az országjelentés is megemlékezik, a következőket írja róla: A versenyt korlátozó megállapodásokkal összefüggésben számos csoportmentesítő rendelet került elfogadásra, azonban további jogközelítés szükséges, különösen a vertikális megállapodásokra vonatkozó közösségi szabályozás továbbfejlesztésére tekintettel.

A vertikális koncentráció, tehát a vevői és a beszállítói oldal integrálása kérdésében az Uniónak nincs egységes állásfoglalása arról, hogy ez tulajdonképpen monopolellenes tevékenység vagy sem, kevésbé veszélyesnek tartják, mint a horizontális integrációt vagy összefonódást, de az Unió gyakorlatából az állapítható meg, hogy változik az ezzel kapcsolatos felfogás, és a korábbi liberális, megengedő szabályozástól a szigorúbb felé tartanak. De mivel változott joganyagról van szó, megint tipikusan azzal a problémával állunk szemben, hogy egy mozgó célpont lövésére szólítanak föl minket, egy olyan joganyagnak a követésére, integrálására, ami maga is változó, képlékeny formában van az Európai Unióban. A javaslat, tehát az előttünk fekvő törvényjavaslat ezen a ponton igyekszik a csoportos mentesítés fogalmát tisztázni, pontosítani, valamint ugyancsak pontosítja a mentesítő határozat kritériumait is.

A javaslat a csekély jelentőségű megállapodásokra vonatkozó, úgynevezett de minimis kedvezményt szigorítja, meghagyja a jelenlegi kedvezmény 10 százalékos mértékét, de kiveszi a csekély jelentőségű megállapodások köréből azokat, amelyek vételi vagy az eladási árak versenytársak közötti közvetlen vagy közvetett meghatározására, vagy a piac versenytársak által történő felosztására vonatkoznak. Ezek tehát a jövőben a megállapodást kötő vállalkozások piaci súlyára tekintet nélkül tilosak lesznek.

Ugyancsak új definíciót ad a javaslat a gazdasági erőfölényre. Az új meghatározás tágabb, de kevésbé pontos, mint az előző. Ez az új forma egyszerre teszi lehetővé a gazdasági erőfölény kiterjedtebb értelmezését, ami jó, ugyanakkor a kevésbé egzakt megfogalmazás vélhetően számos későbbi jogvita alapjául szolgál majd. Új fogalmakkal találkozhatunk a vállalkozások összefonódása kapcsán, a közvetlen és közvetett irányítás fogalmával.

Tisztelt Ház! A versenytörvény második része a Gazdasági Versenyhivatallal foglalkozik. Újdonság a javaslatban, hogy az elnökhelyettesekre nem a miniszterelnök, hanem a Versenyhivatal elnöke tesz javaslatot, és a köztársasági elnök nevezi ki a korábbi vagy a jelenlegi szabályozásnak megfelelően. Álláspontom szerint hibás az a következtetés, amely a módosításban az intézmény függetlenségének csorbítását, kormány alá rendelését látja. Éppen az ellenkezőjéről van szó. Éppenséggel megnövekszik az elnök hatásköre, önállósága, ha javaslatot tehet a helyettesei személyére.

Tisztelt Ház! Szintén kritikaként fogalmazódott meg a kinevezések időtartamának korlátozása hat, illetve hat plusz hat évre. Ugye, tisztelt képviselőtársaim, itt senki nem vonja kétségbe azt, hogy a jegybank kevésbé fontos intézménye a piacgazdaságnak, mint a Versenyhivatal? Most az 1991. évi LX. törvény az MNB-ről a jelen javaslattal teljesen szinkronban szabályozza a jegybank elnökének és elnökhelyetteseinek kinevezési rendjét. Ha tehát ott nem kell félnünk a központosítástól, a függetlenség megsértésétől, a parlament hatásköre alóli kivonástól, mint ahogy nem kellett félnünk legutóbb 1995-ben, akkor arra kérek mindenkit, hogy itt se tegyük. Személyes véleményem pedig az, hogy az MNB elnökének megfelelő szabályozása inkább hízelgő a Versenyhivatal elnökére nézve. Ezzel az új szabályozással éppen a nagyrabecsülését, a pozíció fontosságát emeli ki a Magyar Országgyűlés.

Ami aggályosnak tűnhet, az a javaslat 19. §-a, amely az önkormányzati rendeleteket, határozatokat mintegy kiveszi az egyeztetésre köteles jogszabályok alól, és a jegyző mérlegelésére bízza ezeket.

(8.10)

Azt hiszem, hogy az előterjesztő indoklása, amelyben a szükséges erőforrások hiányára hivatkozik, ez esetben méltányolható.

Többen vitatták a Versenyhivatal és a Versenytanács elnökeinek közös közleménykiadási jogát. A bevezetni kívánt intézmény hangsúlyozottan nem jogi norma, kötelező ereje nincs, célja, hogy a gazdasági élet szereplőit tájékoztassa, informálja a korábban hozott döntések tapasztalatairól, a joggyakorlat alakulásáról.

Végezetül engedjék meg, hogy ismételten idézzek az országjelentésből: "A legfőbb kihívás most a trösztellenes szabályozás hatékony alkalmazásának és végrehajtásának biztosítása, továbbá a versenyt legerősebben torzító ügyek kiemelt kezelése." Tisztelt Elnök Úr! Ehhez kívánok jó munkát önnek és a hivatal dolgozóinak, és megtisztelő figyelmüket megköszönve, a javaslatot elfogadásra ajánlom. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Nagyon szépen köszönjük, képviselő úr, még a jókívánságokat is. Felszólalásra megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak, MSZP; őt követi Lotz Károly.

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A most felszólaló Braun Márton képviselőtársam és a korábbi hetekben felszólaló képviselőtársaim már sokszínűen elemezték a törvényjavaslat egyes elemeit, paragrafusait, ezért engedjék meg, hogy én egy tágabb megközelítést alkalmazzak a törvényjavaslattal kapcsolatban.

A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi törvény mottójául talán kedvenc magyaromnak, Széchenyinek egy gondolatát lehetne megemlíteni, aki 1831-ben a Stádium című könyvében így fogalmaz: "Minden, ami egyeseknek kedvez, a konkurenciát kizárja, a közönségnek káros." Erről szól ez a törvény. Ismétlem: minden, ami egyeseknek kedvez, a konkurenciát kizárja, a közönségnek káros.

A piacgazdaság történelme valóban azt igazolja, hogy csak az egyeseknek kedvező, másokat kizáró gazdasági folyamatok igen károsak a társadalom számára. Az erőforrások hatékony felhasználását elősegítő konkurencia csak tökéletes piacon érvényesülhet zavartalanul, tökéletes piac viszont nem létezik. Kenneth Arrow Etikai gondolkodás és gazdasági tranzakció című tanulmányában a tökéletes piac előfeltételeként említi azt, hogy a vállalatok profitja a minimális felé tendáljon, ekkor ugyanis nincsenek a termelés méretnövelésének előnyei, mert nem állnak korlátok más versenyző vállalatok előtt.

A neves tudós másik előfeltételként említi azt, hogy az egyének és a vállalatok egyformán bizonytalanok a jövőt illetően, és a piac segítségével érvényesül minden olyan hatás, amely a piaci szereplők jólétét akár negatív, akár pozitív irányban befolyásolja. Ezek az előfeltételek a piacgazdaságban hiányoznak, ezért a konkurencia biztosítása érdekében az államnak be kell avatkozni. A piac zavartalanul csak akkor képes a gazdaság működését biztosítani, ha sok az eladó és a vevő, valamint az alkalmazkodás idő- és költségveszteség nélkül megy végbe. Az utóbbi lehetetlen, ezért szükség van a kormányzati beavatkozásra és az etikára is. A beavatkozást először köztudottan az 1800-as évek végén az USA-ban végezték el, majd mi a rendszerváltás után 1996-ban tettünk erre vonatkozóan véleményem szerint eredményes kísérletet.

Dávid Ibolya miniszter asszony expozéjában rámutatott arra, hogy "a hatályos versenytörvény alapvetően megfelelően tölti be funkcióját, ezért gyökeres változtatásra nincs szükség". A módosító javaslat igazolja, hogy széles körű információra támaszkodtak a törvényalkotók, ami sajnos az ezzel igen szoros rokoni kapcsolatban lévő reklámtörvény módosításánál csak részben érvényesült. Annak idején, amikor képviselőtársaimmal beszélgettünk, azt mondtam, hogy igazán akkor lenne jó ez a vita, ha a két törvényjavaslatot ha nem is együtt, de egymás után tárgyaltuk volna, hiszen nagyon sok csatlakozási pont van a két törvényjavaslat - a reklámtörvény, valamint a tisztességtelen piaci magatartásról és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény - között.

Azonban a legjobb törvény sem biztosítja a gazdaság zavartalan működését, ha az etika mélypontra kerül. Kornai János piaci etikai, bürokratikus és agresszív koordinációs lehetőségekről szól. A piaci koordináció az etikai koordinációnak, a bürokratikus pedig az agresszív koordinációnak rokona vagy ikertestvére. A magyar gazdaság mindennapjai igazolják, hogy az etika devalválódásával csökkennek a piac biztosította előnyök, és az agresszió egyre meghatározóbbá válik, ezért ezt a folyamatot megállítani nemcsak a 3256. számú törvényjavaslattal, hanem minden lehetséges eszközzel biztosítani kell. A legnagyobb amerikai vállalatok mintegy négyötöde létrehozta és igyekszik megvalósítani az etikai kódexet. Tanulságos lehet számunkra a Dániában több vállalatnál alkalmazott etikai mérlegbeszámoló is. Idő hiányában erről most nem akarok szólni, de érdemes lenne a magyar vállalatoknak és a magyar vállalkozóknak ezeket az etikai alapelveket alaposabban végiggondolni.

A gazdaság fejlődését biztosító piaci verseny csak akkor hatékony, ha a vállalkozók elkötelezettek a verseny tisztasága iránt és más versenytársakkal szemben érvényesül a bizalom. Ezen bizalomhoz erős társadalmi kötelékekre van szükség. Ha ezen feltételek nem érvényesülnek, akkor kell a kormánynak beavatkozni, és ezt a beavatkozást szabályozza a jelenlegi törvényjavaslat-módosítás is. Még egyszer hangsúlyozom, hogy, hála istennek, az 1996-os törvényjavaslat alapelemeiben lényegében megmaradt.

Viszont ha törvényi kényszerrel kell színre lépni, akkor az a közösség meggyengülését jelenti. A hatékony politika feladata tehát nemcsak a kormányzati lépések megerősítése, hanem a közösségek morális megerősítése is. Amíg ez nem következik be, addig igen fontos feladatai vannak a tisztességtelen piaci magatartásról és a versenykorlátozás tilalmáról szóló, 1996-ban elfogadott és - még egyszer mondom - azt lényegesen nem módosító jelenlegi törvényjavaslati módosításnak.

Azonban bármilyen tökéletes is lesz ez a törvényjavaslat-módosítás, bármilyen jó törvényjavaslatokat hozunk a tisztességtelen piaci magatartásról és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvénnyel kapcsolatban, nem tudunk minden, a piacon végbemenő részletet szabályozni, ezért még egyszer mondom, hogy ezeknek a részleteknek a szabályozásához feltétlenül szükség van az etikára. Az ezzel foglalkozó tudósok azt mondják, hogy az etika alkalmas a gazdaságban végbemenő folyamatok finomszabályozására, olyan szabályozásokra, amelyeket semmiféle paragrafus nem képes pótolni. S még egy nagy előnye lenne az etikának, ha az Magyarországon még erősebb lenne, olyan költségmegtakarítást tudnánk elérni a gazdaságban, amely elképzelhetetlen.

Remélem, hogy nem lesz igaza pár év múlva Amartya Sennek, a Harvard Egyetem professzorának, aki egyik írásában azt mondja, hogy aki ma belép a közgazdaságtan területére, az hagyjon fel az etika minden reményével.

(8.20)

Jó lenne, ha ez a törvényjavaslat és más törvényjavaslatok is hozzájárulnának ahhoz, hogy ez a remény egyre jobban megerősödjön.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra megadom a szót Lotz Károly képviselő úrnak, SZDSZ; őt követi majd Horváth János képviselő úr.

DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Vajon jó-e az eddigi versenyszabályozás, és mit szólunk mi, mit szól az Európai Unió a '96-os és a '97. január 1-jén életbe lépett versenytörvényhez? Néhányan talán emlékszünk rá, elég sokat vitatkoztunk az akkori elnök úrral, és a kormányüléseken is elég sok szó esett erről a törvényjavaslatról. Hozzá kell tenni, hogy azt hiszem, Európa egyik legkorszerűbb versenytörvénye született meg; ezt az Európai Unió többszörösen visszaigazolta. Tehát igazából szükség volt-e ennek a törvénynek a megváltoztatására, elérkezett-e az idő arra, hogy valamiféle lényeges változtatást hajtsunk ezen végre?

Az Európai Bizottság, a versenytörvénnyel kapcsolatban nagyon világos követelményeket fogalmazott meg, és világos véleményt is formált, amikor elkészült ez a versenytörvény. Egy idézetet mondok: "Az új versenytörvény elfogadásával az antitröszt területén a jogközelítésben jelentős előrehaladás valósult meg, a magyar versenyhatóság képzettsége és az ez ideig tett erőfeszítései a versenyjog hiteles érvényesítése irányába tett jelentős lépésnek számít."

A jelenlegi, mostani magyar országjelentés az általános értékelésében ezzel kapcsolatban, amit most ismertettem, a következőt mondja: "Magyarországon a trösztellenes szabályozás nagymértékben megfelel a közösségi vívmányoknak." Tehát eltelt néhány esztendő, és az Európai Unió visszaigazolta azt, amit egyébként Braun Márton képviselő úr is az imént említett, hogy lényegében megfelel, majdhogynem azt merem mondani, hogy dicséretesen megfelel ezeknek. Általában az az etikett ezekben az európai uniós jelentésekben - már néhány éve figyelemmel kísérem ezeket -, hogy nem mondják azt, hogy valami helyes vagy nem helyes, hanem ha leírják azt, ami a valóságos helyzet, akkor ez általában egyetértést jelent.

Mégis, volt-e indoka ennek a törvénymódosításnak? Megítélésünk szerint volt, néhány olyan esetben, amelyről itt már szó volt. Ilyen a vertikális problémák megoldása is, amire Braun képviselő úr szintén utalt. Tehát valóban néhány kifejezetten jó és progresszív, mondjuk úgy, hogy kisebb jelentőségű törvénymódosító javaslat szerepel benne, és ezeket a Szabad Demokraták Szövetsége is messzemenően támogatja, ezekre szükség volt.

Van-e kifogásunk, és mi a kifogásunk ezzel kapcsolatban? Szóba került - és itt már nem teljesen értek egyet az előttem felszólaló Braun Márton képviselőtársammal - ennek a bizonyos kinevezési rendnek a kérdése. A törvényjavaslat megváltoztatja a Gazdasági Versenyhivatal elnökhelyetteseinek kinevezési rendjét. Jelenleg az a helyzet érvényes a hatályos törvényben, hogy a Gazdasági Versenyhivatal elnökének és elnökhelyetteseinek személyére egyaránt a miniszterelnök tesz javaslatot a köztársasági elnöknek. Most viszont úgy változna, hogy az elnökhelyettesek személyére első lépésben a Gazdasági Versenyhivatal elnöke tenne javaslatot a miniszterelnöknek, és ő azt az eddig ismertetett úton továbbítaná a köztársasági elnöknek. Megítélésünk szerint az a lényeges változás történik, hogy a Gazdasági Versenyhivatal elnökhelyetteseinek, és ami még fontosabb, így egyik elnökhelyettesének, a Versenytanács elnökének kinevezését a Gazdasági Versenyhivatal elnöke kezdeményezi - a mindenkori, tehát itt nem személyes kérdésről van szó.

Kifogásol-e valamit az Európai Unió az eddigi gyakorlatban? Mint ahogy az előbb említettem, ha ezeknek a jelentéseknek az etikettje valamit leír, akkor visszaigazolja, hogy helyes. Hogy hangzik ez a jelenlegi szövegben, tehát a néhány napja megjelent magyar országértékelésben? Idézem szó szerint: "A versenyfelügyeleti eljárásokat a jogilag és pénzügyileg független Gazdasági Versenyhivatal folytatja, míg a döntéseket a Versenytanács hozza, amelynek tagjait a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki." Tehát visszaigazolja azt, hogy a jelenlegi eljárás a helyes, nem kifogásolja; márpedig ha az Európai Unió valamit kifogásol, az kifogás.

Példaként mondok egy mondatot, ami ugyancsak a jelenlegi országjelentésben megjelenik: "Magyarország nem teljesítette a csatlakozási partnerségben meghatározott rövid távú prioritást, nem növelte az állami támogatásokat vizsgáló iroda támogatásának ellenőrzésében betöltött szerepét, és nem készített mindent átfogó állami támogatási leltárt." Ez az intelem vagy elmarasztalás nem elsősorban a Versenyhivatalt érinti, mint tudjuk, hanem a Pénzügyminisztériumot, mivel - és legyünk őszinték, ezért került ez a versenyfejezet a nehéz fejezetek közé - ezeknek a bizonyos állami támogatásoknak a kérdése nagyon intenzíven jelenik meg az európai uniós tárgyalások során - amit néhányszor magam is tapasztaltam Brüsszelben -; az a kiindulópont, hogy ahol állami támogatási rendszer erőteljesen működik, ott nem lehet igazi verseny, vagy legalábbis nem szabályos a verseny, ennek következtében itt mindenképpen további teendőkre van szükség.

Valószínű, hogy ebbe az irányba talán még a versenytörvénynek is intenzívebben kellene változnia a következő időszakban, mert még egyszer mondom, ez már nem elsősorban a versenytörvény kérdése, hanem a Pénzügyminisztériummal folytatott kemény állami támogatási tárgyalások kérdése, ezen belül az a bizonyos vizsgálóiroda nemcsak személyi állományának, hanem kompetenciájának a növelését is célozza. Ezt újra és újra megkapjuk, valahányszor Brüsszelben vagy másutt ezzel kapcsolatban tárgyalásokat folytat a kormány, és folytatunk mi különböző, európai bizottsági vagy valamilyen más formában. Tehát az Európai Unió azonnal és nem nagyon udvarias formában kifejezi azt, ha valamivel nem ért egyet.

Itt megemlíti, hogy egyetért a Versenytanács jelenlegi eljárási rendjével, a versenyfelügyeleti eljárásokkal és a kinevezési renddel. Az a véleményünk, hogy arra kifejezetten nem volt szükség, sőt egyenesen nem jó, hogy szerepeljen benne, jelen pillanatban nem szerencsés ez a kinevezésirend-változtatás, megítélésünk szerint ezen változtatni kell. Az egyik módosító indítványunkban Szalay Gábor képviselőtársam az SZDSZ képviselőcsoportja nevében szeretné az eredeti, még egyszer mondom, az Európai Unió által jóváhagyott és helyeselt rendet visszaállítani.

A másik aggályom a versenytanácsi tagok jogállásának megváltoztatása. Amint ismeretes, a törvényjavaslat a Versenytanács tagjainak határozatlan időre szóló megbízatását határozott idejűre változtatná, azaz a megbízatásuk a törvény hatálybalépését követő 180. napon praktikusan, vagyis azonnal megszűnne. Ez a javaslat lényegében a versenytanácsi tagok függetlenségének garanciáját szüntetné meg, ettől kezdve a Gazdasági Versenyhivatal elnöke, illetve a Versenytanács elnöke által közvetített elvárásoknak kellene megfelelniük, amennyiben elvárásokat teljesítenek - nem feltétlenül, de akár az is válhat belőlük, hiszen törvényről van szó -, tehát mindig nem a jelenlegi rendet, de általában ezt a jogi rendet kifogásoljuk.

A harmadik észrevételünk és ilyen értelmű módosításunk azzal kapcsolatos, hogy a törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy a Versenytanács elnöke ezentúl eljárótanácstagként vehessen részt a tanács döntéshozatalában.

(8.30)

Megítélésünk szerint ez szintén az eljárások pártatlan döntéshozatalát kezdi ki. Semmiféle olyan jelzés nincs az Európai Unió részéről, hogy ezt meg kellene tenni, ilyen jellegű felszólítást, kifogást a legkisebb mértékben sem, egyetlen szóval sem kaptunk. Tehát megítélésem szerint erre ilyen értelemben nem volt szükség.

Végül a negyedik kifogásunk az, hogy a törvényjavaslat felruházná a Gazdasági Versenyhivatal elnökét és a Versenytanács elnökét - sajnos a régmúlt pártállami időből ismert - úgynevezett közleménykibocsátási jogosítvánnyal. Megítélésünk szerint - ez egyébként elhangzott a bizottsági ülésen - nem szerencsés megoldás, legyünk őszinték. Ezek a közlemények ismertetnék a Gazdasági Versenyhivatal jogalkalmazási gyakorlatának alapjait (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.), de közben beletehetne eredményesen olyan új szabályokat, amelyek az aktuális törvényben nem is szerepelnek.

Megítélésünk szerint ez az a négy pont, amelyeken mindenképpen változtatni kellene. Ilyen irányú módosító javaslatokat beterjesztettünk, és kérem képviselőtársaimat, ismét gondolják meg és fogadják el ezeket a módosító indítványokat.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Braun Márton képviselő úrnak, Fidesz.

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Szeretnék reagálni képviselőtársam kifogásaira a kinevezés rendjével és a kinevezés időtartamával kapcsolatban. Azt hiszem, hogy az Európai Unió nem jóváhagyta ezt a jelenlegi törvényt, és nem jóváhagyta a jelenlegi kinevezési rendet, hanem nem emelt kifogást. Az Európai Unió elsősorban a hivatal működését vizsgálja, tehát a Magyarországon folyó trösztellenes, versenykorlátozó munkát.

Én úgy érzem, gyakorlatilag azzal, hogy a kinevezések rendjét úgy változtatjuk meg, hogy az megfeleljen a Magyar Nemzeti Bank hasonló pozíciójú tisztségviselői, tehát az elnök és az elnökhelyettesek kinevezési rendjének, ezáltal nem akadályozzuk a hivatal munkáját. Nem hiszem, hogy ez kifogásokra adhat okot az Európai Unió részéről. Véleményem szerint, ha a jegybank, mint egy igen komoly és igen fontos jogintézmény, egy piacgazdaságban működhet így, akkor a Versenyhivatal is működhet így. Sőt, szerintem ez egy jelzés a jövőt illetően, amely a Versenyhivatal fontosságára világít rá.

Azt hiszem - talán nem sértő, elnök úr itt van -, hogy ma a közvéleményben a jegybank nagyon fontos intézmény, a Versenyhivatalról talán kevesebben beszélnek, de ez a jövőt illetően nem így lesz. Akik itt vagyunk, mindannyian tudjuk, hogy mennyire fontos ez az intézmény, különösen az Európai Unióban és a piacgazdaságban. Ez az intézmény felértékelődik, és talán ez az új szabályozás kvázi a jogrendben vagy a tisztségviselők rendjének megfelelően ezt a felemelést előre megelőlegezi a Versenyhivatal elnökének és elnökhelyettesének.

A hat évről pedig annyit, hogy azt hiszem, kevés olyan intézmény van egy piacgazdaságban, ahol határozatlan időre neveznének ki bárkit is bizonyos pozícióba. Ez a hat év túlmutat a kormányzati ciklusokon, ez teljesen korrekt pláne úgy, hogy újraválaszthatóak a tisztségviselők.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Lotz Károly képviselő úrnak.

DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Tisztelt Képviselő Úr! Én abból idéztem, ami most jelent meg a napokban. Nekem az a határozott tapasztalatom, hogy amit az Európai Unió visszaigazol, még egyszer leszögez, az több mint egyetértés. Tehát ebben az esetben, amikor azt mondja, hogy a versenyfelügyeleti eljárásokat a jogilag és pénzügyileg független Gazdasági Versenyhivatal folytatja, ez egy elismerés. Ez nagy elismerés a magyar Gazdasági Versenyhivatal számára. Leírja a rendjét, hogy a döntéseket a Versenytanács hozza, amelynek tagjait a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki.

Úgy érzem, ha ez leírásra kerül, akkor ezt helyesli, jóváhagyja. Még egyszer mondom, a legkisebb problémát ebben a fejezetben is, de minden fejezetben, azt hiszem, legalább 150 ilyet találtunk, az Európai Unió nagyon keményen vagy nagyon udvariasan, de félreérthetetlenül fogalmaz meg. Nekem az az érzésem, hogy ebben az esetben ez történik, amikor leírja ide a jelenlegi rendet, de nem írja azt, hogy egyetértünk. Úgy gondolom, nem érdemes kísérletezni, mert akkor a legközelebbi alkalommal azt kapjuk, hogy miért kellett ezt így megváltoztatni. Tehát ha jó valami, akkor jó, és ez a versenytörvény-szabályozás, nyugodtan tudom mondani, hogy 99 százalékban jó.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, Fidesz; őt követi majd Lezsák Sándor.

DR HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ehhez a törvényhez már kétszer is alkalmam volt hozzászólni, egyszer mint a bizottság előadója, másodszor pedig a Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről mint vezérszónok. Mégis jelentkezem ismét, mert ahogy a törvényhozásnak ez a fázisa most alakul, ideálisnak tartom, hogy újabb és újabb gondolatok, megjegyzések itt születnek meg, ahogy ez a törvényjavaslat formálódott, különösen az elmúlt néhány hét során. Olyannyira, hogy az eredetileg benyújtott okmányhoz képest érdekes és számottevő módosítások is alakulnak. Képviselőtársaim a patkó több oldaláról benyújtottak módosítókat, és ezek üdvözölni valók. Örülök, hogy ezek jöttek, magam is többet benyújtok; ezek a módosító javaslatok részben következményei a képviselőtársaimmal való beszélgetéseknek, az érdekképviseletekkel való tárgyalásoknak, a Versenyhivatallal való tanácskozásnak.

Tehát ott tartunk most, hogy ez a törvény alakulóban van. Az egyik ilyen jelenség az, ahogy ismételten mondtuk és hallottuk, hogy emberek, intézmények hivatkoztak a törvényre, az előttünk lévő okmányra, amelynek címe: "A tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról". Tetszettek észrevenni, képviselőtársaim, hányszor botlottak meg nyelvileg, hányszor keletkezett nyelvbotlás, amikor ezt bármelyikünk próbálta elmondani? Mert ez egy olyan valami, amit megörököltünk, mondják nekem, száz éve vagy ötven éve, és ennek nyomán formálódott az a nézet, hogy nincs ez kőbe vésve. A törvényhozónak éppen az az egyik feladata, hogy formálja a törvényeket az élet körülményeinek formálódásából.

Egy olyan törvénynév, cím alakulását jelentem, és erre fogok módosító javaslatot benyújtani, amelyik így hangzik, a törvény címe így hangzana: "A versenyelvű piacgazdaság tisztességének védelméről". Ismétlem: a versenyelvű piacgazdaság tisztességének védelméről. Miért is? Azért, mert ez a cím, amelyikkel eddig foglalkozunk, a furcsaságai között igen nyakatekert, duplán negatív. Újból és újból el kell olvasni, hogy az ember kisilabizálja, miről is van szó. Az az egyszerűbb és leíróbb cím, amit említettem: a versenyelvű piacgazdaság - mert erről van szó, a piacgazdaság, amelynek a verseny a szabályozója vagy a tisztességtartója.

Takács Imre képviselő úr ékesen hivatkozott Széchenyi Istvánra. Ha tovább hivatkozott volna, hivatkozhatott volna Smith Adamra, a morálfilozófusra, aki először megfogalmazta, akitől Széchenyi ezt tanulta, tehát a verseny jelenlétét, a versenyelvűséget, a versenyetikát. Az pedig, hogy piacgazdaság, az az egyik oszlop, ami a demokrácia mellett az új Magyarországnak az egyik alapvető princípiuma.

Az, hogy a "tisztesség" szó benne legyen, igen hasznos. Tisztaság, még több, mint tisztaság: tisztesség. Az elvárás az, hogy mindenki az etika és a norma morális szabályai szerint viselkedjen, és hogy ez megvédendő.

(8.40)

Tehát hívom képviselőtársaimat, hogy a módosítók során kontempláljuk ezt a gondolatot.

Specifikusan azokhoz a témákhoz, amiket itt hallottunk ma reggel is és az elmúlt napokban, hozzátennék néhány megjegyzést. Arra, hogy a Versenytanács tagjai és a megbízatás időtartama hogyan alakuljon, bizony jó néhány jó példa van. Ami most előttünk van, az járható, alkalmas. Hogy a megbízatás időtartama ne életfogytiglan legyen, hanem hat év, amellett lehet érvelni. Persze, hogy lehet érvelni amellett is, hogy életfogytiglan; mindaddig, amíg kedve van annak a személynek, szolgáljon és végezze munkáját a köz érdekében. Ez jó, ez ad egyfajta biztonságot a személynek, mondhatnánk azt, hogy a pártatlanság és a befolyásolásmentesség garanciája.

Ugyanakkor ez a szempont érvelhető a másik oldalról úgy, hogy bizony az a személy, akinek élete végéig garanciája van, hogy ugyanazon a munkahelyen van, az bizony lelassulhat úgy szakmailag, mint intellektuálisan. Talán a házi feladatot sem végzi annyira, talán nem tart lépést az irodalommal. Lelassulás, lustaság - nem kívánom én ezeket a nehéz szavakat használni, de a nemzetközi törvényalkotásban és különösen az irodalomban ezzel részletesen foglalkoznak.

A képviselőtársaink közül valaki hivatkozott a jegybanki szokásokra. Igen, a központi bankok Magyarországon és másutt is bizony nem életfogytiglan nevezik ki a kormányzó testület tagjait, és egészen más megoldások vannak, négy évtől hét évig, hogy mikor jár az le. Alkalmazni ezt a példát a Versenyhivatalra és a Versenytanácsra jó megoldás, járható megoldás. Magam arra hajlok, hogy ami most előttünk van, ami a kormánytól jött és ami egyeztetések tárgya, hogy igen, körülbelül hat év az egy optimális idő. Azután újra ki lehet azt a személyt nevezni, ha olyan jól csinálja és kedve van hozzá, de ha időt szabunk, az gyakran jó arra, hogy a potenciális bajoknak elejét vegyük.

Van egy másik megjegyzésem a tekintetben, hogy független szabályozó-e vagy felügyelő intézménnyé válik ez a Versenytanács. Igen, legyünk tisztában azzal - szabad legyen így mondanom, tisztelt képviselőtársaim -, hogy a Versenytanácsnak nem az a dolga, hogy irányítsa a gazdasági életet. Még talán az sem, hogy irányítsa a versenyt - kicsit akadémikusan fogalmazok -, hanem inkább az, hogy elejét vegye a versenyellenes magatartásnak. Tehát felügyelet, nem irányítás, nem szabályozás. Ha a "szabályozás" és "felügyelet" szó néha szinonimává válik, akkor rendben van, de mégis aláhúzom a "felügyelet" szót. Elejét venni - majdnem olyan, mint a jó rendőr: elejét veszi, hogy ne legyen az utcán rendellenesség.

Ha ez a gondolat vezet bennünket e törvény létrehozásánál, akkor nem látok problémát vele, sőt hajlamos vagyok mögé állni e gondolatnak, hogy igen, a Versenytanács, a Versenyhivatal, szóval az a szféra, amely az ország versenygazdaságának, piacgazdaságának a tisztességével foglalkozik, adhasson jelt. Jeladás; azt mondani, hogy kérem szépen, itt valami nem jól megy. Nekünk az a dolgunk, hogy ezt figyeljük - ez a Versenytanács -, és úgy néz ki, hogy ez nem jó irányba megy, és erre figyelmeztet. Még nem ment odáig, hogy azt mondja, hogy már valami törvénytelenséget elkövettek. Odáig se megy, hogy figyelmeztető bírságot szabjon ki, hanem figyelmeztet valamilyen összefüggésben arra, hogy tessék szíves lenni odafigyelni. Egy későbbi státusa ennek a munkának az, hogy bíróság elé kerülhet a dolog vagy további lépések történhetnek.

Tisztelt Ház! Ezeket a szempontokat azért hozom most elő, azért szeretném figyelmükbe ajánlani, mert a módosítások során és az egyeztetések folyamán jó lesz, ha úgy haladunk tovább, ahogy eleddig haladtunk a gazdasági bizottságban, az egyeztető alkalmakkor és most itt, a Ház plénuma előtt, hogy valóban egy optimális törvény szülessen.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak, MSZP.

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Horváth János képviselőtársam egy nagyon érdekes kérdést vetett fel, a cím kérdését, mert valóban jó az, ha egy törvényjavaslat címe visszatükrözi magát a törvényjavaslatot. De ha jól emlékszem, Dávid Ibolya miniszter asszony, amikor szólt az expozéjában a törvényjavaslatról, akkor - nézzék meg a jegyzőkönyvet képviselőtársaim, nincs nálam, de a memóriám még azért nem rossz - azt mondja, hogy ez a törvényjavaslat két dologról szól: egyrészt a tisztességtelen piaci magatartás ellen próbál ágálni, felvenni a harcot, másrészt a versenykorlátozás tilalmát próbálja megoldani.

Tehát, ha a címet veszem, valóban igaza van Horváth képviselőtársamnak - hosszú, nehezen emészthető, de benne van a lényeg. Azt hiszem, Horváth képviselőtársam úgy akarja a címet, hogy "A versenyelvű piacgazdaság". Ez is jó cím, csak az a gond, hogy ez az eredeti, a '96-ban megadott cím gyakorlatilag megmondja, hogy két részre tagozódik a törvényjavaslat, két lényeges részt tartalmaz. Most én segítségül hívom a miniszter asszonyt, mert a jegyzőkönyv alapján ő is - nem tudom, hogy az államtitkár úr megnézte-e; bánom, hogy nincs nálam - így osztotta fel. Nem mondom én azt, hogy rossz cím lesz az, amit Horváth képviselőtársam mond, de azért végig kell gondolni azt, hogy a cím mindent tartalmazzon, ami a törvényben van.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Szintén két percre adom meg a szót Horváth János képviselő úrnak.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Takács Képviselő Úr! Köszönöm megjegyzését. Azt szeretném megvilágítani ezzel kapcsolatban, hogy ez a kettős szándék, ami jelenleg a címben van - az egyik az, hogy a tisztességtelen piaci magatartással szemben felemeljük kezünket, a másik pedig az, hogy a versenykorlátozást megtiltjuk -, kérem szépen, ez ugyanaz a dolog, itt nem két dologról van szó! A versenykorlátozás tisztességtelen piaci magatartás. Teljesen fedi, még csak laza mellékértelmezés sincsen.

Tehetjük mi azt, hogy maradunk, hiszen hagyománytisztelők vagyunk. Én is tanultam és tanítottam az 1875. évi XXXVII. törvényt, ami úgy ment bele az irodalomba, hogy a magyar kereskedelmi törvény - 1875. évi, tessék elgondolni!

(8.50)

Azonban az idők alakulásával - úgy, ahogy az intézmények alakulnak, nevezetesen a piacgazdaság Magyarországon alakult, különösen azok után a rendkívüli megpróbáltatások után, amit a korábbi negyven-ötven esztendő nem piacgazdasága jelentett - most ott tartunk: nemcsak hogy megengedhetjük maguknak, hanem úgy érzem, elvárja a világ tőlünk, hogy úgy fogalmazzunk, hogy az leírja a portékát. Kinek? Ki jár jobban, ha a cím jobb? A törvényalkalmazó mindenütt, a Versenyhivatal, a bíróságok, a kormányzat, a minisztériumok, a gazdasági élet, a közvélemény-formálás. Tehát azért volna kívánatos, hogy a polgárokkal, az egész országgal jobban kommunikáljon a törvényhozó.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, MDF.

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Herényi Károly képviselőtársam vezérszónoklatában megfogalmazta a Magyar Demokrata Fórum álláspontját, s támogatásáról biztosította ezt a törvényjavaslatot. Én most kiegészítő gondolataimmal néhány aggályomat, illetve kérdésemet szeretném megfogalmazni. Ugyanis ez a törvénymódosítás is azon törvények közé tartozik, amelyek megvitatását nem kíséri országos közfigyelem, következményei azonban valamilyen formában minden család sorsát érinthetik.

Talán emlékeznek képviselőtársaim arra, hogy egy különös bírósági döntés került az újságok címlapjára az idén nyáron, mely szerint az Amerikai Egyesült Államokban a Microsoft óriáscéget legalább két részre történő önfelosztásra kötelezte a trösztellenes törvényre és a szabad versenyt veszélyeztető erőfölényre hivatkozó bírósági ítélet.

A még nem jogerős ítélet nem követelte meg a cég fő tulajdonosától, a világ leggazdagabb emberétől, hogy elidegenítse eddigi tulajdonrészeit, csupán azt írta elő, hogy váljon szét két jogi személlyé az eddig egyetlen jogi személy képében élő óriáscég; az egyikben már ne növelje tulajdonrészét az alapító, és az immáron már két cég kövessen olyan üzletpolitikát, ami elvárható két független, önálló és a törvényeket tisztelő cégtől.

Miért érdemel figyelmet magyar szempontból ez a bírósági döntés, és miért idézem ezt most itt meg? Nagyon érdekes ez az ítélet, mert jelzi az amerikai és a hazai vélemények közötti éles különbséget a szabad verseny feltételeit szabályozó állam szerepéről. Az Amerikai Egyesült Államok bírósága feltételezi, hogy a két részre tagolt Microsoft még egyetlen tulajdonos léte esetén is két cégként fog viselkedni az amerikai piacon, be fogja tartani a trösztellenes és a szabad verseny tisztaságát óvó törvényeket, mert ha nem tenné ezt, akkor a törvény szigorával kerülne szembe. Míg a magyar versenyjog - talán a törvény alkalmazása során elszenvedett kudarcok hatására is - ebben a törvényjavaslatban arra a következtetésre jut, hogy az egymástól nem független vállalkozások mentesülhetnek a szabad versenyt szabályozó törvényi előírások betartása alól.

Tisztelt Ház! Sorsdöntő válaszút elé érkeztünk: melyik megoldást kövessük? Az amerikai megoldást, amely nincs arra tekintettel, hogy van-e közös tulajdonosuk a piac szereplőinek vagy nincs, mert a tulajdon nem lényegi, hanem kereti feltétele a piacra történő belépésnek? Vagy azt az utat, amely a nagy tulajdonosok számára lehetővé teszi cégeik összehangolt mozgatását, csorbítva ezáltal a szabad verseny érvényesülését?

Mit mond ki jelenleg a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 11. §-a? A törvény idézett helye szerint "tilos a vállalkozások közötti megállapodás és összehangolt magatartás, valamint a vállalkozások társadalmi szervezeteinek, köztestületének, az egyesülésnek és más hasonló szervezetnek a döntése, amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet ki, illetve fejt ki." Nos, a jelenlegi törvényjavaslat 1. §-ának (2) bekezdése szerint "nem minősül ilyennek a megállapodás, ha egymástól nem független vállalkozások között jön létre."

Míg az eddig hatályos törvény törekszik arra, hogy a tulajdonosoktól függetlenül azonos szabályok vonatkozzanak a piac szereplőire, a jelenlegi törvénytervezet rossz értelemben véve pragmatikus; érzékeli azt, hogy a versenyfelügyeleti hatóságok tehetetlenek a több céget azonos érdek szerint mozgató azonos tulajdonosokkal szemben, ezért a jogszabályokat igazítja a realitáshoz.

A jogtörténet nagyon sok példát tud arról idézni, hogy szabályozhatatlan társadalmi jelenségeket igyekezett szabályozott keretek közé szorítani az általában helyes, nemes célokat követő jogalkotó. Tipikus példa erre az esetre a prostitúció. Bármennyire is elítéljük erkölcsileg a létezését, tudomásul kell vennünk, hogy csupán jogi eszközökkel nem érhetünk el eredményt. Azokban az országokban, ahol szigorú büntetőjogi intézkedésekkel lépnek fel ez ellen, ott a rejtett prostitúció nagy károkat tud okozni a kapcsolódó bűnözés és a nemi betegségek területén. Ahol viszont nem tesznek semmit ez ellen, ott még nagyobbak a társadalmi és közbiztonsági károkozások. Az Amerikai Egyesült Államok a két világháború közötti szesztilalom révén felvirágoztatta a szervezett bűnözést, azaz eredménytelen volt a tiltás, de azokban az országokban pusztít ma leginkább az alkoholizmus, ahol egyáltalán nincsenek tilalomfák. Nos, vajon mi elérkeztünk-e a szigorú versenyszabályok betarthatatlanságának az időpontjához? Véleményem szerint még nem.

Tisztelt Ház! Szakértőink fölhívták a figyelmet arra, hogy az Európai Közösség szerződésének a 85. cikke a kartellek általános tilalmát mondja ki, nem mentve fel ez alól a piaci szereplők egyetlen kivételezett csoportját sem. Mi is ez a tilalmazott kartell? A vállalkozások a gazdasági verseny kényszerítő hatásainak elkerülése érdekében gyakran olyan tiltott megállapodást kötnek egymással, illetőleg írott megállapodás hiányában olyan összehangolt magatartást tanúsítanak, amelyek csak az ebben részt vevők számára biztosítanak előnyöket. Magatartásukkal a gazdasági versenyt korlátozzák, mindenképpen hátrányt okozva ezzel mind a versenytársaknak, mind a fogyasztóknak. Az Unió jogalkalmazása szerint a megállapodásnak nem kell írásban léteznie, mert már az összehangolt magatartás tanúsításának megállapíthatósága is okot ad a jogsértés szankcionálására. Az ilyen versenykorlátozó megállapodásokat hívjuk kartelleknek, amelyek létrehozását és működését az Unió országaiban általában tiltják és szankcionálják, büntetik. Most nekünk nem eltávolodnunk kellene az Unióban alkalmazott versenyszabályoktól, hanem lehetőségeink szerint közelítenünk kellene ezekhez.

Minden szabály változik a világon; lehet, hogy más irányban változnak a versenyszabályok az Újvilágban, az Európai Unióban, s más irányba fordulnak Magyarországon. Számomra, ami aggasztó, s a törvényjavaslatból kitetsző: a nagy tulajdonosokat a versenyszabályok alól mentesítő hozzáállás. Nem nyugtat meg az sem, hogy a versenyt fenyegető meghatározó piaci részesedést külön törvényhelyek szabályozzák. Ez egy szükséges, de véleményem szerint nem elégséges versenyjogi biztosíték. A nálunknál sokkal gazdagabb piaci tapasztalatokkal rendelkező Egyesült Államokban nem véletlenül követelik meg a kartellmegállapodások tilalmát minden piaci szereplőtől, függetlenül attól, hogy egymástól függő vagy egymástól független piaci szereplők.

E gondolatokat az előterjesztő figyelmébe ajánlom. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)